Karig Sára (szerk.)

Télidő ​havazás előtt 2 csillagozás

Modern finn elbeszélők
Karig Sára (szerk.): Télidő havazás előtt

Majdnem ​félszáz elbeszélés. Finnország különböző tájairól származó és részben ma is ott élő írók alkotása. S talán minden írói szándék nélkül – vagy ellenére? -egy-egy írás más és más táj, ember és élet tükörképét – vagy a valóság égi mását? – idézi fel, mintha a válogató 38 mozaikkockát gyűjtött volna össze, hogy befedje – vagy voltaképpen megvilágítsa? – velük a szépséges Suomi számunkra ismeretlen fehér foltjait. Mintha megannyi ősi és új hangszer – dob, síp, nádi hegedű-e? – vagy talán bölcső mellett, koporsó mellett jajgató énekhang szólalna meg harminckét író hangján, hogy megtöltse zengésével, nevetésével és zokogásával a könyv fehér-fekete lapjainak csöndjét. Mit is mondanak ezek az írások, milyen üzenet van elrejtve a palackokban, amelyeket – a címzetteket nem ismerve – íróik útra bocsátottak közös világunk zavaros tengereinek hullámain? Vajon ugyanazt mondják-e el minden olvasónak, akihez eljut üzenetük? Vajon ugyanazt érti-e, hallja-e ki üzenetükből minden olvasó, amit… (tovább)

A művek szerzői: Elvi Sinervo, Eila Pennanen, Kerttu-Kaarina Suosalmi, Bo Carpelan, Eeva Kilpi, Veijo Meri, Paavo Haavikko, Seppo Lappalainen, Hannu Salama, Pekka Suhonen, Juhani Peltonen, Jukka Pakkanen, Johan Bargum, Hannu Mäkelä, Antti Tuuri, Jarkko Laine, Tommy Tabermann

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A finn irodalom könyvtára

>!
Európa, Budapest, 1987
570 oldal · ISBN: 9630739119 · Fordította: Bereczki Gábor, Bernáth Katalin, Bokor Judit

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 3


Népszerű idézetek

>!
Nazanszkij 

– Az ember csak akkor kezdi el igazán meglátni a dolgokat, amikor beteg…

326. oldal, Anders Cleve: A házmester (Európa, 1987)

>!
Surréalisme

Már világosban botorkál haza, kireggeledett a világ
a daruk a rakparton hosszú sorban nyújtják a karjukat az ég felé olyanok akár Jákob létrái
sirályok rikoltoznak hangjuk behatol és megreked a koponyájában
egy szál egyedül baktat a rakparton odébb szabályos és hófehér házsorok nagyon messze a bank a munka a mindennapi kenyér távol a múltja
tűz csillog a nap vakít a víz a partnál olaj és szivárványszínek kavalkádja lágy bársonyos felület csalogatja
(…)

434. oldal (Johan Bargum: A kényszerítő licit) · Johan Bargum

>!
Surréalisme

Ville magas volt és szőke, szemei kékesszürkék.

186. oldal (Antti Hyry: Disznóharapás)

3 hozzászólás
>!
Nazanszkij 

– Az én apám a háborúban esett el a fronton,
nem sírtam, nem is ismertem, számomra apa csak egy fehér kereszt volt a temetőben és egy fénykép a komódon, de néha a srácoknak is eljátszottam a halálát, amikor én voltam a bandavezér, pontosan emlékszem, hogyan hasaltak a fiúk egy udvari szeméttartó láda mögött, hogyan céloztak rám a botjukkal, én meg kiugrottam, előrerohantam, fölkapaszkodtam egy nagy kőre, és intettem a katonáimnak: utánam, hakkapaalle*, visszahangzott az udvar, akkor egyszerre mind tüzet nyitottak, én megroggyantam, és a kezem a hasamra szorítva suttogtam el utolsó szavaimat: sanokaa terveisia pojalle**, azzal elestem, lám még a mulatságaimról is apám gondoskodott.

* – Üsd-vágd. A harmincéves háború finn katonáinak, az ún. hakkapelitáknak volt a csatakiáltása.
** – Üdvözlöm a fiamat.

424-425. oldal, Johan Bargum: A kényszerítő licit (Európa, 1987)

>!
Nazanszkij 

Kijuthattam volna a partra vagy a kikötőbe, de a szél minden haragját rám zúdította, és keményen rám sújtott öreg ujjával, mint egy térképmutató pálcával…

485. oldal, Tommy Tabermann: Vitorlázás (Európa, 1987)

>!
Surréalisme

Na és hajdan, ifjúkorában, amikor hagyta, hadd csurogjon hangtalanul a csónak az éjsötét tavon, és egy pillanatig nem gondolt arra, hogy mit fog utána csinálni, egyszerűen csak volt, létezett.

448. oldal (Hannu Mäkelä: A nyár első napja) · Hannu Mäkelä

>!
Nazanszkij 

Kinyitja az egyik gyógyszeres üveget, és apró, kétszersültmorzsára emlékeztető tablettákat vesz ki belőle. Ezek majd megnyugtatják, azt mondták neki. A kémia, igen, a kémia uralkodik az ember lelke fölött.

440. oldal, Hannu Makela: A nyár első napján (Európa, 1987)

>!
Nazanszkij 

A szobája világos volt, legalábbis olyankor, amikor egyébként is világosság van; az égből hull alá a fény, még ezen az északi tájékon is. A hatalmas ablakok nyitottak, megbízhatóak, mint amilyen valamikor ifjúkorában ő maga is volt. Akkor, amikor még tudott, remélt, hitt, álmodozott és akart.

438. oldal, Hannu Makela: A nyár első napján (Európa, 1987)

>!
Surréalisme

Az ablak mögött egy kápráztatóan fehér valami villan meg, és Vetsikko összerezzen, amíg rá nem döbben, hogy egy sirály, a levegő papírvágó kése húzott el az ablak előtt.

441. oldal (Hannu Mäkelä: A nyár első napja) · Hannu Mäkelä

>!
Surréalisme

Hallottam, amint a papírra rögzült hang kiforgatja a valóságot, hazudik, zagyvál, és szinte mindent, aminek csak egy csepp köze van a kultúrához, hazaárulásnak vagy hazaárulásra irányuló szándéknak nevez, lett légyen az képzőművészet, testedzés, zene, film, karének vagy kórusszavalat.

182. oldal (Paavo Haavikko: Télidő havazás előtt) · Paavo Haavikko


Hasonló könyvek címkék alapján

Hunyady Sándor: Razzia az „Arany Sas”-ban
Isaac Bashevis Singer: A hét kicsi suszter
Móricz Zsigmond: Tyúkleves
Géher István (szerk.): Ellenfelek
Vászolyi Erik (szerk.): Finn elbeszélők
Kosztolányi Dezső: Horoszkóp
Szerb Antal: Szerelem a palackban
Tömörkény István: Értetlenek az emberek
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek