Aki ​mást szeret (Sejer nyomozó 8.) 59 csillagozás

Karin Fossum: Aki mást szeret

A szokatlanul meleg szeptemberi napon egy kiránduló házaspár, Kristine és Reinhardt szeli keresztül a nyugalmat árasztó őszi erdőt. Váratlanul szembetalálkoznak egy nyilvánvalóan zaklatott férfival, aki szokatlan módon nem fogadja Kristine kedves mosolyát, sőt láthatóan sietős léptekkel távozik. Miközben a pár folytatja útját, szörnyű felfedezést tesz: a bokrok tövében megpillantanak egy élettelen testet – egy gyermek holttestét. Ebben a pillanatban életük gyökeresen megváltozik…

Hogy mi okozta a kisfiú halálát? – eleinte még Konrad Sejer, a tapasztalt idős felügyelő sem tudja megmondani. Ám egyben biztos: a tettes pedofil… Telik-múlik az idő, s a kérdések továbbra is megválaszolatlanul feszülnek a levegőben. A látszólag békés vidéki közösség és a környékbeli gyerekek még fel sem ocsúdtak tragédiából, amikor újabb kisfiú tűnik el…

Eredeti cím: Den som elsker noe annet

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Scolar, Budapest, 2012
270 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632443249 · Fordította: Patat Bence

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Konrad Sejer


Most olvassa 1

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
mate55 P
Karin Fossum: Aki mást szeret

A több szálon szövődő történet sok meglepetést tartogatott. Elsőre például elcsodálkoztam azon, hogy az írónő mit akar egy házaspár (ők találják meg a nyolc éves fiú holttestét) széthullóban levő házasságával. Másodszor Sejer és Skarre nyomozása (az eddigi könyveitől eltérően) viszonylag jelentéktelen karakterek a történetben. Aztán ott van az egyedülálló édesanya, aki annyira belehabarodik egy férfiba, hogy szinte tudomást sem vesz súlyosan elhízott fiáról. Ráadásul a fiú csak az evéssel képes megvigasztalni magát, az anyai figyelem (szeretet) hiánya miatt. Fontos szereplő még a meleg tanár. Pedagógus létére fel sem fogja, milyen súlyos következményei lehetnek, ha tanítás után felhívja magához tanítványait. Minél tovább értem a történetbe, annál inkább „szorult a könyv marka a nyakam körül”, ennek ellenére szabadulni képtelen voltam tőle. Pedig a történet nyugtalanító, fájdalmas kérdésekkel foglalkozik, ámde irigylésre méltón árnyaltan teszi ezt, miközben végig képes volt a legbelsőmet nyomasztani. De ez nem az a fajta nyomasztó érzés, ami után rosszabbnak látnám a világot, vagy rémálmaim lennének tőle, hanem érdekes módon épp ellenkezőleg: örülök, hogy olvastam ezt a könyvet. Ünnepelni tudom. Köszönöm!

>!
_natalie_ I
Karin Fossum: Aki mást szeret

lehet-e bocsánat, létezik-e feloldozás.
a másságok könyve. belekapar a festék alatt a fába, és hagyja, hogy szúrjon a tüske. engedélyt ad, hogy belenézz, aztán hirtelen rácsapja mégis a fedelet, és tudod, hogy ott, a feneketlen mélységben valami szaggatja önmagát. hangok szűrődnek át. nem éles sikolyok, inkább a falak mentén feszülő tompa jaj. a szégyen könyve. a megbélyegzéstől való félelem ördögi vigyora, mint egy mindig újra felvillanó vészfény. az ösztön ereje, mint egy hullám.
a kiszolgáltatottság könyve. a gyermeki léleké. ki, hol, hányszor üt ököllel, vagy mással oda, ahol finoman érinteni is alig szabadna, mert kezeink között roppanhat össze a vékony, üveg falú, áttetsző apró csoda.
a fájdalom és veszteség könyve. sikolyok és könnyek könyve.
a piros az élet színe. itt most minden más, és majdnem mindenki spoiler

