Rénszarvas-hegy ​és más történetek a peremlétről 200 csillagozás

Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről

Egy díjnyertes novelláskötet Svédország legismertebb SFF szerzőjétől, aki méltó örököse Borges, Le Guin és Lovecraft munkásságának.

Egy gyermek egy konzervdobozba születik. Egy telefonközpontos a pokolban találja magát. Három nő valahol az időn túl lebeg. Meseszerű lények kísértenek csendes kis falvakat. Karin Tidbeck, a svéd szerző szürreális világaiban minden lehetséges. A kötetben található történetek nemcsak a hazájában, hanem világszerte meghódították a szépirodalmi sci-fi, a spekulatív fikció és az alternatív fantasy olvasóit, és olyan nagy írókat tudhatnak a rajongóiknak, mint Ann és Jeff VanderMeer, China Miéville vagy a néhai Ursula K. Le Guin.

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
172 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634196365 · Fordította: Ballai Mária, Benkő Ferenc, Bosnyák Edit, Farkas Veronika, Juhász Viktor, Molnár Berta Eleonóra

Enciklopédia 3


Kedvencelte 14

Most olvassa 12

Várólistára tette 203

Kívánságlistára tette 183

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről

Az elmúlt években elég sok női szerző által írt SFF regényt és novellát olvastam, és bár volt olyan, amire kár volt az időt vesztegetni off, de szerencsére lényegesen több volt, ami mélyen megérintett vagy elgondolkoztatott.

Ennek az egyik oka, hogy a kedvenc női szerzőim szereplői sokkal életszagúbbak, mint a legtöbb férfi író által írt karakter. Náluk sokkal gyakrabban találtam olyan hősöket, akiknek a sorsa, és nem a kalandjai érdekeltek.
Másrészt többnyire lényegesen kifinomultabb volt ezeknek az írásoknak a stílusa. Az egyes jelentek hangulatát gyakran olyan szépprózában megszokott eszközökkel alapozták meg, ami egészen más regiszterbe tolta számomra az olvasás élményét, mint ami a zsánerben megszokott.
S persze nem utolsó sorban, a kedvenc női szerzőim nem csak az írástechnikában, de az ötletek és mondanivaló terén is sokkal merészebbek és kísérletezőbbek, mint a férfi pályatársaik zöme.

Tidbeck már az Amatka olvasása során is lenyűgözött azzal, hogy a látszólag szikár prózájával milyen nyomasztó és baljós, ugyanakkor átütő erejű hangulatot képes teremteni.
Az Amatkáról is azt írtam, hogy a szépirodalom és a zsáner mezsgyéjén mozog, de ebben a válogatásban Tidbeck tovább szélesítette ezt a határsávot, és szerintem jó néhány írás megfelelhet a legfinnyásabb szépirodalom rajongó ízlésének is.

De persze ez a kötet nem ezért lett jó, hanem mert Tidbecket valószínűleg teljesen hidegen hagyja, hogy az akadémiai kategorizálás hová is sorolja a műveit, és egyszerűen hagyja, hogy egy hangulat, egy érzés, egy fájdalom történetté nője ki magát.

Tekintve, hogy itt novellákról van szó, sokkal merészebb és formabontóbb megoldásokkal él, és hol félálomszerűen szürreális, hol finoman ironizáló, hol pedig szinte betegesen elborult és zsigerbe markolóan bizarr az egyes írások hangulata. Ezt elsősorban a brutálisan erős vizualitással éri el – a szűkszavú skandináv próza ellenére az általa használt képek szinte azonnal megjelentek a szemem előtt: hol úgy, mint egy mesésen szürreális, kifacsart humorú Dixit kártyalap, hol pedig mint a leglidércesebb, vászonra álmodott rémálom.

A novellák többsége a családi, baráti viszonyokról szól, azokról a kötelékekről, amelyek hol fojtogatnak, hol pedig segítenek kievickélni a szakadékból – a háttérben pedig folyamatosan jelen van a sejtelmes skandináv félhomály és az abból táplálkozó hiedelemvilág. Az utolsó három novella – Augusta Prima, Matrónák, Dzsagannáth – iszonyatosan erős, barokkosan burjánzó képi világa olyan szürreális, hogy talán csak a csúcsformában lévő Peter Greenaway tudná vászonra vinni, és olyan letaglózó is, mint a rendező filmjei.

Ezek novellák nem fognak tetszeni mindenkinek, sőt… De, hogy a hatásuk alól nehéz szabadulni az vitathatatlan. Én egészen biztos, hogy újra is fogom olvasni őket.

