Az ​életkereskedő 55 csillagozás

Kari Hotakainen: Az életkereskedő

Egy kiégett író téma hiányában meglepő üzletet ajánl Salme Malmikunnasnak, egy apró fonalkereskedés tulajdonosának: hétezer euróért megvásárolja az asszony hosszú életének igaz történetét. A nyugdíjas nő pedig mesélni kezd, és az író elé tár mindent, ahogy ő emlékszik rá: férje, Paavo némaságát, Helena lányának tragédiáját, Maija lánya házasságát, Pekka fia üzleti sikereit. De vajon az író valóban úgy írja meg a történetet, ahogy megállapodtak? És Salme vajon a teljes igazságot mondja el? Kari Hotakainen könyve megindító és humoros regény a jelen korról, amelyben minden adás-vétel tárgya, és amelyben valódi dolgok helyett egyre inkább csak szavakkal és képekkel kereskedünk. Ha pedig már a szavakból is kifogytunk, elérkezik a cselekvés ideje…

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Libri, Budapest, 2012
302 oldal · ISBN: 9789633100899 · Fordította: Kovács Ottilia

Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Alfred Supinen · Helena Malmikunnas · Maija Malmikunnas · Pekka Malmikunnas · Salme Malmikunnas


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Lynn
Kari Hotakainen: Az életkereskedő

Első olvasásom finn szerzőtől – és ennek megfelelően nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon a finn állapotokat hogyan mutatja be. Elég komor képet festett Finnországról, nem hiszem, hogy ilyen lenne: szürke napok, egymás mellett elbeszélő szereplők, 2 áruházlánc, kb azonos termékkínálat, kb világvége hely és világvége érzés. Ugye nem ilyen Finnország, vagy legalábbis nem az egész?

A regény egy családot mutat be, egyrészt az anya szemszögéből – ő hogy látja a gyerekeit. Sajnos az derült ki, hogy nem igazán ismeri őket. Én nem tudom, nem beszélnek egymással? Azok a képeslapok (ez is milyen ötlet? A korábban felszámolt gomb-boltjukból tette el a több száz, de mindössze 4 különböző képet ábrázoló lapokat.) mintha nem is gyerekeinek szólnának. Annyi a lényegi infó mindben, hogy van kaja/pia, haza mindig lehet jönni enni/inni.

A gyerekek közvetlen bemutatásából azt tudtam meg, hogy mind a hárman mások, mint ahogy az anya leírásából gondolnánk, egyik sem boldog, mindenki cipeli a maga keresztjét. Kis emberek problémáit, amik az egész világon ugyanazok.

Tetszett, hogy a végén összegabalyodnak és kibogozódnak a szálak, Nem hittem volna, hogy ilyen „kötési” műveletre számíthatok a könyv vége felé. Az első harmadán sokat nevettem (meg persze ott motoszkált bennem, hogy mi lehet az a Helenás dolog) – utóbbi inkább aggasztott), a harmadikon viszont inkább csak azt éreztem, hogy megüli a gyomromat és, hogy ami addig könnyednek tűnt, az kőkemény szívás. (bocsánat)

1 hozzászólás
>!
ppeva P
Kari Hotakainen: Az életkereskedő

Értem talán, mit akar (vagy szeretne), na de így… Folyton azt éreztem, félbe kéne hagyni, félre kéne tenni, minek olvasok én egy ilyen okosnak látszó buta, vagy butának látszó okos könyvet.
A hiba persze bennem is lehet, pedig általában úgy gondolom, hogy vevő vagyok az iróniára is, a szatírába csomagolt gondolatokra is. Volt azért egy-két jó ötlet és gondolat a könyvben, de az egész annyira erőltetett, bugyuta és életidegen volt, hogy fájt. És még Coelhotól fanyalgok…
Ja, és ha én küldenék egy (egyetlen!) hasonló bölcs gondolatos képeslapot valamelyik felnőtt gyerekemnek, titokban rám küldenének egy pszichiátert…