>!
ViraMors P
Karin Fossum: Aki mást szeret

Egy halott kisfiú, egy eltűnt gyerek, egy problémás házasság és egy problémákat rejtő kisváros… tulajdonképpen minden adott egy újabb, ütős Fossum-regényhez, ezúttal valahogy mégsem áll össze. A pszichológia – mint Fossum többi könyvében – itt is a helyén van, de mag a történet darabos, döcögős. Kicsit foglalkozik ezzel, kicsit foglalkozik azzal, néha Sejer és Skarre is nyomozgatnak egy kicsit, de összességében nekem olyan volt, mint egy kapkodva összedobott LEGO ház.
Kár érte, mert lehetett volna egy igazán hideglelős darab… Kár érte, mert olyan témákkal foglalkozik, amik mellett manapság nem kell, és nem is lehet szó nélkül elmenni…

>!
ppeva P
Karin Fossum: Aki mást szeret

Felzaklató könyv. Itt-ott kicsit tényleg didaktikus, de hát nem könnyű erről a témáról elmélkedni. Hiszen az emberek többsége számára egyszerű: kiherélni, felkoncolni, megkínozni, leölni a gyerekbántalmazó rohadékot. Nincs mentség a pedofíliára, de az okokról, a hajtóerőről, a háttérről gondolkozni kell. Mert ha küzdeni kell ellene, akkor meg kell ismerni. Az biztos, hogy a bántalmazó, szeretetlen, mérgező családi háttér újratermeli az érzelmileg így vagy úgy sérült felnőtteket.
Furcsa dolog szembesülni azzal, hogy a jóléti skandináv országokban, amik anno híresek voltak a közbiztonságukról, a nyugodt jólétben élő, kiegyensúlyozott emberekről, mennyi a sötét árny, a bűntény, a gonoszság, a perverzitás. Hogy korábban jobb volt ott az élet (meg jobbak az emberek…), vagy az egész csak felszín és látszat volt, innen nézve, nem tudom. A skandináv krimik alaposan átírják ezt a korábbi képet.

>!
kriszet_Paulinusz P
Karin Fossum: Aki mást szeret

Sokáig gondolkoztam mennyi csillagot színezzek erre a könyvre.
Jó volt, de mégsem. Érdekes volt, de taszító is. Nehéz téma ez.

Régóta szeretnék visszakapaszkodni a krimikhez, mert szinte húsz éve nem olvastam egyet sem. Fossum értékeléseit olvasva úgy döntöttem vele kezdem a sort, és tulajdonképpen nem bántam meg.
A történetszövéssel nincsen bajom, a téma viszont sokkoló, de éppen ezért akartam rögtön egy ilyennel kezdeni. Ha elmegy a kedvem, akkor még most történjen meg.
A könyv fogalmazása nyílt és egyszerű, szinte tényként vázol fel mindent, még a szeptemberi meleg napot is, de ennek ellenére mégis valamiféle szépség sugárzik a mondatok mögül.
A szereplők nekem kissé szürkék maradtak, de lehet, hogy csak nekem. Sejer szinte árnyékszerű maradt az érdekes, vázlatos gondolataival. Ugyanakkor a többi szereplő közül némelyik egészen valóságossá vált. Például Reinhardt az őstulok (sajnos ennél találóbb szót nem tudok rá mondani), és Kristine az odaadóan engedelmes feleség. Szívfacsaróan „jól” sikerült az édesanya rajza is.
Megdöbbentett, hogy a felzaklató téma mennyire természetes az írónak, mintha csupán sok színes léggömb közül elvesztenénk egyet. Persze a témában rejlő gyász, feketeség, a szülő őrülete nagyon is valóságos, mondhatni kegyetlenül bántó. Ezt iszonyatosan jól ábrázolta. Az egész történet olvasása közben mozgolódott bennem egy sűrű, fekete rossz érzés. A lelkem és a szívem köré tekeredett és nem is engedett el addig, amíg be nem csuktam a könyvet.
A szereplők közül a másik érdekesség volt a nagyon kövér kisfiú édesanyja. Őszintén ezeket a szülőket nem tudom megbocsájtóan nézni. Hogy tehet valaki ilyet a gyerekével? Hogy lehet ennyire rosszul szeretni? Én sajnos sejtem a választ.
Voltak pillanatok, amikor megsejtettem, hogy a háttérben lesz más is, csak nem tudtam hova tenni a dolgokat, majd a történet végére szép egésszé olvadt össze a sok pillanatkép. Lehet, hogy nem ez Fossum legjobb könyve, de olvasom őt tovább, mert kíváncsivá tett ezzel a szokatlan szemlélő látásmóddal, ahol szinte tényszerűen tud beszélni a legfájóbb dolgokról is.