7 hozzászólás
gesztenye63 P>!
Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről

Az Amatka után melyikünk ne várt volna egy bődületesen orbitális, irdatlanul skandináv weird durranást?
Ha ez nem is következett be, azért ismerjük el, hogy ezek a novellák rendkívül figyelemre méltó, elgondolkodtató, érett írások. Igaz lehet az a megállapítás is, ami a hátsó borítón díszeleg, mely szerint Karin Tidbeck méltó örököse lehet Lovecraft munkásságának.
Azonban a hangsúly szerintem még a lehet igei állítmányon van.
Az egyes novellákról az alábbi benyomásokat rögzítettem olvasás közben:

Beatrice
Abszurd? Szürreális? Morbid?
…esetleg a steampunk szokatlan elefántpuszija a moralitást éneklő szépirodalom gyomorszájába?
Mindenesetre ötletes írás, de még nem fektetett két vállra.

Néhány levél Ove Lindströmnek
”Bárcsak lett volna naplód. Egyedül a tűzhely mellett felhalmozott újságok árulkodnak az itt eltöltött idődről.”
Amíg csak ezt olvasod, addig arra gondolsz, hogy milyen rohadt szomorú, ha valaki egy olyan szerettét veszíti el, aki soha nem lehetett teljes mértékben az „övé”…
…aztán a végére csak kiderül, hogy … „valami van odakint.”
Ez az írás már igazán tetszett.

Miss Nyberg meg én
„Az egész egy halk kaparászással kezdődött az erkélyen.”
S aztán felmerült a kérdés, hogy élnek-e Skandináviában békés, családcentrikus, gondoskodó domovojok. Amúgy meg roppant bosszantó, hogy Tidbeck ebben a néhány sornyi írásban felvillant egy komplett regényt, majd otthagy minket a faképnél…

Rebecka
„Azoknak a legélénkebb a képzelete, akik másokat bántanak (…)”
Amikor a szuiciditás és a pszichopátia találkozik egy szuicid pszichopatában…
Ötletes, poénos, kompakt.

Herr Cederberg
„…akár egy dongó”
Emberek mit meg nem tesznek, hogy értelmet nyerjen az életük. Ha kell, bele is döglenek…
Túl rövidke, pedig jópofa.

Kicsoda Arvid Pekon?
„Nincsen semmilyen Arvid Pekon.”
Ez aztán a bogaras írás. Egészen kafkai világ.
Teljesen rendben van.

Brita üdülőfaluja
„Sírnak és jajgatnak. Mindannyian feketét viselnek. Nem árulják el miért.”
Nem tudom, hogy kifejezetten zavar, vagy éppenséggel lenyűgöz az érzés, mintha ez a novella Veres Attila Éjféli iskolák kötetéből pattant volna elő.
Úgy hiszem, ebből már kiderül, hogy nem közömbös darab.

Rénszarvas-hegy
„…a paranoid skizofréniához képest egy kis szorongás semmiség.”
Persze, legyen úgy. Magyarázzunk csak meg mindent tudományosan…
De akkor a Szent Iván-éjen felbukkanó vittrák, esetleg tündék, vagy ne adj' isten sztárikok, azok neked mind csak smafu?
Végül is miben hiszel te, édes kisfiam?
Hol marad hát a varázslat, hol lakik a mágia?

Törpemálnalekvár
„Egy bádogdobozban készítettelek el.”
Örök tanulság arról, hogy hiába rugódozik Gepetto mester a természet törvényei ellen, az ámbráscet soha nem fogja magát jól érezni a vattapaplan alatt.
Helyes kis szösszenet.

Pyret
„Tehetséges ugyan, de állat.”
Nyúlfarknyi skandináv etnográfiai kedvcsináló egy fura, babonával és hiedelmekkel körülvett lény mibenlétéről.
Olvastam volna még sokat róla…

Augusta Prima
„Az idő iszonyatkeltő, emberi dolog volt.”
Furcsa helyzet az, amikor Mnémoszüné mitologikus kertjében találod magad egy skandináv írónő weird jegyeket hordozó novellájának sorai között. A kérdés azonban örök: a tanulságos, tanító emlékezés, vagy a jótékony, gyógyító feledés jöjjön inkább.
Különös hangulatú írás, engem kifejezetten taszított.

Matrónák
„Néhány helyen az idő erőtlen és alkalmi jelenség.”
Mnémoszüné udvarának még taszítóbb lakói közelről, a matrónák és az unokahúgok élete örök körforgásban.
Érzékenyebb gyomrú olvasók kizárólag valami szíverősítő, esetleg daedalon, vagy repülősó közelségében fogyasszák.