>!
csartak MP
Kari Hotakainen: Az életkereskedő

Szokásos karácsonyi „joker” könyveim egyike, ez egy olyan játék, hogy nem én választom, és semmit nem tudok róla. Meg kell hogy mondjam, nem volt rossz! Magvas és elgondoltató sorok korunkbeli finn emberéről. Vagyis a kisemberek univerzuma ez, a nagy gondjaikkal. Alapvetően nyomasztó írás, amit abszurd jelenetek fűszereznek. (pl. napbarnító krémmel beszínezett „perui” pánsípos finn ember meztelenül kakast játszik) A szomorúság meg fokozatosan szivárog bele a történetbe és telepszik meg egyre jobban. Szóval olyan földközeli az egész, szaglik az igazságtól.. ahogy a könyvben írják hogy, „A hagyma meg hagyma, akkor is, ha leöntjük mézzel és selyempapírba csomagoljuk.”

>!
Enzo314 MP
Kari Hotakainen: Az életkereskedő

egy nemrégiben megjelent kutatás (?) szerint a finnek a legboldogabbak a világon. Elolvasva ezt a könyvet azon gondolkoztam, hogy ha a legboldogabbaknak ilyen az életük, vajon milyen lehet a legboldogtalanabbaknak, mert ebben a könyvben van humor, szeretet, kilátástalanság gyűlölet, fásultság, remény, de boldogság még mutatóba se jutott bele.
Aki habkönnyű szórakozásra vágyik, az bele se kezdjen, mindenki másnak azonban melegen ajánlott.
Nagy köszönet @anicca – nak az ajánlásért és a nagybátyjának, hogy megírta ezt a könyvet:)

>!
Papp_Sándor_Zsigmond I
Kari Hotakainen: Az életkereskedő

Jellemzően az a könyv, amibe sokkal többet lát bele az olvasó. A remek kezdés (kiégett író szereplőt és életet vásárol), a szerkezet, az egész regény építkezése jóval többet sejtet annál, amibe végül torkollik. Az az érzésem, hogy nem mer mélyebbre menni, elég a piacgazdaság és a fogyasztói társadalom felületes kritikája, egy kis dráma-pótlékkal meghintve. nem elég. Az viszont kiderül: Finnországban sem heringből fonják a kerítést.

>!
Morpheus
Kari Hotakainen: Az életkereskedő

Nem tudom, kinek mit üzent ez a könyv, nekem a következőket:
Az, hogy megismerd a másik embert, beszélgetésre lenne szükség, amely bejárja a felszínt és a mélységeket egyaránt. Ez előkészíti a terepet az ÉN-TE kapcsolatra.
Ma (kapitalista éra) azonban a beszéd csupán arra való, hogy AZ-zal kapcsolatba kerüljenek az emberek, ha akarnak, ha nem. (fogyasztás) Nincsenek mélységek, csak fecsegés, így az emberekből is kiveszett a mélység. Ám a fecsegés ellentéte, a magábazárkózó némaság sem megfelelő viselkedés. A mélységekig elérő beszélgetéshez a meghitt csend illeszkedik, amikor már nincs szükség szavakra és belépünk az ÉN-TE kapcsolatba, ami annyira hiányzik ebből a korból, hogy az emberek már nemcsak a hozzávezető utat nem tudják, hanem azt sem, hogy mi az. Ugyanis ma már az emberek egymásnak is csak AZ, egy a megszerzendő és használandó tárgyak közül, amely ha tönkremegy, eldobandó és kerítünk egy másikat…
U. i. :Épp most olvasom Buber ÉN és TE c. könyvét, nagyszerűen egymásra találtak bennem.

