A ​kitaszított 159 csillagozás

Karin Alvtegen: A kitaszított

Sibylla egy ifjúkori, a szülők által nem helyeselt szerelmi viszony következtében elmegyógyintézetbe kerül. Miután megszökik, hajléktalanként csavarog Stockholmban és környékén. Kedvenc trükkje, hogy a bajba jutott hölgy szerepét játszva, rávesz egy-egy tehetősebb férfit arra, hogy fizesse szállodai szobáját és vacsoráját. Egyik palimadara azonban reggelre rituális gyilkosság áldozata lesz, és a személyzet vallomása alapján a gyanú Sibyllára terelődik. Most már nem csupán csavarognia, hanem bujkálnia is kell a sorozatgyilkosság vádja elől, miközben az igazi gyilkos újból lecsap…

Eredeti cím: Saknad

Eredeti megjelenés éve: 2000

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Skandináv krimik Animus

>!
Animus, Budapest, 2014
206 oldal · ISBN: 9789633242186 · Fordította: Torma Péter
>!
Animus, Budapest, 2011
206 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633240380 · Fordította: Torma Péter

Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

robinson P>!
Karin Alvtegen: A kitaszított

Egynek jó, de tényleg még mindig az Árnyak a csúcs Alvtegentől. Jó lenne már egy újabb, friss megjelenés is. Szeretem az írásait. Jól ismeri és élvezettel, sikerrel vájkál az emberi lélek sötétebb oldalán.

gyuszi64>!
Karin Alvtegen: A kitaszított

2020/3. könyvtár

Bitang jó könyv.
Nem igazán hagyományos krimi, sőt talán kívül esik a krimiolvasók többségének komfortzónáján – de roppantul élveztem, és a szerző máris (január első hete…) az év egyik felfedezettje nálam. Az ilyen könyvek miatt főhet az irodalmi ítészek feje, definiatíve hiába „ponyva” a bűnügyi regény, ezeket az erősen megírt skandináv krimiket nem nagyon lehet odasorolni. :) *

Az első rész ragyogóan megírt meneküléstörténet; a következő egység a nyomozópárossal inkább egy kedves ifjúsági regényre emlékeztet (ez a rész gyengébb); a befejezés pedig felvonultat néhány kötelező krimi-kelléket (ami szintén nem túl erőteljes, de az utolsó oldalak extrém jók). Végszóra; ugyanis a regényben minimális a nyomozás, még kevesebb a rendőr, és alig-alig van bűn (és bűnhődés).

Az írónő komoly örököse a Sjöwall–Wahlöö szerzőpárosnak.

* A szépirodalom ugyan nem minősítő kategória, de az irodalmáraink egyre nehezebb helyzetben vannak. Először jött a lektűr fogalma (azaz kiderült, hogy a szórakoztató irodalom is lehet igényes/értékes – mondjuk egy Irwin Shaw-ra nehéz volt azt állítani, hogy ponyvákat ír); aztán itt van pl. Wahlöö, aki a krimi műfaját tudatosan választotta – vele aztán végképp nem tudtak mit kezdeni. És az örökösök, a skandináv krimi jelenlegi erős írói (pl. Mankell vagy most már Alvtegen is) szintúgy feladják a leckét. A modern írók tudnak „írni”, ismerik a szépirodalmi eszközöket, van mondanivalójuk. A krimik vagy sci-fik is egyre gyakrabban „bekapcsolják” az olvasót, az ítészek klasszikus „ponyvaírókat” emelnek be a szépirodalmi kánonba – csak csodálkozhatunk, hogy a „magasirodalom” elefántcsonttornya nem látványosabban inog…