Dzsagannáth
„Mi csak akkor élünk, ha Anya él.”
Rendkívül izgalmas, sokféle értelmezést magában hordozó evolúciós agyvihar. Megdöbbentő és elgondolkodtató. Számomra a kötet messze legütősebb írása.

szadrienn P>!
Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről

Skandináv neveltetésem sajátos érzete, hogy tényleg tündérország határán élünk. – írja novelláskötetének utószavában Karin Tidbeck.
Az én kedvenceim pedig valóban azok az írásai voltak, amikor majdnem elhittem neki, hogy azokon a zord északi tájakon szinte minden lehetséges. Növényeinkkel együtt aranyos, kuncogó lényeket nevelgethetünk, akik éppen bele tudnak kucorodni egy virágcserépbe. A természetfeletti világ népe pedig bármikor előléphet a hatalmas erdőségekből, hogy egy időre emberként éljen a svéd falvakban, ahol az elbűvölt férfiak csak akkor értik meg, hogy asszonyuk, akiről semmit sem tudtak előzőleg, valójában tündérféle, amikor különös gyerekeiket hátrahagyva újra köddé válnak. A Rénszarvas-hegyen a vittrák laknak, és semmi jót nem jelent, ha belekeverednek a családi vérvonalba, de még náluk is sokkal furcsább lény a pyret, valamelyikükkel pedig biztosan találkozhatunk Szent Iván éjszakáján.
A svéd folklórtól elszakadva képviselteti itt magát egy elbeszélés erejéig a steampunk is, ahol a férfi főszereplő a léghajót, a női viszont a gőzgépet találja ellenállhatatlannak, hiszen csak úgy áradt belőle a combját megborzongató szénfüst fanyar utóízével fűszerezett forró vas tömény aromája. A befejező novellák pedig egyre bátrabban visznek el bizarr, abszurd, elképesztő világokba.
Egyik személyes kedvencem volt még a Rebecka című írás is, ez a név Daphne du Maurier és Hitchcock óta elég baljósan hangzik az irodalomban és a filmművészetben, és az itteni hősnő is méltó a nagy előd horrorba hajló karakteréhez.
A kötettől semmiképpen sem szabad az Amatka fagyos tökéletességét várni, ez a válogatás inkább kísérleti terepnek, bővebb kifejtésre váró ötletek gyűjteményének tűnik. A magam részéről kíváncsian várom, hogy milyen érettebb műveket eredményez majd a skandináv mítoszok és a weird fiction bátrabb összeboronálása.

pat P>!
Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről

Nos, én nem tudom, mi az a weird, de szerintem ez a kötet az. Ha netán eztán megkérdezi tőlem valaki, mi az a weird, ezt fogom rá például állítani. (Mondjuk azt tényleg elmondhatná nekem egy szakértő, hogy most akkor valami lehet csak úgy natúr weird és kész, avagy csak úgy natúr lehet valami weird minden további megjelölés nélkül, illetve használható-e jelzőként, hogy weird fantasy, weird horror, weird SF; esetleg egy Venn-diagramot is megköszönnék, illusztratíve.)

Az egyes novellák (melyek weird novellák, énszerintem), nos, talán hajszálnyit hullámzó, vagy talán inkább hullámozva erősödő színvonalat képviselnek – az érdekes kis kötetkezdő semmiségektől eljutunk az egész komoly WTF-faktorral bíró, nagyon fura, különleges, szürreális, érdekes, emlékezetes írásokig. Egészen rövid idő alatt, mert hát ugye jóindulattal 150 oldalról, egy békés esti olvasgatásról beszélünk itt.

Összességében szerettem a kötetet, a darabjait ennyire:
A Beatrice kezdetnek kicsit hümmögésre késztet, a Néhány levél Ove Lindströmnek tisztes skandináv minimalista nyomasztás, minimális misztikus felhanggal. A Miss Nyberg meg én szerintem nem kerülne be az éves GABO kiadós antológiába, a Rebecka már végre, végre valami emlékezetes. A Herr Cederberg egy Dixit-kártya novellizációja, a Kicsoda Arvid Pekon? pedig egy kis kafkai szürreál, szerettem. A Brita üdülőfaluja a kötet egyik legjobbja (értsd: ez hasonlított legjobban egy Veres Atila novellára), a Rénszarvas-hegy szoros második utána. A Törpemálnalekvár úgy képzelem, Moskát Anita kedvence lehet a kötetből. A Pyret talán érdekes volt, nem egészen emlékszem rá. Augusta Prima Alice nyomában érkezett Csodaországba, fura volt, szerettem. A Matrónák -tól rosszul voltam, fúj, de azért tetszett – minden anorexiás rémálma lehet a történet. A Dzsagannáth a legmasszívabb WTF bizonyos szempontból, és talán az egyetlen novella, ami miatt akár indokolt is lehetne a köteten a sci-fi címke – de a végére érve kiderül, hogy nem, nem az.

