Árnyak ​közt (Star Wars: Klónháborús játszmák 1.) (Star Wars: A klónok háborúja 4.) 88% 42 csillagozás

Karen Miller: Klónháborús játszmák: Árnyak közt
Nem hittem volna, hogy a Külső Űr után lesz olyan Star Wars regény Karen Millertől, melyet szeretni fogok. A Külső Űr se lett rossz. Azzal a regénnyel az volt a baj, hogy egy relatíve rövid sztorit dolgozott fel túl nagy terjedelemben. A zigoolai küldetés egy hosszabb elbeszélésben, vagy egy kisregényben nagyobbat ütött volna. Az Árnyak közt című könyvben Karen Miller alaposan felbővítette a szereplők és az események számát. is. Még mindig találhatunk lassú tempójú jeleneteket, bő lére eresztett párbeszédeket, de ezeket most sokkal jobban sikerült tartalommal, értelemmel és drámával megtölteni. Akik az akció és csatajeletek miatt hiánya miatt panaszkodtak a Külső Űrnél, most kapnak egy nagyszabású csatát a Kothlisnál és több jó fénykardos csatát is. Ezeket is kifejezetten élveztem, de K. Miller karakter központúsága és mély drámája nyerte el a tetszésemet legjobban.
A történetben spoiler
A háború borzalmai nagyon részletesen a szemünk elé tárulnak. Érezhetjük a veszteségeket, a sérüléseket. Yoda kijelentése a szeparatistákról érdekes. Ők a sötét oldal eszközei. Erről eszembe jutott, amit Maz mondott Az ébredő Erőben, hogy a sötét oldal mindig megtalálja a szolgáit és eszközeit. Nos, ez most a Klónháború idejében nagyon jól érezhető. A roham droidok kegyetlensége teljesen jól tapintható. Kapunk halott civileket, lerombolt otthonokat, kész tömegmészárlást is. Érezhető, miért is nyugodott bele a galaxis a Birodalomba a háború végén: nem akartak több ilyen szörnyűséget, akkor inkább legyen diktatúra.
A főgonosz spoiler
Nagyon nehéz és drámai helyzet alakul ki. Egyértelműen látszódik, hogy a Jedi Rend megváltozott. A háború kegyetlenül megváltoztatta őket. Rendkívül nehéz döntéseket kell meghozni, érezhető, hogy kényszerpályán vannak, letértek az útról. Azzal, hogy belementek a háborúba, máris vesztettek. Kénytelenek hazudni, olyan döntéseket is fontolgatnak, melyek szinte már a sötét oldalhoz tartoznak. Vajon megéri feláldozni pár ember életét annak érdekében, hogy milliárdokat mentsenek meg?
Obi-vant is egyre jobban kikészíti a háború. Fárad, mindent belead. Obi-van már a Külső Űrben is kitűnően megelevenedett az olvasók előtt. Ugyanez a helyzet az Árnyak közt című regénynél. A Jedi-mester mindig a nagyobb jót igyekszik szem előtt tartani. De ez néha sötét gondolatokhoz vezethet, főleg ha milliárdok élete a tét. spoiler Obi-van itt emberibb, mint valaha. spoiler Szóval, akik szeretik a Jedi-mestert azoknak kifejezetten ajánlott a könyv.
Anakin Skywalker szintén nagyon fókuszban van. Talán utoljára Matthew Stovernek vagy James Luceno-nak sikerült ilyen jól megragadnia ezt a karaktert. Karen Miller Anakin ábrázolása kiváló. Megkapjuk személyiségének minden aspektusát. Azt az Anakint, aki kiválóan ért a droidokhoz és remek pilóta. Az anyját gyászoló ifjút, aki fogadalmat tett, hogy többé nem vall kudarcot. Ez nyilvánul meg a legjobban, mindenkit meg akar menteni, óriási fájdalmai vannak a veszteségek miatt. spoiler A hősies harcost. A magában vívódó hőst. A sötét oldal felé sodródó, érzelmi kitörésekkel teli Jedit. A ragaszkodó hősszerelmest, akinek a mindenek Padmé és mindent megtenne érte. Jó volt ezen aspektusok mindegyikét olvasni. A szerelmi érzelmek is kiválóan lefestettek.
Ban’tena Fhernanról már fentebb írtam. Nekem szimpatikus volt a figurája.
Ahsoka itt kevesebb szerepet kap, mint Anakin és Obi-van, de az jelentős. Nagyszerűen kiveszi a részét a csatákból, a nyomozásból és Taria Damsin oldalán a mentőakciókból is. Szeretne bizonyítani mesterének. Tariával egy jó, baráti kapcsolat alakul ki.
Taria Damsin nem kapott sok szerepet, de a szövegei nagyon jók. Megkedveltem a közvetlen, barátságos figuráját. Egyedi a szemléletmódja.
Padmé ugyanolyan aggódó, lelkiismeretes, ahogyan megismerhettük.
Bail Organa szintén hozza a megszokott formáját. Becsületes, elszánt ember, aki tényleg a galaxis szebb, békésebb jövőjéért ténykedik. Barátsága Obi-vannal már szilárdabb alapokon áll. Igyekszik Anakinnal is megkedveltetni magát.
A cselekmény nem midig gyors tempójú, de a lassabb részek is érdekesek főleg a fentebb leírt erkölcsi dilemmák miatt. A dráma nagyon tapintható. A karakterábrázolás mély és összetett. A kötet végi fordulat pedig rendkívül izgalmas lett. Maximálisan elégedett vagyok az Árnyak közt című könyvvel. Nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog, és azt sem, hogy bekerülne a kedvenceim közé, főleg a Külső Űr után. Csillagos ötös.

