Keserű ​ébredés (Tündérkrónikák 1.) 1023 csillagozás

Karen Marie Moning: Keserű ébredés

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

MacKayla ​Lane Georgiában élő kisvárosi lány. A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik, amikor értesül Írországban tanuló nővére, Alina meggyilkolásáról. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta.

A válaszok keresése közben azonban nemcsak nővére titokzatos életének, szerelmének és halálának részletei tárulnak fel előtte lépésről lépésre, hanem az ír város ódon falak mögötti, láthatatlan árnyékvilága is. Az ijesztő események sodrában rá kell döbbennie, hogy a múlt egymással is könyörtelen harcban álló furcsa figuráinak mesterkedéseit csakis akkor képes túlélni, ha megtanulja használni újonnan felfedezett adottságát, amelynek révén betekintést nyerhet a tündérek veszedelmekkel teli világába. A veszélyek leküzdésében segítőtársa is akad a kiismerhetetlen könyvesbolt-tulajdonos, Jericho Barrons… (tovább)

Eredeti mű: Karen Marie Moning: Darkfever

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Kelly, Budapest, 2010
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639943858 · Fordította: Laskay Ildikó
>!
Kelly, Budapest, 2007
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639943858 · Fordította: Laskay Ildikó

Kapcsolódó zóna

!

Tündérkrónikák

292 tag · 110 karc · Utolsó karc: 2017. október 29., 09:10 · Bővebben


Enciklopédia 57

Szereplők népszerűség szerint

Jericho Barrons · MacKayla Lane · V'Lane · Mallucé · őrült

Helyszínek népszerűség szerint

Barrons Könyvek és Apróságok · Dublin · Föld


Kedvencelte 264

Most olvassa 29

Várólistára tette 422

Kívánságlistára tette 310

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
Littlewood IP
Karen Marie Moning: Keserű ébredés

A Molyon fellelhető értékelések hatására gondoltam, teszek egy kísérletet, és nekifogok az ilyen sokrészes, népszerű könyvek olvasásának. Esténként, amikor az ember agya már csak sorozatok és könnyed leányregények (kevésbé cikivé marketingelt nevén: New Adult) befogadására alkalmas. Valószínűleg nem a megfelelővel kezdhettem, mert ezt például félbehagytam.

A kezdettel semmi gond nem volt még, meggyilkolt tesó, mélydepresszió, kiútkeresés, tragédia feldolgozására tett kísérlet. Oké. Aztán éles váltás. Ms Lane-nek attól, hogy kontinenst vált, az agya is elvész valahol félúton. Az egy dolog, hogy onnantól pontosabban tudjuk, hogy vásárolnia kellett ezt-azt, és mit vett magához a napi x étkezése alkalmából, mint a nyomozása részleteit. Na de azok a belső monológok! Mély gyászában gyakran megemlékezik a ruházata kifogástalan színharmóniával történő összeállításáról, a saját, burjánzóan sokjelzős szépségéről, valamint a kozmetikumok fontosságáról. Csak úgy. Nem ám egy-egy félmondatban, hanem oldalakon keresztül. Ez akkor sem múlik el nála, amikor rájön, hogy ocsmány, szürkebőrű, félemelet magas izéket lát az emberek helyén. Végül is érthető, gyakran történik ilyen az ember lányával, és hol van ez jelentőségében ahhoz képest, hogy bézbólsapi alá kell gyömöszölnie azt a szőke, bársonyos, leomló haját. A másik kedvenc témája a saját lába. Arról sem bír csak úgy említést tenni, hogy nini, egy láb, menni szoktam rajta, pont olyan, mint tegnap, hanem minden alkalommal határtalan örömmel ismeri fel, hogy azok bizony nem akármilyen lábak, hanem napbarnítottak és formásak, nehogy már saját maga a belső monológja közepette összetévessze őket egy (két) kevésbé vonzó lábbal.

