A ​kitaszított 127 csillagozás

Karin Alvtegen: A kitaszított

Sibylla egy ifjúkori, a szülők által nem helyeselt szerelmi viszony következtében elmegyógyintézetbe kerül. Miután megszökik, hajléktalanként csavarog Stockholmban és környékén. Kedvenc trükkje, hogy a bajba jutott hölgy szerepét játszva, rávesz egy-egy tehetősebb férfit arra, hogy fizesse szállodai szobáját és vacsoráját. Egyik palimadara azonban reggelre rituális gyilkosság áldozata lesz, és a személyzet vallomása alapján a gyanú Sibyllára terelődik. Most már nem csupán csavarognia, hanem bujkálnia is kell a sorozatgyilkosság vádja elől, miközben az igazi gyilkos újból lecsap…

Eredeti cím: Saknad

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Animus, Budapest, 2014
206 oldal · ISBN: 9789633242186 · Fordította: Torma Péter
>!
Animus, Budapest, 2011
206 oldal · ISBN: 9789633240380 · Fordította: Torma Péter

Most olvassa 2

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Zanit
Karin Alvtegen: A kitaszított

Ez egy egész jó kis történet volt. Gyorsan lehetett vele haladni, sehol egy unalmas kitérő. Már az elején beszippantja az embert, és végig fenntartja az érdeklődést.
Sibylla nem feltétlenül szimpatikus, de Patrick karaktere vitt mindent.

>!
Fermin
Karin Alvtegen: A kitaszított

Jól felépített történet. Szépen lassan bontakozik ki Sibylla élete, szeretet nélküli gyermekkora, későbbi tragédiája. A krimiszál sem volt rossz, de nagyon a végére lett hagyva a megoldás. Valami kis pluszt még simán elbírt volna a történet. A két főszereplőt viszont nagyon bírtam, Sibylla és Patrik aranyos páros volt. spoiler
Alvtegen Árnyak című könyve sokkal kidolgozottabb munka, csak a végén teljesen letargiába esik az ember tőle, meg nem is igazán krimi. Ez a könyv könnyedebb, könnyen olvasható, csak a végén lehetett volna egy nagyobb csattanó. Mindegy, így is nagyon tetszett.

>!
Kovaxka P
Karin Alvtegen: A kitaszított

Gyorsan elolvastam. Még mindig kedvelem Alvtegent, de nem ez a legjobbja. Jól ír, érdekes témákat választ és nem ereszti bő lére: ez mind szimpatikus. Némi csavart és izgalmat még csempészhetett volna a sztoriba.

>!
k_annamaria P
Karin Alvtegen: A kitaszított

Imádtam. Igazi skandináv krimi. Letehetetlen. Fordulatos. Egyszerűen jó :)

>!
Black_Venus
Karin Alvtegen: A kitaszított

Nem volt rossz, de kellett volna még bele kb 100 oldalnyi csavar, hogy igazán jó legyen. Kicsit kiszámítható a sok borzalom. És sztem nem teljesen valósághű az, hogy egy 15 éve hajléktalan nő, aki túl van 6 év alkoholizmuson, úgy tudjon tenni egy 5 csillagos szállodában, mintha oda való volna – és közben meg hátizsákból él…. És az anyák sem mindig pszichopaták, még ha szigorúak is. Viszont ezekben a skandináv krimikben most már szinte csak ilyen karakterekkel találkozom. Pedig ott se mindenki elmebeteg.

„személyiigazolvány-száma” ???? hát szabad ilyet??

11 hozzászólás
>!
Mariann_
Karin Alvtegen: A kitaszított

Az írónő 4 könyvéből ezt hagytam utolsónak.
A kezdeti lelkesedésemet , hogy elolvasom minden könyvét, az sugallta, hogy elsőként egy tökéletesen felépített zseniális könyvet olvastam.
Ez volt A szégyen.
Az Árulás szintén fantasztikusan jó volt.
Úgy tűnik a megírással ellenkező sorrendben olvastam, a kezdeti gyengébbek kerültek a végére.
Ha a sort folytatja, akkor ismét jó könyvet kapunk a folytatásban.
Hogy erről a könyvről is írjak valamit, nem volt rossz, de olyan hihetetlen tények voltak benne. Hogy tud egy hosszú évek óta hajléktalan olyan ápolt lenni, hogy a legjobb szállodákba is simán bejut ? Vonzó és intelligens maradni ? Na, meg maga a sztori is gyenge volt.
Várok egy új zseniálisan felépített könyvet az írónőtől :)

>!
szilva81
Karin Alvtegen: A kitaszított

Remek thriller, végigizgultam és végig fenntartotta az érdeklődésemet. Érdekesek voltak a kis trükkök, ahogy a hajléktalan Sybilla pénzhez vagy élelemhez jutott és el is gondolkodtatott, hogy lehet úgy is hajléktalannak lenni, hogy iszol, drogozol, büdi vagy és minden mindegy csak vészéld át a napot, vagy lehet az italra és a drogokra elköltött pénzből váltásruhát venni és egy két használati felszerelést, ami megkönnyíti az életben maradást és mellette embernek is érezheted magad. A társadalom is másképp áll hozzá az utóbbihoz, bár igaz, némi trükköt be kell vetni hozzá.
Frusztrált gyerekkor, szörnyű anya, és a tetejébe még rosszkor lenni rossz helyen, elég egy jó kis izgi krimihez. Érdekes volt, hogy ki és miért követte el a gyilkosságokat. Azt sajnálom, hogy az anyuka nem bűnhődött a tetteiért, egy anya lánya találkozás még megérdemelt volna egy 4-6 oldalt pluszba.
Éreztem egy kis sávú párhuzamot a Millennium-trilógia hősnője és Sybilla között.

