Gyönyörűen megírt lírai történet, mely magával sodor, mint a dagály hullámzása. A húszéves Cassie Madison elhagyja szülővárosát, a Georgia állambeli Waltont, és soha többé nem akar visszatérni. Ám amikor egy családi tragédia hazaszólítja, szakítania kell New York-i életével, hogy szembenézzen mindazzal, amit egykor maga mögött hagyott… Cassie mindent elkövet annak érdekében, hogy új életet kezdjen New Yorkban: beleveti magát a munkába, és levetkőzi déli akcentusát. Ám egy késő éjszakai telefonhívás felszínre hozza mindazt, amit megpróbált elfelejteni. Nem beszélt a húgával, Harriettel, amióta a testvére elcsábította a vőlegényét, és hozzáment feleségül. Most azonban Harriet azzal a hírrel jelentkezik, hogy az apjuk haldoklik. Cassie hazaindul, és az egyetlen dolog, amely még az édesapja halálánál is jobban megrémiszti, a találkozás Harriettel és a családjával, amely akár az övé is lehetne. Ám képtelen ellenállni az unokahúgai és az unokaöccse szeretetének, ahogy annak is, hogy… (tovább)
Hazatérés (Hazatérés 1.) 132 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2002
Kedvencelte 26
Most olvassa 2
Várólistára tette 102
Kívánságlistára tette 55
Kölcsönkérné 6
Kiemelt értékelések
Jó kritikákat olvastam a könyvről, és egy kis könnyű limonádéra vágytam. A történet valóban így indul. Cassie 15 év után tér vissza New Yorkból Waltonba, hogy apja betegágyánál legyen. Tizenöt éve haragszik a húgára, amiért az hozzáment a fiúhoz, akibe ő is szerelmes volt. A helyi doki, Sam, akivel rendszeresen konfrontálódik, a fejére olvassa, hogy nem viselkedik szépen. Tehát a könyv feléig egy SEP történeteihez hasonló, könnyed és humoros női regényt kaptunk. Itt azonban megjött a feketeleves.
Szóval ez a regény a könnyed bevezető ellenére nem csupán egy könnyed románc némi humorral, hanem sokkal több. Szól az otthonról, a családról, a gyökerekről, az önfeláldozásról. Igazi keserédes történet, ami rendesen megríkatott a vége felé.
Andrew kivételével minden szereplőt kedveltem, igazi mókás déli népség és összetartó közösség voltak.
Szép történet, élvezetes írói stílus. Olvassátok!
Mindig a jó könyvekről a legnehezebb megírni egy értékelést,mert ezek a kevésbé jókkal szemben olyan érzelmi hatást gyakorolnak az olvasóra ami sokkal bonyolultabbá teszi megfogalmazni azt az élményt,amely végül az olvasás után bennünk marad.Ha kicsit korábban kérdezett volna bárki is erről a könyvről,nem biztos hogy képes lettem volna egy jó szót is mondani róla,annyira felborzolta a lelki világomat.Haragudtam az írónőre,a szereplőkre,az eseményekre amik a történetben megtörténtek,de aztán mélyen magamba nézve rá kellett jönnöm,hogy mindaz amit Karen leírt nem más mint a nagybetűs élet.Az életben ugyanis semmi sem fekete vagy fehér,és miközben az egyik kezével ad,a másikkal elvesz tőlünk valamit,mégis meg kell tanulnunk ezen a bukkanókkal teli úton boldogulni.Rettenetesen kifacsart ez a könyv:az egyik szemem nevet,a másik sír,de ennyire tanulságos és elgondolkodtató történet,ami ennyire megérint régen került a kezeim közé.
