Értékelések 78

Venuszcica1981>!
Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről

Nagyon tetszett, bár rá kellett hangolódnom erre a stílusra! Kicsit elvont, számomra teljesen ismeretlen világot ismertem meg. Jobban bele kell ásnom magam az északi/orosz mondavilágba :)

vicomte P>!
Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről

Az elmúlt években elég sok női szerző által írt SFF regényt és novellát olvastam, és bár volt olyan, amire kár volt az időt vesztegetni off, de szerencsére lényegesen több volt, ami mélyen megérintett vagy elgondolkoztatott.

Ennek az egyik oka, hogy a kedvenc női szerzőim szereplői sokkal életszagúbbak, mint a legtöbb férfi író által írt karakter. Náluk sokkal gyakrabban találtam olyan hősöket, akiknek a sorsa, és nem a kalandjai érdekeltek.
Másrészt többnyire lényegesen kifinomultabb volt ezeknek az írásoknak a stílusa. Az egyes jelentek hangulatát gyakran olyan szépprózában megszokott eszközökkel alapozták meg, ami egészen más regiszterbe tolta számomra az olvasás élményét, mint ami a zsánerben megszokott.
S persze nem utolsó sorban, a kedvenc női szerzőim nem csak az írástechnikában, de az ötletek és mondanivaló terén is sokkal merészebbek és kísérletezőbbek, mint a férfi pályatársaik zöme.

Tidbeck már az Amatka olvasása során is lenyűgözött azzal, hogy a látszólag szikár prózájával milyen nyomasztó és baljós, ugyanakkor átütő erejű hangulatot képes teremteni.
Az Amatkáról is azt írtam, hogy a szépirodalom és a zsáner mezsgyéjén mozog, de ebben a válogatásban Tidbeck tovább szélesítette ezt a határsávot, és szerintem jó néhány írás megfelelhet a legfinnyásabb szépirodalom rajongó ízlésének is.

De persze ez a kötet nem ezért lett jó, hanem mert Tidbecket valószínűleg teljesen hidegen hagyja, hogy az akadémiai kategorizálás hová is sorolja a műveit, és egyszerűen hagyja, hogy egy hangulat, egy érzés, egy fájdalom történetté nője ki magát.

Tekintve, hogy itt novellákról van szó, sokkal merészebb és formabontóbb megoldásokkal él, és hol félálomszerűen szürreális, hol finoman ironizáló, hol pedig szinte betegesen elborult és zsigerbe markolóan bizarr az egyes írások hangulata. Ezt elsősorban a brutálisan erős vizualitással éri el – a szűkszavú skandináv próza ellenére az általa használt képek szinte azonnal megjelentek a szemem előtt: hol úgy, mint egy mesésen szürreális, kifacsart humorú Dixit kártyalap, hol pedig mint a leglidércesebb, vászonra álmodott rémálom.

A novellák többsége a családi, baráti viszonyokról szól, azokról a kötelékekről, amelyek hol fojtogatnak, hol pedig segítenek kievickélni a szakadékból – a háttérben pedig folyamatosan jelen van a sejtelmes skandináv félhomály és az abból táplálkozó hiedelemvilág. Az utolsó három novella – Augusta Prima, Matrónák, Dzsagannáth – iszonyatosan erős, barokkosan burjánzó képi világa olyan szürreális, hogy talán csak a csúcsformában lévő Peter Greenaway tudná vászonra vinni, és olyan letaglózó is, mint a rendező filmjei.

Ezek novellák nem fognak tetszeni mindenkinek, sőt… De, hogy a hatásuk alól nehéz szabadulni az vitathatatlan. Én egészen biztos, hogy újra is fogom olvasni őket.

7 hozzászólás
Hirdetés
EssentialHencsi P>!
Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről

??????? WTF ???????
Uramisten, eszemet sem tudom, mikor olvastam utoljára akkora gusztustalanságot, mint a Matrónák című novella. Szerintem nincs is több mondanivalóm.
Egyébként most értettem meg, mi is az a weird irodalom. Ez.
Átgondoltam: soha többet nem fogom elolvasni, de mégsem három csillag, hanem öt.

3 hozzászólás
Lalil>!
Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről

Nem rossz novellák, de nem biztos, hogy még egyszer újraolvasnám őket.