Aztán szegény Ms Lane még súlyosabb traumát él át. Legalábbis ezt hinné róla a naiv olvasó, aki mondjuk elképzeli, mit lépne, ha egy olyan entitással futna össze, akinek térdig ér a farka, jó sok szája van, és meg akarja enni/erőszakolni (utóbbi nem száz százalékig eldönthető, és az sem, hogy ha mindkettő, milyen sorrendben). Ms Lane erre megijed, elszalad, majd biztos helyre érve felfrissíti a sminkjét, mert egy déli lánynál mindig van hozzá célszerszám. De ne higgyük, hogy biztonságban van. A valódi csapás, amely végre őt is megrendíti, csak ezután következik. Le kell vágnia a haját és be kell festenie. Ennyire kegyetlen egy hősnő élete. És ez végre őt is padlóra teszi. A teljes érzelmi sokk mellett említést kell tennünk arról az apróságról is, hogy időközben kiokosítják a csúnya tündérkék mibenlétéről, és hogy jól gondolja, tényleg ki akarják nyírni. Ettől szinte megfeledkezik a hidratálás fontosságáról, mondom, csak szinte, mert aztán beugrik neki, hogy délen azt folyton csinálni kell, meg tulajdonképpen északon is, így az olvasókat is részletesen tájékoztatja e téren szerezett tapasztalatairól. Aztán elmegy valami bálszerűségre, ahol egymás sarkát tapossák a halálát kívánó népek, de őt az aggasztja igazán, hogy nem sikerült eltalálnia az öltözködési protokollt. Ez annyira megtöri, hogy kis híján elmenekül, vissza, a biztonságosan poros kisvárosba. De akkor eszébe jut a döntő érv. Nem teheti meg. Egyszerűen nem. Összeszorítja a fogát, és arra gondol, hogy szaros tündérek, bekaphatjátok, ha már egyszer feláldoztam a szőke, stbstbstb hajamat, nem futamodhatok meg, mert akkor hiába volt az egész. Erre gondol könnyek között. Nem a halott nővérére, nem arra, hogy magának tartozik azzal, hogy utánajárjon, vagy hogy nincs más lehetősége. Azt hiszem, itt adtam fel.

Valahol menet közben megismerkedünk Jericho Barronssal is. Róla a két legfontosabb tudnivaló, hogy szexi, és hogy nagy a hatalma. Ezt már akkor tudni illik róla, amikor még semmit nem csinált a világon, ami ezt alátámasztaná, egy darab tündért sem intézett el, szaladt előlük, mint a nyúl, és a bunkózáson kívül nem igazán tett hozzá érdemben a cselekményhez. De akkor is olyan, mert oda van írva. Nem bántott még senkit, de valósággal árad belőle a fenyegetés. Nem nyom le senkit, de valósággal süt róla, hogy tudna. Nem csinál semmit, elmegy, visszajön, ácsorog, de mindezt úgy, hogy tudni lehet, hogy képes lenne másra is. Mármint a leírás szerint. És közben szexi. (igaz, annyi konkrétumot tudunk róla egyelőre, hogy könyvesboltja van, ami itt, a Molyon valóban az überszexinek számító foglalkozások közé sorolható:)). Szóval a mű nagyon ügyel, nehogy eltévesszük a helyes megfejtést, és Barronst a tettei alapján esetleg kevésbé vonzó férfiúnak képzeljük el. Jó alaposan odaírja, mit kell gondolnunk róla, ha kell, annyiszor, amíg át nem megy az üzenet.

Na és a konklúzió (ha már ilyen hosszú lett, legyen valami haszna is:)). Olvastam már én jó NA könyveket is, de ez most eléggé elrettentett. Aki tud esetleg olyat ajánlani, amiben a főszereplőnek mondjuk van egy kevés önbecsülése is a veleszületett szuperképessége mellé, ne fogja vissza magát. Örömmel venném a tippeket, mert nem adom fel a próbálkozást.:)

49 hozzászólás
>!
Nymeria96 
Karen Marie Moning: Keserű ébredés

„Az élettel kapcsolatban kétféle hozzáállás létezik: remény és félelem. A remény erőssé tesz, a félelem megöl.”

Akárcsak az első olvasás alkalmával, most is néhány óra kellett csak ahhoz, hogy elolvassam a könyvet. Nem számít, hogy tudtam, hogyan alakul a történet, egyszerűen képtelen voltam abbahagyni az olvasást, megint annyira magával ragadott.
Nagyon szeretem Moning stílusát, végig olvasmányosan és gördülékenyen ír, az egyik percben megnevettet, máskor meg teljesen elszomorít.
Mac és Barrons is szerethető karakterek, rengeteget lehet szórakozni a közös jeleneteiken. :D
Azt pedig külön imádom, hogy a történet Dublinban játszódik. ❤
Ezúttal figyeltem az apró részletekre is, és észrevettem azokat az információ morzsákat, amiknek a következő részekben még hatalmas jelentőségük lesz.

2 hozzászólás
>!
vicomte MP
Karen Marie Moning: Keserű ébredés

Moning maraton – könnyed bemelegítés

Figyelem! Enyhén SPOILERES!

