EGY HÉTKÖZNAPI ÉLET…
Leigh Collier keményen megdolgozott azért, hogy fölépítse látszólag teljesen szokványos életét. Védőügyvédként dolgozik, lánya jól teljesít az iskolában, még a válása is civilizáltan zajlott.
…BORZALMAS MÚLTAT REJT.
Csakhogy Leigh átlagos élete normálisnak távolról sem nevezhető gyerekkort leplez, amelyre titkok vetnek árnyékot, árulás nyomja rá a bélyegét, és amelyet végérvényesen tönkretett egy szörnyű, erőszakos cselekedet.
ÁM A MÚLT MOST FELÉLED…
Egy napon új ügy kerül Leigh asztalára: jómódú férfi kéri fel a védelmére, akit nemi erőszakkal vádolnak. A per mérföldkő lehet a pályáján, ha megnyeri. Amikor azonban találkozik a vádlottal, rádöbben, hogy ismeri a férfit, és az is ismeri őt. De ami még lényegesebb: az illető tudja, mi történt húsz évvel ezelőtt.
…ÉS FOGY AZ IDŐ!
Ha Leigh-nek nem sikerül felmentetnie az ügyfelét, nem csupán a pert veszíti el, hanem sokkal többet. Az egyetlen, aki a segítségére lehet:… (tovább)
Hamis tanú 67 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2021
A következő kiadói sorozatban jelent meg: A New York Times sikerszerzője - Krimi Harlequin Magyarország, HarperCollins Magyarország, Vinton
Enciklopédia 6
Szereplők népszerűség szerint
Harleigh 'Leigh' Collier · Madeline 'Maddy' Collier · Walter Collier
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 46
Kívánságlistára tette 43
Kiemelt értékelések
A történet sokféle területre téved, mint például a gyermek elhanyagolása, ( a gondozás, és nevelés hiánya) a bántalmazás és annak messzemenő következményei, a gyakran félresikerült bűntudat és a szégyen, a függőség tragédiája, valamint az emberi természet „sötétsége és világossága”. Az elszámoltathatóság, a felelősség és a helyreállító igazságosság áll a középpontjában, ahol egyetlen karakter sem nélkülözi a megváltás szükségességét. Sajnos egyes részei nem voltak annyira meggyőzőek számomra. Magában foglalja a COVID-járványt és annak a társadalomra gyakorolt számos hatását is (dokumentálja az okozatát, a mindennapi védelmi eljárásokat, a hatalmas és elviselhetetlen haláleseteket, az elvesztett munkahelyek számát, az élelmiszerhiányt, az éhező gyerekeket és azokat a politikusokat, akik nem hajlandók biztosítani az erőforrásokat a nemzet kétségbeesett szükségleteinek kielégítésére), de egyáltalán nem befolyásolják a történetet, és nem adnak hozzá semmilyen értéket. A gazember annyira nyilvánvalóan gonosz, hogy alapvetően inkább egy karikatúra, nem pedig egy olyan egyén, aki szintén gyermekkori bántalmazást „hordoz magával”. Borzalmát úgy szővi bele a történetbe, hogy az erőltetettnek érződik, és fokozott rezonanciát és hatást kölcsönöz a könyvnek. De figyelemre méltó az érzelmek mélysége, az emberiség legjobb és legrosszabbainak kiválóan kivitelezett egyensúlya. Ismét emlékeztet bennünket arra, hogy amellett, hogy Isten „legjobb” teremtményei vagyunk, „néhányan” közülünk a legundorítóbb „hibái” is. Végső soron arra kényszerít bennünket, hogy szembenézzünk azokkal, akiket megfosztanak az emberiség minden maradványától. De minden gonoszság és visszaélés ellenére egy kis romantika, szeretet, ártatlanság és hűség is található az oldalak között.
Az Apja lánya volt az első könyvem Karin Slaughtertől, majd a Grant county sorozatát olvastam el, és hatalmas rajongója is lettem az írónőnek.
