Sikíts ​értem (Daniel Vartanian 2.) (Romantic Suspense 8.) 94% 171 csillagozás

Nem egészen értem, hogy az írónő, hogy nem kavarodott bele ebbe a rengeteg névbe és ezekbe az innen-onnan jövő keresztbe kasul tekerődző szálakba. De nagyon jól megírta a történetet, meg volt a híres szerelmi szál is, ami nélkül nem lenne igazi. :)
Magába a sztoriba nem szeretnék belegondolni, hogy ilyen aberrált emberek egyáltalán léteznek a földön, bőven elég ezeket könyvben olvasni. Kíváncsian várom a 3. részt, hogy ezek után még mi újat tud felmutatni KR.

Jaj anyám,ez is olyan izgalmas volt mit az első rész:)Lebilincselően tud írni ez a hölgy,hogy én eddig miért nem olvastam tőle, nem is értem?! Hiába 750 oldal,hamarabb elolvastam mint egy 250 oldalast,magával ragadó volt ez is,csak sodródtam a sok eseménnyel.Azért az első az még mindig a szívem csücske…
Azt hiszem függővé váltam:)

Ez ismét csillagos ötös könyv! Rose újra nagyot alkotott… már az első soroknál elkapott az az ismerős érzés, az a fajta igazi krimi hangulat, amit csak ő tud így megteremteni… csűri-csavarja, bonyolítja a szálakat, vissza-visszatér az előző könyvek történeteihez, az embernek pislogni sincs ideje, én is csak kapkodtam a fejem a gyilkosságok, a szereplők, az emlékek, a borzalmas, brutális bűnök és a következmények között. Zseniális, már várom a folytatást!

Ha az eddigiekre a maximális csillagot adtam, akkor ez sajnos csak négyet érdemel. Nagyon jó volt, olvastatta magát, de valamiért mégis kevésbé tetszett, mint az eddig olvasott Karen Rose könyvek. Daniel végül mégiscsak belopta magát a szívembe, Alex már nem annyira, de azt nem mondhatom, hogy ellenszenves lett volna, csak… nem is tudom… olyan semmilyen. Ami még mindig nagyon tetszik, az a több szálon futó cselekmény. Ráadásul ebben a részben nem mindenre mindenkire jöttem rá rögtön, okozott a végére is meglepetést a történet. Jó csavaros, néha bizony gondolkodni kellett, hogy most akkor ki, kivel, hogy is…?
Ami viszont kezd már egy kicsit bosszantani: Rose könyveiben a nyomozások mindig nagyjából egy hétig tartanak, és az életre szóló szerelmek is egy hét alatt szövődnek, két olyan ember között, akik gyönyörűek és persze némileg lelki sérültek. Nincs ezzel baj, csak lehet, nekem már kicsit túl tömény.
Ennek ellenére Susannah és Luke könyvére is nagyon kíváncsi vagyok, de most erősen gondolkodom, hogy talán most be kéne iktatni előtte valami más stílust.

Ez a rész még jobban tetszett, mint az előző kötet!
Amíg még nem olvastam Karen Rose-tól semmit, picit túlzásnak gondoltam, hogy ennyien odáig vannak érte. Mint pl. Jo Nesbø Harry Hole-sorozata, ami nekem egyáltalán nem jött be. De ez tényleg jó! A karakterek sajnos nem egyéniségek és nem felejthetetlenek, de a történetek nagyon csavarosak és izgalmasak.
A borítóért kár, bár nem mondom, hogy csúnya, de ilyen történethez teljesen más stílusú borítót képzelnék.

Szerintem nem ér fel az első részhez, és engem nem igazán tudott lekötni. Daniel az előző részben sem volt szimpatikus és ebben a részben sem tudtam igazán megkedvelni.
A krimi szál túl lett bonyolítva, a végén sem volt teljesen tiszta, valahogy nem állt össze a kép a nevek miatt. Túl sok volt már az elkövető és nem tudtam kit mi motivál, végül is ki kivel van.
Aztán a végére már egész sok „pár” kezdett összejönni, és arra gondoltam, na vajon melyik fog szerepelni a következő részben.
Amit nem biztos, hogy el fogok olvasni. Úgy látszik krimi terén nagyon finnyás vagyok, bár az előző rész az tetszett.

Azt írtam az előző rész értékelésében, hogy az volt a legszövevényesebb, amit eddig olvastam az írónőtől, hát itt most minden borul. Nem akarom megint elszólni, magam, ki tudja mi lesz még a harmadik részben, így csak annyit írok, hogy ez még annál is sokkal sokkal uhhhhhh-bb volt!!! Kellett figyelni rendesen a nevekre, mikor kinek a szemszögéből látjuk a dolgokat, főleg, hogy szinte végig név nélkül írta Rose a fejezeteket (kivéve persze Alex és Daniel szemszögét). Ezek az emberek mind betegek. Mindig azzal nyugtatom magam egy-egy ilyen könyv után, hogy de ez csak egy történet, és ilyen biztos, hogy nem történhet meg a valóságban. Nem létezhetnek ennyire elborult elméjű emberek, akik ennyire jól tudják eljátszani, hogy tökéletes, tisztességes polgárok. Ha viszont mégis, Úristen, vajon az én környezetembe is vannak kitörni készülő csendes pszichopaták?! o.O
Danielt és Alex-t is szimpatikusnak találtam, de Vito-t és Sophié-t nem tudták felülmúlni. Itt is 1 hét alatt történt meg a katartikus egymásra találás, ami még mindig nem zavar, mert így kerek a történet. (mondjuk egy dolog zavart, ha az írónő nem hívta volna fel 20x a figyelmemet, hogy még csak pár napja ismerik egymást és irracionális ennyi idő alatt szerelemről és jövőről beszélni, lehet én sem agyalok rajta annyit…)
Már most alig várom Susannah könyvét, előre imádom a történetüket, de félek is, vajon mi derül még ki erről a szörnyű kisvárosról!

Jobban tetszett az első kötetnél. Izgalmas, szívbemarkoló, letehetetlen. Szereplők rettegése, fájdalma átérezhető. Daniel és Luke féle pasit én is eltudnék magamnak fogadni. Szeretem ha egy férfi kitudja mutatni az érzéseit , ha az átélt borzalmak hatására ők is tudnak sírni, de közben mégis férfiasak maradnak. Ettől lesz életszerűbb a történet. Mindenkinek érdemes elolvasni, mert nagyon jó.

Egyszerűen letehetetlen! Kár, hogy néha mégis le kellett tenni…

Egész végig titokzatos és érdekes volt ez a rész is.
Tetszett, hogy nem árulta el a „klub” tagjait, így egy kicsit bevonta az olvasót a nyomozásba.
Én is törtem az agyam, kik lehetnek, kik mozgatják a szálakat.
Tetszett Alex karaktere. Igazán komolyan és kitartóan állt a dolgokhoz, illenek egymáshoz Daniellel. Megint jó párost alkotott az írónő.