Nagyon vártam a kötetet, nagyon jó, hogy olvashattam, köszönjük is szépen az illetékeseknek. (Azért kár, hogy sci-fi nem is volt benne… :)
spoiler

26 hozzászólás
Oriente>!
Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről

Nagy adag pozitív előítélettel és tagadhatatlanul túlzó elvárásokkal fogtam bele ebbe a kötetbe az Amatka után. Az elfogult hangvételű előszó is előfeszíti az olvasót, hogy itt most aztán valami különleges gyűjtemény van a kezében. Az első darabok után sajnos csak annyit tudtam megállapítani, hogy ezek a novellák mennyire nem különlegesek.
A Rebecka hozza először azt a fajta érzékeny, furcsa nyugtalanságot, amit át akartam élni, de ezután a kötet utolsó harmadáig kellett kitartanom, amíg az igazán erős írások végre előkerültek. A Törpemálnalekvártól kezdve találtam rá újra az engem érdeklő Tidbeck-prózára. Bár az egész kötet olyan volna, mint az utolsó öt novella!

Szenvedni ugyan nem szenvedtem azt megelőzőleg se, de sokat elárul, milyen nyomtalanul folytak át rajtam a korábbi történetek, ha most, a tartalomjegyzéket böngészve se mindig tudom felidézni, melyik címhez melyik sztori tartozott.
Nem lennék meglepve, ha a sorrendezés a novellák születési kronológiáját tükrözné, mert ahogy nézem az eredeti megjelenéseket, ez a válogatás ugyan egyszerre jött ki az Amatkával, de bevallottan tíz év írásait tartalmazza visszamenőleg.

4 hozzászólás
Molymacska P>!
Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről

Nagyon vártam ezt a kötetet, mert az Agave könyvek mindig valami újdonságot tud hozni a novelláskötetek révén. Eddig nem csalódtam, hiszen miattuk ismertem meg Ken liu, és Ted Chiang alkotásait is, és úgy gondoltam, Tidbeck se lehet olyan rossz, ha kiadják. Nem is volt.
A borító elképesztően szépre sikerült (ez kivételesen az a borító, ami nekem is tetszik), és nagyon jól kifejezi a novellák hangulatát is: a minimalizmusával, a természetközeliségével, az enyhe misztikájával. A novelláskötetben gyönyörű novellák szerepelnek, a stílusuk pedig jellegzetes: szikár, rideg, nincs benne egyetlen felesleg szó sem, mintha azzal is spórolna az írónő. A maga módján a szöveg nagyon egyszerű, de közben rengeteg mindenre utal, egy apró szóval több mindent fejez ki. Nem ír le mindent, sokszor gondolkozni kell a novellákon, máskor érdemes csak a felvetésen gondolkozni, amit kifejezett.
A történetek nagyon érzelmesek. Teljesen egyetértek Moskát Anita gondolataival: „Szürreális és mélyen igaz történetek a képzelet határáról, ahol először minden idegennek tűnik, de végül magadra ismersz: a legmélyebb félelmedre a legmerészebb vágyadra.” A fantasztikum ellenére is nagyon emberiek voltak a történetek: mintha az életünkről szólnának, vagy abból egy szakaszról: születésről, halálról, szerelemről, vágyódásról, hazatalálásról és igazságkeresésről. Ez a novelláskötet olyan novellákat tartalmaz, amelyek mélyek, és minden egyes cseppje, minden egyes szó mélyre hatol, és meg nem áll a belső ösztönig, hogy kipréselje belőle a legerősebb érzelmeket.
A kötet előnye, hogy többféle novella is került bele: volt misztikus, és mitológiai alapokra épített fantasy, mágikus realizmus, és steampunk is. A stílus is változatos volt, mert néhol könnyedebb volt a szöveg, máskor olyan szépirodalmi, hogy egyszerű halandók nem feltétlen értenek meg belőle mindent (itt szeretném megjegyezni, hogy bárkivel szívesen beszélgetnék Herr Cederberg, Kicsoda Arvid Pekon? vagy a Miss Nyberg meg én című novellákról. Ezek hagytak bennem kételyeket, és kíváncsi vagyok ki mit értett meg belőlük. Vagy mit nem)
Az alábbiakban pedig a novellákról egyenként írnék pár szót:

Beatrice Azt hiszem, erre mondják, hogy szürreális.
Ha valaki csak a díszletet nézi, akkor egy szürreális steampunk novellát kap, ami elég furcsa. Emberek gépekbe szerelmesek, gépek születnek, emberi sorosok alakulnak. Néhol elég beteg a maga módján, de közben pont emiatt a beteges érzés miatt rávilágít a kapcsolatokra, amelyek életünk részei. A jó kapcsolatokra, ahol mindkét fél szereti egymást, törődik másikkal, és ahol mindkét fél azon van, hogy a másiknak jó legyen, míg kommunikációs probléma miatt láthatunk egy erősen bántalmazó kapcsolatot, ahol a férfi talán nem is akarta megérteni szerelme tárgyát.
A vége gyönyörű volt, és szomorú is. Szomorú, mert a férfi nem akarta bántani, szomorú, mert valami beteljesült, és még szomorúbb, hogy valami másban pedig ott a hiány, a férfi szerelmének hiánya.