Nagyon vártam már a Hamis tanú megjelenését, azonnal el is olvastam. :’D
Nagyon tetszett, viszont nem gondoltam volna, hogy valaha is pityeregni fogok az írónő bármelyik történetén. :))
Aki szereti a könyveit, semmiképp ne hagyja ki ezt sem! ;)
Az Karin Slaughter: Apja lánya után olvastam pont, így nagyon sok hasonlóságot felfedeztem a kettő között, de amikor Walter bevadult, onnantól eldobtam az agyam!
Nagyon tetszett!
Nem mondhatom azt, h össze lett volna csapva, de pár dolgot még egy kicsit kibonthatott volna. Lényegében; olvastam volna még.
A kedvenc részem az volt, amikor Leigh elröhögi magát, amikor meglátja Andrew sérüléseit.
Persze bőgtem is rendesen a végén. Meg amikor Dr Jerry adagolást javasol nagy kutyához…
Slaughter bizony ezzel a kötettel is rendesen gyomron tudja vágni az olvasókat, főleg minket, nőket. Mennyi titok, mennyi fájdalom van ezeken a lapokon… már az első fejezetek, a múltbeli történések is durván indultak, de igazán csak a jelenben lehetett megérteni, hogy mi is a helyzet valójában. Leigh és Callie élete sosem volt egyszerű, abban a bizonyos házban mindkettejük élete örökre megváltozott, és spoiler. Talán túlságosan elfogult vagyok az írónő könyveivel kapcsolatban, de megint úgy érzem, hogy a stílusa, a hangulata mély nyomot tud hagyni… hatással van rám, elgondolkodtat. Bárcsak a lányok spoiler, bárcsak spoiler. Bárcsak.
Volt ebben minden: pedofilia, nemi erőszak, drogfüggőség, gyilkosság, COVID. Nem győztem kapkodni a fejem ennyi szörnyűséget olvasva egyszerre.
Nem egyszerű történetet tett le az asztalra az írónő megint, ahogyan azt már megszokhattuk tőle.
Mennyivel másképp alakult volna a szereplőink története, ha normális családi körülmények között nőnek fel és semmilyen gyermekkori trauma nem befolyásolta volna az életüket. A két nővér teljesen más személyiség, a gyerekkori abúzus is másképp nyomja rá a bélyegét a jövőjükre.
A történet elején már lehet sejteni, hogy ki áll a bűncselekmények elkövetése mögött. Én azért örültem volna, ha ennyire nem lett volna egyértelmű és egy kis csavart még belevitt volna az írónő. Ettől függetlenül jó kis krimi volt.
Vao!
Ha lehetne, tíz csillagok adnék rá!
Szerintem Slaughter eddigi legjobb kötete!!
Érdekes, hogy általában a könyvei jó részében, függetlenül a fő száltól, mindig egy – egy ember tragikus életét mutatja be.
Fiatal korban szexuálisan bántalmazott, azóta is megtört lelkek, szülők, vagy drogos, vagy alkoholista szülők gyermekei, akik egy életen át küzdenek ezekkel a terhekkel. Kinek sikerül, kinek nem.
Nagyon mélyrehatóan részletezi, és kiemelt fontosságot ad ez majdnem minden regényében.
Tökéletes jellemábràzolàsok, a fájdalom, harag, düh, persze ezek mellett a szeretet is, szinte àtüt a lapokon.
A kiválasztás után sokáig halogattam ezt a könyvet, valahogy nem akaródzott belekezdenem. Aztán nekifogtam, de sajnos nem igazán sikerült beszippantania. Nem ez az első könyvem KS-től és nem is az utolsó, ez egyszerűen valamiért nem csúszott.
Leigh és Callie igazán borzasztó dolgokat éltek át és aztán olyat tettek, amihez nem mindenkinek lett volna gyomra. Aztán bekövetkezik az, ami mindig: a múlt nem engedett. Őket sem hagyta és kikövetelte magának a lezárást.
Lassú víz partot mos? A kötet elején nagyon fogtam a fejem, hogy mi lesz ebből. A történet nagyon nem fogott meg, és bírósági tárgyalást vártam, ha már a főszereplőnk ügyvéd és egy pert kellene megnyernie a cselekmény alatt. De bírósági jelenet csak egy van, és máshol vannak a hangsúlyok.
