Freud ​szeretője 82 csillagozás

Karen Mack – Jennifer Kaufman: Freud szeretője

A ​századfordulós Bécs pezsgő, dekadens világában járunk. Minna Bernays, az éles eszű, tanult társalkodónő hirtelen munka nélkül, az utcán találja magát. Bécs az avantgárd művészek és a forradalmi gondolatok otthona, ahol azonban egy ifjú hölgy számára még mindig a házasság jelenti az egyetlen biztonságot. Minna azonban ennél jóval többre vágyik, és kétségbeesésében nővéréhez, Marthához fordul segítségért.
Ám Marthának is megvan a maga gondja: hat gyermeket nevel, túlhajszolt, közönyös férje pedig nem más, mint a zseniális, ám zsarnoki természetű Sigmund Freud. Freud ebben az időszakban sokat küszködik, kollégái kerülik, szexuális késztetésekkel, ösztönökkel és perverziókkal foglalkozó elméletei pedig támadások kereszttüzében állnak. Martha megdöbbentőnek és visszataszítónak találja férje „pornográf” munkáját, Minnát azonban lenyűgözik Freud korszakalkotó felfedezései.
Minna mindenben Martha ellentéte: intellektuális kíváncsiság hajtja, vonzó és szenvedélyes. Freud… (tovább)

>!
Alexandra, Pécs, 2013
360 oldal · ISBN: 9789633571682

Kedvencelte 3

Most olvassa 10

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Veronika_Szakács
Karen Mack – Jennifer Kaufman: Freud szeretője

Az életrajz (mármint Freud-é) ugye adott, tehát ebből kellett kihozni valamit, no meg a pletykából, miszerinte közte és sógornője között több volt bizalmas barátságnál. Azért használom a „valamit” szót, mert ez a valami nem regény, nem könyv. Persze keményfedeles, szépen fűzött, kellemes a borítója, de ami benne van, az olyan mértékben középszerű, hogy szégyellheti magát, aki A párizsi feleséghez hasonlította.

Mintha a két fő hazai bulvárlap felvett volna 1-1 nyári munkást „konzumidióta” munkakörbe, és velük próbálta volna megíratni a másnapi közös címlapsztorit, olyan a stílusa. Egyenetlen, még csak arra se vették a fáradságot, hogy ha már ketten dolgoztak rajta, akkor az eltérő mondatszerkesztésüket és a jellemző fordulatokat kicsit összecsiszolják. Szépirodalomnak álcázott ponyva, amiben néhol a dagályos leírások, néhol pedig a Júlia-Romana szintű vulgaritás uralkodik.

A két szerző a történetet egy pletykára alapozva igyekezett a románcra felhúzni, hogy mennyire sikerült hűen visszaadni bármit is Freud életéből, az ő felfogásából, módszeréből, a nőkhöz való viszonyából, az erősen kérdéses. Minnáról szinte fogalma sincs az utókornak, tehát vele kapcsolatosan szinte minden fikció. Freud-nál pedig Mack és Kaufman épp csak a felszínt kapargatják. Lehet, hogy elmerültek a kor szakácskönyveiben és divatjában, de hogy a pszichoanalitikus irányzatról fogalmuk sincs, az egyértelmű. Néhol határozottan úgy éreztem, hogy nem is terjedt tovább az érdeklődésük Freud wikipedia lapjánál, egyszerűen csak papírra akartak vetni egy románcot, a bestsellerré válás reményében pedig beleszuszakolták ebbe a történelmi keretbe.

