Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Új nap virrad (Tündérkrónikák 5.) 768 csillagozás
„Most vesztettem el mindent!” (Rossz hold kelt fel)
MacKayla Lane sokszor érezte már, hogy mindent elveszített, de ahogy ott áll a sziklaszirten, lábai előtt egy halott férfival, akit ő segített megölni, már tudja: minden átélt borzalom csak rózsaszín közjáték volt addigi életében.
A nővére miatti bosszú már túl kevés, a szülei utáni aggódás eltörpül, a világ megmentése csupán másodlagos. A bűntudat, amit az emberélet kioltása okozott, és a remény, hogy van kiút az ismeretlen, tündérátokkal sújtott világból, szinte jelentéktelenné válik az egyre több kérdés, és a sürgető vágy mellett, hogy visszaszerezze azt, amit saját önö hibájából elvesztett.
Az Új nap virrad nem csak az alternatív tündérbirodalmakat, de az Olvasók világát is kiforgatja a négy sarkából, mielőtt választ adna bármelyik kérdésre is!
Titkok és izgalmak rejtőznek minden oldalon, ahogy egyre inkább haladunk a történet vége felé. Az Új nap virrad is elemi erővel ejti rabul az embert a… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2011
Kapcsolódó zóna
Enciklopédia 29
Szereplők népszerűség szerint
Jericho Barrons · MacKayla Lane · Ryodan · Dani O'Malley · V'Lane · Lor
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 249
Most olvassa 14
Várólistára tette 129
Kívánságlistára tette 182
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
„Arról nem tehetek, hogy ki vagyok. Csak arról tehetek, mit kezdek vele.”
Ez az idézet nagy igazság, így mindenképpen evvel szerettem volna kezdeni az ömlengésemet.
Mert igen, egyszerűen nem bírtam letenni, ez valami elképesztően jó rész volt.
Persze ez már egy lezárása egy párosunknak, legalább is úgy értelmeztem, de még egy kötet vár magyarul, a többit pedig angolul fogom folytatni.
Mert egyszerűen nem lehet abbahagyni.
Éppen rájöttem új karakter szerelembe estem.
Ryodan és Dani egyszerűen nagyon ígéretesek.
Persze tudom, hogy a továbbiakban ők lesznek elvileg a lényeg, mégis már most csillog a szemem.
A világ, melyről azt hittem újat már mutatni nem tud, sikeresen sokkolt.
És most egy új alapokra helyezett, új szemlélettel kell látni, mint eddig.
De minden egyes sorával, a képzeletembe égette magát és lehet bármilyen aggasztó is, vonz.
MacKayla nem a szívem csücske, sosem lesz az, de már az előző kötetben is tapasztaltam azt a kedvező jellem fejlődést, amit mindig is keresek az aktuális történetekben.
Nem az számít férfi, nő, gyermek a főszereplő.
Nemtől és fajtól függetlenül, a fejlődés megszállottja vagyok és a jó humoré.
Barrons maradt amilyen volt, legalább is a szememben.
Egy ős bunkó, de tisztábban lát, mint eddig és van egy csepp érzelmi intelligenciája is…még nem „temetem”.
A gonosz elnyeri méltó büntetését?
Talán igen.
De mindig van, aki a helyükre léphet és már csillog is a szemem, hogy még mi várhat rám…
Szóval méltó helye van ennek a kötetnek is a polcomon, és már nagyon várom olvashassak még erről a világról.
Kedvenc!♥
Vége
Sírni akarok…
Sírni akarok, mert vége. (Tudom, hogy nem teljesen, de akkor is.)
Sírni akarok, mert azt akarok, de nem tudok.
Igazából most csak mosolygok, mint valami hülye.
Ez a sorozat eszméletlen!!!!! (Sok kerek és nagy felkiáltójellel)
Karen Marie Moning az eszméletlen, meg persze Barrons.
De imádtam! Még mindig az egyik legjobb könyvnek tartom, amit valaha olvastam. Szerintem soha nem fogom megunni. Annyira magával ragad a történet, hogy utána nehéz visszatérni a valóságba. Mennyi csavar, mennyi újabb rejtély, és bár lehetne sokkal több is, de végre sokkal több Barrons. Annak továbbra is örülök, hogy nem lett belőle nyáladzó öleb. Teljesen önazonos maradt. Mac pedig egyre jobb és jobb. spoiler
Karen Marie Moning világfelépítése bámulatos. Itt még minden olyan más volt. Gondolok itt például Dani-re és Ryodan-re. Vagy úgy nagy vonalakban mindenre. Hiányzik ez a Dani.
Alig várom, hogy végre elkezdjem a High Voltage-t.
Én megpróbáltam lassan olvasni… esküszöm, hogy megpróbáltam. De lehetetlen vállalkozás volt.
