A ​kitaszított 150 csillagozás

Karin Alvtegen: A kitaszított

Sibylla egy ifjúkori, a szülők által nem helyeselt szerelmi viszony következtében elmegyógyintézetbe kerül. Miután megszökik, hajléktalanként csavarog Stockholmban és környékén. Kedvenc trükkje, hogy a bajba jutott hölgy szerepét játszva, rávesz egy-egy tehetősebb férfit arra, hogy fizesse szállodai szobáját és vacsoráját. Egyik palimadara azonban reggelre rituális gyilkosság áldozata lesz, és a személyzet vallomása alapján a gyanú Sibyllára terelődik. Most már nem csupán csavarognia, hanem bujkálnia is kell a sorozatgyilkosság vádja elől, miközben az igazi gyilkos újból lecsap…

Eredeti cím: Saknad

Eredeti megjelenés éve: 2000

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Skandináv krimik

>!
Animus, Budapest, 2014
206 oldal · ISBN: 9789633242186 · Fordította: Torma Péter
>!
Animus, Budapest, 2011
206 oldal · ISBN: 9789633240380 · Fordította: Torma Péter

Most olvassa 3

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

robinson P>!
Karin Alvtegen: A kitaszított

Egynek jó, de tényleg még mindig az Árnyak a csúcs Alvtegentől. Jó lenne már egy újabb, friss megjelenés is. Szeretem az írásait. Jól ismeri és élvezettel, sikerrel vájkál az emberi lélek sötétebb oldalán.

gyuszi64>!
Karin Alvtegen: A kitaszított

2020/3. könyvtár

Bitang jó könyv.
Nem igazán hagyományos krimi, sőt talán kívül esik a krimiolvasók többségének komfortzónáján – de roppantul élveztem, és a szerző máris (január első hete…) az év egyik felfedezettje nálam. Az ilyen könyvek miatt főhet az irodalmi ítészek feje, definiatíve hiába „ponyva” a bűnügyi regény, ezeket az erősen megírt skandináv krimiket nem nagyon lehet odasorolni. :) *

Az első rész ragyogóan megírt meneküléstörténet; a következő egység a nyomozópárossal inkább egy kedves ifjúsági regényre emlékeztet (ez a rész gyengébb); a befejezés pedig felvonultat néhány kötelező krimi-kelléket (ami szintén nem túl erőteljes, de az utolsó oldalak extrém jók). Végszóra; ugyanis a regényben minimális a nyomozás, még kevesebb a rendőr, és alig-alig van bűn (és bűnhődés).

Az írónő komoly örököse a Sjöwall–Wahlöö szerzőpárosnak.

* A szépirodalom ugyan nem minősítő kategória, de az irodalmáraink egyre nehezebb helyzetben vannak. Először jött a lektűr fogalma (azaz kiderült, hogy a szórakoztató irodalom is lehet igényes/értékes – mondjuk egy Irwin Shaw-ra nehéz volt azt állítani, hogy ponyvákat ír); aztán itt van pl. Wahlöö, aki a krimi műfaját tudatosan választotta – vele aztán végképp nem tudtak mit kezdeni. És az örökösök, a skandináv krimi jelenlegi erős írói (pl. Mankell vagy most már Alvtegen is) szintúgy feladják a leckét. A modern írók tudnak „írni”, ismerik a szépirodalmi eszközöket, van mondanivalójuk. A krimik vagy sci-fik is egyre gyakrabban „bekapcsolják” az olvasót, az ítészek klasszikus „ponyvaírókat” emelnek be a szépirodalmi kánonba – csak csodálkozhatunk, hogy a „magasirodalom” elefántcsonttornya nem látványosabban inog…