Néhány levél Ove Lindströmnek Gyönyörű novella a múlt felkutatásának, a jelenben lévő sebek begyógyításának és a jövő újfajta szemlélésének. A forma is nagyon tetszett, hogy leveleket írt a halott apjának, de az még jobban tetszett, ahogy ezt annyira mindennaposan, egyszerűen csinálta. Igen, ez a novella olyan volt, mintha tényleg egy érzelmeivel küzdő, olykor csapongó, olykor meglepődő vagy síró középkorú férfi írta volna.
A misztikum is érdekes volt, kicsit fantasztikussá tette a történetet, mégsem az volt a lényeg benne. Nem a fantasztikum, hanem ennek a feldolgozása. Gyönyörű a vége, kicsit furcsa, de mindenképpen szép.

Miss Nyberg meg én Ez az a fajta novella, amely egyrészről nagyon érzelmes, másrészről meg az olvasóban megjelenik a mi a fene folyik itt kérdés.
Szép volt, ahogy kialakult a történet: a növényekkel, a magvakkal, melyek egyre nőttek, míg meg nem jelent egy kis lényecske. Eközben pedig ugyanúgy nőtt a kötődés a főszereplők között és csak nőttön nőtt, és akkor… félbeszakad az elbeszélés. Majd mégis folytatódik egy csendes, megnyugtató véggel.
Szép, érzelmes, de borzasztóan tömör, mint a legtöbb novella, itt viszont tömörsége, a lényeg ki nem mondása kicsit zavart.

Rebecka Nagyon szeretem a külföldi írók vallási novelláit, mert olyan érdekes világokat tudnak vele teremteni, hogy csak nézem, hogy mi ez. Karin Tidbeck se kivétel, hiszen ebben a novellában egy olyan világ tárul elénk, ahol az Úr nem csak létezik, de figyel is minket. Ahol egy bűnös szenvedhet az életben, ahol az Úr nyomot hagy maga után. Nagyon jó, érdekes gondolatok vannak benne a hitről: itt nem az a kérdés, hiszünk e Istenben, hanem az, hinni tudunk e jóban? Hinni hogy a jó jó irányba változtatja a világot.
A főszereplő pedig ebben a világban úgy viselkedik, mint egy kamasz, aki figyelmet akar, és ezért bármit megtenne. Önpusztító viselkedést mutat, feszegeti a határait, és amikor már egyedül nem tudja, segítséghez folyamodik. A vége szörnyű, nagyon erős, talán túlságosan is, de közben hihetetlen jól illik ebbe a világba.
Le a kalappal Karin Tidbeck előtt, aki egy ilyen novellát le tudott rakni az asztalra.

Herr Cederberg Ez az a novella, ami annyira szépirodalmi, annyira mágikus realizmus, annyira szép, hogy közben fogalmam sincs, miről szólt. Na jó, vannak ötleteim (felszabadulás a közösség elvárásától és rajongásától miközben valóban szabad lehet) de mégis úgy érzem, ez a novella túl sok volt nekem, szegény, földi halandónak. Én nem vagyok irodalmár, meg ilyen flancos ember, nekem érthető novellák kellenek :D

Kicsoda Arvid Pekon? Fogalmam sincs, mi a fenét olvastam.
Szépen felépített novella, melyben van fantasztikum, misztikus, érdekes, emberi, meg földöntúli, és aztán hirtelen. Huss, eltűnik minden. Nem tudjuk meg, ki is az az Arvid Pekon, vagy hogy miért is létezik, azt sem, mire való a telefonközpont, sem azt, hogy ez az egész a bogarakkal, Sicorax kisasszonnyal és a többiekkel micsoda. Vannak elméleteim, de…nos nincs egy összkép bennem. Az utolsó rész teljesen lerombolja a novellát, és úgy psztítja el, hogy a hamvakból én már nem tudok felépíteni semmit.

