Az ​ügyvéd úr családja 3 csillagozás

Karin Michaelis: Az ügyvéd úr családja Karin Michaelis: Az ügyvéd úr családja Karin Michaelis: Az ügyvéd úr családja Karin Michaelis: Az ügyvéd úr családja

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Henrik Worm levele lányához Valgerdához:
„Kedves Valgerda!
Leveled meglepett, sőt mondhatnám, életem legszomorúbb meglepetése volt. Igen rosszkor jött.
Talán tudtad is, hogy egy gyermekgyilkossági pörben, mely a két alsó fórumot megjárva, a legfelsőbb bíróság elé került, a vádat képviseltem. A terhelő körülmények olyan súlyosak voltak, hogy mindenki elmarasztaló ítéletre számított.
Jelen pillanatban nincs módomban kifejteni előtted, hogy milyen meggondolások bírták rá, hogy a közvádtól elálljak és engedélyt kérjek a védelem képviselésére. Jelenleg tehát ez a helyzet.
Ha azonban köztudomásra jut, hogy hajadon lányom teherbe esett, akkor mindenki, aki eddig a jog és igazság harcosát látta bennem, kivétel nélkül azt fogja mondani: szóval ezért kellett Henrik Wormnak frontot változtatni. Befolyásolni akarta már előre a közvéleményt a lánya érdekében! És én kénytelen volnék szó nélkül tűrni minden gyanúsítgatást.”

Eredeti cím: Familien Worm

Eredeti megjelenés éve: 1928

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Tolnai Világkönyvtár Tolnai

>!
Co-Nexus Print-teR, Budapest, 1990
316 oldal · ISBN: 9638065036 · Fordította: G. Beke Margit
>!
288 oldal · keménytáblás
>!
320 oldal · Fordította: G. Beke Margit

1 további kiadás


Várólistára tette 2


Kiemelt értékelések

tgorsy>!
Karin Michaelis: Az ügyvéd úr családja

Már ezért érdemes volt bogarászni itt a molyon, évek óta nem jutott eszembe ennek a könyvnek a címe.
Szerintem ponyva, de nagyon tetszett. (Az összes sznobságom ellenére)

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Steve Cavanagh: Vádalku
Anne L. Green: Joyce csapdájában
Oddfríður Marni Rasmussen: Addig nem
Karen Rose: Érints meg
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Jodi Picoult: Apró csodák
Jodi Taylor: Semmi lány
Baráth Viktória: Az igazság ára
J. K. Smith: Káosz a köbön
Carsten Jensen: Mi, vízbefúltak