2 hozzászólás
pável P>!
Karin Alvtegen: A kitaszított

Erős kezdés: mindjárt a gyilkos fohászával indít… majd Sybilla, a kitaszított életét látjuk egyszerre két időben, váltakozva, az anyja lelki terrorja alatt élő 18 éves lányét és a hajléktalanét, akit sorozatgyilkosságért köröznek.
Patrik, a rendőrcsemete, aki kamaszos hévvel segíti őt a magánnyomozásban (mivel a rendőrség őt üldözi, nem nyomoz senki az igazi gyilkos után, így nekik kell megtenniük), szóval az ő alakja kissé elcsúsztatja a könyvet az ifjúsági regény felé, de azért kapunk a pofánkba elegendő pszichohorrort is a mi kedvenc Karinunktól, aki még mindig remek krónikása a sarki éjszakák népeinek.
(2011)

buzavirág>!
Karin Alvtegen: A kitaszított

Olvastam hogy Karinnak nem a legjobb könyve, olvasás közben észre is vettem, de rossznak semmi esetre sem tartanám. A könyv főszereplője Sybylla, egy hajléktalan nő, aki sorozatgyilkosság miatt gyanúba keveredik és bujkálni kényszerül. Maga a gyilkosságok a háttérben folynak, nem igazán vannak kifejtve, a központba a hajléktalanság és a nő gyerekkora áll jó ideig, míg fel nem bukkan egy segítő. Az ügy szokatlan megközelítése miatt nem ütött akkorát, de újdonságként hatott.

Zanit>!
Karin Alvtegen: A kitaszított

Ez egy egész jó kis történet volt. Gyorsan lehetett vele haladni, sehol egy unalmas kitérő. Már az elején beszippantja az embert, és végig fenntartja az érdeklődést.
Sibylla nem feltétlenül szimpatikus, de Patrick karaktere vitt mindent.

Fermin>!
Karin Alvtegen: A kitaszított

Jól felépített történet. Szépen lassan bontakozik ki Sibylla élete, szeretet nélküli gyermekkora, későbbi tragédiája. A krimiszál sem volt rossz, de nagyon a végére lett hagyva a megoldás. Valami kis pluszt még simán elbírt volna a történet. A két főszereplőt viszont nagyon bírtam, Sibylla és Patrik aranyos páros volt. spoiler
Alvtegen Árnyak című könyve sokkal kidolgozottabb munka, csak a végén teljesen letargiába esik az ember tőle, meg nem is igazán krimi. Ez a könyv könnyedebb, könnyen olvasható, csak a végén lehetett volna egy nagyobb csattanó. Mindegy, így is nagyon tetszett.

Kovaxka P>!
Karin Alvtegen: A kitaszított

Gyorsan elolvastam. Még mindig kedvelem Alvtegent, de nem ez a legjobbja. Jól ír, érdekes témákat választ és nem ereszti bő lére: ez mind szimpatikus. Némi csavart és izgalmat még csempészhetett volna a sztoriba.

Black_Venus>!
Karin Alvtegen: A kitaszított

Nem volt rossz, de kellett volna még bele kb 100 oldalnyi csavar, hogy igazán jó legyen. Kicsit kiszámítható a sok borzalom. És sztem nem teljesen valósághű az, hogy egy 15 éve hajléktalan nő, aki túl van 6 év alkoholizmuson, úgy tudjon tenni egy 5 csillagos szállodában, mintha oda való volna – és közben meg hátizsákból él…. És az anyák sem mindig pszichopaták, még ha szigorúak is. Viszont ezekben a skandináv krimikben most már szinte csak ilyen karakterekkel találkozom. Pedig ott se mindenki elmebeteg.

„személyiigazolvány-száma” ???? hát szabad ilyet??

11 hozzászólás
jeges_varga>!
Karin Alvtegen: A kitaszított

Krimitlenített sorsdráma

A harminckét éves Sybilla akár hálát is adhatott volna a sorsnak azért, hogy tehetős szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. Szép jövő állt előtte, lehetőség karrierre, vagyonra. Csak éppen a szeretetet nem kínálták neki tálcán. A Forsenström család sarjának gyermekkora nélkülözte a boldogságot.