A könyv során végig követhetjük hősnőnk Cassie útját,aki a húga és a vőlegénye árulása után maga mögött hagyja gyerekkori otthonát,és új életet kezd a nyüzsgő New York városában,eltemetve magában a múltat és mindent ami egykor fontos volt számára.Tizenöt évvel később egy váratlan telefonhívás érkezik a testvérétől,és megtudja hogy apjuk haldoklik,de látni szeretné a lányát. Cassie végül nehéz döntést hozva,elhatározza hogy haza látogat,de idővel rá kell jönnie,hogy szembe kell néznie a múltjával,mert az események alakulása nem engedi többé,hogy elmeneküljön előle…Végig kell haladnia a megbocsátás és az elfogadás rögös útján,hogy megértse mit is jelent számára a családja,a szülővárosa,és egy régi ismerős aki újból felbukkan az életében. Olvasás közben még inkább felfedeztem,hogy belőlem mennyire hiányzik a megbocsátás képessége,talán ezért is volt számomra még nehezebb ez a könyv,ezért is éreztem át ennyire Cassie fájdalmát először az elején,aztán a végén is.Egyes részeken jókat nevettem,egy esemény miatt viszont nem úsztam meg a sírást sem. :(
Teljesen véletlenül bukkantam rá erre a könyvre,de hiszem hogy a legjobbkor.Tornádóként söpörtem keresztül az oldalakon,képtelen voltam letenni,de így visszanézve igenis megérte.Nagyon sokáig emlékezni fogok még erre a történetre,amit sokkal több embernek kéne ismernie…
Kismillió könyv és film van a témában, mármint amikor egy kisvárosból nagyvárosi körülmények közé elszármazott lány/fiú végül visszatalál a gyökerekhez, rájön, hogy mennyivel boldogabb az élet vidéken, végül hazatalál. Pont ezért kicsit félve fogtam hozzá ehhez a regényhez, attól tartottam, hogy ebből a témából már nem lehet sok újat kihozni. Most, hogy végeztem az olvasással, tudom, hogy ez így is van, mégis örülök, hogy kézbe vettem, mert nagyon jó stílusban, szívhez szólóan, mégis sokszor viccesen tálalta a kissé elcsépelt témát. Szerettem Cassie változását, ahogy fokozatosan visszaformálódott a régi, szerethető, kópés viselkedéséhez, szerettem a Sam-mel folytatott szócsatáikat, szerettem a déli kisváros életét, a szereplőket, egyszóval szerettem olvasni ezt a regényt.
Szép történet volt.
A maga kategóriában az egyik legjobb az utóbbi időben. Fél csillagot levontam, mert még ütősebb lett volna, ha 30 oldallal hamarabb abbamarad, azon a bizonyos első hóeséses estén.
Nagyon képszerűen ír az írónő, hatásosan, eredeti módon mutatja be az amerikai kisvárost. El tudom képzelni, hogy a vlóságban is vannak ilyen helyek, ilyen gondodkodó, ilyen pletykafészek lakókkal. el tudom hinni azt is, hogy még ma is harcot vívnak a fejlődéssel szemben, hogy sokan ragaszkodnak a megszokott városképhez.
A szereplők nagyon szerethetőek voltak. Henriettet és családját nagyon megszerettem, de nekem Ed sem volt visszataszító.
Cassie lelki csatáit állítja középpontba az írónő, nagyon jól érzékelteti az események segtségével, hogy az elveszett tizenöt évet nem lehet pótolni. Szerencséje volt Sammel, hogy ilyen kiartó volt.
Az mondjuk hihetetlen volt, hogy a kisvárosi orvosnak ennyi szabadideje volt, és mindig jókor volt, jó helyen.
A csavarok – már ha beszélhetünk ilyen jellegű könyv esetén csavarokról- kiszámíthatóak voltak, nem volt le semmit az élvezeti értékéből.
Fogok még olvasni az írónőtől, ha ilyen könyvre vágyom.
A szívek őrzője.
Nagyon jó. Az egész könyv nagyon jó. Vagy csak én olvastam pont egy olyan lelki állapotban, amikor nagyon eltalált.
Hatott rám. Nagyon sokszor könnybe lábadt a szemem olvasás közben. Számomra biztosan egy jó könyv. Kicsit még mindig a hatása alatt vagyok. (valószínűleg ez kiderül ebből az értékelésből). És Sam… (álmodozón nagyot sóhajt) :)
Nagyon a hatása alá kerültem ennek a gyönyörűen megírt történetnek. Egy családi dráma közepette, fokozatosan egyre mélyebb érzésekkel, komoly lelkiismereti kérdésekre keresi a választ a főszereplőnk, Cassie. Mindeközben egy egyre távolabb kerülő vőlegénnyel, és egy nagyon is közeli jó baráttal, Sam-el, kapcsolatban is folyamatos kétségei vannak. A család, a kisváros szerető közössége és a friss szerelem, vagy az általa hitt szabadság, nagyváros és biztos jövedelmező munka mellett vagy ellen kell dönteni. A gyökerek és a családi kötelek legalább olyan erősek, mint Cassie önállóság, szabadság utáni vágya, nehéz döntést kell meghoznia egy újabb családi dráma közepette. Szívhez szóló, megható történet volt, komoly témával, magával ragadó stílusban. Egy olyan történet, ami megfog, nem ereszt, elgondolkodtat, megríkat és jó érzéssel tölt el.
Legszebb, legszomorúbb, legtanulságosabb könyv amit eddig olvastam.
