Feverborn (Fever World 3.) (Fever 8.) 87% 58 csillagozás

Kitartok KMM mellett, de fogalmam sincs meddig lesz ez így. A Tündérkrónkák 1-5. része örök favorit lesz, viszont az Iced óta mélyrepülésnek érzem a történetét. Ezt a kötetet csak egy kiegészítő kötetnek éreztem, ami összhangban volt a korábbi részekkel, de semmi újdonságot, semmi extrát nem tartalmazott. Azon kevesek közé tartozom, akik bírják Mac-et (nagyon is), de nekem is kezd elegem lenni belőle. Folyton egy helyben toporog és a régi életéről áhítozik. A folyton ismétlődő belső monológjai továbbra sem viszik előre a cselekményt. Annál inkább próbára teszi az olvasó türelmét, viszont Lor cselekményszálat még az övénél is feleslegesebbnek éreztem. Egyszerűen oda nem illőnek érzem az ő fejezeteit. Barrons szemszöget szeretnék. Sokkal többet. Egy könyvet, ami csakis az ő kics***** szemszögéből van megírva.
A Barrons & Mac jeleneteket továbbra is imádom és még mindig imádom őket együtt, de sokat agyalok azon, hogy miért kell folyton visszarángatni Mac-et a buta, szőke liba, Barrons-t pedig a folyton morgó emberállat' sztereotip szerepkörbe, miután 5 részen keresztül nagy nehezen, de sikerült azt maguk mögött hagyni. A Dani/Jada vs. Ryodan macska egér játékból is szerettem volna többet kapni. Nekem is nagyon hiányzik a folyton vidám, életrevaló, beszólogató Dani. spoilerTovábbra is nagyon szeretem a karaktereket, a cselekményt, mert tud izgalmas is lenni. Az írónőt, azt, ahogy ír, de mindez kezd kevés lenni. A nagy összevisszaságból végül lett egy izgalmas vég, csúnya függővéggel. Ezt már egyszer kétszer, sokszor eljátszotta. Így aztán várhatok a Feversong-ig.

A tortenet es a tortenetvezetes meg mindig tiz pontos, ugy ahogyan a felepitett vilag es a karakterek is. Ugyanakkor ott van maga a teny, hogy barmennyire is imadom az ironot es a sorozatot realisan kell latnom az egeszet.
Mac es Barrons mar megannyi eselyt kaptak, nem azt mondom, hogy nem jo roluk olvasni, de mar annyiszor elhuzta a mezesmadzagot elottunk Dani es Ryo kapcsan, hogy egyszeruen mar azt varnam… Ugyanakkor valahol meg sem. Mert igy amennyit es amilyen formaban szerepelnek kevesbe erettnek erzem oket erre.
Jada pedig barmennyire is nem szeretnem egyre inkabb novi ki magat. Felreertes ne essek nagyon is birom ot, de nekem hianyzik Dani… az a Dani, akit annyira imadtam, aki annyira porgott, aki annyira vicces volt, es gyerekes… es hat szoval o volt Dani.
Ezzel szemben Jada egy igazan eros noi karakter, akivel kapcsolatban eloszor azt hinne az ember, hogy nincsenek melysegek es a karaktere nem epul igazan komoly alapokra. Azert valljuk be, itt durvan beintett a kerkedoknek.
Az viszont ketsegtelen, hogy a -szamomra- nyulfaroknyi reszek ellenere, meg igy is Ryo szamos masik oldalat is megkapjuk, ami miatt pedig talan egy kicsit szemet is tudok hunyni a dolgok felett.
De megis kezdek egyre morcosabb lenni… persze, kepmutatas lenne a reszemrol azt mondani, hogy nem latom szivesen Barronst vagy, hogy nem varom az o reszeit, de… de… hat nos igen. Remelem a jovoben a kevesebb neha tobb elven Mac szemszogei most mar visszafogasra kerulnek.