>!
StJust
Karin Fossum: Aki mást szeret

Második Fossum könyvem elfogyasztása után az az érzésem, hogy az írónő történeteiből hiányzik valami. Adott egy denaturált felügyelő, aki nyomozgat a végtelen fjordok birodalmában és a végén a történet kikerekedik valahogy. Sejer felügyelő igazából nem is létezik, úgy sikerül Columbo feleségének lennie, hogy mindvégig jelen van. Ami felfogható egyfajta bravúrnak is, de hát ez, mint ahogy Béla bá’ mondaná a Szomszédokból: zsebhoki. Meglepő volt a pedofilok emberi arcának láttatása, az, hogy nem úgy nyúl a témához, hogy bűzölgő sz@rkupacként kezeli őket, hanem – szimpátia tanúsítása nélkül – megfelelő írói empátiával viszonyul hozzájuk. Ilyet eddig még nem tapasztaltam.
Színvonalasabb lektűr kategóriába sorolnám sommásan.

>!
Biedermann_Izabella P
Karin Fossum: Aki mást szeret

Azt hiszem, nagyon régen olvastam ilyen mélységesen szomorú és kilátástalan könyvet. Ennyi erővel sziklákat is görgethetnék a mellkasomon. Az egyetlen szerencse, hogy van benne egy-két jó ember.

>!
Blissenobiarella
Karin Fossum: Aki mást szeret

Ennek a kriminek a központi témája a pedofília, és az, ahogyan megközelíti, szokatlan. A főszereplő pedofilt egy sajnálatra méltó emberként mutatja be. Aki alapvetően ezzel egyetért, annak jobban fog tetszeni a könyv, mint azoknak, akik a kasztráció és egyéb büntetések mellett kardoskodnak. Ebben a könyvben az írónő egyértelműen a „megértő” és „elnéző” álláspontot képviseli.
A könyvvel azonban nem a hozzáállás a fő problémám, mert bizonyos szinten egyet tudnék vele érteni, de mindezt csak sejteti, és nem foglal egyértelműen álláspontot. Sajnos nincs túl jól megírva. Egyrészt a terjedelem is túl rövid, másrészt pedig (és ez egy ördögi kör) túl felszínes. Hiába próbálja a tettes élettörténetét bemutatni, és magyarázatot adni elhajlásának kialakulására, ez kevés. Mert a nyomozók párbeszédeiben több helyen is felvillant társadalmi, erkölcsi, tudományos és egyéb kritikákat a pedofília kérdésével kapcsolatban, de nem mélyed el egyikben sem, és ha már itt tartunk, még azt sem tudjuk meg igazán, hogy mit gondol maga a két nyomozó. Egy kicsit olyan benyomást kelt, mintha az írónő lusta lett volna kutatást végezni a könyvéhez, vagy csak nem talált volna olyan kutatásokat, melyek az ő véleményét támasztják alá, tehát inkább kihagyott minden ilyesmit. (pedig szerintem talált volna)
Krimi szempontból sem túl ütős a mű, nagyon sokat foglalkozunk egy mellékszállal (a holttestet megtaláló házaspárral), aminek őszintén szólva nem sok köze van a témához. spoiler Azon kívül a nyomozást sem viszik túlzásba, a zakkant szemtanú többet nyomoz, mint a két rendőr, aztán szól nekik, és meg van oldva minden.

Nem ismerem Karin Fossum más műveit, de itt úgy érzem, egy rázós témát akart bedobni, nevet szerezni vele, de nem volt elég bátor ahhoz, hogy jól írja meg. Szerintem ezzel nagy hibát vétett, és egy komoly potenciált magában rejtő regényt rontott el vele.