Istenem, miért van vége? MIÉRT?
Jó, tudom, teljesen még nincs vége, de én most romjaimba heverek. Olvasni akarom. Tovább, és tovább, és tovább. Ebből soha nem elég.
Moning könyvei olyanok, mint a Sinsar Dubh … Magukba szippantanak, és akkor már nincs menekvés. Csak egyetlen lapjára nézel rá, egyetlen „varázsigét” olvasol el, és véged.
Tökéletes könyv, tökéletes sorozat, tökéletes karakterek, és egy fenomenális írónő.
Ez a spoiler mentes változat.
A blogomra csak az nézzen fel, aki már elolvasta mind azt öt részt :)
http://vivianholloway.blogspot.hu/2012/09/karen-maria-m…
U.i.: Majd elfelejtettem: plusz pont jár a Skilletes idézetekért ;))
Ezt a sorozatot soha nem fogom megunni. ❤ Már eddig is számtalanszor elővettem a részeit, csak hogy egy-egy jelenetet újraolvassak, de most jó volt megszakítás nélkül elolvasni az első öt részét.
Moning fantasztikus írónő, aki képes minden részletet olyan aprólékossággal kidolgozni, legyen szó egy szereplő háttértörténetéről vagy a tündérek világáról.
Nagyon szeretem Mac történetét olvasni, könnyen tudok a gondolkodásmódjával azonosulni, mindegy, hogy a rózsaszín vagy a sötétebb énje kerül előtérbe.
Barrons még mindig az egyik kedvenc férfi szereplőm, nélküle tutira nem lenne ilyen jó a Tündérkrónikák. ❤
A többi szereplő is mind egyedi és különleges, csak jobb lett volna, ha a Kilencekről egy kicsit többet tudhatok meg.
Számomra még mindig ez az egyik legklasszabb urban fantasy sorozat, amit eddig olvastam. ❤❤❤
A remény erőssé tesz. A félelem megöl.
Úúú, mi ez a befejező rész?! Eszméletlenül ütősre sikeredett! :D Egyszóval tökéletes. ♥
Az egész regény pörgős volt, szinte le sem tudtam tenni, csak amikor ettem vagy aludtam. Nagyon szerettem, hogy végig fenn tudta tartani az érdeklődésem, abszolút nem volt klisés vagy elcsépelt. Könnyedsége miatt olvastatta magát, az elvarratlan szálakat pedig könnyen kilehetett bogozni, de mégsem annyira, hogy rögtön rájöjjön az ember, ezáltal pedig lehetetlen azt írni, hogy unalmas volt és kiszámítható. Mert nem. Én is csak kapkodtam a fejemet, meg mindig azt kérdeztem, ez mi, mi a fészkes fene.
Ilyen történetet még nem olvastam, az is biztos. Hatalmas kedvencemmé nőtte ki magát az első könyvtől kezdve. :)
Az utolsó oldalakon meg csak hápogtam, és vigyorogtam mint a tejbetök. Legfőképpen Jericho miatt, igen, a jó öreg Barrons, de hát ki tudna neki ellenállni? :)
Sok hét elteltével még mindig szomorú vagyok, hogy nincs tovább. Mélabúsan ültem a könyvespolcom előtt, mire rájöttem mi is a baj. Hát az, hogy teljesen belehabarodtam ebbe a lenyűgöző Világba és semmi szín alatt nem akartam új történetbe belekezdeni. Vagyis igen, olvastam valamiket, de tudtam rögtön, hogy azok mások lesznek…
Vegyes érzéseim vannak. (Most is.)
Tetszett a történet, izgalmas volt, több érdekes fordulat volt benne és választ kaptam néhány dologra, mégis hiányérzetem van.
Barronssal kapcsolatban is kiderült pár dolog végre, de itt sem érzem, hogy elégedett lennék.
Olyan érzésem van, mintha nem befejező rész lenne. Várnék még valamit, több információt. Talán Barronssal kapcsolatban vagy a világgal, nem is tudom pontosan.
A vége viszont nagyon tetszett, egyedi és izgalmas volt.
Mac az utolsó kb 100 oldalon nem idegesített, amúgy ebben a kötetben is sokszor. Túl sokat kaptunk a gondolataiból. Túlagyalt mindent. (Bár ez az egész sorozatban jellemző rá.)
Én igazán szeretem, ha nem jönnek azonnal össze a szereplők, de spoiler
Tartom magam ahhoz, hogy nagyon jó lenne ez a sorozat…. miért kellett Mac karakterével elrontani? Miért? Miért? :'( Nagyon tartok az Iced-től…
Dühös vagyok.
Dühös vagyok, mert vége van.
