Tartsd ​meg a titkot 86% 206 csillagozás

A Lehull a lepel nagy sikere után Karen M. McManus egy újabb ifjúsági krimivel jelentkezik, ezúttal Echo Ridge szövevényes titkaiba leshet be az olvasó, és próbálhatja felderíteni a rejtélyes bűntényeket a szereplőkkel együtt. Az amerikai kisvárosban amelyik lány eltűnik, többé nem kerül elő élve, a Bálkirálynők Molesztálójának nevezett gyilkos tartja félelemben a lakókat. Ide költözik Ellery ikertestvérével együtt nagymamájához, mialatt édesanyja rehabilitáción vesz részt. A gimnazista lányt nagynénje titokzatos eltűnése óta izgatják a bűntények, egymás után falja a krimiket, így nem csoda, hogy rögtön belesodródik a nyomozásba. Társául Malcolm szegődik, aki több szempontból is érintett az ügyben. Ellery és Malcolm váltott szemszögű elbeszélésből ismerhetjük meg a közelgő bálkirálynő-választás újabb rémségeit, ám sajnos kiderül, hogy Ellery korántsem olyan briliáns nyomozó, mint azt eddig gondolta magáról. A titkokkal terhelt kisvárosban mindenki gyanús, ám a legvégén igencsak meglepődnek a tettes kilétén. Sajnos a szereplők ezúttal sokkal kevésbé kidolgozottak, az izgalomfaktor is alacsonyabb, miközben a rejtélyeket túlzsúfolja, így bár érdekes volt, számomra mégsem hozta azt az élményt, amit az írónő első könyve.

Én jóval kidolgozottabbnak, kiforrottabbnak éreztem, mint anno az írónő első könyvét és ezerszer jobban is tetszett, habár itt-ott számomra kicsit korhatáros volt és például semmiképpen sem ajánlanám 16 éven aluliak számára, persze azt mindenképpen vegyétek figyelembe, hogy én eléggé gyenge idegzetű vagyok és néha egy-egy Agatha Christie regény is képes felzaklatni. ;)
Az biztos, hogy azoknak is igazuk volt, akik a Hazug csajok társaságához hasonlították, viszont azt kiemelném, hogy annál jóval átgondoltabb, ráadásul a karakterek is sokkal szimpatikusabbak.
A főszereplő ikrek, Ellery ée Ezra duóját rögtön megkedveltem, akárcsak a súlyos titkokat cipelő Malcolmot, aki egész életében bátyja gyanújának árnyékában kényszerült felnőni.
Rajtuk kívül még Mia került hozzám közel és tetszett, hogy nem csak a fiatalok, a mostani generáció volt a középpontban, hanem a idősebb testvérek és a szülők is. Ettől valahogy még hihetőbbnek, még életszerűbbnek hatottak ezek a baljós események.
A légkör, a helyszín, ez az egész kisvárosi miliő, kimondottan nyomasztó, ijesztő, bár lehet azt gondoljátok, hogy az egész bálkirálynős, titokzatos körülmények között eltűnt és meggyilkolt lányok esete elcsépeltnek tűnhet, de higgyétek el, nem az!
Nekem óriási meglepetést okozott a gyilkos kiléte és miértje, egészen a kötet végéig rá pont nem gyanakodtam, ám ahogy az szokott lenni, a végére már természetesen mindenki más gyanús volt.
Szerintem ennek a kötetnek pont az a legnagyobb erőssége, hogy nem akarja megváltani a világot, hanem inkább csak egy csavaros, izgalmas krimi akar lenni, ami élményt próbál meg nyújtani és meglepetést akar okozni a maga kis kategóriájában.
Összességében tehát: Leginkább azoknak ajánlom, akik szeretik a csavaros, ám kissé felkavaró krimiket és akik élnek-halnak a hideglelős, borzongató hangulatért.
Kikapcsolódásnak tökéletes, ráadásul standalone kötet, így lezárt és nem kell éveket várni a folytatásokra, igaz a vége eléggé el lett kapkodva, ráadásul az utolsó mondat jó erősen odavág, kicsit csúnyán fogalmazva: rúg még egyet az olvasóba…

Bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2019/12/konyvkritik…

A krimi és a YA a műfaj együtt számomra nem éppen összeegyeztethető, de próbálkozom velük!
Ez a könyv pedig kellemes csalódás volt! Igaz, az elején nem igazán tudott beszippantani és túl sok volt a név nekem. DE mikor végre a központi szál a nyomozás lett, a bálkirálynő választás helyett onnantól szerettem meg a sztorit és a szereplőket!
spoiler
Nem azt mondom, hogy egy felejthetetlen történet és hogy mindenkinek el kell olvasnia, de kikapcsolt és na! óriási szükségem volt már egy ilyen könyvre!