Az első kötet tipikus felütéssel nyit – egy idegen egy számára ismeretlen közegben nyomozni kezd. Ez a séma sokszor bizonyította már az életképességét, és az E/1 elbeszélésmóddal kombinálva határozottan felhasználóbarát, még írói oldalról is.

Azonban annak ellenére, hogy írástechnikailag ezt a sémát a legegyszerűbb összehozni, mégis az volt az érzésem, mintha egy lebutított VF regényt olvastam volna, néhány olyan résszel feldúsítva, amelytől fájdalmasan nyögni támadt kedvem.

Először is, a Rózsaszín Mac válogatott megnyilvánulásaitól minden rendes férfiemberhez* hasonlóan arcletépés felé tendáltam. A sorozat egészének elolvasását követően tudom, hogy mi volt az írónő célja, de hadd jegyezzem meg, nem kell ám a karaktert moha szintről indítani ahhoz, hogy lehessen látni, hová fejlődik.

A másik a férfi szereplők hihetetlenül változatos és plasztikus bemutatása volt: merthogy mind nagydarab, agresszív, kőgazdag, egomán, szociopata bunkó, csupán annyi különbséggel, hogy taplóságuk a műmacsó farokhossz méregetésnek pontosan melyik formájában jelentkezik.

Ez önmagában is kínos, de én kérek elnézést a férfinem nevében amiatt, hogy Mac mindet szexinek és állatiasan vonzónak tartja.
(WTF? – teszem fel a lírai kérdést…)

Már a könyv elején járva tudtam, hogy nem én vagyok a célközönség, de ez azért még így is mellbe vágott.

Ami jó volt, és ami miatt ezt a kötetet tényleg könnyed bemelegítésnek tudtam tartani, az a viszonylag jó párbeszédek; a helyenként egész jól elkapott hangulat és a baljós jövőkép megvillantása, amely elég érdekesnek ígérkezett ahhoz, hogy minden berzenkedésem ellenére nem bántam, hogy belekezdtem a sorozatba.

* Nem nemi diszkrimináció – felteszem, a nők egy része is sikítófrászt kap tőle, de mégis csak több rózsaszín tüllruhát és körömlakkot adnak el, mint rózsaszín férfipólót. ;)

14 hozzászólás
>!
Niitaa P
Karen Marie Moning: Keserű ébredés

„Egyébként szeretem a könyveket, jobban, mint a filmeket. A filmek megmondják, mit gondolj. Egy jó könyv megengedi, hogy legyenek saját gondolataid.”

Ennek a könyvnek rengeteg értékelése és rengeteg rajongója van. A Tündérkrónikák egy újfajta világot teremt meg, ahol az általános szerepek felcserélődnek. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy itt a tündérek azok, akik valójában úgy néznek ki, mint a hathetes tépett zombik, amikkel Victor Frankeinstein kirakózott gyerekkorában. Ennél a történetnél az olvasónak befogadónak és elfogadónak kell lennie. Csak akkor tudja igazán megszeretni.

Egyet előre leszögezhetek: én nem lettem hatalmas fan a könyv elolvasása után. Nem epekedek egyik karakterért sem. Igazából nem is tudom, kiért lehetne. Barrons-é, akiről nem sok mindent tudunk meg, és nem éppen az az izgató rejtélyesség övezi, vagy V'Lane után? Azt ki sem fejteném, annyira nevetségesnek tartom. Több férfi karakter, aki említésre méltó és/vagy nem halott… nem is fordul meg a történetben. Szóval nem, tényleg nem tudom megérteni azokat, akik szerint itt bármelyik karaktertől eldobom a bugyimat, pardon, az agyamat. Vagyis értem, de na.. nehogymár… engem inkább taszít… De kezdjük az elején.

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/02/karen-marie-monin…

16 hozzászólás
>!
christine
Karen Marie Moning: Keserű ébredés

Hű.
*10 perccel és némi lehiggadással később*
Hűha.
Értelmes vagyok, tudom.
Ez egy fantasztikus sorozatkezdő rész volt.
Tudom, hogy ritkán mondok ilyet. Azóta félek a hosszabbnak tűnő fantasy sorozatoktól, amióta csalódtam a FTT-ben.
De ez tényleg fantasztikus volt. Nem csak a szereplőket kedveltem meg szinte azonnal, hanem maga a világ is a szívemhez nőtt. A humorról nem is beszélve. Imádtam. <3
Még ma belekezdek a következő részbe. Túl jó, tól tökéletes, egyszer biztos, hogy a polcomon fog pihenni.