Brita üdülőfaluja A novella fő vonala a gumók, az álmok és az írás hármasában játszódnak. Ez a novella egyértelmű utalásokkal dolgozik, mégis nagyon jó érzés benne járni-kelni, a világot felfedezni.
Ami számomra nagyon nagy pozitívum volt, az az írás. Hogy sokszor kevés egy ötlet, az ember szenvedhet vele, hogy az írás nem egyszerű, és hogy automatikusan szerkeszteni is kell azt. Megtöri a zsenikultuszt, spoiler
Szerettem olvasni, kellemes novella

Rénszarvas-hegy Kellemes hangulatú novella, mely a többihez képest lassan hömpölyög és mégis van benne valami különleges.
Tetszett benne, hogy fiatal főszereplők voltak, és hogy a lényeg nem is az elbeszélő volt, hanem az elbeszélő testvére. A kedves családi történet bár egyértelmű volt, maga a hangulat nagyon megfogott az átokkal, a hegi vittrákkal, a családfákkal, a paranoiával.
Csodás volt, kellemes olvasmány nagyoknak, és közepesen kicsiknek is :)

Törpemálnalekvár Ez a novella is nagyon mély érzeseket hoz felszínre. Egyszerre szól a szeretetről, az önzőségről, miközben a szeretni vágyásáról is, és benne van a hovatartozás, a hely keresése a világban is. Egy egyszerű répa megelevenedésében mindezen érzelmek benne vannak, miközben az alkotója anyai érzései megzavarják, hiszen teljesen ellentétes cselekedetekre ösztönözné őt.
Szép történet, amely nagyon északi, és sok szerepet kap (a több novellában is megjelenő) törpemálna lekvár.

Pyret Érdekes áltudományos írás az északi flórkor egy teremtményéről.
Nagyon tetszett, ahogy messziről indulunk az időben, és egyre közelebb haladva egyre több mindent tudunk meg, akár a fejlettségükről, akár magáról a folyamatról is, amit használnak. A végén pedig, a jelen enyhén horrorisztikus, de közben nagyon erős is, hogy fejlődőképes lények spoiler
Rengeteg érzelem kavargott bennem olvasás közben (ami teljesen ellentétes a szikár, tudományos szöveggel), hiszen mindig kicsit átértékelődött a Pyret maga. Éreztem félelmet, és boldogságot, szomorúságot, és kétséget is, ahogyan kíváncsiságot, hogy meg tudjam őket teljesen ismerni.
Nagyon érdekes novella, nekem nagyon tetszett.

Agusta Prima Kicsit Alice csodaországban beütése van, csak felnőtt kiadásban, orgiákkal. Érdekes volt az időtlenség, és maga az idő fogalma is, ahogy Agusta kezdi felfedezni, egy olyan világban, ami azt nem ismeri. Hátborzongató volt, ahogy megjelent a multiverzum elmélet, és ahogy a dzsinn kibontja a tér és idő szövetét (vagy inkább megismerteti az idő lényegét Agustával).
Igazán érdekes élmény, eddig ebben volt a legnagyobb WTF hatás, de ettől még tetszett, jó volt.

Matrónák Ugyanabban a világban játszódik, mint az Agusta Prima, csak más szemszögből (és lehet hogy pont az előző novella történése idején). Érdekes volt ez a megfigyelés az idő körforgásáról, a hurkokról, és a felbolydulásról, hogy a hurok megszakad. (ha az előző novella Alice volt, akkor ez Sweeney Todd)
Jó novella volt, bár mindenképpen egy kicsit hmm… undorító, de ez is hozzátartozik a novellához, hogy felejthetetlen legyen.

Dzsagannáth Hát ez… furcsa volt.
Az elején, ahogy láthattuk, ahogyan a test működésbe lép, és minden egyes alkotóelem tökéletes helyét foglalja el, addig nagyon érdekes volt. Több pozitívum is volt benne, ahogyan a fejlődést láthattuk (számomra a kedvenc, hogy a nőneműek az „erősek” így kicsit megfordul a kör).Megjelenik a kérdés, vagyis mi van Anyán (az istenen, az általunk ismert dolgon kívül), és a válasz nem barátságos. Sosem az…
Aztán fellép a probléma, és elkezdjük találgatni, hogy micsoda is Anya. Ha a címhez illesztjük azt, hogy Anya egy rovar, akkor valami egészen furcsa, enyhén szatirikus, de közben nagyon mély, és szomorú novellát kapunk. Meg furcsát. Mert hát bogár meg minden…
Érdekes volt olvasni, kicsit ez is szürreális volt, de a maga módján szép is.