Sajnos még nem volt igazán előrelépés vagy javulás a Burned óta, de mindig epedve várom az új Tündérkrónikák kötetet és mindig örömmel vetem bele az újabb részbe. :)
Az előző résznél a legnagyobb bajom az volt, hogy egy helyben toporgunk. Na ez az érzés nem igazán változott. A szereplők (főleg Mac) rengeteget agyalnak és ezért kicsit kevesebb a párbeszéd. Már az Iced-ban kaptunk egy nagyon érdekes és veszélyes szituációt, amiből hatalmas durranás lehet, de minden nagy dobást a végére tartogat az írónő. A falat kaparom, hogy legyen több Ryodan és Jada jelenet, annyira vágyok rájuk, mint korábban Mac és Barrons egymásra találására.
Ezek voltak a negatívumok, de szerencsére dicsérni való is folyamatosan akad. :) Moning mesterien tudja a cselekményt alakítani, ezt eddig is tudtuk és ez egyáltalán nem változik egyetlen résznél se. Ahogy fentebb is említem, a lezárásnál most is hatalmas durranásra várok. Ha csak nem akaszt ki egy-egy írói döntés, akkor imádni fogom a Feversong-ot. Tetszett, hogy többször bukkant fel Táncos és amilyen változáson átesett. Viszont az első felbukkanásánál azt hittem, hogy kicsit jobban megkavarja az álló helyzetet. Bár ki tudja, mi lesz még… :) Mac és Barrons közös jeleneteibe még most is beleborzongok, őket nem lehet megunni. Tudom, hogy nem mutatnak sok újat, de egyszerűen imádom az ő párosukat. Szeretem a könyvekben, hogy nem pár oldalanként van nézőpont váltás, hanem kicsit nagyobb lélegzetvételnyi mondandót közöl mindenki velünk. A túl gyakori váltásoktól a falra tudok mászni. És végül Lor… Annyira jó karakter. :D Szeretek a fejében lenni, rengeteget nevettem rajta. :D
Az események alakulása miatt még mindig jó ez a sorozat, csak kicsit fölöslegesen van elhúzva minden. Milliószor lepődtem meg olvasás közben és a történet magában hordozza egy zseniális lezárás lehetőségét.

well… FUCK.
(Bővebben, ha levizsgáztam megbukok, mert nem tudtam letenni ezt az átkozott könyvet…..)

Kezdem a végén. Mi a fészkes fene!! :O Persze, h kapok a következő után!
Amúgy jó volt ez a rész is, de könyörgöm Mac belső monológjaival történjen valami, legyen negyede vagy ne a végtelenből induljon el és úgy jusson el a kályháig, mert az a sok sok oldalnyi blabla nagyon nagyon untató. Izgalmas is volt meg nem is a rész, volt mikor alig bírtam letenni a könyvet (komolyan mi fog még itt történni???), volt mikor csak sóhajtoztam és félretoltam az olvasómat (Macmonológok elveszik a kedvem). Amit nagyon várok, h legyen végre Ryodan szemszög, de csak éheztet az írónő, kapok Lor-t aki amúgy nagyon szórakoztató :D, de valljuk be nem Barrons vagy Ryodan.

Ó! Azt a leborult függővéges mindenségit!!! Ez de jó volt!
De!
Könyörgöm, ne menjen el ez a sorozat még jobban az erotikus/romantikus nyűglődés írányába! A szereplőkől akarok olvasni. Annyi érdekes karakter van. A kilencek is bőven többek, mint egy-egy spoilergép! És Christianról, meg Shazamról és Daniről!! Meg az Unsellie királyról. Meg mindenkiről. Annyi minden van, amiről tudni akarok. Kevesebb testnedv, több infó :D

Az előző résznél a legnagyobb bajom az volt, hogy egy helyben toporgunk. Na ez az érzés nem változott. Mac még mindig túl sokat agyal. Eddig azt hittem magamról, hogy mindent túlgondolok, de ezek után… hozzá képest kismiska vagyok. Nagyon szívesen olvasnék tőbb Ryodan – Jada jelenetet, majdhogynem annyira shippelem őket mint Barronst és Macet.
Ezen kívül azért Moning még mindig mesterien tudja a cselekményt alakítani. Nagyon remélem, hogy a Feversongban valami óriási bombát dob le majd az írónő, hogy megint azt mondhassam: azta!
Mac és Barrons közös jeleneteit egyszerűen képtelenség megunni! Igaz nem mutatnak újat, de a párosuk számomra örök és at is marad.
Lor pedig… egyszerűen zseniális karakter! Többek között az ő nézőpontjait várom nagyon, mert eszméletlenül szórakoztató!
Kicsit úgy érzem, hogy KMM nagyon nyútja a dolgokat, mint a rétes tésztát, ezért ahogy fentebb is írtam, remélem valami nagy dobást tervez a Feversong kötetre, mert akkor tuti befutó lesz!

hogy azt a jóságos megveszekedett vicsorgó menyétet neki aztat!
what a $@!%?!!
totál teljesen kész vagyok!
szóval../ spoiler ütheti fel a fejét /

1. nem tetszett, hogy megint előrángatta Moning néni Mac-et… unalmas és nem köt le… láttuk, hallottuk, tudjuk… 5-6 könyvön át.. NE! többet NE! engedjük már el barrons-al együtt .. legyen kis mellékszál.. könyves bolt, pici beast .. ohh happy mindenki… viszont azt azért dicsérjem meg, hogy a történet vezetése irományról irományra az valami fantasztikus…még mindig állítom, hogy ez a NŐ egy ufo, egy zseni… és halványlila tekergős gőzöm nincs róla, hogy mi lesz ezek után..