2 hozzászólás
pável P>!
Karin Alvtegen: A kitaszított

Erős kezdés: mindjárt a gyilkos fohászával indít… majd Sybilla, a kitaszított életét látjuk egyszerre két időben, váltakozva, az anyja lelki terrorja alatt élő 18 éves lányét és a hajléktalanét, akit sorozatgyilkosságért köröznek.
Patrik, a rendőrcsemete, aki kamaszos hévvel segíti őt a magánnyomozásban (mivel a rendőrség őt üldözi, nem nyomoz senki az igazi gyilkos után, így nekik kell megtenniük), szóval az ő alakja kissé elcsúsztatja a könyvet az ifjúsági regény felé, de azért kapunk a pofánkba elegendő pszichohorrort is a mi kedvenc Karinunktól, aki még mindig remek krónikása a sarki éjszakák népeinek.
(2011)

Ananiila>!
Karin Alvtegen: A kitaszított

Hogy is van ez? 90%-os krimit lehúzok 70%-ost imádok? Úgy látszik mást keresek egy krimi/thrillerben, mint sokan mások.
Nagyon tetszett ez is, mint ahogy eddig mindegyik Alvtegen könyv. Meg is nyomtam a csillagot a neve mellett.
Nagyon izgalmas (sajnos körömrágós) krimi, ami szokatlan szemszögből íródott. Főszereplő Sibylla egy jómódú család évek óta hajléktalanként élő tagja, aki rosszkor volt rossz helyen. Sorozatgyilkossággal vádolják, így nincs más kiút, mint megtalálnia az igazi tettest.
Nagyon jól csinálja Karin a feszültségkeltést, még az is megfordult a fejemben spoiler .
Nagyon kerek a történet, annak ellenére, hogy rövid 200 oldalas könyvről van szó, megnyugvást hoz a vége, talán egy csöppet idealista is, de nekem nagyon jól esett.
A baj az, hogy már csak egy könyve van az írónőnek, amit nem olvastam.

buzavirág>!
Karin Alvtegen: A kitaszított

Olvastam hogy Karinnak nem a legjobb könyve, olvasás közben észre is vettem, de rossznak semmi esetre sem tartanám. A könyv főszereplője Sybylla, egy hajléktalan nő, aki sorozatgyilkosság miatt gyanúba keveredik és bujkálni kényszerül. Maga a gyilkosságok a háttérben folynak, nem igazán vannak kifejtve, a központba a hajléktalanság és a nő gyerekkora áll jó ideig, míg fel nem bukkan egy segítő. Az ügy szokatlan megközelítése miatt nem ütött akkorát, de újdonságként hatott.

Zanit>!
Karin Alvtegen: A kitaszított

Ez egy egész jó kis történet volt. Gyorsan lehetett vele haladni, sehol egy unalmas kitérő. Már az elején beszippantja az embert, és végig fenntartja az érdeklődést.
Sibylla nem feltétlenül szimpatikus, de Patrick karaktere vitt mindent.

Kovaxka P>!
Karin Alvtegen: A kitaszított

Gyorsan elolvastam. Még mindig kedvelem Alvtegent, de nem ez a legjobbja. Jól ír, érdekes témákat választ és nem ereszti bő lére: ez mind szimpatikus. Némi csavart és izgalmat még csempészhetett volna a sztoriba.

Black_Venus>!
Karin Alvtegen: A kitaszított

Nem volt rossz, de kellett volna még bele kb 100 oldalnyi csavar, hogy igazán jó legyen. Kicsit kiszámítható a sok borzalom. És sztem nem teljesen valósághű az, hogy egy 15 éve hajléktalan nő, aki túl van 6 év alkoholizmuson, úgy tudjon tenni egy 5 csillagos szállodában, mintha oda való volna – és közben meg hátizsákból él…. És az anyák sem mindig pszichopaták, még ha szigorúak is. Viszont ezekben a skandináv krimikben most már szinte csak ilyen karakterekkel találkozom. Pedig ott se mindenki elmebeteg.

„személyiigazolvány-száma” ???? hát szabad ilyet??

