Dreamfever (Fever 4.) 93% 69 csillagozás

Olvasói vélemények a könyvről:
„Nem tudtam, hogyan lesz képes folytatni Moning a történetet a harmadik rész után. Szerencsére nem kellett csalódnom: a sorozat eddigi legjobb kötetét foghatjuk kezünkbe.” F.Anita

„Olvasd el. Angolul, németül, mandarinul, tökmindegy. De ki ne hagyd!” Anita

„Ha Barrons ennél is szexibb lenne, felgyulladnának a könyv lapjai. Ami ennél a regénynél nagy kár lenne!” Nita

„Azt hitted, a harmadik rész végén igazi függővéget kaptál? A negyedik rész vége majd megváltoztatja a véleményed! Addig is készülj fel egy őrjítően izgalmas utazásra Mac-kel és Barrons-szel!” @Nita_Könyvgalaxis

Miért is jó újraolvasni? Hát többek között azért, mert rájön az ember, hogy mikor először magyarul olvasta, akkor valamit nagyon benézett. De köszönhető az angol nyelv szépséginek, főleg, hogy ha ő róla van szó, akkor tudunk a nemére következtetni, sikerült megvilágosodni. (Azért, majd ez még megbeszélem valakivel, aki szintén olvasta angolul a részt, jobb biztosra menni.D)

Ebben a részben már eléggé benne vagyunk az események sűrűjében, mindenkinek szembesülnie és alkalmazkodnia kell az új helyzethez. Amellett, hogy a világ is változott, az elbeszélés nézőpontja is, hiszen kicsit belekukkanthatunk Dani fejébe.
Én azt hiszem, mindig is inkább a nyugodt tini típusba tartoztam, így furcsa a felhúzott kakukkos óra Danit látni, de még ha azonosulni nem is tudok vele, mint egy fiatalabb testvért, nagyon tudom kedvelni. És bár tény, hogy fiatal, de igaza van, mikor azt mondja, hogy már annyi mindent látott, hogy nem kell teljesen gyerekként kezelni.
Mac…visszatért, Gondolom mindenki sejtette, hogy muszáj lesz neki. Ahogy ő is mondja, újra meg újra elesik, de mindig talpra áll. Amit egyedül sajnáltam az ő részéről, hogy szerintem rosszul kezelte a Barrons-szal folytatott első beszélgetést, ha ott máshogy indítanak, nem kellett volna az 5. részig várni az áttörésre.
Barrons…hm hát őt nem lehetne nem kedvelni, persze időnként én is megfojtanám, de attól még imádom. Főleg, hogy időnként elővigyázatlan és beláthatunk az álarc mögé. Persze túlzás idealizálni, mert ő nem a szőke herceg, de ezzel semmi gond sincs.
Ryodan is feltűnt végre, és igaz, hogy csak néhány rövidebb jelentere, de azért elég sok mindent megmozgatott, kezdve a Chester-es beszélgetéstől a lezárásig.
Bár tény, hogy a sidhe-látók időnként tényleg egy csapat birkára emlékeztetnek mentalitás tekintetében, de ebben a részben végre elkezdik azt tenni, ami a dolguk lenne. Kat aranyos lány, őt kedvelem, viszont Rowena egy borzasztó vén boszorkány. Jelenleg nem tudnék említeni senkit, akit tőle jobban utálok. Persze azért LM, Fiona és V'lane sem a szívem csücske. A kis Csingiling (jót nevettem Barrons-on, mikor ezt említette) tényleg annyira próbálkozik és időnként még én is megenyhültem irányába, csak kár, hogy tudom, amit tudok…

Ebben a részben egy csomó dolgot megtudunk, csak még mi magunk sem tudjuk, hogy ezt hova is tudjuk elhelyezni a kirakósban. És ez az, amit szeretek Moningban, hogy olyan ügyesen adagolja az infókat, csavarja a szálakat, hogy még a végére nem érsz, semmiben nem lehetsz biztos.