>!
Kuszma P
Kari Hotakainen: Az életkereskedő

Mindig gyanakvóvá tesz, ha egy író bőszen váltogatja az elbeszélői nézőpontokat és vadul kevergeti a szálakat, mert felmerül bennem a kétely: nem a történet hiányát akarja leplezni véletlenül? Az életkereskedőkkel szerintem nagyjából ez a helyzet. Adott három elcseszett fiatal, három különböző társadalmi rétegből, akiknek persze az idő haladtával egyre rosszabb lesz. Az egészet pedig anyjuk, egy (az írói szándék szerint) belevaló öreg hölgy meséli el jó pénzért egy ötlettelen (sic!) írónak. A baj csak az, hogy a könyvnek egy szereplője sincs, akit ne lehetne szívfájdalom nélkül mellőzni a történetből, beleérve az idős asszonyságot is, akinek vagánysága kimerül abban, hogy olyan homályos bölcsességekkel bombázza az olvasót, mint egy masszívan másnapos Coelho. A történet kerete csak arra szolgál, hogy legyen mibe kapaszkodni az írónak, mint ahogy az erőltetett végkifejlet is érzésem szerint csak azért született, hogy mégis legyen valami. Mindez átitatva némi kesernyés haladásellenességgel – felejthető könyv.

>!
nyerw
Kari Hotakainen: Az életkereskedő

A sokat ígérő alapkoncepcióból, hogy a nem író író megveszi egy nő élettörténetét, hogy abból könyvet írjon, a nő pedig eleinte tiltakozik, mert az irodalom hazugság, ő pedig nem kíván asszisztálni ehhez, a végére valami más lett. Felfogható úgy is, hogy a regény első oldalainak E/1-es narrátora, a nő szövege már annak a regénynek a része, amelyet az író kiadott. Ez akkor válik bizonytalanná, mikor belép a történetbe az író levelezésén és monológján túl a többi nézőpontkarakter szála is. A nő szándékosan nem árul el ilyen mélységű részleteket, tehát felfoghatóak az írói fikciójaként, megírt regényfejezetekként. Sajnos ez az intellektuális játék itt kevésnek bizonyul ahhoz, hogy tényleg jó regény legyen belőle.

A könyv egyik részről szándékosan a nyelv és igazság viszonya, illetve a kimondható-kimondhatatlan érzelmek és a szavak témái körül kering, de valahogy nem áll össze valamiféle teljes dologgá. Nem, nem a nyelv töredezettségére fut ki, annyira nem okos könyv. Másik részről finnországspecifikus, kapitalista és globalizációval kapcsolatos kérdéseket feszeget. Nagyon elidegenítő volt a regénynek ez a része, szinte láttad magad előtt a kékes fényű neonokat az irodaházakban. Egy olyan társadalmat láthatunk, ahol vagy valaki vagy, és akkor multicéges rabszolga is, vagy lecsúszott senki, mert nem nagyon van köztes lehetőség. Ez a leegyszerűsítő szemlélet azonban, amellett, hogy a tényleges mélységeket nem mutatja meg – akkor meg miért pillant bele a valóság sötétjébe – nem sokat ment a regényen. A szereplők közös tulajdonsága, hogy nagyjából mindenki boldogtalan, és egyetlen, egy korábbi generáció őriz valamiféle szeretetféleséget a múltból, amely a képeslapokon végtelenül abszurddá válik. A regény zárlata mélyen szimbolikus…nak készült. De legalább őriz valamit abból a groteszkségből, amely általában véve ezeknek a boldogtalan északiaknak a sajátja.

>!
Mandula8
Kari Hotakainen: Az életkereskedő

Most jövök én, hogy hozzáadjam ehhez a könyvhöz a saját igazságomat: tetszett. Ez nem a teljes igazság, de legyen elég most ennyi.

