Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Keserű ébredés (Tündérkrónikák 1.) 1286 csillagozás
MacKayla Lane Georgiában élő kisvárosi lány. A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik, amikor értesül Írországban tanuló nővére, Alina meggyilkolásáról. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta.
A válaszok keresése közben azonban nemcsak nővére titokzatos életének, szerelmének és halálának részletei tárulnak fel előtte lépésről lépésre, hanem az ír város ódon falak mögötti, láthatatlan árnyékvilága is. Az ijesztő események sodrában rá kell döbbennie, hogy a múlt egymással is könyörtelen harcban álló furcsa figuráinak mesterkedéseit csakis akkor képes túlélni, ha megtanulja használni újonnan felfedezett adottságát, amelynek révén betekintést nyerhet a tündérek veszedelmekkel teli világába. A veszélyek leküzdésében segítőtársa is akad a kiismerhetetlen könyvesbolt-tulajdonos, Jericho Barrons… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2006
Kapcsolódó zóna
Enciklopédia 60
Szereplők népszerűség szerint
Jericho Barrons · MacKayla Lane · V'Lane · őrült · Mallucé
Helyszínek népszerűség szerint
Barrons Könyvek és Apróságok · Dublin
Kedvencelte 282
Most olvassa 19
Várólistára tette 520
Kívánságlistára tette 413
Kölcsönkérné 6
Kiemelt értékelések
„Az élettel kapcsolatban kétféle hozzáállás létezik: remény és félelem. A remény erőssé tesz, a félelem megöl.”
Akárcsak az első olvasás alkalmával, most is néhány óra kellett csak ahhoz, hogy elolvassam a könyvet. Nem számít, hogy tudtam, hogyan alakul a történet, egyszerűen képtelen voltam abbahagyni az olvasást, megint annyira magával ragadott.
Nagyon szeretem Moning stílusát, végig olvasmányosan és gördülékenyen ír, az egyik percben megnevettet, máskor meg teljesen elszomorít.
Mac és Barrons is szerethető karakterek, rengeteget lehet szórakozni a közös jeleneteiken. :D
Azt pedig külön imádom, hogy a történet Dublinban játszódik. ❤
Ezúttal figyeltem az apró részletekre is, és észrevettem azokat az információ morzsákat, amiknek a következő részekben még hatalmas jelentőségük lesz.
Szerintem a legtöbb könyvmolynak van legalább egy olyan kedvenc könyvsorozata, amit ugyan úgy vagy, ha nem, még jobban szeret, mintha először olvasná.
Számomra ez az egyik ilyen sorozat. Nagyon nehéz objektívnak maradnom, mert látom a könyv hibáit, de a világfelépítés és a nem hétköznapi karakterek mindenért kárpótolnak. Nálam nagyban hozzájárult ez a sorozat ahhoz, hogy ennyire megszerettem az olvasást és a fantasy-t mint műfajt.
Ráadásul azok közé tartozom, akik már a rózsaszín Mac-et is imádják. Kicsit szétszórt, kissé felszínes, de azok a riposztok, amiket levágnak Barrons-szel.
Mac & Barrons párosa még mindig az egyik kedvenc könyves párosom. Csak Cat & Bones előzi meg őket. Egyszerűen lefőzhetetlenek.
Olyan jól esett. Most lehetőségem lesz jobban megfigyelni a részleteket és magát Barrons-t.
Moning maraton – könnyed bemelegítés
Figyelem! Enyhén SPOILERES!
Az első kötet tipikus felütéssel nyit – egy idegen egy számára ismeretlen közegben nyomozni kezd. Ez a séma sokszor bizonyította már az életképességét, és az E/1 elbeszélésmóddal kombinálva határozottan felhasználóbarát, még írói oldalról is.
Azonban annak ellenére, hogy írástechnikailag ezt a sémát a legegyszerűbb összehozni, mégis az volt az érzésem, mintha egy lebutított VF regényt olvastam volna, néhány olyan résszel feldúsítva, amelytől fájdalmasan nyögni támadt kedvem.
