Kalila ​és Dimna 7 csillagozás

A szűkös kenyér biztonságban jobb, mint a zsíros falat félelem s vesződség közt.

195. oldal

– A ti társaságotok nem fog engem bűnössé tenni, ha én nem teszem bűnössé magam, hiszen a bűnök nem a helytől és a társaktól származnak, hanem a szívből és a cselekedetekből.

194. oldal

Nem számít állhatatosnak az az ember, aki olyat keres, amit nem találhat. Akkor vagy szerencsés sorsú, ha beéred azzal, amid van, és lemondasz arról, amit nem találhatsz.

218. oldal (A remete és a vendég)

– Akármit is mondasz, én csak féltelek az uralkodótól, kinek közelsége veszélyes. Azt mondták a tudósok, hogy három dolog van, amit csak a vakmerő kockáztat meg, és kevesen úsznak meg ép bőrrel, mégpedig: az uralkodóval cimborálni, titkot nőkre bízni és mérget inni kísérletképpen.

73. oldal

a jóra tanító nem boldogabb annál, aki tanul tőle.

234. oldal

Megértés és szemlélődés alapján tudom ezt. A tisztán látó ember felismeri társa állapotát és rejtett dolgait a számára megnyilvánuló utalásokból és jelekből.

71. oldal

Azt találjuk az orvosi könyvekben, hogy a vízből vétetik a gyermek, midőn megfogan anyja méhében, összekeveredik annak vérével és nedvével; sűrűsödik, szilárdul, majd a szél kiköpüli a vizet és a vért, úgyhogy olyanná lesz, mint a sajt, aztán meg mint a sűrű, kocsonyás túró. Azután az idő múlásával elkülönülnek a gyermek tagjai, ha lány, akkor arca az anyja arca felé néz, ha pedig fiú, akkor az anyja háta felé, két keze az orcáján, álla a térdén, imígy kuporog a méh belsejében összekötött tarsolyként, lélegzése szűkös és megerőltető, minden egyes tagja meg van béklyózva szoros kötelékkel, fölötte a test melege és súlya, alatta a sötétség, a szűkös hely, egy bélszalag köti köldökénél fogva anyja köldökéhez, azon keresztül szívja fel eledelét. Ezen a sötét és szűk lakhelyen tengődik születése napjáig. A szülési fájdalmak során légmozgás keríti hatalmába az anyaméhet, mely erőt ad a magzatnak a kimozdulásra, hogy fejével előretörjön a szűk és kényelmetlen kijáró felé. Kipottyanván a földre, szél érinti, kéz illeti, s ez olyan fájdalmat okoz neki, mintha az embernek a bőrét nyúznák.

63. oldal

A mai kort hanyatlani látjuk mindenfelé, mintha az igaz dolgok kivesztek volna az emberekből, és ami drága volt, veszendőbe ment, ami kártékony volt, él és virul, mintha a jó elfakulna, a rossz pedig kivirulna, mintha az érzelem útjai megszűntek volna, mintha a jog megtörten hátrálna, s helyére az aljasság állna, mintha a vágyak követése, a megfontoltság elvetése felkent bírákká lettek volna. Mintha a jogfosztott jóváhagyná a rajta esett jogtalanságot, s a zsarnok tetszelegne a dölyfösségben. Mintha a kapzsiság diadalt ülne, mindenfelől elnyelve közelit, távolit egyaránt. Mintha az elégedettség ismeretlen volna, mintha a rossz az egekig akarna emelkedni, a jó pedig a föld alá kívánna süllyedni. A hősi erény a legnagyobb tisztességből a feneketlen mélységbe vettetett, a hitványság pedig fölmagasztaltatott, megerősíttetett, és az uralkodó átköltözött az erény gyakorlói közül a gyengeség gyakorlói közé. Mintha a világ vigalommal, örvendezve hirdetné: „Eltávoztatott a jó, megtelepedett a rossz!”

65. oldal, Burzoé Ibn Azhar

A szegénységet láttam minden balsors kútfejének, mely gyűlölséget és rosszindulatot hoz gazdájának fejére. Úgy találtam, ha valaki ínségbe kerül, gyanússá válik azok szemében, akik addig bíztak benne, s rosszul vélekednek felőle azok, akik azelőtt nagyra tartották. Ha más vétkezett, ő lesz a bűnbak, s minden tulajdonság, mely a gazdagnál erény, nála kivetnivaló. Ha bátor, akkor vakmerőnek, ha nagyravágyó, akkor pazarlónak mondják, ha megfontolt, gyengének, ha tekintélyes, akkor bárgyúnak titulálják. A halál kívánatosabb, mint a szükség, mely megalázkodásra kényszeríti gazdáját, s kiváltképp a fösvények és aljasok előtti megalázkodásra.

140. oldal

Ott megszállt, és az asszony vendégszeretetét élvezte. Volt az asszonynak egy fizetett rableánya. Ez a lány szerelmes volt egy férfiúba, akit férjül szeretett volna, de ez a dolog nem volt úrnője ínyére. Azon az éjjelen, amikor a szerzetes megszállt nála, kimódolta, hogy megöli a férfit. Amikor a férfi megjelent, addig itatta, míg le nem részegedett. Részegségében elaludt, s az oldalán aludt a lány is. Mikor már mind a ketten mély álomban voltak, az asszony fogta a mérget, amit már előkészített egy nádszálba, hogy belefújja a férfi hátsó felébe, de amikor már éppen fújni akarta, a férfi szellentett egyet, a méreg a nő torkára szaladt, úgyhogy holtan rogyott össze.

Az oroszlán és a bika