spoiler

3 hozzászólás
>!
GytAnett
Karen Marie Moning: Keserű ébredés

Hajajj, most még nem igazán bírom hová rakni ezt az egészet.
Korábban erről a sorozatról mindig csak jókat hallottam, viszont az utóbbi időben egyre több negatív vélemény jött velem szembe, és főként olyanoktól, akiknek adok a véleményére.
Az egyértelműen elmondható, hogy ez egy bevezető könyv. Számomra még nem is vált mindig világossá, rengeteg kérdés maradt bennem, ami mondjuk nem meglepő, elvégre valamit hagyni kell a későbbiekre is. :D
Alapvetően tetszik ez a világ, amiben játszódik, de a főszereplőink, hm.. hagynak némi kívánnivalót maguk után. Mac karakterével még egészen jól elvoltam, még ha néha elég idiótán is viselkedik, de nyilván én sem lennék értelmesebb, ha egyszer csak közölnék velem, hogy sidhe-látó vagyok. :D Remélem, hogy később jobban meg fogom őt érteni.
Barrons. Arrogáns seggfej. Utálom, hogy ennyire titkolózik, hogy nem mond el semmit, még akkor sem, amikor igen fontos lenne. spoiler
Nem volt egyetlen egy szereplő, akit igazán meg tudtam volna kedvelni, de érdekel, hogy mi lesz a történet folytatása, mindenképpen olvasni fogom tovább.
Zavaró volt az írásmód. Nem az E/1-gyel van gondom, bár ennél a könyvnél nálam pont nem jött át tökéletesen, hanem az zavart, hogy időnként kiszólt az olvasókhoz. Meg amikor előreutalt a jelenre.
Zavaró dolog 2: mik ezek a lehetetlen szavak? Kiakasztott, hogy le van valami írva, és teljesen máshogy kell kimondani. Mintha leírnám, hogy kutya, de azt kellene mondanom, hogy macska… :D

10 hozzászólás
>!
Vivi_
Karen Marie Moning: Keserű ébredés

Anno, mikor először olvastam el a sorozatot, teljesen magával ragadott és befészkelte magát a bőröm alá. Már nagyon régóta terveztem az újraolvasást, mert meg kell mondanom nem emlékeztem a részletekre. De szerettem volna saját példányokat, és szerencsére már van is, szóval nem volt akadálya, el is kezdtem. És még mindig szerelem. Ha azt mondanám szeretem az enyhe kifejezés, imádom Moningot, a világot, amit alkotott. Mennyi ideig tarthatott ilyen aprólékosan kiépíteni? Mert Moning minden apróságra odafigyel, egy elejtett kis mondattöredék később még nagyon sokat jelenthet.

Szóval azt biztosan tudom, hogy erre a részre tisztán emlékszek, inkább a későbbiek homályosak számomra. De meg kell mondanom, ugyanúgy olvastam mint első alkalommal. Alig bírtam lerakni, főleg, amikor éjfélkor elkezded, és csak annyit látsz már, hogy fél négy van… Hát igen, Moning már csak ilyen.
Már nagyon hiányzott Barrons is, érthető dolog, hogy miért, ahh imádom őt is. Mac engem nem idegesített, kedvenc főhősnőim egyike, és igaz itt még nem olyan erős és céltudatos mint a további részekben, ám már kezd fejlődni. Igazából, ha valaki meghallja a tündér szót, nem ilyen tündérekre gondol. Én se ilyenekre gondoltam, mert ezek a tündérek aztán nem kedvesek, mint más fantasy társaik. Lehetséges, hogy már túl elfogult lettem a sorozattal kapcsolatban, de ezt mindenképp muszáj egyszer elolvasni, mert nagyon-nagyon jó. És egyszer tuti elmegyek Dublinba.

6 hozzászólás
>!
brena
Karen Marie Moning: Keserű ébredés

Hűűű eddig a legjobb tündéres könyv amit olvastam,van benne minden!Izgalom,kaland,félelem,gyász éééééés egy jó a dag PINK!Ahhh…ez volt a „cherry on the top”!Na és hát ott van Jericho Barrons….ájulás,kis cuki pofi,kiváncsi vagyok mi fog kettejük közt történni…Szóval ide nekem a 2. részt,de most azonnal!Wááááááá…

24 hozzászólás
>!
Rémálom
Karen Marie Moning: Keserű ébredés

Sokan akartak rábeszélni erre a sorozatra, mondván jó ez, jó ez. Persze, semmi bajom a tündérekkel, de nem volt kedvem megint egy nő által írt felnőtt fantasyhoz, mert most torkig vagyok a rossz romantikával. Hiába mondták, hogy ez nem arról szól, akkor sem éreztem, hogy ezt nekem el kell olvasni.
PEDIG ÚRISTEN DE JÓ! ÍGY KELL KÖNYVET ÍRNI! VÉGRE VALAMI, AMI ENNYIRE TETSZIK! Most kb. csak ennyi telik tőlem, imádtam minden egyes sorát. Remélem, hogy új kedvenc sorozat lesz, vagyis a további részek is lesznek ilyen jók.

