Aki ​mást szeret (Sejer nyomozó 8.) 66 csillagozás

Karin Fossum: Aki mást szeret

A szokatlanul meleg szeptemberi napon egy kiránduló házaspár, Kristine és Reinhardt szeli keresztül a nyugalmat árasztó őszi erdőt. Váratlanul szembetalálkoznak egy nyilvánvalóan zaklatott férfival, aki szokatlan módon nem fogadja Kristine kedves mosolyát, sőt láthatóan sietős léptekkel távozik. Miközben a pár folytatja útját, szörnyű felfedezést tesz: a bokrok tövében megpillantanak egy élettelen testet – egy gyermek holttestét. Ebben a pillanatban életük gyökeresen megváltozik…

Hogy mi okozta a kisfiú halálát? – eleinte még Konrad Sejer, a tapasztalt idős felügyelő sem tudja megmondani. Ám egyben biztos: a tettes pedofil… Telik-múlik az idő, s a kérdések továbbra is megválaszolatlanul feszülnek a levegőben. A látszólag békés vidéki közösség és a környékbeli gyerekek még fel sem ocsúdtak tragédiából, amikor újabb kisfiú tűnik el…

Eredeti cím: Den som elsker noe annet

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Scolar, Budapest, 2012
270 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632443249 · Fordította: Patat Bence

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Konrad Sejer


Most olvassa 1

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

PRicsmond>!
Karin Fossum: Aki mást szeret

Jo Nesbo úgy vélekedett Karin Fossumról, hogy „Nagyszerű író, az emberi lélek avatott ismerője” – hát ezzel a könyvével ismét bizonyította is az írónő a norvég krimikirály elismerő szavait. Aki egy vérgőzös krimire számít, vagy üldözésre, lövöldözésre, ökölpárbajra azt bizony érhet csalódás, mert ilyen dolgokkal nem fog találkozni ebben a történetben, de még azok az olvasók is akik főleg ilyen könyveket szeretnek (megjegyzem én is ezekért vagyok oda) nyugodtan olvassa el ezt a könyvet, mert nagyon megéri. Brutális és megrázó történet ez a témaválasztás miatt, és igaz, hogy lassan halad a nyomozás, de nincs elnyújtva én egy felesleges sort sem találtam benne. A két főszereplő is nagyon szimpatikus karakter, de mellettük az első áldozatot megtaláló házaspár magánéletébe is betekintést nyerhetünk. Központi szerepet kap benne a gyilkos lelkivilágának feltérképezése, nekem főleg ezek a részek tetszettek belőle, amikor a nyomozók ennek mikéntjére próbáltak rájönni, hogy miért követ el egy ember ilyen dolgot. Biztos fogok még olvasni az írónőtől, bár ennél a sorozatnál is megtapasztalható az a nagyon idegesítő magyar kiadói szokás, hogy nem jelent meg a sorozatból minden rész hazánkban.

mate55>!
Karin Fossum: Aki mást szeret

A több szálon szövődő történet sok meglepetést tartogatott. Elsőre például elcsodálkoztam azon, hogy az írónő mit akar egy házaspár (ők találják meg a nyolc éves fiú holttestét) széthullóban levő házasságával. Másodszor Sejer és Skarre nyomozása (az eddigi könyveitől eltérően) viszonylag jelentéktelen karakterek a történetben. Aztán ott van az egyedülálló édesanya, aki annyira belehabarodik egy férfiba, hogy szinte tudomást sem vesz súlyosan elhízott fiáról. Ráadásul a fiú csak az evéssel képes megvigasztalni magát, az anyai figyelem (szeretet) hiánya miatt. Fontos szereplő még a meleg tanár. Pedagógus létére fel sem fogja, milyen súlyos következményei lehetnek, ha tanítás után felhívja magához tanítványait. Minél tovább értem a történetbe, annál inkább „szorult a könyv marka a nyakam körül”, ennek ellenére szabadulni képtelen voltam tőle. Pedig a történet nyugtalanító, fájdalmas kérdésekkel foglalkozik, ámde irigylésre méltón árnyaltan teszi ezt, miközben végig képes volt a legbelsőmet nyomasztani. De ez nem az a fajta nyomasztó érzés, ami után rosszabbnak látnám a világot, vagy rémálmaim lennének tőle, hanem érdekes módon épp ellenkezőleg: örülök, hogy olvastam ezt a könyvet. Ünnepelni tudom. Köszönöm!