Hűen tükrözi, hogy a problémák nem fognak attól megoldódni, hogy elmenekülünk előlük. Maximum csak halogatni lehet a végkifejletet.
Amikor a múlt sebei felszakadnak, akkor kezdődik el a gyógyulás. Teljesen egyetértek ezzel a szemlélettel, hiszen, ha minél előbb elvarrjuk a problémás szálakat, annál előbb élhetünk olyan életet, ahol nem kísért a múlt.
Meglepő, hogy egy testvéri kötelék milyen szoros lehet. Én ezt még nem tapasztaltam, de úgy látszik, hogy egy igazán nehéz helyzetben megmutatkozik ez az erős összetartás.
Imádtam minden sorát. Bár ez a huzavona Cassie és Sam között kicsit sok volt, de én valamilyen szinten meg tudom érteni Cassie-t. Nem kevés nehézséggel kell szembenéznie a családnak. Néhány megoldás vicces volt (igen, az óvszer.:DD) viszont voltak szívszaggató részek. Nem egyszer sírtam el magam. De megtanultam, hogy e mellé a könyv mellé, egy százas zsepi kötelező.:)
Még nem találkoztam, olyan könyvvel ahol a halál ennyire szomorú, viszont ennyire szép is lett volna. Egy kicsit groteszk, de csodálatosan lett megírva az a rész.
Nagyon jól megírt történet családról, fájdalomról, megbocsájtásról, a testvéri szeretetről. Nem egy könnyű nyári olvasmány, mert részletes lelki fejlődésen megy keresztül Cassie, aki visszatér a családjához. Bár kiszámítható volt a történet, nagyon jól volt felépítve. A családi drámák, az édesapjuk halála, az egymásra találás fájdalmas útja mellett volt pár szócsata is, ami feldobta a hangulatot.
Megható történet a családi szeretetről, a megbocsájtásról, összetartásról.
Cassie ráébredése arra, hogy az eddigi élete csak egy álarc és a legnagyobb tragédia tanítja meg mi is az igazi szeretet.
Jó film lenne belőle. A kibontakozó szerelem, Sam és Cassie civakodása üdítő volt.
A vége pityergős és kicsit felgyorsultak az események, jobban is mint szerettem volna.
Népszerű idézetek
Cassie keresztbe font karral Samre nézett.
– Miből gondolja az édesanyád, hogy szívesebben beszélgetek veled, mint tépdesem a salátát?
…..
– Mert a fia vagyok, és szerinte egyben a legtökéletesebb dolog a szeletelt kenyér feltalálása óta, így el sem tudja képzelni, hogy bárki másnak erről más véleménye lehet.
177. oldal
– Miért csinálják ezt?
– Hogy világítanak? – Sam megmozdult a fűben, majd a combjára támaszkodva felállt. – Az udvarlással kapcsolatos dolog. A nőstények így vonzzák magukhoz a hímeket. Az udvarlók azokat találják meg, akiknek a legvonzóbban ragyog a tompora, majd kivilágítják a saját hátsó felüket, hogy kifejezzék az érdeklődésüket – nézett Cassie -re mosolyogva. – Ez a rovarvilág miniszoknyája és magas sarkúja.
………
– Ez pusztán azt bizonyítja, hogy a hímek minden fajnál hasonlóan viselkednek. Csak egy dolgot akarnak, és a párválasztáskor a felszínes dolgokra figyelnek.
Sam megragadta Cassie könyökét, és a szorításának ereje nyilvánvalóvá tette, hogy nem fogja elengedni.
……….
– De nem minden hím ilyen, Cassie. Van, akinek éppen az a fontos, hogy lehámozza a jelentéktelen külsőségeket, hogy megpillanthassa a mélyben szunnyadó igazi nőt. Kemény munka, de megéri. Egy férfinak türelmesnek kell lennie.
125. oldal
-Öregem! Nagyobb a forróság, mint egy paprikamártásba ültetett liba seggében.
225. oldal, tizennegyedik fejezet
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ka Hancock: Üvegszilánkon táncolni 92% ·
Összehasonlítás - Colleen Hoover: November 9. 91% ·
Összehasonlítás - L. J. Shen: Vagány 90% ·
Összehasonlítás - L. J. Shen: Az ördög feketét visel 88% ·
Összehasonlítás - Debbie Macomber: Séta a parton ·
Összehasonlítás - Emma Chase: A királynő férjet keres 89% ·
Összehasonlítás - Helen Hoang: Amit a szív diktál 88% ·
Összehasonlítás - Fábián Janka: Cholera-napló 83% ·
Összehasonlítás - Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje 93% ·
Összehasonlítás - Kim Holden: Bright Side 92% ·
Összehasonlítás