Ez újfent lélektanilag megfogott történet. Leigh kényszerhelyzetbe van, és leginkább azzal telt meg a regény eleje, hogy mennyiféleképpen szorong és mennyi minden kínozza. Többszörös és sokfelé irányuló lelkiismeretfurdalás, mély szenvedés – a férje, a lánya, a húga és a mostani ügy is csak nyomja.
De aztán Slaughter elkezdi összerakni, hogy mi hogyan függ össze és milyen bűnök húzódnak meg a háttérben. spoiler Igencsak alá lesz húzva, hogy Leigh miért érezheti annyira rosszul magát, amit az elején túl nyomasztónak éreztem.
Ahogy a kockák a helyükre kerülnek, úgy pörög fel a jelen történetszála is. Egyre több a cselekmény, és több szereplő is lépni kezd. Ha a körmöm nem is rágtam le izgalmamba, de a leírtak borzalma pótolta a cselekménybéli hiányérzeteim. Rettenetes történet bontakozott ki, és lélektanilag nagyon meg volt támogatva.
Miért nem lép ki valaki egy bántalmazó kapcsolatból? Slaughter nagyon alaposan belemegy a témába, és azt is meg tudta értetni, hogy miképpen csapja be magát egy bántalmazott, hogy valahogy túléljen. Callie tulajdonképpen spoiler
A szereplőket nagyon könnyen lehet két csoportra osztani. Vannak a gyilkosok és könyörtelenek, és vannak az áldozatok, akik próbálnak túlélni. Ezért lehet bűnöket is elnézni nekik – spoiler Arra kísérletet sem tesz, szerencsére, hogy a pedofil és a sorozatgyilkos elméjét megmutassa, de az áldozataik és a túlélési módok, a bűntudatuk itt van.
Attól viszont, hogy megértettem őket, nem szerettem meg a szereplőket. A nővéreket leginkább sajnálni tudtam, de az a plusz, amiért szorítottam volna nekik, nálam nem volt meg.
Nyomasztó, sötét és lélektanban nagyon összerakott könyv. Simán felférne olyan listákra, hogy 'regények, amelyek elborzasztottak'.
Szuper! Hozza a tőle megszokottat. Izgalmas story,jól felépített érdekes karakterek. Letehetetlen mint eddig az összes könyve.
Számomra nagyon visszatetsző volt a járvány folyamatos említése, és főleg az oltáslobbi. Kifejezetten nem szeretem azt, amikor lazítanék egy jó könyvvel vagy filmmel, és benne van a covid is. Mert az onnantól kezdve nem lazítás.
Az alapsztori egyáltalán nem igényelte, hogy benne legyen a járvány, és maga a cselekmény nem is lett volna rossz, de így nem tudtam annyira élvezni, mint a szokásos pszicho thrillereket.
Népszerű idézetek
Callie a konyhából hallotta, hogy Trevor az akvárium falát kopogtatja az ujjával, és erősebben megmarkolta a fakanalat, amivel a csokis keksz tésztáját kevergette.
(első mondat)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Gillian Flynn: Éles tárgyak 85% ·
Összehasonlítás - Ker Dukey – K. Webster: Pretty Broken Dolls – Tönkretett babácskák 83% ·
Összehasonlítás - Dot Hutchison: Pillangók kertje 90% ·
Összehasonlítás - Søren Sveistrup: A gesztenyeember 91% ·
Összehasonlítás - M. W. Craven: A bábuk tánca 90% ·
Összehasonlítás - Patricia Gibney: Az elveszett gyermek 90% ·
Összehasonlítás - J. D. Robb: Meztelenül a halálba 87% ·
Összehasonlítás - Ashley Flowers: Sok jó ember 88% ·
Összehasonlítás - M. J. Arlidge: Ecc, pecc 86% ·
Összehasonlítás - Sarah Pinborough: Ha addig élek is 85% ·
Összehasonlítás