Elfoglalt, közömbös apa, zsarnok anya, aki a külvilág felé azt sugallja: kislánya minden szempontból különleges, egy „nem akárki”. A gyermeket a társadalmi hierarchiában elfoglalt helye szerinti magatartásformára kötelezi. És ahányszor Sybilla nem képes megfelelni a szülői elvárásoknak, az anya napokig tartó, könyörtelen lelki terrorral hajtja végre a rá kirótt büntetést.

Törvényszerű, hogy eljön a pillanat, amikor a lánynak nyíltan szembe kell fordulnia a szüleivel. Amikor már nem képes elviselni az alattomos megaláztatások újabb és újabb hullámát. Ám Sybillának a lázadással sincs szerencséje. Száműzik, elmebetegnek nyilvánítják, intézetbe zárják. Így hát nincs más választása: megszökik, köddé válik. Nem szerepel egyetlen nyilvántartásban sem. Mintha nem is létezett volna. Árnyékká változott, a társadalom statisztikailag kimutathatatlan tagja lett.

Alapvető igényeit természetesen neki is ki kell elégítenie. Annak érdekében, hogy élelemhez és szálláshoz jusson, Sybilla felhasznál minden túlélési praktikát, amit egy fiatal, csinos nő a jó ízlés határain belül csak bevethet. Kedvenc trükkje, hogy bajba került hölgy szerepét játssza el, és ráveszi a férfinem jómódú tagjait, hogy fizessék ki szállodai szobáját és a vacsoráját.

Csakhogy egyszer megint rosszkor van rossz helyen. Partnerét brutális kegyetlenséggel meggyilkolják. Nem kell sokat várni arra, hogy a szálloda személyzetének vallomása alapján eljusson hozzá a rendőrség. Nem is lehetne ideálisabb gyanúsított egy elmegyógyintézetből szökött betegnél. A gyilkos pedig hálát mormolhat a Mindenhatónak, megköszönve az ő ravasz sorsvetésének különös játékát.

Karin Alvtegen, aki a könyv fülszövege szerint a „pszichokrimi svéd mestere”, nagy hangsúlyt fektet a főhősnő hányattatott sorsának minél alaposabb megrajzolására. Ám kicsit túl sokat foglalkozik a fátumszerű balszerencse taglalásával. A kitaszított ezért olyan, mintha nem is krimit olvasnánk, hanem traumák sorozatát elszenvedő ember megrázó tragédiáját.

Alvtegen regénye tulajdonképpen alibi krimi. A szerzőnek sokkal inkább célja a társadalom árnyoldalainak megmutatása, mint a bűneset megoldása. És fontosabb annál az egyéni tragédia ábrázolása is. Persze az aznapi fekhelyért vagy a pár falatért folytatott küzdelem lehet legalább annyira izgalmas, mint a gyilkos utáni hajsza. A szerző ezt párhuzamos történetvezetési technikával kínálja olvasójának. A szerencsétlen módon gyanúba keveredett nő kétségbeesett bujkálását jelen időben megtöri, hogy felfedje az elfelejteni vágyott múltat.

A főszereplő a végén természetesen nem kerülheti el, hogy a gyilkos nyomába ne eredjen. Végtére is detektívtörténetet tartunk a kezünkben. Rajta kívül pedig más nem oldhatja meg az ügyet. Meg is lesz hamar az elkövető, akinek a karakterét azonban a szerző kissé felületesen rajzolta meg. Még marad egy apró, bár meglehetősen kiszámítható csavar is a történetben. De mindez inkább csak azért történik, hogy a műfaj kötelező kellékei a helyükre kerüljenek.

Túlságosan is heppiendesre sikeredett a befejezés, és ettől veszni látszik a történet hitele. Pedig a skandináv krimik ereje éppen abban mutatkozik meg, hogy vállaltan komor képet festenek a jólétinek címkézett társadalom mélyén lapuló mocsokról. Innen nézve pedig felvállalhatatlan az efféle „minden jó, ha a vége jó” lezárás. Persze azért így is jól lehet szórakozni a történeten. Az már más kérdés, hogy gyorsan el is felejtjük az egészet.