Még az egyébként nagyjából hitelesen leírt függőségeit is bagatellizálták, amiken én újra és újra csak ámultam, láncdohányos drogfüggőként 83 éves kort megélni szép teljesítmény, azzal együtt is, hogy mennyi ideig harcolt a rákkal. Adott tehát egy hedonista korszak, dekadens szereplőkkel, akik közül Martha kiállhatatlan, prűd és tán frigid is, Freud önhitt és mindenki másnál jobban tud mindent, Minna pedig kora ellenére is gyermekien befolyásolható, és Freud-nak abszolút nem kellett megerőltetnie magát, hogy rossz útra térítse. Ami mégis a legfelháborítóbb volt számomra, az az, hogy az ostoba egysíkú Martha ellentéteként akarták ábrázolni az intelligens és érdeklődő Minna-t, de ez olyannyira nem sikerült, hogy a húg egyes jelenetekben tán még nővérénél is ostobábbnak tűnt.

Kiábrándító könyv. Ha azonban elvárások nélkül vesszük kézbe és csak „szórakozni akarunk 2-3 órán keresztül”, szemet hunyva a pontatlanságok felett, akkor olvastatni fogja magát, és tényleg maximum 3 óra alatt belepillanthatunk egy kicsit a kevéssé dicső múltba. De ebben ki is merülnek a könyv erényei.

1 hozzászólás
>!
Bur3sz
Karen Mack – Jennifer Kaufman: Freud szeretője

Tetszett. Nagyon jó személy és korrajz. Tényleg vetekszik A párizsi feleséggel. Csak ajánlani tudom.

>!
gumicukor
Karen Mack – Jennifer Kaufman: Freud szeretője

Teljesen lekötött a könyv, nagyon tetszett a témája, viszont nem voltam kibékülve azzal, hogy sokszor két egymást követő mondat a legkisebb mértékben sem kapcsolódott egymáshoz. Mintha megírta volna valaki a könyvet, valaki más pedig még közbeszúrt egy-egy mondatot.
Viszont Freud munkáinak mélyebb megismerésére kedvet kaptam. Szerintem egy ilyen könyvnek ez kell, hogy legyen a célja.

>!
alkalmasint
Karen Mack – Jennifer Kaufman: Freud szeretője

Rémes volt.
Igazán méltatlan A párizsi feleséghez hasonlítani. Nem is lehet egy lapon említeni a kettőt, az egyetlen közös bennük, hogy mindkét könyv híres emberek magánéletével foglalkozik, de ennyi.

Se irodalmi értéke, se stílusa, se nyelvezete. Dokumentumregénynek meg túl… nem is tudom… frivol? vulgáris? De mindenképp felszínes. Még véletlenül sem sikerült éreznem semmit abból, amit leírt. Valahogy a szerzőknek nem sikerült kitalálniuk, mit akarnak: felfedni egy kultúrtörténetileg eddig elhallgatott liezont egy életrajzi regényben, vagy szépirodalmat írni. Valahogy olyan felemás lett, se nem dokumentumregény, se nem irodalom.
Majdnem felnyerítettem, mikor a források között találtam valami olyasmit, hogy Századfordulós osztrák szakácskönyv. :) Hát ja, kicsit valahogy elvesztek ezekben a részletekben, hogy mit evett a Freud család vasárnaponként és mit vett a cseléd a piacon, de egy regény nem ettől, vagy nem csak ettől lesz hiteles. Nekik sajnos nem sikerült. Olvastam én már életrajzi regényeket a korszak nagy nőalakjaikról (Alma Mahler, vagy épp Lou Andreas-Salomé, aki itt is feltűnik), és szeretném megragadni az alkalmat, hogy tisztelegjek a szerző(nő)knek, mert AZT a két könyvet sikerült úgy megírni, hogy ugyan életrajzi regénynek szánták, de mégis roppant szórakoztatóra sikerültek. Sírtam és nevettem is rajtuk. Hát e mű szerzőpárosa nálam nem érdemelt koszorút.
Értem én, hogy manapság, amikor a valódi irodalomnak egyre kevesebb értéke van, mert a vámpíros meg véres-beles-baltás, de legjobb esetben is a Szürke ötven nyalat stílusa a menő, meg azt ugye könnyű olvasni, meg nagyon azért tehetség sem kell hozzá – de hát sajnos én még igazi írókon szocializálódtam, és nem 30 felé fedezem fel magamnak Dumas-t meg a Jane Eyre-t…
Számomra nem volt sokkal több értéke, mint anno a Tiffany meg Julia füzeteknek – annyi a különbség, hogy ez hosszabb, és szépen keménybe kötötték, meg kapott egy csinos, romantikus borítót. Ami megtévesztő – sajnos engem is megtévesztett. Szerencsére gyors kör volt, de azért el is szomorított…