Nekem nagyon tetszett ez a kötet, izgalmas és élvezhető volt, sikerült teljesen beleélnem magamat a nyomozásba, amit a főszereplők folytattak le. A főszereplő ikrek (Echo és Ellery), valamint Malcolm karaktere is nagyon tetszett nekem. Én egészen a végéig nem jöttem rá, hogy ki is valójában az elkövető, de erről az író is tehet, mert végig tudatlanságban tartott és teljesen másfelé próbálta elterelni a gyanút az igazi tettesről. A végén nagyon izgultam a főszereplőkért, hogy ép bőrrel megússzák az eseményeket. Patrick a végére teljesen unszimpatikus lett számomra. Ryant viszont nagyon megkedveltem. spoiler Örülök, hogy a végén volt egy nagy családi összejövetel is, nagyon jó volt olvasni róla.

Az írónő első könyve ugyan jobban tetszett, mégsem mondhatom azt, hogy nem volt izgalmas, vagy nem kötött le. Összetett volt a cselekmény, és a szereplőkkel együtt rakosgatni a kirakós darabjait elég jó szórakozást nyújtott. Sajnos a főszerelő Ellery tényleg csapnivaló nyomozó volt, és ráadásul elég idegesítő is volt, hogy a végén már mindenkit meggyanúsított és gyakorlatilag akadályozta a rendőrség munkáját a légből kapott ötleteivel. Ezt leszámítva szépen haladt a cselekmény és ügyesen kötötte össze az írónő a múltat a jelennel, és adagolta apránként az információkat. Azt nem mondom, hogy meglepett, hogy ki volt a hunyó, de az igazságig tartó út nagyon ügyesen lett adagolva.