Ez a novelláskötet szép. Van egy stílusa, amit lehet szeretni, és lehet nagyon utálni is, emiatt nem mindenkinek ajánlanám ezt a kötetet. Aki nem szereti a szépirodalmi stílust, aki utálja a szikár, egyszerű szövegeket, akiket eltaszít az északiak hideg és rideg világa, annak nem ajánlott ez a kötet. Ellenben mindenki másnak érdemes elolvasni, mert több olyan novella is van, melyen mélyen el lehet gondolkozni, melyeket magunkkal viszünk, és általa bölcsebbek, vagy csak egyszerűen másabbak leszünk.
Én nagyon szerettem ezt a kötetet minden hibájával (és a saját hibáimmal) együtt is.

ViraMors P>!
Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről

Rengeteg időt töltünk alkonyati időben, ami egyfajta köztes állapot, a senki földje.

Bevallom, az Amatka meg a Skidbladnir után nagyon sokat vártam ettől a kötettől. Utólag azt hiszem, hogy jobban jártam volna, ha kicsit óvatosabb, vagy meggondoltabb vagyok, akkor kevésbé érezném, hogy nem azt kaptam, amit vártam.
Félreértés ne essék: Tidbeck novellái jók, főleg, ha az ötleteket nézem. Szépen és érezhetően igényesen vannak megírva. De a kötetben szereplő írásokra jobbára csak olyanokat tudtam mondani, hogy Jó, jó… meg kellemes és misztikumba hajló, de rendszeresen maradt bennem egy kevés majdnem jellegű érzés, hogy lehetett volna ütősebb… Egy-két novella azért volt, amitől megkaptam meg azt az igazán merész bizarrságot, amire vágytam.
Abszolút kedvencem, annak ellenére, hogy a végét kicsit túl hirtelennek érzem, a Kicsoda Arvid Pekon? de nagyon megfogott az Augusta Prima is.
Végeredményben nem bántam meg a kötetet, és továbbra is vevő vagyok bármire, ami Tidbecktől magyarul megjelenik, de azért remélem, van ennél erősebb novellás kötete is.

abstractelf>!
Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről

„Az idő iszonyatkeltő, emberi dolog volt. Itt nem lehetett helye. Hatalmában állt megrohasztani a húst és elhervasztani az álmokat.”

Azon kisebbséghez tartozom, akik nem találták meg a közös hangot az írónő Amatka című regényével. Mégis, a borító, a fülszöveg és a kiadó vezetőjének ajánlása elég volt ahhoz, hogy ismét próbálkozzak az írónővel. És milyen jól tettem.

A Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről nem könnyed, gyorsan emészthető novellákat tartalmaz; helyette olyan műveket olvashatunk, amelyek később csendes ábrándozások és rémálmok tárgya lehet. Sötét, melankolikus történeteket, ahol a mágia és a valóság kéz a kézben jár.

Mindegyik novella különleges volt a maga módján; néhol a mondanivaló tette azzá (pl. Beatrice és Augusta Prima); néhol a világ, amelyben játszódott (pl. Brita üdülőfaluja); néhol pedig maga a történet (pl. Rebecka). Úgy éreztem, minden egyes novellával egy teljesen új világba kerültem, ahol sokkal könnyebb eltévedni, mint megtalálni a megoldás felé vezető utat. Egy élmény volt felfedezni a különböző lehetőségeket, s elgondolkodni az időről, a szerelemről, vagy épp a múlt tiszteletéről.

Ezt a kötetet elsősorban hideg, véget nem érő őszi éjszakákra ajánlom, amikor minden csendes, s csak te vagy és ezek a novellák. Ekkor hallani fogod a kaparászást.

6 hozzászólás
makitra P>!
Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről

Ha van, ami weird, akkor Karin Tidbeck kötete kétségkívül az. Nem tudom, hogy ez az északi létből fakad-e, ahhoz én kevés skandináv szerzőtől olvastam, de valaminek kell lennie a levegőben, vagy inkább a fényben, illetve annak hiányában, ami ilyenné tette ezt a gyűjteményt.

Az írások hangulata az, ami leginkább magával ragadó: helyenként a groteszk, de még inkább az abszurditás, melankólia az elmúlás leheletnyi ízével keveredve, és végül csipetnyi kegyetlenség, de ez sem valódi agresszióba csavarva, hanem valamiféle (félreértelmezett) szeretetbe. Az idő tudata – mintha a szereplői tudnák, vagy tudatosan éreznék a múlását és azt, hogy valami biztosan változni fog. A várakozás ott oson a lapokon, néha öntudatlanul és ez hatással van az olvasóra is.