_natalie_néven_ I>!
Karin Fossum: Aki mást szeret

lehet-e bocsánat, létezik-e feloldozás.
a másságok könyve. belekapar a festék alatt a fába, és hagyja, hogy szúrjon a tüske. engedélyt ad, hogy belenézz, aztán hirtelen rácsapja mégis a fedelet, és tudod, hogy ott, a feneketlen mélységben valami szaggatja önmagát. hangok szűrődnek át. nem éles sikolyok, inkább a falak mentén feszülő tompa jaj. a szégyen könyve. a megbélyegzéstől való félelem ördögi vigyora, mint egy mindig újra felvillanó vészfény. az ösztön ereje, mint egy hullám.
a kiszolgáltatottság könyve. a gyermeki léleké. ki, hol, hányszor üt ököllel, vagy mással oda, ahol finoman érinteni is alig szabadna, mert kezeink között roppanhat össze a vékony, üveg falú, áttetsző apró csoda.
a fájdalom és veszteség könyve. sikolyok és könnyek könyve.
a piros az élet színe. itt most minden más, és majdnem mindenki spoiler

ViraMors P>!
Karin Fossum: Aki mást szeret

Egy halott kisfiú, egy eltűnt gyerek, egy problémás házasság és egy problémákat rejtő kisváros… tulajdonképpen minden adott egy újabb, ütős Fossum-regényhez, ezúttal valahogy mégsem áll össze. A pszichológia – mint Fossum többi könyvében – itt is a helyén van, de mag a történet darabos, döcögős. Kicsit foglalkozik ezzel, kicsit foglalkozik azzal, néha Sejer és Skarre is nyomozgatnak egy kicsit, de összességében nekem olyan volt, mint egy kapkodva összedobott LEGO ház.
Kár érte, mert lehetett volna egy igazán hideglelős darab… Kár érte, mert olyan témákkal foglalkozik, amik mellett manapság nem kell, és nem is lehet szó nélkül elmenni…

ppeva P>!
Karin Fossum: Aki mást szeret

Felzaklató könyv. Itt-ott kicsit tényleg didaktikus, de hát nem könnyű erről a témáról elmélkedni. Hiszen az emberek többsége számára egyszerű: kiherélni, felkoncolni, megkínozni, leölni a gyerekbántalmazó rohadékot. Nincs mentség a pedofíliára, de az okokról, a hajtóerőről, a háttérről gondolkozni kell. Mert ha küzdeni kell ellene, akkor meg kell ismerni. Az biztos, hogy a bántalmazó, szeretetlen, mérgező családi háttér újratermeli az érzelmileg így vagy úgy sérült felnőtteket.
Furcsa dolog szembesülni azzal, hogy a jóléti skandináv országokban, amik anno híresek voltak a közbiztonságukról, a nyugodt jólétben élő, kiegyensúlyozott emberekről, mennyi a sötét árny, a bűntény, a gonoszság, a perverzitás. Hogy korábban jobb volt ott az élet (meg jobbak az emberek…), vagy az egész csak felszín és látszat volt, innen nézve, nem tudom. A skandináv krimik alaposan átírják ezt a korábbi képet.

kriszet_Paulinusz P>!
Karin Fossum: Aki mást szeret

Sokáig gondolkoztam mennyi csillagot színezzek erre a könyvre.
Jó volt, de mégsem. Érdekes volt, de taszító is. Nehéz téma ez.