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2022/06/karen-m-mcmanus…

2019 nyarán, a Nagy nyári olvasótábor keretein belül ismerkedtem meg Karen M. McManus munkásságával a Lehull a lepel című regénye által. Akkoriban nagyon megtetszett az író stílusa és alkotási módszere, így eldöntöttem, hogy a későbbiekben is figyelmet fogok szentelni a könyveinek. Még ugyanabban az évben megjelent a Tartsd meg a titkot című kötete, mely hasonló felépítéssel kecsegtetett, mint a korábbi mű, így a rá követő év során be is szereztem. Két évet állt a polcomon, olvasásra várva végül, hiszen én is elvesztem az új szerzemények és a friss megjelenések fekete lyukában. Most viszont sorra került és reménykedtem benne, hogy hasonlóan pazar élményt fog biztosítani, mint a Lehull a lepel.
Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy már a korai szakaszban rásütöttem egy negatív bélyeget. Amikor elkezdek olvasni egy regényt, szépen, fokozatosan bontakozik ki a homályból egy kép, amely egyre inkább szélesebbé válik, míg meg nem jelenik a lelki szemeim előtt a teljes színtér és szereplőgárda. Jelen esetben inkább töredékképek jelentek meg előttem, amiket sehogy sem tudtam teljeskörűen összekapcsolni. Mindig maradt egy-egy pont, ami homályos, sötét maradt, s emiatt nem éreztem otthonosan magam a környezetben. Sokáig tartott, mire megértettem, ki kivel, milyen szintű kapcsolatban áll és hogy ez egyáltalán lényeges-e a tartalmat tekintve. Az sem segített, hogy szerző a történet középpontjába helyezett egy eltűnési és egy gyilkossági esetet, amely igazából az adott szituációban még abszolút mellékszálnak bizonyul. Nem a megemlítés fontosságát vonom kétségbe, hanem a módot, amelyképpen a tálalás történt. Nem a megfelelő pillanatban került rivaldafénybe, így az olvasó figyelmét sem tudja kellőképp megragadni.
Elleryben, a főszereplőben, sem találtam meg eleinte azt, aminek az én értékrendem szerint ott kellene benne lennie. Először is, a szerző ad neki egy vele ellentétes nemű ikertestvért, aki igazából elbújt a háttérben. Abszolút felesleges a jelenléte, statisztaként lézeng az eseményektől távol. Azt hittem, legalább egy jelenete lesz, ahogy anno az anyjának is, de szegénynek még ez sem adatott meg. Ezen kívül Ellery az a tipikus minden lében kanál tinédzser, aki mindig a saját feje után megy. Megszállottan pörög az agya, összefüggéseket keresve minden esemény között, amiről tudomása van. Egy ponton még ő is elismeri, hogy mennyire nagy túlzás ez a részéről. Kár, hogy a háttérben lévő motivációja csak jóval később derül ki. Ha ezt hamarabb megfogalmazta volna egyértelműen a szerző, akkor talán nem ment volna a szimpátia rovására a viselkedése. Ugyanakkor nemrégiben egy barátnőm (köszi @Cassiopeia !) felnyitotta a szemem. Igaza van abban, hogy Ellery pont emiatt hiteles karakter, hiszen minden fiatal életében megvan az a korszak, amikor úgy érzi, hogy ő mindent jobban tud a felnőtteknél.
A történet irányvonalára nem lehet panaszom. Ahogy a szálak egyre inkább kibontakoznak és megjelennek bizonyos összefüggések, úgy kezdett el engem is egyre jobban érdekelni, hogy vajon ki áll a dolgok hátterében és hogy miként fognak végül egy egységes képet alkotni. A végső megoldás számomra kellemesen meglepő volt, mivel a szerző képes volt elhitetni velem, hogy az általa meghatározott irányvonal a megfelelő. Számítottam rá pedig, hogy lesz még benne egy csavar a tetőponton – hiszen anélkül túlságosan lineáris folyása lett volna az eseményeknek –, de képes volt felülmúlni az elvárásaimat. Az utolsó kis gondolat pedig, amely mindösszesen halk suttogás volt a felbolydulás közepén, abszolút megkoronázza a történetet. Így végül, a kezdeti különbözőség ellenére is, pozitív élménnyel társítva fejeztem be az olvasást.

Gyorsan olvasható, talán ennyi a pozitívuma.
Az összes tini-klisé benne van, ami elvárható egy amerikai középsuliban játszódó krimitől. Túl nagy meglepetés nem érheti az olvasót, talán csk a tettes, s nálam is ez mentette meg a sztorit, így lett 4 csillag.
S akkor a kedves főszereplő hölgyike. Istenem, régen rühelltem ennyire egy szereplőt. Tudálékos, fontoskodó, síkhülye, aki többet árt, mint használ, de önnön jelentéktelensége miatt nem hajlandó beismerni a hibáit. Siralmas volt.

A címválasztás elég béna, meg amúgy is mindig e híres film mondat jutott eszembe róla:
„ Tartsd meg az aprót, te mocskos állat”:) Itt meg tartsd meg a titkot különben véged……..ja, elég tini szaga van. És ők is a főszereplők, de ez a könyve jobban tetszett az írónak. Itt is kezdődött egy kis romantika, de szerencsére tényleg elenyésző volt. Inkább bálkirálynők és királyok , meg 20 éve eltűnt királylány és 5 éve meggyilkolt másik bálkirálynő volt a fő csapás, és persze a mai fiatalok. Nyomózóink is tinik, de az elviselhetőbb rétegből, nem volt sok hiszti, sőt nem is volt és még a nagy leleplezést sem találtam ki. Kis limonádé ez krimivel felütve. Strandra a legjobb választás, csak kár hogy én nem ott olvastam……:)

A Lehull a lepel után úgy gondoltam teszek egy próbát ezzel a könyvvel, hátha csak rosszkor talált meg az előző. Rájöttem, hogy inkább arról van szó az írónő stílusa, vagy maga a műfaj miatt van így.

