Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Álom és valóság (Tündérkrónikák 2.) 978 csillagozás
Még csak néhány hét telt el azóta, hogy a sorozatunk első kötetéből megismert MacKayla Lane repülőgépe földet ért Dublinban, és az ír fővárosban máris fenekestül felfordult a világ. Mac erre alighanem csak annyit mondana: na és, az övé is felfordult, abban a pillanatban, amikor értesítették róla, hogy Írországban tanuló nővérének brutálisan megcsonkított holttestét megtalálták egy szeméttel borított sikátorban, Dublin északi részén.
Macet attól fogva a bosszú élteti. Pártfogója, a titokzatos Jericho Barrons segíti őt abban, hogy az ősi tündérvilágba vezető misztikus nyomokat követve, eljusson Alina gyilkosáig. A nyomozás során megismeri a város ódon falai között nyüzsgő ijesztő árnyfigurákat, szörnyeket, gengsztereket és gonosz tündéreket, megtanul káromkodni, lopni, hazudni és ölni. Egyetlen rövid hónap alatt sikerül a város minden mágikus erővel bíró lényének a tyúkszemére lépnie. Egyre több veszély leselkedik rá, de szerencséjére Barrons mindig kéznél van, hogy kimentse… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2007
Kapcsolódó zóna
Enciklopédia 32
Szereplők népszerűség szerint
Jericho Barrons · MacKayla Lane · Lucifer · Ryodan · V'Lane · Derek O'Bannion · Jack Lane · Kahlil Gibran · Rowena
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 202
Most olvassa 16
Várólistára tette 149
Kívánságlistára tette 110
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
„Akit Jericho Barrons kedveskedve megérint, az úgy érzi magát, mintha ő lenne a legkülönlegesebb ember a világon. Olyan ez, mint odamenni a dzsungel legnagyobb, legvérszomjasabb vadállatához, lefeküdni mellé, a szájába tenni a fejed, és ahelyett hogy megölne, megnyalogat és dorombol.”
Nem kicsit törtem a fejem, hogy anno miért is imádtam ennyire ezt a sorozatot.
Mert bár imádom a tünde létet, ebben a sorozatban pedig pont az a vonzó, hogy kiismerhetetlenek, hisztisek és pszichopaták.
Ez most is adott és természetesen ez tetszik, amiatt se szólhatok, hogy nem elég pörgős. Hisz a cselekményszál tágul, ahogy új karakterek színesítik a lapokat.
MacKayla Lane útnak indult a fejlődés útján, már kevésbé irritáló, bár azért hanyatt sem dobom magam miatta. Az a bizonyos rózsaszín tütü kezd lebomlani a popijáról, és halad a vérbeliség felé. Mondjuk le a kalappal, hogy eltudja viselni ezt a irritálóan bunkó Jericho Barronst.
Ha már róla van szó, egy megátalkodott popsifej, és dögös ide vagy oda, vele ütötték anno agyon a mamutot. Nem tudom anno mit ettem rajta, de most egyenesen arcon töröltem volna párszor…elviselhetetlen.
Ami a kis „szerelmi illetve szexuális” kapcsolatukat illeti, ez megint egy ki a domináns és ki az alattvaló kapcsolat. Sokszor homlokomat ráncoltam, hogy ebben semmi erotika nincs, de a lealázás, majd adok egy kis vágyat, majd újabb megalázás váltakozás engem untatott nem pedig feltüzelt.
Szóval akadnak gondjaim bőven vele, de az alaptörténet még mindig tetszik annyira, hogy érdekeljen a következő rész.
Remélem ez már tényleg sokkal jobb lesz.
Újraolvasás pipa!
Nem tudok kevesebbet adni. Bármennyire is próbálkozok, nem tudok hibát találni benne.
Fantasztikus volt. ♥
Mac karaktere hatalmas változáson ment keresztül ebben a kötetben, és van egy olyan érzésem, hogy nem fog itt megállni.
Barrons… Ó, istenem, Barrons, maga egy állat, de úgy szeretem! ♥
Alig várom, hogy elkezdhessem a következő részt. ♥
Bár az első részét is szeretem, ez sokkal pörgősebb és izgalmasabb annál.
Mac karaktere kezd szépen lassan kibontakozni, új szereplők bukkannak fel és a tündérek világát is egyre jobban megismerjük.
A cselekmény nem áll meg egy pillanatra se, ugyanúgy szeretem az akciódúsabb részeket, mint azokat, amelyekben a tündérek múltja kerül előtérbe.
Az pedig külön piros pont számomra, hogy Barrons születésnapja október 31-én van, akárcsak nekem. :))) ❤
Majdnem elfelejtettem értékelni. Ez a sorozat egyre jobb és jobb. Mac-kel is így vagyok. Bár én őt az első kötettől fogva szeretem.