Régóta szeretnék visszakapaszkodni a krimikhez, mert szinte húsz éve nem olvastam egyet sem. Fossum értékeléseit olvasva úgy döntöttem vele kezdem a sort, és tulajdonképpen nem bántam meg.
A történetszövéssel nincsen bajom, a téma viszont sokkoló, de éppen ezért akartam rögtön egy ilyennel kezdeni. Ha elmegy a kedvem, akkor még most történjen meg.
A könyv fogalmazása nyílt és egyszerű, szinte tényként vázol fel mindent, még a szeptemberi meleg napot is, de ennek ellenére mégis valamiféle szépség sugárzik a mondatok mögül.
A szereplők nekem kissé szürkék maradtak, de lehet, hogy csak nekem. Sejer szinte árnyékszerű maradt az érdekes, vázlatos gondolataival. Ugyanakkor a többi szereplő közül némelyik egészen valóságossá vált. Például Reinhardt az őstulok (sajnos ennél találóbb szót nem tudok rá mondani), és Kristine az odaadóan engedelmes feleség. Szívfacsaróan „jól” sikerült az édesanya rajza is.
Megdöbbentett, hogy a felzaklató téma mennyire természetes az írónak, mintha csupán sok színes léggömb közül elvesztenénk egyet. Persze a témában rejlő gyász, feketeség, a szülő őrülete nagyon is valóságos, mondhatni kegyetlenül bántó. Ezt iszonyatosan jól ábrázolta. Az egész történet olvasása közben mozgolódott bennem egy sűrű, fekete rossz érzés. A lelkem és a szívem köré tekeredett és nem is engedett el addig, amíg be nem csuktam a könyvet.
A szereplők közül a másik érdekesség volt a nagyon kövér kisfiú édesanyja. Őszintén ezeket a szülőket nem tudom megbocsájtóan nézni. Hogy tehet valaki ilyet a gyerekével? Hogy lehet ennyire rosszul szeretni? Én sajnos sejtem a választ.
Voltak pillanatok, amikor megsejtettem, hogy a háttérben lesz más is, csak nem tudtam hova tenni a dolgokat, majd a történet végére szép egésszé olvadt össze a sok pillanatkép. Lehet, hogy nem ez Fossum legjobb könyve, de olvasom őt tovább, mert kíváncsivá tett ezzel a szokatlan szemlélő látásmóddal, ahol szinte tényszerűen tud beszélni a legfájóbb dolgokról is.

StJust I>!
Karin Fossum: Aki mást szeret

Második Fossum könyvem elfogyasztása után az az érzésem, hogy az írónő történeteiből hiányzik valami. Adott egy denaturált felügyelő, aki nyomozgat a végtelen fjordok birodalmában és a végén a történet kikerekedik valahogy. Sejer felügyelő igazából nem is létezik, úgy sikerül Columbo feleségének lennie, hogy mindvégig jelen van. Ami felfogható egyfajta bravúrnak is, de hát ez, mint ahogy Béla bá’ mondaná a Szomszédokból: zsebhoki. Meglepő volt a pedofilok emberi arcának láttatása, az, hogy nem úgy nyúl a témához, hogy bűzölgő sz@rkupacként kezeli őket, hanem – szimpátia tanúsítása nélkül – megfelelő írói empátiával viszonyul hozzájuk. Ilyet eddig még nem tapasztaltam.
Színvonalasabb lektűr kategóriába sorolnám sommásan.

Biedermann_Izabella>!
Karin Fossum: Aki mást szeret

Azt hiszem, nagyon régen olvastam ilyen mélységesen szomorú és kilátástalan könyvet. Ennyi erővel sziklákat is görgethetnék a mellkasomon. Az egyetlen szerencse, hogy van benne egy-két jó ember.

Blissenobiarella>!
Karin Fossum: Aki mást szeret

Ennek a kriminek a központi témája a pedofília, és az, ahogyan megközelíti, szokatlan. A főszereplő pedofilt egy sajnálatra méltó emberként mutatja be. Aki alapvetően ezzel egyetért, annak jobban fog tetszeni a könyv, mint azoknak, akik a kasztráció és egyéb büntetések mellett kardoskodnak. Ebben a könyvben az írónő egyértelműen a „megértő” és „elnéző” álláspontot képviseli.
A könyvvel azonban nem a hozzáállás a fő problémám, mert bizonyos szinten egyet tudnék vele érteni, de mindezt csak sejteti, és nem foglal egyértelműen álláspontot. Sajnos nincs túl jól megírva. Egyrészt a terjedelem is túl rövid, másrészt pedig (és ez egy ördögi kör) túl felszínes. Hiába próbálja a tettes élettörténetét bemutatni, és magyarázatot adni elhajlásának kialakulására, ez kevés. Mert a nyomozók párbeszédeiben több helyen is felvillant társadalmi, erkölcsi, tudományos és egyéb kritikákat a pedofília kérdésével kapcsolatban, de nem mélyed el egyikben sem, és ha már itt tartunk, még azt sem tudjuk meg igazán, hogy mit gondol maga a két nyomozó. Egy kicsit olyan benyomást kelt, mintha az írónő lusta lett volna kutatást végezni a könyvéhez, vagy csak nem talált volna olyan kutatásokat, melyek az ő véleményét támasztják alá, tehát inkább kihagyott minden ilyesmit. (pedig szerintem talált volna)
Krimi szempontból sem túl ütős a mű, nagyon sokat foglalkozunk egy mellékszállal (a holttestet megtaláló házaspárral), aminek őszintén szólva nem sok köze van a témához. spoiler Azon kívül a nyomozást sem viszik túlzásba, a zakkant szemtanú többet nyomoz, mint a két rendőr, aztán szól nekik, és meg van oldva minden.