1 hozzászólás
Mariann_ P>!
Karin Alvtegen: A kitaszított

Az írónő 4 könyvéből ezt hagytam utolsónak.
A kezdeti lelkesedésemet , hogy elolvasom minden könyvét, az sugallta, hogy elsőként egy tökéletesen felépített zseniális könyvet olvastam.
Ez volt A szégyen.
Az Árulás szintén fantasztikusan jó volt.
Úgy tűnik a megírással ellenkező sorrendben olvastam, a kezdeti gyengébbek kerültek a végére.
Ha a sort folytatja, akkor ismét jó könyvet kapunk a folytatásban.
Hogy erről a könyvről is írjak valamit, nem volt rossz, de olyan hihetetlen tények voltak benne. Hogy tud egy hosszú évek óta hajléktalan olyan ápolt lenni, hogy a legjobb szállodákba is simán bejut ? Vonzó és intelligens maradni ? Na, meg maga a sztori is gyenge volt.
Várok egy új zseniálisan felépített könyvet az írónőtől :)


Népszerű idézetek

robinson P>!

Az egész házról üvöltött, hogy a sok pénzzel nem jár jó ízlés.

42. oldal

Hush_Campo>!

Végül is ő már nem volt őrült, csak terhes. Nem ő tehetett róla, hogy odahaza ez a kettő nagyjából ugyanazt jelentette.

Hush_Campo>!

Kiscsávó, te most egy körözött sorozatgyilkossal akarod tölteni az éjszakát, aki valószínűleg vallási fanatikus is.

Anikó_Kádár P>!

A mi gyermekünk egyedülálló! Ez kétségtelen. De nem az minden gyerek?

RKAti P>!

A tisztelet azok kiváltsága, akik látszólag a társadalmi normák szerint élnek – azoké, akik nem különböznek túlságosan polgártársaiktól. Akinek nem sikerül beilleszkednie, azt úgy is kezelik. A gyengeség már önmagában provokáció. Az emberek halálra rémülnek, ha olyasvalakivel találkoznak, akiben nincs büszkeség. A szégyentelen viselkedés valóságos sértés. Nem viselkedne így, aki nem érdemli meg, hogy ott legyen, ahol van, nem igaz? Mindenki választhat, hát akkor mi a baj? Szeretsz a saját szarodban henteregni? Jó, tessék, de akkor ne várd másoktól, hogy törődjenek veled.
Törődni, azt nem, de ha ügyes vagy, esetleg kaphatsz egy kis részt az adónkból, valami alamizsnát, épp csak, hogy éhen ne dögölj. Hisz nem vagyunk mi szörnyetegek. Hónapról hónapra fizetünk, hogy segítsünk az olyanokon, mint te. De nehogy azt hidd, hogy ettől már lebzselhetsz az aluljáróinkban, vagy az orrunk alá tolhatod a mocskos mancsod, hogy még több pénzt tarhálj. Tudod, kurvára kínos ám ez nekünk.

Hush_Campo>!

– Honnan tudsz te ennyi mindent? – Heino felhorkantott.
– Hát az iskolából! Lehet, hogy szarszagom van, de iskolát azért jártam!

Hush_Campo>!

– Tegnap is mit össze siránkoztál rajta, hogy mennyire félreértik a hajléktalanokat. Hogy nincsen semmi esélyed, hogy egyedül vagy meg a többi. De van esélyed, csak baszol megragadni!

Hush_Campo>!

És cselekszem rajtok nagy bosszúállásokat fenyítő haragomban, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha bosszúmat állom rajtok.


Hasonló könyvek címkék alapján

Douglas Preston – Lincoln Child: Az ereklyetartó
Illisz L. László: Kurvák és gyilkosok
Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
James Bowen: Bob, az utcamacska
Vi Keeland: A beosztott
Benyák Zoltán: Csavargók dala
Delphine de Vigan: No és Én
Szilasi László: A harmadik híd
David Walliams: Büdöss úr
Caroline Solé: Szavazz rám!