Dühös vagyok, mert rövid volt.
Dühös vagyok, mert még olvasni akarom.
Dühös vagyok, mert …
Szerintem értitek.
UPDATE 2013. 01. 17.
Még mindig dühös vagyok…
Így húzni az ember lányának az agyát már pofátlanság!
Ahogy befejeztem az előző részt, azonnal folytatnom kellett. Természetesen éjszaka esett meg a dolog, munkanappal, így nem bírtam addig olvasni, amíg megnyugodott a szívem és minden jó lett. Ettől függetlenül tegnap délután és ma reggel nagyon sokat haladtam, hihetetlen jókat nevettem (eddig kb. csak Fable és LL kötet tudott hangosan megnevettetni) és csak úgy kapkodtam a levegőt, amikor bajba kerültünk.
A folytatást valószínűleg nem kapkodom el, most, hogy ezt az öt kötetet kb. egyhuzamban elolvastam kicsit elhagyom Dublint, bármennyire is imádtam minden sorát ennek a sorozatnak. Nem gondolom azt, hogy annyira szükséges lett volna ezt folytatni, ha mégis, akkor ahogy írták többen, jobb is lehetett volna.
Ettől függetlenül ez a kötet tökéletesen összehozta a szálakat, egyesítette (ha csak 5 percre is, de!!) a különböző csapatokat és bárhányszor hallgatni fogom a Within Tempation Reckoning albumát ez a kötet fog eszembe jutni róla. :D
Tökéletes volt a világfelépítés, tökéletes volt a karakterfejlődés, hiszen az első kötetnél még nem sok jót jósoltam a kis BigMac-nek, de a 3. kötettől megvett kilóra itt pedig még jobban. Köszönöm ♥
Megkovetem magam.
En ezt bezony imadtam.
A sorozat elso reszet meg rendesen ruhelltem, irritalt mindket fohos, a tortenetvezetest meg szamomra kinyirta, hogy a konyv 90%-a Mac barbie belso monologjaibol allt.
Aztan – szerencsere – meggyoztetek, hogy olvassak tovabb es tenyleg, reszrol reszre egyre jobb lett, egyre inkabb berantott a vilag, a karakterek is jokora utat tettek meg, aprankent megertettuk mit miert csinaltak.
Ez a resz, hat kerem.. @Naiva szavaival elve totalis mindf*ck, annyi csavar es dobbenetes fordulat volt benne, hogy ugy ereztem, mintha bedobtak volna az agyamat egy turmixgepbe. Kis naivan azt hittem tudom mi lesz a csattano :D Na peersze!! :D
Aki foladta az elso resznel, annak innen uzenem, hogy kapjon a fejehez es fogjon bele a folytatasba, de surgosen!
Megeri. :)
Népszerű idézetek
Arról nem tehetek, hogy ki vagyok. Csak arról tehetek, mit kezdek vele.
340. oldal
– Teljesen kikelt magából, mert a gyerek nem fogta be a száját, és letépte a fejét.
– A gyereknek? – kérdeztem levegő után kapkodva.
Barrons úgy nézett rám, mintha megőrültem volna.
– A medvének. Kezdett lemerülni benne az elem, és újra meg újra ugyanazt a hangfájlt játszotta. Csak így lehetett elhallgattatni.
– Vagy ha új elemet tesznek bele.
377. oldal
Te döntöd el, mivel tudsz együtt élni. És mi az, ami nélkül nem tudsz élni.
436. oldal
Néhányan a legrosszabbat hozzák ki belőlünk, mások a legjobbat, és vannak azok a figyelemre méltóan ritka, függőséget okozó emberek, akik egyszerűen a legtöbbet.
169. oldal
„Legyen világosság!”, szólt Isten, mire én azt feleltem: „Mondd,hogy kérlek”.
380. oldal
Az igazi személyiség fokmérője az, ahogyan továbbmegy az ember.
17. oldal
A sorozat következő kötete
Tündérkrónikák sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Laura Thalassa: Dark Harmony – A lélektolvaj 86% ·
Összehasonlítás - Jeaniene Frost: A lángok mélyén 90% ·
Összehasonlítás - Karen Chance: Átölel az éjszaka 86% ·
Összehasonlítás - Jeaniene Frost: Síri csendben 94% ·
Összehasonlítás - Laurell K. Hamilton: Fagyos érintés 85% ·
Összehasonlítás - Chloe Neill: Ha eljön a péntek 90% ·
Összehasonlítás - Ilona Andrews: Magic Bites – Pusztító mágia 87% ·
Összehasonlítás - Kayra B King: Chaos 85% ·
Összehasonlítás - Richelle Mead: A szukkubusz dala 85% ·
Összehasonlítás - Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve 84% ·
Összehasonlítás