2. Jada/Dani-Shazam. egyik oldalam követeli vissza az icedben megismert lendületes és jó fej, vagány kis csajt.. a másik oldalam összegyúrná a két karaktert.. hiszen én Jada-t is bírom.. mert belevaló, igazi badass hősnő és ugye azért Ryodan-nek pont tökéletes lenne tegyük hozzá, hogy azért ezt Jada/Dani is kapizsgálja már Shazam és a közöttük lévő kapocs.. oké, szerintem csak ennyit mondok.. írok… szépséges :'( Ryonak össze kell kapnia magát.. 'vele' szemben 3. a váltott szemszögek felrázták az egész Mac utáni és körülötte levő dolgokat. kapunk egy kis .. nem mondom, olvassátok :D egyébként ha nem nézek bizonyos részeket.. majdnem olyan jó ez a story mint az iced.. talán az új nap virrad-hoz hasonlítanám, mert azért nekem mégis csak az iced a kedvencem :) :P 4. Lor :D jesszus! túl sok? túl kevés? talán mindkettő. egy biztos,imádtam amikor jelen volt.

5.Christian.. nem tudom kinek van vele baja.. meg nem is érdekel, én tutira viszem.. vinném.. azért engem megleptek .. de mit várunk, biztos ha valami titok, smúzolás..ryo keze benne van :D bosszankodtam? igen.
nevettem?igen.
szurkoltam?igen.
sírtam?igen.
szerettem ezt a részt? igen.
végül csak 1-2 mondat még..
ha Ryodan karakteréért eddig oda voltam,akkor most szemrebbenés nélkül kijelentem,hogy rajongásom iránta határtalan. ha lenne egy szeretet mérő eszköz, akkor az már régen kiakadt volna, mert lehetetlen leírni és megfogalmazni ezt a fajta érzelmet.
tényleg már csak egy valami..
nektek, mert olyan jó volna már együtt látni titeket..
https://youtu.be/UnTQZDya8s4

Hááátttt….
Nekem még mindig az Iced jelenti a sorozat csúcsát, szorosan a nyomában a Shadowfeverrel és a Dreamfeverrel. Sajnos sem az előző, sem ez a kötet nem ért fel a korábbiakhoz az én szememben. Persze ettől még nem mondanám, hogy egy az egyben tré az egész, csak hát túl magasan van az az átkozott léc :D

Az sem segít az értékelésben, hogy Mac-kel elég hullámzó volt a viszonyom mindig is. Az első pár kötetben ki nem állhattam, olyannyira, hogy az első kötetet harmadik nekifutásra sikerült csak elolvasnom. Aztán a Dreamfeverre rendesen összeszedte magát, zajlottak az események – akkor éreztem, hogy volt értelme végig nyűglödni az elejét. Az Iced-del kapcsolatban kicsit szkeptikus voltam, mert Dani sem volt éppen a szívem csücske, de abszolút pozitív csalódás volt a számomra.

Aztán Karen valamiért úgy döntött, hogy a korábbi híresztelésekkel ellentétben, a továbbiakban nem Dani lesz a középpontban és ezzel együtt visszahozta Mac-et és Barronst. (Tudom, tudom, én hiányoltam még az Iced idején, hogy hol a túróban bújkálnak, de azért ennyire nem hiányoztak :D) Nem is lenne ez feltétlenül baj egyébként, ha hozná a korábbi szintet, mármint a jobbikat. De sajnos én úgy érzem, hogy Mac-kel visszatértünk az első egy-két kötet szintjére. Halálosan idegesítettek a végtelen belső monológjai és a rengeteg visszaemlékezés. Egy kicsit úgy érzem, mintha Karen „valamilyen” nyomásnak engedve visszahozta a nagy kedvenceket, de nem igazán tudna mit kezdeni velük. Korábban már mindent elmondott róluk, amit akart és mostanra csak a szex és a rengeteg visszaemlékezés maradt. Persze, lehet, hogy nem így van, bennem ilyen érzést ébresztett.

Lehet persze kérdezni, hogy ha ennyire rühellem, minek olvasom – nos azért, mert annyira azért mégsem rühellem :) Vannak momentumok, amik idegesítenek, de még több pozitívum, mint például a többi szereplő – Jada, Ryodan, Lor, Cruce, Christian *-* – és a mostanában csekély, de mégis ott lévő cselekmény, amik miatt érdemes folytatni.

Szóval összességében úgy néz ki, mintha halálra lehúznám az egészet, pedig igazából csak annyi a bajom, hogy nem tudja megugrani a saját korábbi szintjét :D Pedig a legjobbakkal is előfordul, ezért bízom benne, hogy a következő rész kárpótlásul atom epic lesz!

Ilyen befejezés mellett még szerencse, hogy 5 nap és megjelenik a Feversong…