Először is, a Rózsaszín Mac válogatott megnyilvánulásaitól minden rendes férfiemberhez* hasonlóan arcletépés felé tendáltam. A sorozat egészének elolvasását követően tudom, hogy mi volt az írónő célja, de hadd jegyezzem meg, nem kell ám a karaktert moha szintről indítani ahhoz, hogy lehessen látni, hová fejlődik.
A másik a férfi szereplők hihetetlenül változatos és plasztikus bemutatása volt: merthogy mind nagydarab, agresszív, kőgazdag, egomán, szociopata bunkó, csupán annyi különbséggel, hogy taplóságuk a műmacsó farokhossz méregetésnek pontosan melyik formájában jelentkezik.
Ez önmagában is kínos, de én kérek elnézést a férfinem nevében amiatt, hogy Mac mindet szexinek és állatiasan vonzónak tartja.
(WTF? – teszem fel a lírai kérdést…)
Már a könyv elején járva tudtam, hogy nem én vagyok a célközönség, de ez azért még így is mellbe vágott.
Ami jó volt, és ami miatt ezt a kötetet tényleg könnyed bemelegítésnek tudtam tartani, az a viszonylag jó párbeszédek; a helyenként egész jól elkapott hangulat és a baljós jövőkép megvillantása, amely elég érdekesnek ígérkezett ahhoz, hogy minden berzenkedésem ellenére nem bántam, hogy belekezdtem a sorozatba.
* Nem nemi diszkrimináció – felteszem, a nők egy része is sikítófrászt kap tőle, de mégis csak több rózsaszín tüllruhát és körömlakkot adnak el, mint rózsaszín férfipólót. ;)
„Jericho Barronst nem tudtam elképzelni gyerekként, ahogy megmosakodva, szépen megfésülködve, uzsonnásdobozzal a kezében iskolába megy. Biztos valami természeti kataklizma során született, nem anya hozta a világra.”
Alapvetően szeretem ezt a sorozatot, és nem először olvasom.
Eredeti nyelven még anno volt szerencsém megismerkedni az írónővel, persze akkoriban csak öt kötet jelent meg, azóta ez szerencsére gyarapodott.
Egy „jó” vételezés alkalmával beszereztem ami itthon fellelhető.
Tehát újra olvasás és mint olyan rá kellett döbbenjek, az első kötet azért még nem annyira jó.
Nem is a cselekményszállal van a gondom, hanem MacKayla Lane viselkedésével. Persze tudom, hogy valahol el kell kezdeni, de azért nem érzem ezt olyan csodás indulásnak.
Hisztis p*csa kb. a könyv háromnegyedéig.
A kiinduló szál Jericho Barronst sem kímélte, még egy ilyen beképzelt, arrogáns bunkót nem hordott hátán a föld…de azért ez egy pici somolygásra ad okot, mert valljuk be Hölgyeim, a legtöbbünknek ezen urak adják szívünk hevesebb dobbanását.
Kivéve engem természetesen. :P
Visszatérve a könyvhöz a borító gyönyörű, a világfelépítés nagyon tetszik, a két főszereplő meg jó lesz ha összeszedi magát.
Ez most négy csillagot ért, de jöhet is a következő kötet.
Hű.
*10 perccel és némi lehiggadással később*
Hűha.
Értelmes vagyok, tudom.
Ez egy fantasztikus sorozatkezdő rész volt.
Tudom, hogy ritkán mondok ilyet. Azóta félek a hosszabbnak tűnő fantasy sorozatoktól, amióta csalódtam a FTT-ben.
De ez tényleg fantasztikus volt. Nem csak a szereplőket kedveltem meg szinte azonnal, hanem maga a világ is a szívemhez nőtt. A humorról nem is beszélve. Imádtam. <3
Még ma belekezdek a következő részbe. Túl jó, tól tökéletes, egyszer biztos, hogy a polcomon fog pihenni.
„Egyébként szeretem a könyveket, jobban, mint a filmeket. A filmek megmondják, mit gondolj. Egy jó könyv megengedi, hogy legyenek saját gondolataid.”