11 hozzászólás
suzyfox>!
Karin Alvtegen: A kitaszított

Rövidke volt és könnyen lehetett olvasni. De ez a rövidsége a hibája is. Meg a vége, ami olyan mintha nem is lenne igazán. Az eleje Sybilla visszaemlékezéseivel jó volt, a közepe Patrikkal meg olyan ifjúságis, de valahogy nem hiszem, hogy a svéd rendőrség ennyire inkompetens. Volt benne némi társadalomkritika, a gyerekkori pszichikai terror egész jól el volt mesélve, de aztán fel is billent az egyensúly és már nem igazán érdekelt a gyilkos kiléte, mert valahogy túl egyszerű volt az egész, a vallásosság meg nem igazán illett bele.

eeszter>!
Karin Alvtegen: A kitaszított

Már azt hittem, hogy olvasási válságban szenvedek, mert nem igazán kötöttek le az aktuális olvasmányaim, amikor „hirtelen” belekezdtem ebbe a regénybe, és rájöttem, hogy szó sincs semmiféle válságról mert ez a könyv az első oldalától kezdve magával ragadott és feszültségben tartott. Az utóbbi időben elmaradtam a skandináv krimikkel, de úgy tűnik, ideje visszatérni hozzájuk. Nekem ez most nagyon bejött, pedig a szerző másik két általam olvasott könyve közül csak az egyikkel voltam maradéktalanul elégedett, a másikkal nem éppen. Ez viszont felülmúlta a várakozásaimat.


Népszerű idézetek

robinson P>!

Az egész házról üvöltött, hogy a sok pénzzel nem jár jó ízlés.

42. oldal

Hush_Campo>!

Végül is ő már nem volt őrült, csak terhes. Nem ő tehetett róla, hogy odahaza ez a kettő nagyjából ugyanazt jelentette.

Hush_Campo>!

Kiscsávó, te most egy körözött sorozatgyilkossal akarod tölteni az éjszakát, aki valószínűleg vallási fanatikus is.

Anikó_Kádár P>!

A mi gyermekünk egyedülálló! Ez kétségtelen. De nem az minden gyerek?

RKAti>!

A tisztelet azok kiváltsága, akik látszólag a társadalmi normák szerint élnek – azoké, akik nem különböznek túlságosan polgártársaiktól. Akinek nem sikerül beilleszkednie, azt úgy is kezelik. A gyengeség már önmagában provokáció. Az emberek halálra rémülnek, ha olyasvalakivel találkoznak, akiben nincs büszkeség. A szégyentelen viselkedés valóságos sértés. Nem viselkedne így, aki nem érdemli meg, hogy ott legyen, ahol van, nem igaz? Mindenki választhat, hát akkor mi a baj? Szeretsz a saját szarodban henteregni? Jó, tessék, de akkor ne várd másoktól, hogy törődjenek veled.
Törődni, azt nem, de ha ügyes vagy, esetleg kaphatsz egy kis részt az adónkból, valami alamizsnát, épp csak, hogy éhen ne dögölj. Hisz nem vagyunk mi szörnyetegek. Hónapról hónapra fizetünk, hogy segítsünk az olyanokon, mint te. De nehogy azt hidd, hogy ettől már lebzselhetsz az aluljáróinkban, vagy az orrunk alá tolhatod a mocskos mancsod, hogy még több pénzt tarhálj. Tudod, kurvára kínos ám ez nekünk.

Hush_Campo>!

– Honnan tudsz te ennyi mindent? – Heino felhorkantott.
– Hát az iskolából! Lehet, hogy szarszagom van, de iskolát azért jártam!

Hush_Campo>!

– Tegnap is mit össze siránkoztál rajta, hogy mennyire félreértik a hajléktalanokat. Hogy nincsen semmi esélyed, hogy egyedül vagy meg a többi. De van esélyed, csak baszol megragadni!

Hush_Campo>!

És cselekszem rajtok nagy bosszúállásokat fenyítő haragomban, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha bosszúmat állom rajtok.


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Csernovszki-Nagy Alexandra: Antónia eltűnt
Stephen King: Coffey a halálsoron
Marilyn Miller: A királynő
Ilona Andrews: Magic Bleeds
R. Kelényi Angelika: Doria
R. Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa
Sarah J. Maas: Föld és vér háza
Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza