501. (Republic Commando 5.) 23 csillagozás

Karen Traviss: 501.

A ​Klónháború véget ért, de azoknak, akik az újonnan megteremtett Galaktikus Birodalom elől menekülnek, a túlélésért vívott harc még csak most kezdődik.
A Jedik megtizedelődtek a Nagy Tisztogatásban, a Köztársaság elbukott. A volt köztársasági kommandósok közül sokan nem találják a helyüket az új világban. Néhányan dezertáltak, a Mandalore-ra menekültek, és most Kal Skirata erődjében rejtőznek, zsoldosok, renegát klóngyalogosok, és szökevény Jedik között. Mások, mint a Delta és az Omega osztagok volt tagjai, immár a Birodalmat szolgálják, Darth Vader egységében, az 501-es Légióban. És rájuk vár a feladat, hogy kézre kerítsék a még élő Jediket, illetve a dezertőröket.
A feleségét gyászoló, és a fiától elszakított Darman számára ez a hűség legkeményebb próbája. De nem ő az egyetlen, aki kénytelen próbára tenni a testvériség kötelékeit. A Mandalore-on élő dezertőröknek és a helyi harcosoknak is át kell gondolniuk mindazt, amiben eddig hittek. Az új, kegyetlen világban… (tovább)

Eredeti mű: Karen Traviss: 501st

>!
Szukits, Szeged, 2014
496 oldal · ISBN: 9789634973089 · Fordította: Szente Mihály

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

>!
Eszchan
Karen Traviss: 501.

Most értem a végére, és utálom, hogy nem lett megírva a folytatás, pedig biztos jó lett volna. Elolvastam Karen Traviss oldalán, hogy mit tervezett, és most bőgök. :D Azért, mert vége ennek a sorozatnak, és azért, mert nem olvashattam el teljes valójában, úgy, ahogy az írónő megálmodta. Sok kérdés nyitva maradt még így is.

Ez a könyv pedig „csak” a felvezetője volt az elkaszált folytatásnak. :( Imádom a karaktereket, úgyhogy nem zavart, hogy nem történt benne semmi olyan nagy dolog. Nem volt akciódús, meg ilyenek. De ezekkel a karakterekkel egy szappanopera hosszúságú sorozatot is végigolvasnék.

Azért valahol megértem, hogy nem készült el a folytatás. Mármint az írónő szemszögéből. Lucasék szemszögéből nem tudom megérteni, hogy miért nem voltak hajlandóak valamilyen kis kompromisszumra a TCW-vel és a RepCommal. Vagy miért zavarta őket, hogy a két sztori üti egymást? Én nagy SW-rajongó vagyok, de nem zavar, hogy vannak ellentmondások. Így is tudom élvezni mindkét alkotást.

Ezek után pedig a kiadónak ontania kéne a Karen Traviss-könyveket. Van neki még SW is, de nem csak azokat. Én kíváncsi vagyok mindre.

2 hozzászólás
>!
Hippoforaccus
Karen Traviss: 501.

Magával ragadó történet miszerint a család az első és ez így igaz. Befejező részhez képest szerintem sok kérdést nyitvan hagy, de ez nem feltétlenül baj, hiszen utad enged az olvasó fantáziájának.
Mindent összegezve ez egy remek sorozat. Én csak ajánlani tudom mindenkinek.
Mellékesen megjegyezném, hogy nagyon jó ötlet volt a Republic Commando sorozat ötödik részét Imperial Commando-ra csrélni, mivel ez már tényleg a Birodalomé.

>!
Saille P
Karen Traviss: 501.

Elöször nagyon megdöbbentett, hogy a történet felénél abbahagyta a könyvet az írónő, aztán utánakérdezve kiderült, hogy lett volna még egy kötet, így már érthető (lent az összefoglalója, mert szeretném, ha nekem is megmaradna :)). Mondjuk, ha tudom, hogy ilyen csonka sorozat, nem erőltetem, hogy elolvassam!

Szóval összességében ez olvashatóbb könyv volt, mint az előző, bár nagy csata nem volt benne, de legalább az izgalmi szint fenn maradt. Darman döntésével és félelmeivel nagyon nem értettem egyet, olyan mintha megzakkant volna a PTS-től.
Érdekes volt az új főnökük alakja, reméltem, hogy kiderül, nemcsak egyszerűen jó fej, hanem valami mocskos tervet dédelget.
Viszont azt hittem, ha már 501 a címe, többet megtudunk „Vader ökléről” az ő különleges kommandósairól, ill. magáról Vaderről a kommandósok szemszögéből. Ezért lett volna jó, ha már előtte szerepeltette volna Skywalkert, így meg lett volna a feszkós párhuzam köztük.
A mandalóri események is zajlottak, bár érdekes volt, hogy annyira nem veszik észre magukat, hogy „minden Jedi hülye”, jé, érdekes, hogy akiket befogadtunk, egy se az! Nahát! Az ilyen felismeréseket hiányoltam kissé. Ezenkívül hiányoltam, hogy teszem azt összecsapjanak a Birodalommal kicsit Mandalóron vagy a Halálőrséggel vagy valami! Fura volt, hogy olyan kiskirályan éltek egy megszállt terület közepén körözött egyénekként….!
És ha már körözés! Ott volt a lista nekik ugye, mármint Darmanéknak, de ekkor már egy szó se esik Kenobiról vagy Yodáról, pedig engem izgatott volna, hogy ők rajta voltak-e és mit kezdtek velük a birodalmiak és Vader?! Erről eddig még sehol nem volt szó…

Sajnos az írónő kissé butának tüntette fel az átlagembereket (katonákat is), akik a jóval szabadabb Köztársaság berkein belül agyba-főbe lázadoztak, míg a Birodalom alatt jóval egszerűbben belenyugodtak az önkényuralomba….katasztrófa!

Szóval azt mondom így csonkán kicsit becsapós ez a sorozat…az elején jobbnak tűnt mint ami lett belőle, bár az ember végig várta, hogy valami nagy csattanója lesz vagy egyáltalán. Igy viszont kicsit sajnálom a ráfordított időt, ám szerencsére jól jöttek a kötetek egy kihívás teljesítéséhez. :)

spoiler

>!
Csaba_Tóbi
Karen Traviss: 501.

A 66-os parancs keltette utóhatásokat éli a mi kis vegyes csapatunk, mondhatni eléggé vihar vert állapotban, sebeiket nyalogatva. Spoiler mentesen annyit írnék, hogy pár meglévő probléma megoldása elkezdődik, de több új is előkerül. A klónok öregedésének megoldása ugyan úgy a fő cél, de mint minden történetben mindig háttérbe szorul az aktuális felmerülő gondok miatt.
Számomra talán ez a kötet mutatta be a legjobban, hogy mennyire emberiek is a klón katonák és most már tényleg kimondható, hogy egyszerűen csak abban különböznek egy átlag humanoidtól, hogy gyorsabban öregednek.
A fordulatok és izgalmak nem maradnak el a sorozat előző részeihez képest sem. Maga a történet sajnálatomra nyitva maradt és ahogy láttam nem mostanában fog folytatódni az írónő oldala alapján. Azért reménykedek, hogy a következő években csak sikerül valakinek rávennie magát és befejeznie, mert szerintem a sorozat teljesen megérdemel egy rendes befejezést!

>!
PAVideoStudio
Karen Traviss: 501.

Magával ragadó, megható, izgalmas drámai történet, fantasztikus sorozat, kiváló szereplők, élmény volt.
Véleményem és bemutató az alábbi videóban: http://youtu.be/Ck-1qUgC2n0

Véleményem további Star Wars könyvekről: http://goo.gl/XBEwd

>!
Szukits, Szeged, 2014
496 oldal · ISBN: 9789634973089 · Fordította: Szente Mihály
>!
Trillian26
Karen Traviss: 501.

Számomra kissé csalódás volt a könyv, mivel azt vártam, hogy a szerző lezárja a történetszálakat. Így is tetszett a könyv, de végig azt éreztem hogy ez csak egy átvezető történet a következő részhez. Emiatt nem bővelkedett akcióban, inkább a család fontosságát mutatta be. Különösen tetszett egy a Yoda – Sötét találkozó című könyvből már ismerős szereplő felbukkanása, jó helre került. Örülök hogy a szereplők nagy rész megtalálta a boldoságot, és szinte minden a pozitív befejezésre utal. (A sorozat folytatásához/ befejezéséhez írt vázlat megtekinthető az író honlapján.) Az egész sorozatot megkedveltem, csak azt sajnálom, hogy nem lett folytatása.

>!
AriannS
Karen Traviss: 501.

Na ez az a könyv, aminek a végén a legszívesebben kidobtam volna az ablakon…. Sajnos a könyv végén sok szál befejezetlen maradt, mivel ez nem az utolsó kötetnek lett szánva.
Akárcsak az előző könyvhöz, kissé sablonos volt, nem nagyon történik semmi, és mintha a szereplők fejlődése is megállt volna. A pozitívum, hogy a cselekmény a Mandalore-on játszódik, így annak kultúrájából kicsit még többet tudhatunk meg.

>!
Ikarosz
Karen Traviss: 501.

Jó volt, bár az előző részt nem tudta felülmúlni. Egy két szereplő nagyon változott, hogy nem lett szimpatikus, de ez nem a könyv hibája.
Ja, és valóban kívánkozik még hozzá folytatás.

>!
A_S1M0N
Karen Traviss: 501.

Egyik legjobb SW könyvsorozat! Kár, hogy Lucas elkaszálta a gagyi animációs sorozat miatt a tervezett 6. részt…
A szereplők nagyon szimpatikusak, szerethetőek, a történet izgalmas, a vége befejezetlen (a fent említettek miatt), ezért lényegében nyílt lezárást kapott, de összességében így is kerek egésznek mondható, a további események így az olvasó képzeletére vannak bízva.

A könyvek hátoldalát nem ajánlom elolvasni, mert spoileres szöveget tartalmaz, nekem így sikerült belefutnom egy igen komolyba, mert egyszerre szereztem be az egész sorozatot, és szépen megnézegettem majdnem mindegyiket.

>!
Eynregiujkonyvek I
Karen Traviss: 501.

Számomra vegyes érzésekkel bírt ez a sorozat. Rengeteg olyan információt, sorsot, mozgatórugót megtudtunk, ami máshonnan kimaradt. Kialakított egyfajta kötődést a klónok iránt és megszerettette a szereplőket. Becses darabjai a Star Wars könyvszériának, ami nagyban rontja a megítélést, az a borzasztóan túlírt, terjedelmes regények. A teljes sorozatról írt összefoglalóm háttérinfókkal és a befejezés okaival, itt olvasható: http://starwarskonyvekportal.blogspot.hu/2018/01/a-repu…


Népszerű idézetek

>!
Hippoforaccus

– Szóval, honnan szerezte a felszerelést? – kérdezte Uthan.
– Nem csak a laborról beszélek. Hanem a többiről is. A hordozható diagnosztikai egységről. Az ellenőrző műszerekről. A műtőasztalról. Nem tudtam nem észrevenni, hogy szinte mindenen rajtavan a Köztársasági Központi Kórházellátó pecsétje.
– Á, igen! – felelte szerényen mosolyogva Gilamar. – Ez azért van, mert a java részét loptam, de magát a labort törvényesen vettük, bár a pénzt, amin megvásároltuk szintén loptuk. Ó, tudja milyenek a mandók! Enyveskezű aljas tolvajok vagyunk az utolsó szálig.
Uthan azon kapta magát, hogy jókedvűen kacag. Egy pillanatig azt hitte, tréfát hallott, de miután rájött, hogy mégsem, továbbra is viccesnek találta a gondolatot.

>!
Hippoforaccus

– A mandaloriak bevetnének valaha biológiai fegyvert? – kérdezte a férfi szemébe nézve.
– Mi inkább az éles és hegyes dolgokat szeretjük. És a hangos dolgokat, amelyeket húsz kilométerről is látni lehet, és lehetőleg egy jókora tűzgolyót eredményeznek.

>!
Somogyip

– Te mindenre gondolsz – állapította meg Mereel.
– Hát, akinek pozitron agya van… – felelte a droid, azzal beledugta a manipulátorait az egyik ládába, és elkezdte kiszedegetni egy páncélzat darabjait. – Azt tudtátok, hogy egy szerves agy hatvan százaléka zsír? Undorító. Hogyan vagytok képesek elviselni, hogy a fejetek tele van trutymóval?