>!
Moesko_ I
Kari Hotakainen: Az életkereskedő

Mindössze két dolog hiányzik ebből a könyvből, de az a kettő nagyon: konfliktus és történet.
A regény nem egy elmesélhető, összefüggő történettel dolgozik, sokkal inkább tűnik novellafüzérnek, amelynek elemei az elképzelhető leglazább ok-okozatisággal kapcsolódnak egymáshoz (ha egyáltalán). A szereplők elbeszélnek, sőt el-élnek egymás mellett, senki nem érti a másikat, mindenki emészti magát valamin. Amit többen leírtak már itt előttem is: életidegen és rideg az összes fejezet és az összes szereplő légköre, teljesen természetellenes, ahogy egymásnak (vagy inkább maguknak) beszélnek, és idegenek a történések is – melyekből így nem is tud összeállni a történet. Cselekményszálak futnak céltalanul, ki tudja merre, leginkább semerre.

Mindez azért bosszantó, mert az író stílusa és a fordítás is remek, a fülszövegben ígért alapfelvetés pedig nagyon izgalmas. Persze el lehetne indítani egy eszmefuttatást arról, hogy amit olvastunk, tulajdonképpen kinek is az agyszüleménye és mennyiben igaz – de mit számít? Ettől semmivel nem lesz érdekesebb a 300 oldalban összedobált, kis részleteiben gyakran érdekes és elgondolkodtató, összképét tekintve mégis alaktalan és öncélú… micsoda? Kéne ide egy szó. Mert a 'történet' nem elég találó. (Vagy csak én nem voltam elég posztmodern hangulatban.)

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Bubuckaja

Az arcmosás mindig segít. Furcsa, de így van. Biztos az az oka, hogy az élet a fejben zajlik, az arc pedig a fej szélvédője.

40. oldal

>!
Szelén P

A világ azon múlik, van-e mögötted valaki, aki elkap, ha elesnél.
Vagy úgy döntesz, hogy elesel.

>!
Lynn

A düh elveszi a józan ítélőképességet, és az embert a haragja tárgyának szintjére alacsonyítja.

202. oldal

>!
Mandula8

A világ azon múlik, van-e mögötted valaki, aki elkap, ha elesnél.

273. oldal

>!
Boglárka_Madar P

Könyv nélkül elveszek, könyv nélkül nem létezem.

161. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
>!
csartak MP

A szemetestartály egy külön világ, megfelelően kicsi, viszonylag nyugalmas, és ideális az elhelyezkedése. Az emberek világán kívül vagy, ugyanakkor mégiscsak a közvetlen közelében. Ha felnyitod a tartály fedelét, láthatod a csillagokat, ha lecsukod, önmagadba tekinthetsz

81. oldal

>!
Sozora

Az a helyzet, hogy ha eljön a világvége, a szemetesautó-sofőröknek még utána is lesz legalább két hétre való munkájuk. Valakinek mégiscsak össze kell takarítania.

288. oldal / Testrész - Az elvevők

Kapcsolódó szócikkek: világvége
>!
cserepes_virág

A zene ereje felfoghatatlan. Elaltat és felébreszt. Felemel és a mélybe taszít. Simogat és felráz. És sohasem kell azt mondani, hogy nem értem. Hát nem csodálatos?

225. oldal

>!
csartak MP

A kétszeműek néznek, az egyszeműek odaszegezik tekintetüket.

215. oldal

>!
Papp_Sándor_Zsigmond I

A könyv állítólag átmenet a tehén és a disznó közt, rengeteg életet elnyel, megemészti őket, és elkérődzik rajtuk. A folyamat végeredményeként pedig a másik végén előbukkan egy vastag és masszív darabka az olvasók számára, egy természetes bélbe töltött, első osztályú biokolbász.


Hasonló könyvek címkék alapján

Sofi Oksanen: Tisztogatás
Arto Paasilinna: Az akasztott rókák erdeje
Arto Paasilinna: Az üvöltő molnár
Mikael Niemi: Popzene Vittulából
Elina Hirvonen: Legtávolabb a haláltól
Hannu Rajaniemi: Fraktálherceg
Hannu Rajaniemi: A kauzalitás angyala
Leena Krohn: Hotel Sapiens
Riikka Pulkkinen: Igaz
Arto Paasilinna: A nyúl éve