>!
Böngyör6
Karin Alvtegen: A kitaszított

Azért ezt a könyvét olvastam először az írónőnek, mert ez volt bent a könyvtárban (az Árulást szerettem volna), de nem bántam meg. Érdekesen indult, aztán egy kicsit unalmassá vált és mikor már épp kezdtem volna ott tartani, hogy mostmár aztán történjen valami, akkor ismét beindult a sztori. 200 oldalhoz képest elég tartalmas volt, bár a gyilkos kilétére már annak első felbukkanásakor rájöttem, gyanús volt… Talán ez annak tudható be, hogy eddig leginkább krimiket éltem, de ez természetesen semmit nem von le a könyv olvasási értékéből. :)

>!
timuska74
Karin Alvtegen: A kitaszított

Nem tartom igazi kriminek. Nagyon érdekes volt és tetszett is az a megoldás, hogy az író csepegteti a főszereplő múltját. Szőrnyű dolgokat ír, nekem, mint szűlőnek elég nehéz volt olvasni, hogy egy gyerekkel ilyen gonoszul is tudnak viselkedni. És úgy gondolom, hogy az ilyen fajta viselkedés sajnos nem csak a mesében létezik. Egészében tetszett, nagyon olvasmányos, szinte letehetetlen.


Népszerű idézetek

>!
Hush_Campo

Végül is ő már nem volt őrült, csak terhes. Nem ő tehetett róla, hogy odahaza ez a kettő nagyjából ugyanazt jelentette.

>!
Hush_Campo

Kiscsávó, te most egy körözött sorozatgyilkossal akarod tölteni az éjszakát, aki valószínűleg vallási fanatikus is.

>!
RKAti P

A tisztelet azok kiváltsága, akik látszólag a társadalmi normák szerint élnek – azoké, akik nem különböznek túlságosan polgártársaiktól. Akinek nem sikerül beilleszkednie, azt úgy is kezelik. A gyengeség már önmagában provokáció. Az emberek halálra rémülnek, ha olyasvalakivel találkoznak, akiben nincs büszkeség. A szégyentelen viselkedés valóságos sértés. Nem viselkedne így, aki nem érdemli meg, hogy ott legyen, ahol van, nem igaz? Mindenki választhat, hát akkor mi a baj? Szeretsz a saját szarodban henteregni? Jó, tessék, de akkor ne várd másoktól, hogy törődjenek veled.
Törődni, azt nem, de ha ügyes vagy, esetleg kaphatsz egy kis részt az adónkból, valami alamizsnát, épp csak, hogy éhen ne dögölj. Hisz nem vagyunk mi szörnyetegek. Hónapról hónapra fizetünk, hogy segítsünk az olyanokon, mint te. De nehogy azt hidd, hogy ettől már lebzselhetsz az aluljáróinkban, vagy az orrunk alá tolhatod a mocskos mancsod, hogy még több pénzt tarhálj. Tudod, kurvára kínos ám ez nekünk.

>!
Hush_Campo

– Honnan tudsz te ennyi mindent? – Heino felhorkantott.
– Hát az iskolából! Lehet, hogy szarszagom van, de iskolát azért jártam!

>!
Hush_Campo

– Tegnap is mit össze siránkoztál rajta, hogy mennyire félreértik a hajléktalanokat. Hogy nincsen semmi esélyed, hogy egyedül vagy meg a többi. De van esélyed, csak baszol megragadni!

>!
Hush_Campo

Mintha az lett volna a funkciójuk, hogy az átlagember általuk jobban örüljön a saját létezésének, kapjon egy esélyt, hogy jobban értékelje sikereit az ő kudarcukkal összevetve.

>!
Hush_Campo

Így kimondva, az, hogy „örökbefogadás” minden érzelmi töltéstől mentes kifejezésnek tűnt, mint például a „százalék” vagy a „demokrácia”. Azt jelentette, hogy oda kell adnia valakinek a gyerekét. Oda kell adnia ezt a kis valamit, ami kérés nélkül nőtt a testében, és amitől ő is egyre nagyobb és nagyobb lett.

>!
Hush_Campo

Nyilvánvaló volt, hogy aki elfogadja a segélyt, annak máris újra megmondhatják valakik, mit kell és mit nem szabad tennie.


Hasonló könyvek címkék alapján

Camilla Läckberg: A kőfejtő
Camilla Läckberg: Jéghercegnő
Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik
Stieg Larsson: A kártyavár összedől
Arne Dahl: Rossz vér
Arne Dahl: Misterioso
Henning Mankell: Tűzfal
Ninni Schulman: Lány a hóban
John-Henri Holmberg (szerk.): Valami a tekintetében