Köztes ​idő 89% 109 csillagozás

Furcsán semmilyennek tűnt ez a regény, háromszor döntöttem el, hogy nem erőltetem, aztán mégis negyedszerre is adtam neki egy esélyt.
Milyen jól is tettem. Persze, romantikus, persze, már úgy az elején borítékolható, hogy ki kivel fogad a végén örök hűséget, ugorjunk. Viszont a családi drámák kibontakozása, a múlt kihatása mindenki életére – legyen az a nagyon közelmúlt vagy akár a régi idők eltűnt világa – olyan szépen volt felépítve, belepakolva a szereplők jellemébe, viselkedésébe. Azt is kiemelném, hogy jelen esetben valódi, logikus és szívbemarkoló drámára kell gondolni, nem a jól bevált, elcsépelt, de hatásos hisztériákra. Igazi tragédiák, igazi fájdalom, emberáldozatok és életeket megpecsételő, felejthetetlen, és legalábbis önmaguk számára megbocsáthatatlan tévedések és az örök remény drámái ezek, ahol nincs szükség hatásvadász eszközökre ahhoz, hogy az olvasó mindent átéljen és megértse őket.

Érdekes könyv volt… volt íze, zamata… a karakterek és a történet jól kidolgozott volt, ugyanakkor maradt bennem a végére némi hiányérzet. Nem romantikus, nem dráma de mindegyikből van benne egy kicsi. Nem nyári limonádé, de nem is fekszi meg az ember gyomrát, olvasható, cselekményes, és én nem tudtam letenni :)
A szereplők szerethetőek, a hangulata jól megragadható. Nem bántam meg, hogy belekezdtem és hogy megleptem magam vele :)
spoiler spoiler

Az írónőtől a Hazatérés nagy kedvenc így nem volt kérdés, hogy a következő könyvét is elolvasom. Nem sokkal maradt le. Nagyon tetszett, hogy 3 szemszögből ismerhettem meg a szereplőknek az életét és a magyar vonal is nagyon jó lett. Kicsit visszapillanthattunk a II. Világháború történéseibe.
Közben van, egy kis romantikus száll is, ami a romantikus oldalamnak is nagyon tetszett.

A könyv egyetlen hibája, hogy a megrendítő események mellett is rendkívül nyugodt hangvételű. Aki kimondottan az ilyen lassan kibontakozó történeteket szereti, annak szívből ajánlom, de én a tempósabb könyveket kedvelem.
Az események több ember életét dolgozzák fel, kinek felszínesen, kinek elmélyülve. Több nehéz emberi sorsot ismerhetünk meg, és szinte mindegyik megérint, elgondolkodtat. Felmerül az olvasóban, hogy saját maga, vajon hogyan oldaná meg ezeket a helyzeteket, nehézségeket. Van a könyvnek egyfajta bája, ami a két főszereplő Eleanor és Heléna apró civakodásaiból adódnak, szerettem ezeket a részeket.
A magyar vonatkozások nagyon érdekesek, hiszen visszamegyünk a II. Világháborús időkre, és beleláthattunk, hogyan is élte át ezeket a borzalmakat egyik szereplőnk.

Végre egy gyöngyszem a sok elcsépelt tömeggyártmány között! ❤
Végre egy olyan könyv, aminek van tartalma, aminek van lelke, története, értéke, valóságtartalma. Csodás volt, megrendítő, megható, elgondolkodtató. Nagyon tetszett, hogy kissé titokzatos volt. Fenntartotta az érdeklődést a kis rejtély.
Nagyon szívet melengető volt számomra, hogy az idős hölgy magyar volt. Tetszett ez az amerikai-magyar vonal, a háborús visszatekintések. Jó volt ezt egy amerikai írónő tollából olvasni.
Egy olyan történet, amit nem is akarsz befejezni, mert nem akarsz abból a kis felépített világból kikerülni.

Elég lenne, ha most belinkelném ide Chopin C-moll nocturne-jét.

Tökéletes aláfestése lenne a „Köztes időnek”. Az időnek, amit felesleges vezekléssel töltünk el. A főszereplő Eleanor úgy éli mindennapjait, hogy egy buta játék miatt tolószékbe küldte nővérét Eve-t. Ráadásul még mindig szerelmes Glen-be, Eve férjébe. Édesapja halála miatt a zongorai tanulmányait is abba hagyta, s most egy befektető cégnél dolgozik. Egy este főnöke Finn, véletlenül ráakad egy bárban, ahol a lány másodállásban zongorázik. Eleoanor addigra már sokat ivott, kétes testi szerelmet keres, s közben zenél. Finn hazaviszi a lányt és egy másfajta másodállást ajánl neki. Jöjjön társalkodónőnek nagynénje, a 80 éves Helen mellé. A lány el is vállalja a munkát, ami sokkal összetettebb lesz, mint gondolta volna. A goromba Helen inkább halna, mint élne. Most vesztette el húgát, Bernadettet, és képtelen elengedni az eseményeket. Fájdalma a múltba vezet, amikor 1944 nyarán elhagyták Magyarországot. Vajon rossz döntést hozott, aminek terhét egy életen át kell cipelnie, vagy csak ő látja így? Képtelen bevallani bárkinek is, hogy mit tett. De Eleoanor nem hagyja annyiban. Segíteni akar Helennek. Nem tudja elképzelni, hogy létezik olyan tett, ami miatt egy életen át büntetnie kell magát. Ugyanakkor a falon lógó értékes festmények eredete benne is kételyt ébreszt. Vágül Chopin c-moll nocturne eljátszásának cserébe Helen beszélni kezd. Szavai, könnyei ez vészterhes korszak elfojtott szenvedéseinek ad hangot.