Nem ismerem Karin Fossum más műveit, de itt úgy érzem, egy rázós témát akart bedobni, nevet szerezni vele, de nem volt elég bátor ahhoz, hogy jól írja meg. Szerintem ezzel nagy hibát vétett, és egy komoly potenciált magában rejtő regényt rontott el vele.


Népszerű idézetek

PRicsmond>!

Minden gyerek megérdemli, hogy minden nap érje valami öröm, minden gyerek megérdemli, hogy a tenyerünkön hordozzuk.

1 hozzászólás
_natalie_néven_ I>!

Minden gyerek megérdemli, hogy minden nap érje valami öröm (…)

214. oldal

1 hozzászólás
PRicsmond>!

– Mit gondolsz Risékről? – Kristine Risnek helyén van az esze – vélekedett Sejer –, és a nők a férfiaknál jobb tanúk. Más dolgokat vesznek észre, apróságokat. Egy tekintetet, egy hangulatot.

PRicsmond>!

– Belegondoltál már? – szólalt meg Skarre.
– Mi mindig késve érkezünk.
– Hogy érted ezt? – kérdezett vissza Sejer.
– Hogyhogy késve?
– Amikor megérkezünk, a katasztrófa már tény.

PRicsmond>!

– A bűnözőknek van egy különleges elképzelésük – fűzte tovább a gondolatait –, magukat különlegesnek, egyedinek gondolják. Úgy hiszik, okosabbak a legtöbb embernél. Azt képzelik, hogy mások elé állhatnak a sorban, és azt tehetik, ami nekik tetszik, a szabályok rájuk nem vonatkoznak. Ha pedig valakinek közben a lábára lépnek, az magára vessen. Ha egy bűnözőt jó útra akarunk téríteni, akkor az egész gondolkodását meg kell változtatnunk, az pedig nem egyszerű.

_natalie_néven_ I>!

Mi a nehezebb, gondolkodott el Sejer, egész létünket egy istenségre alapozni, és néhány pillanatra meginogni, vagy megelégedni a tovatűnő, földi szépségekkel? Porrá, zsíros, tápláló földdé leszünk megint. Sejer egyáltalán nem volt istentagadó, de sosem érezte semmilyen isten jelenlétét sem a külvilágban, sem a lelke mélyén… semmilyen szellemi erőt nem tapasztalt. Úgy gondolta, hogy a természet és az ember fizikai és felfogható jelenség, mely rendelkezik a maga törvényeivel, és ezáltal mulandó is. Vajon a szépség nem éppen a mulandóságban rejlik?

157. oldal

1 hozzászólás
_natalie_néven_ I>!

Az öregasszony hátrálni kezdett, aszott fejét oldalra billentette. A kendő miatt egy kék szárnyú madárra hasonlított.

106. oldal

Maya>!

Sok ember van, akinek borzalmas gyerekkora volt, de ez nem jogosítja fel őket arra, hogy másokat bántalmazzanak. Talán éppen nekik kellene jobban tudniuk ezt.

19.

Maya>!

(…) a legtöbb ember úgy nő fel, hogy valamilyen terhet hord magával.

19.


A sorozat következő kötete

Sejer nyomozó sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jo Nesbø: Hóember
Margit Sandemo: Remény nélkül
Karin Slaughter: Sebek
Jørn Lier Horst: Zivatarfelhő akció
Samuel Bjørk: A bagoly röpte
Stephen King – Peter Straub: A fekete ház
Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik
Erlend Loe: Doppler
Erik Axl Sund: Bomlás
Donato Carrisi: Démoni suttogás