Egyszerűen nem bírok lekattanni mostanában a SW könyvekről. Egy csomó olvastaltan, tervbe vett könyv várakozik a polcomon, de miután napokig kerülgettem a Star Wars polcomat, leemeltem ezt a könyvet, belelolvastam és azonnal lőttek az olvasási valságnak. :)
Nagyon tetszett ez a könyv is. Egy kissé szokatlan terepre téved kedvenc párosom, Obi-van és Anakin, akik ezúttal tőlük távol álló módon, kémkedni indulnak egy szeparatisták által megszállt világra. Azt hiszem Anakin a legkevésbé alkalmas egy ilyen küldetésre. Pont azok a tulajdonságok hiányoznak belőle, amelyek fontosak lennének egy ilyen feladathoz. Higgadt, előrelátó tervezés és gondolkodás. Nem könnyíti meg Obi-van helyzetét, aki ismét folyton tompítani igyekszik Anakin erős érzelmi oldalát, de ezúttal talán saját személyes belső vívódásai is teszik spoiler, hogy ő sem tud annyira higgadt maradni, ahogy azt megszoktuk tőle, és így bepillanthatunk mélyebb lelki vívódasaiba. Amelyek neki is szép számmal akadnak. Izgalmas függővéggel zárul, nem kérdés hogy kezdem is a következő részt. :)

Obi-van és Anakin közös kalandja.
Az jó volt hogy folyamatosan szívták egymás vérét jókat mulattam rajta. Ami kevésbé tetszett, hogy Anakin folyamatosan hisztizett, persze tudom ott van a múltja ami nem volt könnyű menet a jelene sem könnyebb nem tudja, hogy igazán kihez legyen hűséges. Ott van Amidala ott van Palpatine és a jedi rend. de akkor is olyan mint egy ……………….. .:)
Különben egy izgalmas Star Wars regény lett, kis harc, kis politika, kis ármány.

Nem volt éppen rossz, habár tényleg sok volt benne az üresjárás, a történet szempontjából érdektelen és amúgy is unalmas dialógus. Illetve bonyolultság, fondorlatosság, tekintetében nagyjából annak a korosztálynak a színvonalára van belőve, mint maga az animációs sorozat, 12 év körül talán. Tulajdonképp a Tűzharc eseményeit kapjuk meg új köntösben, gyengébb kivitelben, logikai buktatókkal megtűzdelve. Lépten nyomon tényleg sok utalással találkozhattunk benne más SW történetekre, ami tök jó. Az már kevésbé, hogy ez gyakorlatilag kizárólag a sorozat előző három kötetére és egy két animációs-epizódra korlátozódik, helyszínek, fajok, események, szereplők kapcsán leginkább az új agyszüleményekre támaszkodik a szerző, ez a semmiből előhúzott spoiler szerepeltetésénél volt a legzavaróbb.
Ami még igencsak szúrta a szemem az pl. ebben a galaktikus léptékű háborúban, „a Kothlisért vívott, súlyos véráldozatokat követelő összecsapás”, amiben spoiler Szerintem utoljára a kőkori hadviselésben neveztek hasonló statisztikát súlyos véráldozatokat követelő összecsapásnak, ráadásul klónokról beszélünk, akiket ha nagyon sajnálunk is, azért na.