15 hozzászólás
>!
Gorkie P
Karen Marie Moning: Keserű ébredés

Vegyes érzéseim vannak ezzel a kötettel kapcsolatban.
Még nem jártam így, de egyik főszereplőről se tudom mit gondoljak. Olyan semlegesek.
Barronsról semmit se lehet tudni. Semmit.
Mac pedig hol idegesített, hol kedveltem. Nem tudtam zöldágra vergődni vele.
Nagyon zavart, spoiler Nem tudtam eldönteni, hogy ennyire buta-e vagy szándékosan nem akarja észre venni, hogy az élete forog kockán.
Másrészt viszont egy fantasztikus világ tárult fel. Nagyon egyedi és érdekes.
Nehéz volt letenni, csak elmerültem benne és olvastam. Könnyen és gyorsan haladtam vele.
Úgy érzem ez egy jó történet kezdete lesz.
Azonnal elkezdtem a következő részt.


Népszerű idézetek

>!
Niki_

– Néha, Ms. Lane – mondta –, az embernek szakítania kell a múltjával, hogy legyen jövője. Ezt soha nem könnyű megtenni. Ez az egyik különbség a túlélők és az áldozatok között. Elengedni azt, ami volt, hogy túlélje azt, ami van.

101. oldal

Kapcsolódó szócikkek: áldozat · Jericho Barrons · jövő · múlt
>!
Kovtünci

Egyébként szeretem a könyveket, jobban, mint a filmeket. A filmek
megmondják, mit gondolj. Egy jó könyv megengedi, hogy legyenek saját
gondolataid. A filmek egy rózsaszín házat mutatnak, egy jó könyv viszont azt mondja, hogy van egy rózsaszín ház, de megengedi, hogy az utolsó simításokat magad végezd el, esetleg kiválaszthatod a tető stílusát, és leparkolhatsz előtte. Az én képzeletem mindig felülmúlta a filmeket.

44. oldal

Kapcsolódó szócikkek: film · könyv
3 hozzászólás
>!
AgiVega IP

Az élettel kapcsolatban kétféle hozzáállás létezik: remény és félelem. A remény erőssé tesz, a félelem megöl.

194. oldal

Kapcsolódó szócikkek: félelem · remény
>!
zuna19 P

Egyébként szeretem a könyveket, jobban, mint a filmeket.

44. oldal

11 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell

Jericho Barronst nem tudtam elképzelni gyerekként, ahogy megmosakodva, szépen megfésülködve, uzsonnásdobozzal a kezében iskolába megy. Biztos valami természeti kataklizma során született, nem anya hozta a világra.

54. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jericho Barrons
>!
Connie

Egyébként szeretem a könyveket, jobban, mint a filmeket. A filmek megmondják, mit gondolj. Egy jó könyv megengedi, hogy legyenek saját gondolataid.

44. oldal

Kapcsolódó szócikkek: film · könyv · MacKayla Lane
>!
Nolya

– Ne, ne így. Így csak összekeni. Az első rétegnek vékonynak kell lennie. Nem egy tortát von be, ez egy köröm.
(…)
Megrándult egy izom az állán.
– Magyarázza el nekem újra, Ms. Lane, miért csinálom én ezt.

290. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jericho Barrons · MacKayla Lane
>!
Natsu

– (…) Ne epekedj azután a férfi után, aki lehetnék, hanem jól nézd meg azt, aki vagyok.

169. oldal

>!
Natsu

Igazán egyszerű az életfilozófiám: ha egy adott napon senki sem akar megölni, az már jó napnak számít.

(első mondat)

>!
TóthKatalin

Maga, Ms. Lane, fenyegetést jelent másokra! Maga egy két lábon járó, beszélő, rózsaszínű katasztrófa!

109. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jericho Barrons

A sorozat következő kötete

Tündérkrónikák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: Az angyal
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Hernád Péter: Pannónia Parancsnok
Rachel Vincent: Stray – Kóborok
Vivien Holloway: Mechanikus farkas
Rick Riordan: Csata a labirintusban
Nalini Singh: Vonzódás
Nalini Singh: Angyalcsók
Darynda Jones: Harmadik sírhant
Laurell K. Hamilton: Végzetes flört