Nem fogjuk úgy letenni ezt a kötetet, hogy nem éreztünk valamit. Sok helyütt értetlenség, de néha meghökkenést, sajnálatot. És persze humort, az apró csodák érzetét. És a teljesség érzése, mintha megteltünk volna valamilyen formában ezektől a történetektől, mintha kaptunk volna valamit, még ha azt sem tudjuk mit. Pedig nagyon különbözőek ezek az írások: sokszor dolgozza fel a természet és az ember viszonyát, bemutatja azokat az apró és kevésbé apró lényeket, akik velünk élnek, de nem akarunk vagy nem merünk tudomást venni a létükről. Vagy az életünket övező reménytelenség és hiábavalóság érzete, ami Arvid Pekont kínozhatja. Vagy a múlt hangjai, a mesék lángja, amitől arra fent nem szabadultak meg.

Remekül megírt történetek, inkább csak az idegenségüknek álltam ellent. De ennek ellenére érdemes elolvasni a gyűjteményt, melynek ad egy plusz ízt, amit Tidbeck a fordításról ír. Ilyenkor mindig vágyom arra, hogy eredeti nyelven olvassak ilyen történeteket, mert akkor még jobban megérthetném azt a világot, amiben fogantak.

Olvasónapló:

Beatrice – https://moly.hu/reszolvasasok/80024
Néhány levél Ove Lindströmnek – https://moly.hu/reszolvasasok/80025
Miss Nyberg és én – https://moly.hu/reszolvasasok/80026
Rebecka – https://moly.hu/reszolvasasok/80027
Herr Cedeberg – https://moly.hu/reszolvasasok/80028
Kicsoda Arvid Pekon? – https://moly.hu/reszolvasasok/80029
Brita üdülőfaluja – https://moly.hu/reszolvasasok/80030
Rénszarvas-hegy – https://moly.hu/reszolvasasok/81098
Törpemálnalekvár – https://moly.hu/reszolvasasok/81100
Pyret – https://moly.hu/reszolvasasok/81101
Augusta Prima – https://moly.hu/reszolvasasok/81102
Matrónák – https://moly.hu/reszolvasasok/81103
Dzsagganáth – https://moly.hu/reszolvasasok/81105

EssentialHencsi P>!
Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről

??????? WTF ???????
Uramisten, eszemet sem tudom, mikor olvastam utoljára akkora gusztustalanságot, mint a Matrónák című novella. Szerintem nincs is több mondanivalóm.
Egyébként most értettem meg, mi is az a weird irodalom. Ez.
Átgondoltam: soha többet nem fogom elolvasni, de mégsem három csillag, hanem öt.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

ViraMors P>!

Habár közismert tény, hogy a hétfő reggel a lehető legrosszabb időpont, amikor bárki felhívhat egy kormányhivatalt, mégis mindenki ilyenkor próbálkozik.

Kapcsolódó szócikkek: hétfő
2 hozzászólás
ViraMors P>!

Kiskoromban képes voltam órákon át csak ülni és kibámulni az ablakon. Lehet, hogy egy bizonyos zene, vagy a szürkület, vagy egy bizonyos fényállás miatt. Kavargó érzés feszítette a mellkasomat. Akkor nem tudtam szavakba önteni. Csak tudtam, hogy valami van odakint. Hogy egy repedés keletkezett a világon, és sóvárogva vágytam oda.

Oriente>!

A pyretet hivatalosan kitörölték a létezők sorából, de ez nem akadályozta meg abban, hogy felbukkanjon.

116. oldal, Pyret

Citrompor>!

– Mi lesz, ha én vagy Sara is megbetegszünk?
– Akkor azzal is megbirkózunk – felelte Anya. – Nem lesz semmi baj.

87. oldal, Rénszarvas-hegy

Citrompor>!

A ház egy domboldalon állt, piros falakkal, fehér ablakkeretekkel és egy kis tornáccal, amely a falura és a tóra nézett. Anya a konyhában ült Hedviggel. Kávét ittak, a metszőfogaik között tartott kockacukron át szürcsölték.

83. oldal, Rénszarvas-hegy

Kapcsolódó szócikkek: kávé
5 hozzászólás
Altarus P>!

– Miben áll a világ természete?
A dzsinn mosolygott, két sorba rendeződött fogai mind kilátszottak.
– Melyiké?

136. oldal

Leliana>!

– Azoknak a legélénkebb a képzelete, akik másokat bántanak – jelentette ki Rebecka.

Rebecka (Agave Könyvek, 2019)


Hasonló könyvek címkék alapján

George R. R. Martin: Álomdalok
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom
Robert Jackson Bennett: Csodák városa
William King: Trollvadász
George R. R. Martin: Dreamsongs I-II.
Anne Bishop: Holló a hollónak
M. G. Brown: Lángoló Rózsaszirmok
Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai
Ilona Andrews: Mágikus találkozás
Bree DeSpain: The Dark Divine – Fekete bárány