***

Egyébként aki értékes és JÓ könyvek akar olvasni a kor és a hely nőalakjairól, azoknak ajánlom ezt a két könyvet:

http://moly.hu/konyvek/francoise-giroud-alma-mahler-avagy-a-hoditas-muveszete

http://moly.hu/konyvek/f-h-peters-lou-andreas-salome

VALÓDI tényekkel dolgozik, nem szenzációhajhász, ugyan életrajzi regény mindkettő, de szórakoztató és megható egyszerre. Nem mellesleg reális képet ad a korszakról, a „femme fatale” fogalom kialakulásáról, illetve arról, hogy éltek akkor a nők, és hogy látta őket a korszak.

A fenti könyvben is felbukkanó Lou Andreas Salome különösen figyelemre méltó: Klimt, Gropius, Kokoschka és Nietsche szerelme volt – ha kulturális pikantériára vágyik valaki…

3 hozzászólás
>!
psk
Karen Mack – Jennifer Kaufman: Freud szeretője

Tetszett, de azért azt hiszem, eléggé a felszínen maradt. A témában van még mélység. :)

>!
Niann
Karen Mack – Jennifer Kaufman: Freud szeretője

Legyen szó romantikáról, családi/szerelmi vívódásról, vagy éppen a mindennapok apró-cseprő dolgairól, ez a könyv életszagú – nincs eltúlozva, nincs túlcsorgatva. Elejétől a végéig odaszegezte az érdeklődésem, függetlenül attól, hogy éppen izgalmas, bizsergető, vagy évődő, lelkecske-cafatoló résznél jártam. Valahogy jó a lendülete, nem éreztem sem elnagyoltnak, sem lassúra nyújtottnak. A könyv írása során tetemes mennyiségű forrásmunkát használt fel a szerzőpáros, és mindezt igen ügyesen hintik el a történetben. Összességében az a véleményem, hogy igen jóra sikeredett.

>!
bozs
Karen Mack – Jennifer Kaufman: Freud szeretője

Az volt a szerencséje a könyvnek és nekem is, hogy elég sokat sikerült valahol várakoznom és csak ez volt nálam. Ha otthon olvasom, akkor leraktam volna. Eljutottam arra a szintre, hogy ha nem tetszik valami, mehet vissza a polcra.
Nem indult valami gyorsan a könyv és amikor végre elindult, akkor túl részletes volt. Ha már egyszer megtudtam, hogy Martha szenvedős, akkor ezt nem kell ám minden oldalon leírni. (na jó, túloztam, minden 3. oldalon) Nekem Freud túl elvont, de mind kiderült, ezen sokat segített függősége is, már ha ez igaz. Minna szimpatikus volt, művelt, nyitott és a „mázlistát” nem készítette ki saját 5-6 gyermeke.
A régi szemléletről inkább nem írok semmit, mert azonnal felhúzom magam. Miért mindig a nő a bolond!? Jól meglepődtem, hogy majdnem mindenki függő! Ehhez képest a mai világ nincsen sehol :)

9 hozzászólás
>!
gibson
Karen Mack – Jennifer Kaufman: Freud szeretője

Tetszett, romantikus, de nem túlzó, érezni, hogy valóságalapon nyugvó történetet olvasunk. Nagy izgalommal vártam már a könyvet, a téma rég óta érdekel, kicsit féltem is, hogy torzítja nagyon a valóságot, de várakozásomat fel is múlta a könyv. Az elméleti hátteret laikus olvasóknak szerintem valósághűen adja át a könyv. Érdemes volt elolvasni