Imádom, ahogy egyre összetettebb a történet, és minél jobban bonyolódnak a szálak, annál érdekesebbé, izgalmasabbá válik az egész könyv. A nyomozós részek a kedvenceim és amikor a páros együtt van. Izgalmas, érdekes világ. Imádom Dublint de nem hiszem, hogy szeretnék élni egy ilyen Dublinban.
Barrons pedig….*sóhaj*
Egyáltalán létezik nála jobb, titokzatosabb, alfább könyves fickó? – Szerintem se.
Jericho Barronsszel kapcsolatban csak az biztos, hogy vele kapcsolatban semmi sem biztos.
Egyre jobban imádom ezt a sorozatot! Karen által felépített világ egyszerűen lenyűgöző. Kevés fantasy-t szeretek, de ez eddig nagyon tetszik.
A történet továbbra sem lassú, inkább minnél több karaktert, szörnyet és lényt ismerünk meg, annál színesebb és gyorsabb az egész. Teljesen kíváncsivá tesz, csak úgy falom a lapokat.
Mac-et még mindig kedvelem, bár szemmel látható a bizonyos mértékben való változása. Csak remélni tudom, hogy nem fog átesni az érem túloldalára, mert annak nem lenne jó vége.
Barrons, huhuhuhuhuhu. Amikor csak rá gondolok semmi értelmes nem jut az eszembe. xD Igazából minden fejezetben szívesen olvasnám az ő eszmefuttatásait, mert amúgy nem sokat kapunk belőle. Telhetetlen vagyok, vállalom. :D
Összességében ez a rész is letehetetlen volt, bátran ajánlom mindenkinek.
Hm… annyira azért nem ragadott magával a történet, mutatja ezt az is, hogy egy hónapja olvastam, és már elég hiányosak az emlékeim a történettel kapcsolatban. Inkább a benyomásaim vannak meg.
Az első résznél megelőlegeztem a 4 csillagot, erre a részre bátran meg merem már adni a 4-et. :) Jobb volt, mint az előző, de azért szintet még nem lépett.
Egy dolog van ebben a sorozatban, amit nagyon nem tudok hová rakni: V'Lane. Fura nekem ez a szextündéreskedés. Valahogy nem illik bele számomra a cselekménybe. Meg kifejezetten irritál, de ez már legyen az én problémám. :)
Barronsba még mindig nem szerettem bele. Egy fokkal jobb volt, mint korábban, de még mindig nem értem a rajongást körülötte.
Annak örültem, hogy a cselekmény egy kicsit sűrűbb volt, elvégre már nem kellett a tündérek világát az alapjaitól bemutatni, ennek ellenére még mindig rengeteg, rengeteg kérdésem van. Azt hiszem, kénytelen leszek továbbolvasni, mert nagyon kíváncsi vagyok. :)
Nem adnék négy csillagot, de az előző is ennyit kapott, és ez a rész jobb volt. Egyébként messze nem egy jó könyv..
Igazából minden fáraszt. Hiába kezd Mac kinőni a rózsaszín tüncipóni énjéből persze más választása úgy sincs, hiába akciódúsabb, felcseszi az agyam a titkolózás. Semmi nem világosodik meg, ellenben még több lesz a rejtély.
Biztos sokan erre buknak, de ne már…
Barrons. Mit esznek rajta?? Konkrétan így képzelek el egy nem megegyezésen alapuló domináns-alárendelt viszonyt. Üti-veri, kiabál vele, fenyegeti, leláncolja, a „szexi jelenet” is egy erőszakolásra hajaz. Persze Mac dacolásával és Barrons által odadobott konc sikereivel próbálja ezt tompítani az írónő.
Komolyan vívódom, hogy mit csináljak.. szívem szerint valahonnan megtudakolnám milyen kelta tündérmanó is Barrons aztán pápá.. még meglátom.
De nem értem mire ez a sok rajongó. :(
Hosszabb kihagyás után jó volt újra belemerülni Ms.Moning egyedi stílusába. Miközben szörnyű lényekről, harcról ír, olyan szépen fogalmazott, tartalmas mondatokba lehet botlani, hogy nem tudom megállni, hogy újra és újra el ne olvassam. Épp ez az, illetve az ’erős’, jól megírt (újraolvasós) jelenetek, amik miatt sem az első részt, sem ezt nem tudtam gyorsan kiolvasni. Ismét rengeteg idéznivaló sort gyűjtöttem össze.
A történet még nagyon az elején tart. Ahogy Mac, még mi is csak ismerkedünk a szereplőkkel, összefüggésekkel, lényekkel, ezzel a sötét világgal, a titkok és rejtélyek pedig csak sokasodnak. Úgy érzem egy hihetetlenül aprólékosan felépített világ csupán kis szeletébe kaphattunk eddig bepillantást.
