Sikíts ​értem (Daniel Vartanian 2.) (Romantic Suspense 8.) 94% 213 csillagozás

Jó kis szövevényes ügy, eleinte csak kapkodtam a fejem, hogy ki kicsoda. Igazán kíváncsi voltam, hogy hogy érnek össze a szálak, és bár lett valamilyen lezárás, de messze nem teljes. Sőt, kiderül, hogy a szálak régebb óta szövődnek, mint gondolnánk. A szerelmi szál borzasztóan instant, megkockáztatom, hogy így ebben a formában fölösleges is, bár időnként jó volt pihenésként csak olvasni, és nem agyalni. Remélem a következő kötetben minden titokra fény derül Dutton városában.

Jaj anyám,ez is olyan izgalmas volt mit az első rész:)Lebilincselően tud írni ez a hölgy,hogy én eddig miért nem olvastam tőle, nem is értem?! Hiába 750 oldal,hamarabb elolvastam mint egy 250 oldalast,magával ragadó volt ez is,csak sodródtam a sok eseménnyel.Azért az első az még mindig a szívem csücske…
Azt hiszem függővé váltam:)

Nem egészen értem, hogy az írónő, hogy nem kavarodott bele ebbe a rengeteg névbe és ezekbe az innen-onnan jövő keresztbe kasul tekerődző szálakba. De nagyon jól megírta a történetet, meg volt a híres szerelmi szál is, ami nélkül nem lenne igazi. :)
Magába a sztoriba nem szeretnék belegondolni, hogy ilyen aberrált emberek egyáltalán léteznek a földön, bőven elég ezeket könyvben olvasni. Kíváncsian várom a 3. részt, hogy ezek után még mi újat tud felmutatni KR.

Pár napja tervezem, hogy egy jó kis krimit kellene olvasnom és ez a könyv már régóta a várólistámon. Az előző részt egy éve olvastam, de az is maradandó élmény volt így tudtam, hogy itt is jóra számíthatók. Kicsit megrémített a több, hétszáz oldal. A történet az előző rész befejezése után két héttel játszódik. Daniel Vartanian vissza megy dolgozni miután a sorozatgyilkos spoilerA húga Susana visszament New Yorkba. Szövevényes történetet mesél el az írónő, minden oldal megérte amit megírt. Ebben a részben is egy sorozat gyilkost kell elkapnia Danielnek. E közben ismerkedik meg Alexel. Két szálon fut a történet ami egy idő után össze fut és a végén nem teljesen záródik le, épp annyi nyitott kérdést hagy az írónő, hogy el akard olvasni a trilógia befejező részét. Aki kacérkodik a krimivel, de általában romantikus regényeket olvas az szerintem kezdjen olvasni az írónőtöl.

Ha az eddigiekre a maximális csillagot adtam, akkor ez sajnos csak négyet érdemel. Nagyon jó volt, olvastatta magát, de valamiért mégis kevésbé tetszett, mint az eddig olvasott Karen Rose könyvek. Daniel végül mégiscsak belopta magát a szívembe, Alex már nem annyira, de azt nem mondhatom, hogy ellenszenves lett volna, csak… nem is tudom… olyan semmilyen. Ami még mindig nagyon tetszik, az a több szálon futó cselekmény. Ráadásul ebben a részben nem mindenre mindenkire jöttem rá rögtön, okozott a végére is meglepetést a történet. Jó csavaros, néha bizony gondolkodni kellett, hogy most akkor ki, kivel, hogy is…?
Ami viszont kezd már egy kicsit bosszantani: Rose könyveiben a nyomozások mindig nagyjából egy hétig tartanak, és az életre szóló szerelmek is egy hét alatt szövődnek, két olyan ember között, akik gyönyörűek és persze némileg lelki sérültek. Nincs ezzel baj, csak lehet, nekem már kicsit túl tömény.
Ennek ellenére Susannah és Luke könyvére is nagyon kíváncsi vagyok, de most erősen gondolkodom, hogy talán most be kéne iktatni előtte valami más stílust.

Mi mást mondhatnék, mint hogy Karen Rose brilliáns!! :) Az eddig olvasott könyvei is mind hibátlanok voltak, ez pedig szintén felkerül a többi mellé az öt csillagos könyvek közé. Annak ellenére, hogy több, mint 700 oldalas a könyv, baromi gyorsan végeztem vele, mert egyszerűen nem tudtam letenni, csak olvastam és olvastam és olvastam.
Fogalmam sincs hogy csinálta KR, hogy ezt a rengeteg nevet, szálat és eseményt mind egyben tartotta…mindenesetre nagyon tetszett ez a sok szemszög. Ráadásul kivételesen sikerült a a napokat és időpontokat is megjegyeznem, így nem kavarodtam bele :))
Alex és Daniel tökéletes páros, bár a kettőjük között nem éreztem a szikrát, a mindent elsöprő vonzalmat – ez viszont nem is meglepő, mert egyikük sem az az erőteljes figura, amit a múltjuk ismeretében meg is értek.

Ez ismét csillagos ötös könyv! Rose újra nagyot alkotott… már az első soroknál elkapott az az ismerős érzés, az a fajta igazi krimi hangulat, amit csak ő tud így megteremteni… csűri-csavarja, bonyolítja a szálakat, vissza-visszatér az előző könyvek történeteihez, az embernek pislogni sincs ideje, én is csak kapkodtam a fejem a gyilkosságok, a szereplők, az emlékek, a borzalmas, brutális bűnök és a következmények között. Zseniális, már várom a folytatást!