Karen White, a könyvborító szerinti bestseller szerző érzékletesen ír. Nagyon tetszett a stílusa, és az első 70 oldal után még azt mondtam volna, hogy kedvenc lesz a könyv. Azt kell mondanom, hogy aztán sajnos ide is beszivárgott az amerikai elvárás. Persze jóval árnyaltabban és emészthetőbben a szokottnál, így nem volt képes elnyomni a történetet, de azért mégis kicsit bosszantott a dolog, mert én tényleg érzem a tehetséget ebben az írónőben.
Ha ezt leszámítjuk, szerintem mégis egy nagyon szép történetet kapunk.
(Nem jó ez a könyvborító, bocsi!)

Nagyon szerettem ezt a könyvet – a nővérek történetét. Sem Eve és Eleanor, sem Bernadett és Helena élete és kapcsolata nem volt bonyodalmaktól és fájdalmaktól mentes. Helenának és Ellienek találkozni kellett, hogy ezeket a fájdalomgócokat magukban ki tudják gabalyítani. Ebben segített Finn (aki gyermekkora óta várta, mikor jön el az ő ideje) és a kicsi Gigi is. Minden valószerű volt számomra, kivéve a misztikus, sötét bőrű asszony alakját, aki mindkét lánynak megjelent abban az iszonyú pillanatban, miután a fáról a földre kerültek.
Nem vártam, hogy megint félig-meddig egy második világháborús történetbe botlom – mostanában kicsit sok volt belőlük. – Karen White könyveire azonban kíváncsi lettem.
De kicsoda a kislány a könyvborítón? Erre nem sikerült rájönnöm.

Két testvérpár a fiatal Ellie és Eve majd az idős Helena és Bernadett története.
Kiket csak Edisto Island és a zene köt össze.
Elliet a főnöke fogadja fel idős nagynénje Helena lábadozása idejére társalkodónőnek.
Mindkettőjük élete titkokat rejt, mindkettőjüket erős bűntudat gyötör és mellé még nagyon erős jellemű nők. És, ha két ilyen személy találkozik, az bizony bonyodalmakkal jár.
De én élveztem az idős hölgy és Ellie csatározásait, ahogy szépen lassan megnyílnak egymás előtt.
Ilyen szép lassan ismerkedik Ellie és Finn is egymással és még nehezebben nyílnak meg egymás előtt mint az idős Helena, kit titkai és múltja Magyarországhoz köt.
Ez a szál még kedvesebbé tette számomra a történetet.
Lassan kibontakozó történet, elég sok utalással bizonyos helyzetekre spoiler.
Csak ajánlani tudom, én élveztem az olvasást.

Megható, szívhez szóló történet volt. Testvérek, Eleanor és Eve, vagy Helena és Bernadette, közötti nagyon erős kötődésről és szeretetről szólt a könyv. A szeretet olyan mélységeit tapasztalhatjuk meg a történet során, ami hol átcsap vádaskodásba, hol pedig minden áron történő féltésbe. Lelki társakról szól, akik mindenkinél jobban ismerik egymást, akik véd és dac szövetségben élnek egymással, elszakíthatatlan kötelékben. Szól még a könyv féltésről és óvásról, bűntudatról és megbocsátásról. Közben egy cserfes kislány, Gigi, mint a napsütés ragyogja be az oldalakat. Mint egy napfelkelte, lassan de egyre biztosabban, talál egymásra két szerető szív, Eleanor és Finn. Hab a tortán, hogy Budapestre is ellátogatunk, bár a második Világháború sújtotta időszakban, de hosszan elidőzünk az ismerős Duna parton. Gyönyörűen megírt, szép történet, magával ragad az írónő, bármelyik szereplő szemével látjuk is az események, bármely helyszínen.

Kellemes, kissé titokzatos olvasmány volt, amiből egyetlen dolog hiányzott nekem, hogy Eleanor családja egyszer csak kitörlődött a történetből, és az eredeti megállapodás, hogy heti pár órát töltsön az idős Helena társaságában,egyik pillanatról a másikra,egy új családba illeszti be őt..itt egy lyuk keletkezett számomra. Ezt figyelmen kívül hagyva, nagyon tetszett, ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz az idős hölggyel, egészen addig, míg a régmúlt titkait is megosztják egymással. Közben kibontakozik Gigihez való ragaszkodás és szeretet, és Finn irányában egy szerelem. Ezek enyhítik a nyomasztó múlt feltárásának emlékeit, és így jutunk el bizonyos ajtók bezárásáig és mások kinyitásáig. A lelkifurdalások gyötrelme enyhül valamennyire, amikor sikerül a magukba hordozott kínokat megosztva,kicsit megkönnyebbülni, és letenni e teherből valamennyit.A végére,békés, kellemes érzésekkel csuktam be a könyvet, hiszen minden ajtó kinyílt, ami lehetőséget adott, egy titkoktól terhes élet után. Szintén hiányoltam, hogy Eve kisbabájának megszületése, ami bizonyára, kerekebbé és boldogabbá tette volna a regény végét,nem kapott csak egy kis súrlódó említést. Igaz, hogy mellékszereplők voltak, de kicsit több mondatot szentelhetett volna rájuk az író…szerintem!! Ha egy borzalmas időszakot felelevenítve ,de előkerült kis hazánk is, így még közelebb került a történet a szívemhez!