Sikíts ​értem (Daniel Vartanian 2.) (Romantic Suspense 8.) 94% 251 csillagozás

Jó kis szövevényes ügy, eleinte csak kapkodtam a fejem, hogy ki kicsoda. Igazán kíváncsi voltam, hogy hogy érnek össze a szálak, és bár lett valamilyen lezárás, de messze nem teljes. Sőt, kiderül, hogy a szálak régebb óta szövődnek, mint gondolnánk. A szerelmi szál borzasztóan instant, megkockáztatom, hogy így ebben a formában fölösleges is, bár időnként jó volt pihenésként csak olvasni, és nem agyalni. Remélem a következő kötetben minden titokra fény derül Dutton városában.

Hát, hát. A krimi megint jó volt, pörgött az ügy, hullottak az emberek, és csak úgy dőltek ki a csontvázak a jó duttoni polgárok szekrényeiből.
A romantika dologgal továbbra sem tudok mit kezdeni, ha lehet ezt még fokozni, akkor itt még inkább nem, mint az első kötetben. Amikor két ember ennyi terhet cipel, amikor az egyik a rokonáért aggódik, a másik meg halálra dolgozza magát, amikor minden napra jut egy-két új holttest, nemi erőszak is van a képletben, akkor hogy a bánatba söndörödik össze ez a két szerencsétlen 24 órán belül úgy, hogy tudják, ez egy életre szól? Ha a végén történne, még fel is érném ésszel, de nem, ezek az első rövidebb hulla-eső szünetben egymásnak esnek. Arra már nem is mondok semmit, hogy vannak még náluk is furábbak ebben a történetben spoiler.
Mégis, kell a következő. Én vagyok ebben a képletben a legfurább.

Jaj anyám,ez is olyan izgalmas volt mit az első rész:)Lebilincselően tud írni ez a hölgy,hogy én eddig miért nem olvastam tőle, nem is értem?! Hiába 750 oldal,hamarabb elolvastam mint egy 250 oldalast,magával ragadó volt ez is,csak sodródtam a sok eseménnyel.Azért az első az még mindig a szívem csücske…
Azt hiszem függővé váltam:)

Nem egészen értem, hogy az írónő, hogy nem kavarodott bele ebbe a rengeteg névbe és ezekbe az innen-onnan jövő keresztbe kasul tekerődző szálakba. De nagyon jól megírta a történetet, meg volt a híres szerelmi szál is, ami nélkül nem lenne igazi. :)
Magába a sztoriba nem szeretnék belegondolni, hogy ilyen aberrált emberek egyáltalán léteznek a földön, bőven elég ezeket könyvben olvasni. Kíváncsian várom a 3. részt, hogy ezek után még mi újat tud felmutatni KR.

Na igen, ez a rész sem volt semmi. Viszont nekem van egy kis hiányérzetem. Nekem egy kicsit laposnak tűnt. Persze nagyon izgalmas volt, és nem kevés szálon futott a történet, de nekem mégis hiányzott valami. Nem kevés borzalmat vitt bele az írónő. Még belegondolni is rossz, hogy ilyenek tényleg megtörténnek.
Daniel-t már az előző részben nagyon megkedveltem, kíváncsi is voltam, hogy mi lesz vele. Nem irigyeltem, hogy még Simon halála után sem tudott a testvére borzalmaitól megszabadulni. Sajnáltam, hogy a húgával nem tudott kibékülni, de reméltem, hogy ebben a részben rendeződnek a dolgok.
Alex nagyon kedves nő, pedig annyi borzalmon kellett keresztül mennie a gyerekkorában. Szerencsére kap segítséget, és megpróbál emlékezni a borzalmakra.
Nagyon várom Susannah történetét, remélem ő is maga mögött tudja hagyni a múltját. És ebben nem akárki lesz a segítségére, mint a görög adonisz Luke. :D