>!
Somogyip

– Te konok vén gazember – mormolta a plasztoidlapokra bámulva. Elképzelni sem tudta, hogy Skirata mikor csempészte bele őket a zsebébe. A férfi elsőrangú zsebmetsző lett volna – valamikor a múltban talán valóban az volt. – Tippelj, hová fogom belenyomni ezeket, amint meglátlak…
– Tökéletes – örvendezett harsányan kacagva Mereel. – Mikortól szólíthatlak anyunak?
– Amikor a kaminóiak kikeverték a génjeidet, kivették azt, amelyik a jó modorért felelős, igaz? – kérdezett vissza ingerültséget színlelve Ny.
Ordo hallgatott, de Prudii, Jaing és Mereel felnevetett. Nynek a négy nullás éppen elég volt. Ha mind a hatan itt lettek volna… az egész falkával már aligha bírt volna el. Nem voltak engedetlenek, sem fegyelmezetlenek, csak éppen… ösztönösek és kíméletlenül őszinték.
– Mi jót akarunk – jelentette ki Jaing. – De buir ritkán találkozik olyanokkal, akiket kedvel és akikben megbízik, és főleg nem találkozik korban hozzá illő asszonyokkal.
– Hát, a diplomáciai érzékért felelős génjeitek is eltűntek, úgy látom – dohogott Ny.

>!
Eszchan

Ny hirtelen megértette, hogy Skirata miért bánik velük olyan gyalázatosan elnézően. Ő maga is képes lett volna megadni nekik mindent, amit csak kértek tőle.
– Van olyan, hogy összehoznak párokat – mondta megfontoltan –, és van olyan, hogy egymáshoz kényszerítenek egy férfit és egy nőt.
– Így van – felelte szélesen vigyorogva Jaing –, de egy magadfajta nyugdíjas asszonyság mikor fog még egyszer összeakadni egy hozzá illő, különc milliárdossal?
– Nem kapok nyugdíjat – morogta Ny, és keményen összepréselte a fogsorát. Nem akart hangosan nevetni, nehogy jobban felbátorítsa az átkozott fickókat. – Csak adjatok egy kis gondolkodási időt! És apátokat se nyaggassátok!
– Halljátok? – rikkantotta Mereel, aki szemlátomást nem rettent vissza attól, hogy Ordo az imént indulatosan rászólt. – Már úgy beszél velünk, mint egy anya! Figyeljétek meg, a következő az lesz: elmondom apátoknak, aztán majd megnézhetitek magatokat!

202. oldal

>!
PAVideoStudio

– Volna itt még egy ügy – felelte Jusik. – Mihez kezdjünk Dred Priesttel? Én ugyan nem ismerem őt, de ti igen.
Gilamar olyan képet vágott, mintha köpni akart volna.
– A fickó igazi hut’uun – morogta a fejét ingatva. – Engem nem érdekel, hogy milyen kiváló harcos. Egyfolytában arról a nagyhatalmi ősikről beszél, és nekünk nincs szükségünk ilyenekre itt, a Mandalore-on.
– Mellesleg, Shysa sosem hallgatna rá – tette hozzá Skirata. – Ahhoz ő túl okos. Mindenki tudja, hogy a Mandalore soha többé nem fog létrehozni galaktikus birodalmat. Shab, hát már ezer éve nem nagyhatalom!
– És nem is akarunk azzá válni – jelentette ki Gilamar, aki most, hogy végre előkerült a kedvenc témája, belefogott a szokásos bölcselkedésébe: – A birodalmak már a megalapításuk napjától kezdve bukásra vannak ítélve. Akármi történik velük, akármilyen jól indulnak, egy idő után túl nagyok lesznek, és rothadni kezdenek. Aztán mindegyiket vagy megdöntik, vagy magától széthullik. Ez a körforgás teljesen természetes. Éppen ezért mi maradjunk csak a széleken, és mozogjunk azokban a résekben, amelyeket a nagyfiúk meghagynak.