>!
Kerol
Karen Mack – Jennifer Kaufman: Freud szeretője

Nagyon vártam ezt a könyvet, és nagy lelkesedéssel vetettem bele magam, lehet, hogy ezért is volt egy kicsit csalódás. Nekem tetszik maga a sztori, viszont Freud neve csak húzóerőként szerepel, igazából bárhol, bármikor és bárkikkel játszódhatna ez a történet. Sajnos Freudból és munkásságából nagyon keveset kapunk, de ha elvonatkoztatunk a attól, hogy a főszereplő híres ember, akkor egy tűrhetően szórakoztató romantikus mesét kapunk szerelmi háromszöggel, lelki vívódással és egész tűrhető korrajzzal.
Nem mondanám, hogy utáltam minden sorát, de egész könyv alatt valahogy volt bennem egy várakozás, hogy „na, most beindul” aztán nem indult.
Az igazán katasztrófa viszont az, hogy néha két mondatnak semmi köze egymáshoz, nagyon élesen érződik, hogy nem egy írója van a könyvnek. Nem tudom, hogy eredetiben is így van-e vagy csak a fordítás hibája, de nagyon zavaró.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Landana

Létezik az a pillanat, nem érintés, csupán egy egészen finom kézmozdulat, egy fejtartás, ahogy két test egyszerre mozdul, ami elárulja két ember bensőséges kapcsolatát.

138. oldal

>!
Niann

Egy új világba léptem, egy titkos világba, gondolta Minna, ahol az ember nem oda megy, ahová igyekszik, és eltűnik, amint odaér. És amikor visszatér, úgy tesz, mintha mi sem történt volna.

193. oldal

6 hozzászólás
>!
krisztina131

Micsoda gyerekes dolog latin idézetekkel dobálózni. Ő is tud idézetekkel dobálózni, ha akar. A földre hajított a könyvet. Tessék! Így kell idézetekkel dobálózni.

292. oldal, 35. fejezet (Alexandra, 2013)

>!
pelika_Bp

És akkor a feleség egyszerüen csak így szólt a férjéhez: „Ha egyikünk meghalt, elmegyek Párizsba.”

66. oldal

>!
Timcsibaba77

– Muszáj levennem a cipőmet! Véresre törte a lábamat. Maga szerint hol készült ez a cipő? – kérdezte a fájdalomtól lihegve Justine, és felemelte az orgonalila selyem alsószoknya alól kikandikáló magas sarú lakkcipőjét.

323. oldal

>!
Timcsibaba77

Az égből jégdara hullott, e a körúton végigsiető nő nem viselt sem kabátot, sem kalapot.

8. oldal

>!
Timcsibaba77

A bárónő belebámult a kandallópárkány felett függő tükörbe, és megérintette különös műgonddal feltűzött haját.

14. oldal

>!
krisztina131

Ez nem egyszerűen viszony egy házasemberrel. Hanem helytelen, elfogadhatatlan árulás. A család fekete báránya a feketénél is feketébbé vált.

176. oldal, 18. fejezet (Alexandra, 2013)

>!
pelika_Bp

Ez volt az egyik legnépszerűbb laudánumtartalmú fájdalommcsillapitó, és mint egy korábbi munkahelyén megtudta, olyan egyszerű hozzájutni, akár a sóhoz. Akinek volt egy kis esze, tudta, hogy a szer nem más, mint folyékony ópium, és egy perc leforgása alatt gyógyírt hoz minden bajra: csuklásra, szifiliszre, légcsőhurutra, nyomorult életre.

90. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

L. M. Montgomery: Anne otthonra talál
A. O. Esther: Kristályfény
J. L. Armentrout: Origin
Bleeding Bride: A téboly kertje
Colleen Hoover: Losing Hope – Reményvesztett
Kimberley Freeman: Vadvirágok lányai
Lakatos Levente: Megrepedt álarc
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Karen Chance: Holdvadász
Susan Elizabeth Phillips: Angyali csók