Hiába volt itt mindenféle véres akció, izgalom, illúzióba ringató tündérek, hiába szerettem olvasni Mac belső monológjait, be kell ismernem, hogy leginkább arra vártam mikor látom meg egy oldalon azt a kifejezést: Ms. Lane. Ugyanis ez azt jelenti, hogy Barrons ’jelen van’. Nem tudok betelni a jól irányzott megjegyzéseivel, a sejtelmes bölcseleteivel, a hűvös távolságtartó (egy-két pillanat erejéig szerencsére ez már olvadozik) ugyanakkor „Az vagyok, aki soha nem hagyja magát meghalni” viselkedésével. Egyszerűen süt belőle, hogy tudja mit miért tesz.
Egyértelműen beigazolódni látom a sorozat magas százalékarányát.
Fú. Tömören és röviden. Még mindig imádom, még mindig fantasztikus, még mindig eszméletlen, és még mindig Barrons a best.
Egyre jobb és jobb, több akció, pár dologról már azért tudomást szerezhetünk. Új szereplők jelennek meg, egyre jobban szerelmes vagyok Barronsba (megint). Ha már nem olvastam volna, most azt kérdezném (vagyis legelőször ennyi járt a fejemben): Ki vagy te Barrons, és miért nem létezel? És a többi, és a többi.
Hatalmas szerelem ez a sorozat, igazából most értékelést sem akartam írni, mert egyből el akartam kezdeni a harmadikat is, de félek, hogy minden összefolyik akkorra. Szóval, most már suhanok (igazából csak kinyúlok oldalra) a harmadik részért.
Jobban tetszett, mint az első rész.
A szereplőkkel még mindig gondom van.
Időnként már nagyon utáltam Macet.
Barronsról még mindig alig tudni valamit. Nem érzem azt, amit eddig hallottam róla… Nekem már túl sok ez a titokzatoskodás…
Kifejezetten tetszik, hogy spoiler
Ez a kötet viszont izgalmasabbra sikerült, nagyon szerettem olvasni.
Ilyen se volt még velem: nem kedvelem a szereplőket, mégis beszippant a könyv világa.
Jöhet a következő! ^^
Népszerű idézetek
Jericho Barronsszel kapcsolatban csak az biztos, hogy vele kapcsolatban semmi sem biztos.
208. oldal
– Egy nap majd könyvet írok azzal a címmel, hogy Hogyan diktáljunk egy diktátornak, és hogyan köntörfalazzunk egy köntörfalazóval. Az alcíme az lesz: Hogyan bánjunk Jericho Barronsszel.
134. oldal
– Azt hallottam, hogy nincsenek férfi sidhe-látók.
– Hol hallotta?
– Valahol.
– És melyikkel kapcsolatban vannak kétségei, Ms. Lane?
– Hogy érti ezt?
– Abban kételkedik, hogy látom a tündéreket, vagy hogy férfi vagyok? Azt hiszem, az elsővel kapcsolatban már meggyőztem, talán a másodikkal kapcsolatban oszlassam el a kétségeit? – Az öve felé nyúlt.
– Ó, kérem. – A szemem forgattam.
143. oldal
Akit Jericho Barrons kedveskedve megérint, az úgy érzi magát, mintha ő lenne a legkülönlegesebb ember a világon. Olyan ez, mint odamenni a dzsungel legnagyobb, legvérszomjasabb vadállatához, lefeküdni mellé, a szájába tenni a fejed, és ahelyett hogy megölne, megnyalogat és dorombol.
273. oldal
– Ó, elég a drámából, Csingiling, és szabadíts meg az Árnytól. Aztán majd beszélünk.
45. oldal
A remény kulcsfontosságú tényező. Nélküle semmik vagyunk. A remény formálja az akaratot, az akarat pedig a világot.
243. oldal
Azért választok rózsaszín ruhát, mert a jövőm minden, csak nem rózsás. […] Azért veszek fel rózsaszín ruhát, mert a szürkét utálom, a fehéret nem érdemlem meg, a feketével meg torkig vagyok.
290. oldal
A sorozat következő kötete
Tündérkrónikák sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Stephen King: A Setét Torony – Callai farkasok 87% ·
Összehasonlítás - Kevin Hearne: Hounded – Üldöztetve 85% ·
Összehasonlítás - Rachel Vincent: Stray – Kóborok 85% ·
Összehasonlítás - Gaura Ágnes: Kard által 91% ·
Összehasonlítás - Ilona Andrews: Mágikus találkozás 90% ·
Összehasonlítás - Neil Gaiman: Anansi fiúk 86% ·
Összehasonlítás - Neil Gaiman: Csillagpor 85% ·
Összehasonlítás - Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger 84% ·
Összehasonlítás - J. Goldenlane: Időben 94% ·
Összehasonlítás - Szélesi Sándor: Az ellopott troll 92% ·
Összehasonlítás