Ennek a könyvnek rengeteg értékelése és rengeteg rajongója van. A Tündérkrónikák egy újfajta világot teremt meg, ahol az általános szerepek felcserélődnek. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy itt a tündérek azok, akik valójában úgy néznek ki, mint a hathetes tépett zombik, amikkel Victor Frankeinstein kirakózott gyerekkorában. Ennél a történetnél az olvasónak befogadónak és elfogadónak kell lennie. Csak akkor tudja igazán megszeretni.
Egyet előre leszögezhetek: én nem lettem hatalmas fan a könyv elolvasása után. Nem epekedek egyik karakterért sem. Igazából nem is tudom, kiért lehetne. Barrons-é, akiről nem sok mindent tudunk meg, és nem éppen az az izgató rejtélyesség övezi, vagy V'Lane után? Azt ki sem fejteném, annyira nevetségesnek tartom. Több férfi karakter, aki említésre méltó és/vagy nem halott… nem is fordul meg a történetben. Szóval nem, tényleg nem tudom megérteni azokat, akik szerint itt bármelyik karaktertől eldobom a bugyimat, pardon, az agyamat. Vagyis értem, de na.. nehogymár… engem inkább taszít… De kezdjük az elején.
A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/02/karen-marie-monin…
Hajajj, most még nem igazán bírom hová rakni ezt az egészet.
Korábban erről a sorozatról mindig csak jókat hallottam, viszont az utóbbi időben egyre több negatív vélemény jött velem szembe, és főként olyanoktól, akiknek adok a véleményére.
Az egyértelműen elmondható, hogy ez egy bevezető könyv. Számomra még nem is vált mindig világossá, rengeteg kérdés maradt bennem, ami mondjuk nem meglepő, elvégre valamit hagyni kell a későbbiekre is. :D
Alapvetően tetszik ez a világ, amiben játszódik, de a főszereplőink, hm.. hagynak némi kívánnivalót maguk után. Mac karakterével még egészen jól elvoltam, még ha néha elég idiótán is viselkedik, de nyilván én sem lennék értelmesebb, ha egyszer csak közölnék velem, hogy sidhe-látó vagyok. :D Remélem, hogy később jobban meg fogom őt érteni.
Barrons. Arrogáns seggfej. Utálom, hogy ennyire titkolózik, hogy nem mond el semmit, még akkor sem, amikor igen fontos lenne. spoiler
Nem volt egyetlen egy szereplő, akit igazán meg tudtam volna kedvelni, de érdekel, hogy mi lesz a történet folytatása, mindenképpen olvasni fogom tovább.
Zavaró volt az írásmód. Nem az E/1-gyel van gondom, bár ennél a könyvnél nálam pont nem jött át tökéletesen, hanem az zavart, hogy időnként kiszólt az olvasókhoz. Meg amikor előreutalt a jelenre.
Zavaró dolog 2: mik ezek a lehetetlen szavak? Kiakasztott, hogy le van valami írva, és teljesen máshogy kell kimondani. Mintha leírnám, hogy kutya, de azt kellene mondanom, hogy macska… :D
Anno, mikor először olvastam el a sorozatot, teljesen magával ragadott és befészkelte magát a bőröm alá. Már nagyon régóta terveztem az újraolvasást, mert meg kell mondanom nem emlékeztem a részletekre. De szerettem volna saját példányokat, és szerencsére már van is, szóval nem volt akadálya, el is kezdtem. És még mindig szerelem. Ha azt mondanám szeretem az enyhe kifejezés, imádom Moningot, a világot, amit alkotott. Mennyi ideig tarthatott ilyen aprólékosan kiépíteni? Mert Moning minden apróságra odafigyel, egy elejtett kis mondattöredék később még nagyon sokat jelenthet.
Szóval azt biztosan tudom, hogy erre a részre tisztán emlékszek, inkább a későbbiek homályosak számomra. De meg kell mondanom, ugyanúgy olvastam mint első alkalommal. Alig bírtam lerakni, főleg, amikor éjfélkor elkezded, és csak annyit látsz már, hogy fél négy van… Hát igen, Moning már csak ilyen.