Hát ez elég gyengécske lett. Az elején kaptam egy igen impozáns csatát, légi és szárazföldi ütközetekkel, ami tetszett, de utána egy erős váltással szócséplésbe vált át az egész, mindenfajta izgalom, vagy érdekesség nélkül. Mondhatni átvezető rész, de túl hosszú lett. Aztán kb. a könyv felénél elkezdődik a valódi küldetés, ami szintén piszkosul el van húzva és szinte minden akciót nélkülöz. Az utolsó pár oldalon megint beindulnak az események, de olyan gyorsan, összecsapottan van befejezve a történet, mintha az író időközben jött volna rá, hogy mennyit írt már és azt gondolta volna: „Négyszáz oldal! Kész! A többit a következő könyvre hagyom.” Tudom, mi az a függővég, de itt gyakorlatilag nem volt elvarrva a szál, hogy egy új bonyodalmat indítsanak, hanem csak úgy elharapták a sztorit.

Nem volt rossz könyv, de néha azért sok volt az üres járat. A történet érdekes, de a cselekmény túl lassan indul be, és a párbeszédek sokszor túlságosan terjengőek, megtörik a történet ívét. Ettől függetlenül élvezetes olvasmány, de kétségtelenül a folytatásra van kihegyezve a történet.

A regény tetszett és érdekes a történet és várom a folytatást is. Azt azonban minden félreértést elkerülendő már itt az elején le kell, hogy szögezzem, hogy ez nem egy Legendák regény. Senkit se tévesszen meg a címkézés vagy a besorolás. Ez bizony hivatalosan is kapcsolódik a Clone Wars (már hivatalosan is Kánonnak számító) sorozat eseményeihez. Sajnos még mind ez a kötet és a folytatása, illetve Külső űr és a Klónok Háborúja regény is legendákként van feltüntetve még a külföldi oldalakon is. Annak ellenére, hogy a Legendákat gyűjtöm és olvasom nem vetem meg a Kánonos sztorikat sem tehát az értékelésemben ez inkább csak mint figyelmeztetésként jön ki, hogy más ne járjon úgy, mint én.

Magáról a regényről. Az előzményeihez hasonlóan -amiket csak tényleg a véletlennek köszönhetően olvastam el anno – ez is komplex kis történet és általában jól leírja mind a karaktereket, mind a motivációkat. Nagyjából minden főszereplőről hasonló mértékben kapunk információkat. Ez alól talán a tudós a kivétel és bár nagyon próbálja az író bizonygatni az ő motivációit, néha azok egy kicsit megvallom őszintén erőltetettre sikerültek. Obi-Van és Anakin vitái is ilyenek voltak néha. Kicsit olyan érzést keltettek, hogy szándékosan bele akarnak erőltetni egy olyan vonalat, hogy Anakin már itt a sötét oldal felé tapogatózott. Ebben mondjuk Matthew Stovert és James Lucenot tekintem alapnak, így ezt annyira nem tudtam felróni neki.

Azt viszont igen, hogy bár nagyon érdekes könyv, sokszor kicsit túlírtnak tűnt, bár az író nagy erénye, hogy ennek ellenére is fenn tudta tartani az érdeklődésemet.

Star Wars rajongóknak tudom ajánlani, bár ez is olyan regény, ami kicsit levon az SW mesés világából a reálisabb ábrázolás érdekében. Néhány rész pedig meglepően keményre sikerült még a Clone Wars sztorikhoz képest is. De azt hiszem senki sem fogja bánni, ha rászánja az időt.

Izgalmas könyv volt. Főként a szereplők lelki vívódásait és állapotát helyezte előtérbe a szerző, de ez nem ment a cselekmény rovására. Ami mellesleg igen akciódúsra sikerült. Van bene titkos küldetés, csata, ellenséges táborba betörés… A főszereplőink Obi-van és Anakin, de nagy szerepet kapott Ashoka is, ráadásul a felbukkannak Rexék, és egy számomra eddig ismeretlen Jedi mester is. Jó történet volt, bár olyan véget kapott, hogy egyből elkezdtem volna a folytatását, ha meg lett volna.

Egy újabb remek könyv, ami elég jól visszaadja a háború – és az animációs sorozat – hangulatát.
Külön kiemelném a karakterek közötti kapcsolatok mély ábrázolását; úgy gondolom, hogy a cselekményhez nagyon sokat hozzátesznek, főleg Obi-Wan és Anakin vitái, meg hogy mit gondolnak magukban.
A cliffhanger a végén nagyon találó, alig várom, hogy olvashassam a folytatást!

Nem mondhatom azt, hogy ez a legeredetibb történet, amit mostanában olvastam, de a könyv lényege szerintem nem is ebben rejlik. A könyv inkább a karakterek közötti mély kapcsolatokat és kötödést ábrázolja. De persze az akciójelenetek sem maradnak el, ám inkább azok a könyv második felében olvashatók.
Teljesen jól bemutatja a második és harmadik rész között Obi-van és Anakin kapcsolatának változását.

Teljes véleményemet itt olvashatjátok: http://bit.ly/coruscant-citizen-arnyak-kozt