Olvastam, olvastam, és azt vettem észre, hogy a könyv felén túl vagyok de a történet még mindig egy helyben toporog. Nagyjából a 140. oldalig untam az egészet. Legyen bevezető, ismertessen meg a karakterekkel, de ne a könyv felén keresztül. Ezután kicsit felpörögtek az események, de még mindig nem volt kellően izgalmas a történet.
Néha már elvesztettem a fonalat és kicsit erőltetettnek éreztem, hogy vagy nyolc mellékszál volt – a Murderland-essel még lehetett volna kezdeni valamit, de ebből semmi sem lett – , amiknek a végén nem volt semmi jelentősége. A gyilkost pedig mintha hasraütésszerűen választotta volna ki az írónő. spoiler

Kicsit valószerűtlennek, eltúlzottnak találtam, hogy pont egy 17 éves lány – és a kis csapata – fog utánajárni egy jó pár éve elhúzódó gyilkossági ügynek. spoiler

Nem voltak nagy elvárásaim, de annyira untam a vontatott cselekményt, és olyan valószerűtlen volt néha…

Karen M. Mcmanus neve már nem volt ismeretlen a számomra, kicsit több, mint egy éve olvastam tőle hazánkban bemutatkozó regényét, a Lehull a lepel című könyvet. Az akkori pozitív értékelésem leginkább annak szólt, hogy az írónő nagyon ügyesen ötvözte az ifjúsági regények és a thrillerek főbb műfaji sajátosságait, hogy a végeredmény egy végig feszes tempójú, izgalmas és lélektani szempontból árnyalt történet legyen. Nem volt tehát kérdés, hogy próbát teszek új regényével, főleg, hogy a Tartsd meg a titkot még több rejtélyt és izgalmat ígért a fülszöveg alapján.
A történet két szereplő váltott szemszögű elbeszéléséből tevődik össze. Az egyikük Ellery, aki ikertestvérével, Ezrával Echo Ridge-be költözik a nagymamájukhoz, amíg édesanyjuk mentális problémáit és gyógyszerfüggőségét kezelteti. A középiskolás lány nincs elragadtatva a megoldástól, hiszen egyrészt alig tud valamit nagymamájáról, másrészt a kisváros, ahol anyja gyermekkorát töltötte, inkább baljós, mint hívogató: öt évvel ezelőtt holtan találták a város fiatal bálkirálynőjét, ráadásul itt tűnt el sok évvel ezelőtt az ikrek nagynénje is. A kisváros magán viseli mindazokat a jegyeket, amiket elvárunk tőle: mindenki ismer mindenkit, ugyanakkor mindenkinek megvannak a maga titkai, amiket foggal-körömmel igyekszik megvédeni. A regény másik főhőse Malcolm, kinek karaktere nagyszerűen illusztrálja, hogyan működnek az előítéletek és a gonosz pletykák egy ilyen közösségben. Malcolm ugyanis annak a fiúnak az öccse, aki annak idején a meggyilkolt lánnyal járt együtt, és akit azóta is sokan gyanúsítanak, annak ellenére, hogy bizonyíték hiányában nem ítélték el. A két fiatal a cselekmény során hamar egymásra talál, összeköti őket saját számkivetettségük is, illetve azok a családi titkok, amelyek felszínre hozása mindkettejük számára fontos lenne, hogy továbbléphessenek. (…)
(…) A regény legnagyobb erősségének azt tartom, hogy egy jó krimihez illően végig fent tudja tartani a feszültséget, ráadásul rengeteg szereplőt vonultat fel, akik kivétel nélkül mind gyanúsak lehetnek számunkra olvasás közben. Mindezek mellett pedig megmaradunk az ifjúsági címke határain belül, így az érzékenyebb lelkű olvasók számára sem lesz túl brutális vagy véres a cselekmény. A karakterábrázolást egy kicsit gyengébbnek éreztem, mint a szerző előző regényében, a főbb szereplők kicsit távol maradtak tőlem, ugyanakkor a különböző pszichológiai folyamatok- főleg, amelyek egy kisváros életével vagy egy iskolai közösséggel kapcsolatosak- szépen megmutatkoztak.(…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2020/01/tartsd-meg-titk…