Nem értem. Eddig azt gondoltam, hogy az én kis érzékeny lelkemmel a romantikus, hozzám hasonlóan érzelgős pasik pártját fogom a könyvekben. Erre jön egy arrogáns, cinikus, bunkó petúniafej és romba dönti az elméletemet! Hát mit eszek én rajtad, Jericho Barrons????
A sorozat első három kötete is tetszett: izgalmasak voltak, pörgősek. De ez? Ez mindent visz! Imádtam! Még mindig izgalmas, még mindig tele van titkokkal, még mindig vadul szexi és még mindig imádom Barrons és V'lane szócsatáit (volt, hogy lefordultam az ágyról úgy nevettem!) .
A végét nem említem… már megtették előttem…azonnal kell olvasni a következőt!!!!

Hát, wow. Spoiler nélkül nehéz erről a részről írni, nem is fogok, csak annyit, hogy pont jó ez így.
És szép cliff-hanger, az biztos! :D

Semmi értelmes nem jut az eszembe… Egyszerűen briliáns!!

„Hy, I'm Light and I'm an addict.”

Azért a vége nem olyan borzasztó nagy kérdőjel. Nem olyan nehéz megtippelni hogy ki vagy mi az a valami. Az már sokkal nagyobb fejtörést okoz hogy Missz Rózsaszín Veszedelem hogy mászik majd ki ebből a viharból. De ha átmegy rózsaszín nyáladzásba az utolsó rész, esküszöm felülök az első repülőre és puszta kézzel fojtom meg Moningot, de csak miután letörtem az írós kezét.
És most szünet hétvégéig. Ezt nem lehet meló után este olvasni. Ma hajnalban is fél órát ordítoztam magammal hogy takarodj már aludni: Aztán még fél órát pörögtem Barronson miután kikapcsoltam a gépet. És már két óra volt, én meg még mindig nem aludtam. Szombaton viszont senkinek sem vagyok otthon! Kivéve Ms Lane-nek és Barronsnak :-D
Ja, és azt akartam még mondani, hogy nem biztos hogy Barrons itt a legnagyobb kérdőjel. Legalábbis nekem Missz RV is egyre nagyobb kérdőjel. Biztos hogy ő „csak” az amiről azt hiszi hogy az?

Nehezen találok szavakat.Egyrészt elég sokkoló volt a befejezés, másrészt pedig iszonyatosan jó volt ez a könyv. A sorozat legjobb kötete. És a most futó sorozatok közül szerintem a legjobb. A cselekmény nagyon pörög, a karakterek egyre és egyre jobbak, a világ egyre részletesebb,színesebb. Az írónő stílusának szerintem jelenleg nincs párja a hasonló könyvek között. Ez most már tényleg nem csak egy romantikus könyv, hanem egyre inkább fantasy(?) ,méghozzá a legjobb fajtából.
Tulajdonképpen semmilyen más könyvre nem vagyok kiváncsi jelenleg,csak ennek a következő részére :)

Egy kicsit vontatott volt az eleje, de az utolsó száz oldalt olyan gyorsasággal olvastam, mint ahogy Dani fut :) És a befejezés!!!! Na neeeee! Megöl a kíváncsiság….az írónő tudja borzolni a kedélyeket, az egyszer már biztos.
Barrons: két szó -> szerelmes vagyok! Ez a pasas tudja ám, hogy kell visszahozni az életbe egy nőt :D
Nagyon kíváncsi vagyok a következő részre, IDE VELE!

Én nagyon-nagyon türelmes voltam, de az önmegtartóztatás során, amikor egy halvány reménysugarat sem láttam, egyszerűen nem bírtam tovább. Elolvastam. Amivel még nagyobb kínokat okoztam saját magamnak, ugyanis itt nem lehet megállni. Tudnom kell, hogy mi történt!!!!!!!! Asszem a Fever sorozat Priya-ja lettem… és Barronsé <3

Ha Moning csak jó lehet! Tőle mindent megkapok amit szeretek egy könyvben.
Az első három kötet fantasztikus volt számomra. Ahogy eddig, most sem volt ez másként, minden benne volt amit vártam ettől a sorozattól és a folytatástól. Talán Barrons… belőle kértem volna még, annyi, de annyi titok lengi körül. A legtitokzatosabb és legizgalmasabb karakter akivel eddig találkoztam!
Végre megismerkedhettem Ryodan-nal és megtudtam mit rejt az IYD szám. Vagy nem? Kiborít! Utálom a végét! Hogy lehet így befejezni? Majd szét feszít a kíváncsiság és aggódok is. Ugye nem az lesz a folytatása amire gondolok…? Végem lesz!