Ez a rész sokkal jobban tetszett, mint a Halj meg értem. Valószínűleg azért, mert Daniel Vartanian nyomozó nagyon megfogott, mint karakter. Ez előző résszel szorosan összefügg, hiszen nem elég, hogy az öccse, Simon kikerült a sorozatgyilkos forgalomból, ezzel egy sok éves titok és bűnhálózat éledt újra, mert tartottak tőle, hogy kiderül. Ahogy az lenni szokott a végén kiderül, hogy mindig van egy háttér figura, aki a sötétből mozgatja a szálakat, meghagyva néhány kiválasztottnak, hogy azt gondolja ő irányít, jelen esetben Simon a gimnazista időkbeli csoportoserőszak elkövetésekkel. Áldozatul esnek ártatlanok, és felkavarja még jobban az álló vizet, hogy egy korábbi tragédia túlélője visszatér Vartanin szülővárosába, aki azért nem ismeri jobban a lányt, mert a huga korosztálya. Nagyon szimpatikus volt, ahogy bimbózott a kapcsolatuk, és,hogy valamiképp sikerült mégis annyira bízniuk egymásban, hogy a nyomozás előmozdítására egy egy lényeges dolgot eláruljanak egymásnak. Nagyon magasra vezetnek szintén a szálak, és borzasztó belegondolni is, hogy nem feltétlenül, csak egy könyv sztorija egy ilyen csoportos erőszak elkövetés, majd gyilkosságok, eltussolások, lefizetések, és vígan élik a világukat a mocskosok. Szeretném hinni, hogy ez Amerika sajátossága, de tartok tőle, hogy világjelenség. Az írónő stílusa is tetszik, fogom még folytatni a sorozatait.

Pár napja tervezem, hogy egy jó kis krimit kellene olvasnom és ez a könyv már régóta a várólistámon. Az előző részt egy éve olvastam, de az is maradandó élmény volt így tudtam, hogy itt is jóra számíthatók. Kicsit megrémített a több, hétszáz oldal. A történet az előző rész befejezése után két héttel játszódik. Daniel Vartanian vissza megy dolgozni miután a sorozatgyilkos spoilerA húga Susana visszament New Yorkba. Szövevényes történetet mesél el az írónő, minden oldal megérte amit megírt. Ebben a részben is egy sorozat gyilkost kell elkapnia Danielnek. E közben ismerkedik meg Alexel. Két szálon fut a történet ami egy idő után össze fut és a végén nem teljesen záródik le, épp annyi nyitott kérdést hagy az írónő, hogy el akard olvasni a trilógia befejező részét. Aki kacérkodik a krimivel, de általában romantikus regényeket olvas az szerintem kezdjen olvasni az írónőtöl.

Ha az eddigiekre a maximális csillagot adtam, akkor ez sajnos csak négyet érdemel. Nagyon jó volt, olvastatta magát, de valamiért mégis kevésbé tetszett, mint az eddig olvasott Karen Rose könyvek. Daniel végül mégiscsak belopta magát a szívembe, Alex már nem annyira, de azt nem mondhatom, hogy ellenszenves lett volna, csak… nem is tudom… olyan semmilyen. Ami még mindig nagyon tetszik, az a több szálon futó cselekmény. Ráadásul ebben a részben nem mindenre mindenkire jöttem rá rögtön, okozott a végére is meglepetést a történet. Jó csavaros, néha bizony gondolkodni kellett, hogy most akkor ki, kivel, hogy is…?
Ami viszont kezd már egy kicsit bosszantani: Rose könyveiben a nyomozások mindig nagyjából egy hétig tartanak, és az életre szóló szerelmek is egy hét alatt szövődnek, két olyan ember között, akik gyönyörűek és persze némileg lelki sérültek. Nincs ezzel baj, csak lehet, nekem már kicsit túl tömény.
Ennek ellenére Susannah és Luke könyvére is nagyon kíváncsi vagyok, de most erősen gondolkodom, hogy talán most be kéne iktatni előtte valami más stílust.

Mi mást mondhatnék, mint hogy Karen Rose brilliáns!! :) Az eddig olvasott könyvei is mind hibátlanok voltak, ez pedig szintén felkerül a többi mellé az öt csillagos könyvek közé. Annak ellenére, hogy több, mint 700 oldalas a könyv, baromi gyorsan végeztem vele, mert egyszerűen nem tudtam letenni, csak olvastam és olvastam és olvastam.
Fogalmam sincs hogy csinálta KR, hogy ezt a rengeteg nevet, szálat és eseményt mind egyben tartotta…mindenesetre nagyon tetszett ez a sok szemszög. Ráadásul kivételesen sikerült a a napokat és időpontokat is megjegyeznem, így nem kavarodtam bele :))
Alex és Daniel tökéletes páros, bár a kettőjük között nem éreztem a szikrát, a mindent elsöprő vonzalmat – ez viszont nem is meglepő, mert egyikük sem az az erőteljes figura, amit a múltjuk ismeretében meg is értek.

Ez ismét csillagos ötös könyv! Rose újra nagyot alkotott… már az első soroknál elkapott az az ismerős érzés, az a fajta igazi krimi hangulat, amit csak ő tud így megteremteni… csűri-csavarja, bonyolítja a szálakat, vissza-visszatér az előző könyvek történeteihez, az embernek pislogni sincs ideje, én is csak kapkodtam a fejem a gyilkosságok, a szereplők, az emlékek, a borzalmas, brutális bűnök és a következmények között. Zseniális, már várom a folytatást!