>!
csgabi MP
Karin Fossum: Aki mást szeret

Nem egyszerű téma a gyermekek ellen elkövetett bűncselekmény, és nem egyszerű téma a pedoflia. És ebben a könyvben ezt találjuk.
Nos, hogy miért csak 4 és fél csillagra értékeltem a könyvet: nagyon nehezen kapták el Jonas gyilkosát (nem történt előre lépés a sok hét alatt sem, és aztán alapvetően véletlen műve volt). Nem haladt sehogy sem a nyomozás, ami nagyon zavaró volt. A másik pedig, amiért levontam fél csillagot, az azért történt, mert nem volt kiforrott a Jonast megtaláló házaspár története.
Ami a második gyilkosságot illeti: rettentően megdöbbentem a végkifejleten, sosem gondoltam volna ezt a megoldást.
Hogy is fogalmazzam meg az érzéseimet a történettel kapcsolatban?
Zajlottak az események, megtörtént az első gyilkosság, majd a második gyermek eltűnése, a rendőrség nem haladt előre. És egyszer csak megoldották mind a két esetet.
Zavart ez rettentően. Nem tudtam Sejerrel együtt nyomozni

>!
Gabye
Karin Fossum: Aki mást szeret

Szeretem az író műveit, mert kissé máshogy közelít a dolgokhoz, nem egyszerűen kivülállóként követjük a nyomozás menetét, hanem paralell megismerjük az összes érintett szereplő gondolatait, érzéseit.
Mégis ez a rész azt kell mondjam nálam nem szerepelt olyan jól. Nem az zavart, hogy az elejétől tudtam ki a gyilkos, hiszen ez a történet így van felépítve. Inkább a két rendőr szájába adott párbeszédek nem kötöttek le, valahogy kivül estek a történet fonalán. És az előző könyvektől eltérően most valahogy olyan távoliaknak tűntek, mintha csak asszisztáltak volna az egész történetben, de nem lettek főszereplők..És mi ez a kutyás dolog, Sejernek nem másik kutyája volt a többi részben???


Népszerű idézetek

>!
_natalie_ I

Minden gyerek megérdemli, hogy minden nap érje valami öröm (…)

214. oldal

1 hozzászólás
>!
_natalie_ I

Mi a nehezebb, gondolkodott el Sejer, egész létünket egy istenségre alapozni, és néhány pillanatra meginogni, vagy megelégedni a tovatűnő, földi szépségekkel? Porrá, zsíros, tápláló földdé leszünk megint. Sejer egyáltalán nem volt istentagadó, de sosem érezte semmilyen isten jelenlétét sem a külvilágban, sem a lelke mélyén… semmilyen szellemi erőt nem tapasztalt. Úgy gondolta, hogy a természet és az ember fizikai és felfogható jelenség, mely rendelkezik a maga törvényeivel, és ezáltal mulandó is. Vajon a szépség nem éppen a mulandóságban rejlik?

157. oldal

1 hozzászólás
>!
mate55 P

Senki sem látta, hogy átvágott az erdőn, és senki nem látta, mit cipel.

(első mondat)

>!
_natalie_ I

Az öregasszony hátrálni kezdett, aszott fejét oldalra billentette. A kendő miatt egy kék szárnyú madárra hasonlított.

106. oldal

>!
Maya 

Sok ember van, akinek borzalmas gyerekkora volt, de ez nem jogosítja fel őket arra, hogy másokat bántalmazzanak. Talán éppen nekik kellene jobban tudniuk ezt.

19.

>!
Maya 

(…) a legtöbb ember úgy nő fel, hogy valamilyen terhet hord magával.

19.

>!
_natalie_ I

(…) a felső szinten levő verandáról látták a folyót és az összes hidat, amelyek olyan látványt nyújtottak, mint a sebet átfogó széles öltések.

54. oldal

>!
ppeva P

Sejer Pilsner Urquellt ivott. Arcára komoly, de figyelmes ráncok ültek.

111. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sör
2 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Sejer nyomozó sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Torey Hayden: Szellemlány
Margit Sandemo: Remény nélkül
Karin Slaughter: Sebek
Susanna Ernst: A lelked bennem
Camilla Läckberg: Jéghercegnő
Erik Axl Sund: Bomlás
Ta-mia Sansa: A menekülés éve
Láng Attila D. – Láng Krisztina: Kissy
Harlan Coben: Bűnösnek nyilvánítva