Ez a rész még jobban tetszett, mint az előző kötet!
Amíg még nem olvastam Karen Rose-tól semmit, picit túlzásnak gondoltam, hogy ennyien odáig vannak érte. Mint pl. Jo Nesbø Harry Hole-sorozata, ami nekem egyáltalán nem jött be. De ez tényleg jó! A karakterek sajnos nem egyéniségek és nem felejthetetlenek, de a történetek nagyon csavarosak és izgalmasak.
A borítóért kár, bár nem mondom, hogy csúnya, de ilyen történethez teljesen más stílusú borítót képzelnék.

A Daniel Vartanian sorozat első része (Halj meg értem!) annyira nem teszett, ez a második rész viszont minden csorbát kiköszörült. Már a bevezető is nagyon izgalmas. Adott egy sokkos állapotban lévő, tizenéves lány, aki két szerettét is elvesztette. Pengeélen egyensúlyozik, és nem tudhatjuk, mi fog történni vele a következő pillanatban. Sőt igazából az sem egyértelmű, mi vezetett ahhoz, hogy ilyen állapotba kerüljön. Aztán ugrunk tizenhárom évet az időben, és szépen lassan kiderül minden, miközben újabb gyilkosság történik, hajszálra pontosan ugyanolyan, mint régen. Nem tudom nem csodálni Karen Rose-t, olyan mesterien adagolja az információkat. Végig ott motoszkált bennem egy tucatnyi kérdés, de egyszer sem éreztem azt, hogy széndékosan tartja vissza az információkat. Mindig minden a jó helyen derült ki.

Daniel és Alex karakterét is nagyon megszerettem. Egyikük sem tökéletes, követnek el hibákat és küzdenek a múltjukkal, szóval mindketten emberiek. Pont olyan szereplők, akikről szívesen olvasok, és akikért nagyon tudok izgulni, hogy jól alakuljon a sorsuk. Nagyon jó volt közöttük a kémia, pedig igazából a romantikus szál nem tartogatott buktatókat, nem voltak nagy konfliktusok, és talán emiatt nekem még jobban is tetszett. Két felnőtt ember, akik körül kezd minden összedölni, megtetszenek egymásnak, és nem nagyon haboznak. Valahogy ez hihetőbb, mintha drámáznának, hisz elég dráma van anélkül is a gyilkosságok és a múltjuk miatt. Daniel persze – Karen Rose nagyjából minden férfi főhőséhez hasonlóan – azonnal elcsavarta a fejem. :D Volt jó pár mellékszereplő, akiket szintén nagyon megkedveltem, és már alig várom, hogy elkezdhessem Luke és Susannah történetét. :)

A nyomozás inkább az a helyszínelős, internetes, kihallgatjuk az érintetteket fajta volt, nem akciódús, de ettől függetlenül a csavarok végig fenntartották az érdeklődésemet, sőt nehezemre esett lerakni a könyvet. Karen Rose nagyon jó abban, hogy egy nyomozást igazi csapatmunkaként ábrázoljon, amiben a nyomozókon kívül a helyszínelők, az orvosszakértő, a járőrök, a helyi sheriffek, de még a pszichológus is fontos szerepet kapnak. A bűnügy, amit fel kellett deríteniük nagyon megrázó és szövevényes volt, és van egy olyan érzésem, hogy maradt olyan részlet, ami csak a következő kötetből fog kiderülni.

Egyetlen apró problémám volt, de az is lehet, hogy ez az én figyelmetlenségem, amiért annyira faltam a sorokat. Mikor a történet végén kiderült, ki az a rosszfiú, a főfőnök, aki a dolgok hátterében áll, hirtelen nem tudtam hová tenni a szereplőt. A regény legelején voltak jelenetei, és mivel Karen Rose mindig sok szereplővel dolgozik, szégyen ide vagy oda, de elfelejtettem a nevét. Úgy kellett visszakeresnem, hogy kicsoda is ő. Talán érdemes lett volna többször megemlíteni őt a történet folyamán, csak egy-egy félmondatban, hogy ne feledkezzenek meg róla az olyan tyúkeszű olvasók se, mint én. :)

Ettől függetlenül nagyon ajánlom a regényt azoknak, akik a szenvedélyes romantikát és mellé a véresebb, brutálisabb bűnügyeket kedvelik.

Azt írtam az előző rész értékelésében, hogy az volt a legszövevényesebb, amit eddig olvastam az írónőtől, hát itt most minden borul. Nem akarom megint elszólni, magam, ki tudja mi lesz még a harmadik részben, így csak annyit írok, hogy ez még annál is sokkal sokkal uhhhhhh-bb volt!!! Kellett figyelni rendesen a nevekre, mikor kinek a szemszögéből látjuk a dolgokat, főleg, hogy szinte végig név nélkül írta Rose a fejezeteket (kivéve persze Alex és Daniel szemszögét). Ezek az emberek mind betegek. Mindig azzal nyugtatom magam egy-egy ilyen könyv után, hogy de ez csak egy történet, és ilyen biztos, hogy nem történhet meg a valóságban. Nem létezhetnek ennyire elborult elméjű emberek, akik ennyire jól tudják eljátszani, hogy tökéletes, tisztességes polgárok. Ha viszont mégis, Úristen, vajon az én környezetembe is vannak kitörni készülő csendes pszichopaták?! o.O
Danielt és Alex-t is szimpatikusnak találtam, de Vito-t és Sophié-t nem tudták felülmúlni. Itt is 1 hét alatt történt meg a katartikus egymásra találás, ami még mindig nem zavar, mert így kerek a történet. (mondjuk egy dolog zavart, ha az írónő nem hívta volna fel 20x a figyelmemet, hogy még csak pár napja ismerik egymást és irracionális ennyi idő alatt szerelemről és jövőről beszélni, lehet én sem agyalok rajta annyit…)
Már most alig várom Susannah könyvét, előre imádom a történetüket, de félek is, vajon mi derül még ki erről a szörnyű kisvárosról!