Értékelések 69

smetalin>!
Karin Tidbeck: Amatka

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A matka rúgja meg!! Miért nem hallgattam a hangokra………pedig mondtátok!
Egy pár gombát nekem is be kellett volna vennem így olvasás előtt, akkor talán működött volna a dolog, hisz én folyamatosan mondogattam: EZ egy jó könyv, ez egy jó könyv! de semmi hatás……..
A gombát azért említettem akik nem olvastátok, ti is értsétek, mert a könyv szereplői majdhogynem csak azt ették, hisz itt a fő élelemforrás a gombatelep volt, ez látszott is a szereplőkön. Szétfolytak a tárgyak ha nem mondták ki a nevüket, és nem írták rá a megnevezésüket, viszont ha másra gondoltak, akkor meg akár azzá is alakulhatott. MI van? ugye? A szerző is bekapott szerintem valamit írás közben…….
Nekem a vége is totál elfolyt, és egy massza lett. Lehet az agyam helyén is ez van, mert én ehhez kevés vagyok.

7 hozzászólás
Judyt89>!
Karin Tidbeck: Amatka

Furcsa, bizar és hátborzongató hely Amatka, és az egész körülötte lévő világ. Ez egy kész világ, amibe nemcsak az olvasó hanem a szereplők is belecsöppenek. Vanja szemszögéből figyelhetjük az emberek küzdelmeit a környezetükkel. A Jó papírra írott múlttal, a megváltozni képes, vagy masszává váló tárgyakkal. Ez egy igazi weird fiction.

buzavirág>!
Karin Tidbeck: Amatka

A gondolatoknak, szokták mondani teremtő ereje van, jelen esetben, az Amatkában, az írásnak, a szavaknak tényleg teremtő ereje van. Ismét egy olyan könyv került a kezembe, ami egy távoli, talán jövőbeli ismeretlenbe csöppentett. Alig néhány utalás az előzményekről, kaptam egy rideg világot, amely egyfajta besúgó rendszerre és gombákra épül. Ridegségből, figyelem felkeltésből, szürrealizmusból ötös, de hogy én miért olvastam el ezt a könyvet magam sem értem, hiszen a Rénszarvashegy se lett kedvenc, csakhogy győzött ismét a kíváncsiság.

3 hozzászólás
Hirdetés
Leliana>!
Karin Tidbeck: Amatka

Amennyire tetszett, annyira nem. Hatalmas lelkesedéssel vágtam bele az olvasásába, nagyon hamar a hatása alá kerültem, és mielőbb szerettem volna kinyomozni, vajon hol játszódik a történet, mi folyik itt, kik a szereplőink valójában és így tovább. Lenyűgözött az a fantázia, amivel az írónő rendelkezik, egyáltalán nem mindennapiak a fantasy elemek, az emberi kapcsolatokat is kellő finomsággal kezeli, a politikai-társadalmi háttérről is pont annyit csepegtet, hogy ne legyen bántóan sok, mégis kellően nyomasztónak érezzük. Zavart viszont az, hogy úgy éreztem, Vanjával együtt nekem is le kellene, hogy essenek a dolgok, ez viszont közel sem történt meg. spoiler A végét – akárhogy töröm is rajta a fejem – nem tudom mire vélni. Fogalmam sincs, hogy ez most pozitív vagy negatív kimenetel egyáltalán..
Nem bánom, hogy elolvastam, mert hatott rám, még álmodtam is vele, és úgy érzem, találtam benne olyan mondatokat, gondolatokat, amikre szükségem is volt most, de sajnálom, hogy a végére nem állt össze a kép picit sem.

Ez már mehetne a napi mosoly zónába is, de inkább ide, mert az olvasáshoz tartozik: Mostanában az eben rajta van a „nagyfiúság”, ezt telefonban ecseteltem, mire a válasz az volt, hogy: „itt a tavat, batnak a matkák”. Annyira nevettem, hogy kb. 5 perccel korábban kezdtem az Amatkát olvasni :))