Már nagyon hiányzott Barrons is, érthető dolog, hogy miért, ahh imádom őt is. Mac engem nem idegesített, kedvenc főhősnőim egyike, és igaz itt még nem olyan erős és céltudatos mint a további részekben, ám már kezd fejlődni. Igazából, ha valaki meghallja a tündér szót, nem ilyen tündérekre gondol. Én se ilyenekre gondoltam, mert ezek a tündérek aztán nem kedvesek, mint más fantasy társaik. Lehetséges, hogy már túl elfogult lettem a sorozattal kapcsolatban, de ezt mindenképp muszáj egyszer elolvasni, mert nagyon-nagyon jó. És egyszer tuti elmegyek Dublinba.
Hát ez…
Aztamindenségit!
Engem ez a könyv úgy elbűvölt, hogy csak pislogok, esküszöm.
Van egy olyan erős hangulata, egy annyira fantasztikus atmoszférája, hogy szívdobogva olvastam.
Izgalmas, eredeti, merész, totál magába szippantott már az első oldalakon!
És hát a borító is mesés.
Megvett kilóra, komolyan.
– Néha, Ms. Lane – mondta –, az embernek szakítania kell a múltjával, hogy legyen jövője. Ezt soha nem könnyű megtenni. Ez az egyik különbség a túlélők és az áldozatok között. Elengedni azt, ami volt, hogy túlélje azt, ami van.
Nem sok olyan könyv van, amely az első pár oldal után a kedvencemmé válik… na, de ez! Egy sorozat első része, és már rá is nyomtam a kedvenc gombra!
Amikor elkezdtem olvasni el sem tudtam képzelni mit kapok, mit kell elvárnom ettől a regénytől, viszont egyszerűen letehetetlen volt! Úgy beszippantott, hogy egy nap alatt kiolvastam és csorgott a nyálam a folytatásért. Meg persze Barrons-ért is! :D
Maga a történet élvezetes, gyors lefolyású, nem lehet rajta unatkozni. Kifejezetten örültem Mac naplójának, és a leírásoknak, hiszen egyszerre azért elég sok információt kapunk, amelyeket nehéz megjegyezni.
A karakterekkel sem volt semmi bajom, régebben picit hasonlítottam Mac-re, így teljesen eltudtam őt fogadni. Legalább színt visz Jericho életébe. :)
Természetesen J.B. az álompasi. Nagyon megszerettem őt, még ha bunkó is.
Egyszóval imádom az egészet.
Népszerű idézetek
Egyébként szeretem a könyveket, jobban, mint a filmeket. A filmek
megmondják, mit gondolj. Egy jó könyv megengedi, hogy legyenek saját
gondolataid. A filmek egy rózsaszín házat mutatnak, egy jó könyv viszont azt mondja, hogy van egy rózsaszín ház, de megengedi, hogy az utolsó simításokat magad végezd el, esetleg kiválaszthatod a tető stílusát, és leparkolhatsz előtte. Az én képzeletem mindig felülmúlta a filmeket.
44. oldal
Jericho Barronst nem tudtam elképzelni gyerekként, ahogy megmosakodva, szépen megfésülködve, uzsonnásdobozzal a kezében iskolába megy. Biztos valami természeti kataklizma során született, nem anya hozta a világra.
54. oldal
Maga, Ms. Lane, fenyegetést jelent másokra! Maga egy két lábon járó, beszélő, rózsaszínű katasztrófa!
109. oldal
A sorozat következő kötete
Tündérkrónikák sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Szélesi Sándor: Az ellopott troll 92% ·
Összehasonlítás - Oliver Bowden: Assassin's Creed – Alvilág 82% ·
Összehasonlítás - Ilona Andrews: Magic Burns – Perzselő mágia 92% ·
Összehasonlítás - Kevin Hearne: Hounded – Üldöztetve 85% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A Setét Torony – Callai farkasok 87% ·
Összehasonlítás - Laurell K. Hamilton: Véres csontok 86% ·
Összehasonlítás - Karen Chance: Árnyak vonzásában 81% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: Szíve helyén sötétség 91% ·
Összehasonlítás - Rachel Vincent: Stray – Kóborok 85% ·
Összehasonlítás - Nalini Singh: Angyalárny 92% ·
Összehasonlítás