97. oldal, 3. fejezet - 501. (Szukits, 2014)

>!
PAVideoStudio

– Ellenük is harcoltunk, de hát ez a beroya munkával jár – magyarázta Gilamar. – Gondolja, hogy a Jedik alatt jobban boldogultunk? Úgy értem, itt, a Mandalore-on? Számunkra nincs különbség. Ha volna, harcba szállnánk, higgye el! Egyvalamit biztosan nem fogunk csinálni: nem fogunk ideológiai háborút vívni idegenek kedvéért, akik köpnének ránk abban a pillanatban, hogy megnyernénk nekik a háborút, és minket hibáztatnának, ha elveszítenénk.
– Így győzhet a zsarnokság – jegyezte meg Uthan. – Amikor a legtöbben azt hiszik, hogy a zsarnok győzelme nem lesz hatással az életükre. De a hatás előbb-utóbb mindenkit elér.
– Köszönöm a dicsőséges lázadásra és szabadságharcra adott tippjeit – felelte szomorúan mosolyogva Gilamar. – De jómagam szeretem tisztázni a dicsőség és a szabadság fogalmát, mielőtt harcba szállok értük.
– A Galaxis most egy sötét korszakhoz érkezett – fűzte hozzá Uthan.
– Higgye el, a Galaxis legtöbb lakója nem fog érzékelni semmiféle különbséget – vetette ellen Gilamar. – Sőt néhányan jobban fognak élni. Az átlagpolgár nem vágyik másra, mint hogy elegendő étel legyen az asztalán, legyen egy-két jó film a HoloHálózaton, és megihasson pár sört, ha úgy tartja kedve. A változások szinte kizárólag az arisztokratákat és a politikusokat érintik, akik elveszítik a korábbi hatalmukat. Rajtuk kívül legfeljebb azok zúgolódnak majd, akiknek a forradalom a hobbijuk, továbbá az a viszonylag csekély számú, szerencsétlen shabuire, akiktől a Birodalom elvesz majd valamit.
– Azt hiszem, maguk, mandók ebbe az utolsó csoportba tartoznak – jegyezte meg Uthan.

166. oldal, 5. fejezet - 501. (Szukits, 2014)

>!
PAVideoStudio

Ordo belehallgatott a Prudii által közvetített adásba, és meghallotta, amint Scorch azt mondja: Ho’y Roly. Remélte, hogy a kommandósok nem fognak túl erősen kötődni a fickóhoz. A Melusarhoz hasonló karizmatikus vezetők el tudták érni, hogy a katonáik bármit megtegyenek, és kiváltságnak érezzék, ha meghalhatnak a parancsnokukért. Ordóban kezdett feltámadni a nyugtalanság, és emlékeztette magát, hogy Skirata is pontosan ilyen alak: szembeszállt a kaminóiakkal és a tábornokokkal, a legyőzhetetlenség érzését plántálta az általa nevelt klónokba, akiket bármire rá tudott volna venni. Az ilyen vezérek rettentő hatalmat birtokoltak, amit jó és rossz célokra is felhasználhattak.

235. oldal, 8. fejezet - 501. (Szukits, 2014)

>!
PAVideoStudio

Ám ebben a percben Skirata nagyon is fogékonynak tűnt – az ébersége jócskán alábbhagyott. Úgy pillantott Jusikra, mintha megérzett volna valamit. Hol húzódik a határ aközött, hogy rossz cél érdekében befolyásolunk valakit, illetve aközött, hogy csendesen eltérítjük őket, nehogy megtegyenek vagy kimondjanak valamit, amivel bajt okozhatnak? Jusiknak fogalma sem volt, hogy az imént használta-e az Erőt, vagy sem. Hirtelen feltámadt benne a bűntudat – bűntudat, amiért rendelkezik ezzel a képességgel; bűntudat, mert ilyesmiért aggódik, miközben milliók haldokolnak; bűntudat mindenért, ami Uthanhoz kapcsolódott. Haragudott magára, mert nem tudta sajnálni Uthant, de azért is, mert elnézte neki, hogy tömegpusztító fegyverek kifejlesztésén dolgozott.
Erkölcsi bizonyosság. Milyen rossz vicc!

240. oldal, 8. fejezet - 501. (Szukits, 2014)


Hasonló könyvek címkék alapján

Alastair Reynolds: Napok háza
John Wyndham: A triffidek napja
John Wyndham: Újjászületés
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia
Samantha Shannon: Csontszüret
Douglas Adams: Az élet, a világmindenség meg minden
Arthur C. Clarke: A város és a csillagok
Aldous Huxley: Szép új világ
David Mitchell: Felhőatlasz
Catherine Fisher: Incarceron