One ​of Us Is Lying (One of Us Is Lying 1.) 86% 115 csillagozás

Hm, a könyvet hirtelen felindulásból olvastam el. Lehet több spontán választásra lenne szükségem? :)
Nagyon tetszett az egész koncepció, tipikus „ki tehette” olvasmány középiskolai berkekben.
Adott öt szereplő, akik büntetés miatt tanítás utáni elzárásban részesülnek. Azonban egyikük már sosem sétál ki a teremből. Vajon mi történt, hogy történt? Az életben maradt négy diák a gyanúsított, ki hazudik, és ki mond igazat?
A karakterek egyenként egy létező „klisét” testesítenek meg. Van a jól ismert népszerű csaj, a stréber, a sportos atléta, és a rossz fiú. Hiába kapták meg a jól ismert sémákat, ennek ellenére volt személyiségük, nem voltak unalmasak, és láss csodát, még a karakterfejlődésre is jutott idő!
Olvasás közben sokat gyanúsítgattam, de végül nem sikerült eltalálnom mi is történt valójában. spoiler
Tetszett, hogy nem csak a filózáson volt a hangsúly, hanem több apróbb elem is elfért a cselekményben. Például kaptunk egy románcot, amit én személy szerint shippeltem, ezen felül betekinthettünk a családi körülményekbe is: voltak csapnivalóan rossz kapcsolatok, ellenben akadt nagyon szép testvéri összetartás is.
A történetvezetés nagyon pörgös, egy pillanatra sem unatkoztam, ez igazi fellélegzés volt az elmúlt olvasási élményeim után.
Ami mosolyt csalt az arcomra, az az egyik rendőr neve volt. Képzeljétek Hank Budapest-nek hívták ami szerintem nagyon jópofa, főleg hogy egy angol könyvről van szó. Először azt hittem félreolvastam, de nem. :D Ez csak nekem tetszik ennyire? :D

Szórakoztató gimis könyv egy kis rejtéllyel fűszerezve. Senki ne várjon tőle bűnügyi mélységeket, tipikus tinikönyv, de igen is kellemes olvasmány.

Magyarul is megjelent: Karen M. McManus: Lehull a lepel

Az eleje izgalmasan indult, így nagyon érdekelt, hogy mi fog kisülni a történetből, ezért nem adtam fel akkor sem, mikor a könyv közepe számomra egy picit döcögőssé vált. Végül nagyon tetszett, „okos” kis könyv volt, ezért megadtam rá az 5 csillagot, részben elismerésem jeléül is, hogy nekem sem sikerült kitalálnom, hogy pontosan mi történt. Érdekes volt a sok szemszög, és ahogy végül elkezdtek összeérni a szálak, holott az elején úgy tűnt, hogy semmilyen összefüggés nincs a szereplők és a titkaik között. Érdemes elolvasni, igazi kis agytorna az olvasó számára kitalálni, hogy ki az, aki – ahogy a cím is indikálja – hazudik.
A cím egyébként nagyon tetszik, nem értem, hogy magyarul miért nem lehetett megtartani. A „Lehull a lepel” szerintem sokkal gyengébb cím, mint „Az egyikünk hazudik”, ami eleve gondolkodásra ösztönzi az olvasót…

Az idei év egyik óriási kedvence számomra az Egyikünk hazudik című sorozat – amit nagy bánatomra szépen elkaszáltak, úgyhogy muszáj megtudnom, mi lesz a harmadik kötetben –, így amint akciós lett ez a rész, be is szereztem. Viszont tudtam, bármennyire szeretném minél előbb elolvasni, a megfelelő időpont kiválasztása létfontosságú, mert sem elsietni, sem túl későn belevágni nem akartam. Szerintem 4 hónappal a sorozat megnézése után pont jókor ragadtam meg az alkalmat, és i-m-á-d-t-a-m minden pillanatát.
Akaratlanul is összehasonlítgattam az adaptációval, főleg az elején, és azt kell mondjam, korrektül varázsolták képernyőre a történetet. Oké, pár változásnál felvontam a szemöldököm, de összességében a legfontosabb dolgok megmaradtak, és rengeteg apró mozzanatra odafigyeltek a készítők. Az pedig nagyon hálássá tesz, hogy tudtam arcokat társítani a könyvszereplőkhöz, zseniális gárdát hoztak össze a sorozatban!
A könyv csavaros, fiatalos, rengeteg hétköznapi problémát vet fel és kérdésre keres választ. Ashton és Maeve személyében a testvéri szeretetet és támogatást emelném ki, mert csodálatos volt ez a két nőszemély, és emelem kalapom az önzetlenségük előtt. Aki a sorozatban, és most is abszolút kedvencem, az Kris, de most mellé társult Luis, akinek barátsága a legfontosabb momentumokban segített, ráadásul tette mindezt könnyedséggel és humorral. Számomra ők négyen nyerték el a „legjobb mellékszereplők”-díjat. :)
A cselekményről eddig amúgy nem nagyon írtam, nem is tervezem, mert félek, spoiler lenne a vége. Pár órával a befejezés után még mindig azt érzem, hogy nem csak kikapcsolt, hanem elgondolkodtatott, elszórakoztatott, és egy másodpercig sem untatott. Őszintén hiszem, megéri elolvasni, eredeti nyelven kiemelkedő élményt okozott. ♥

    Ekkora érzelmi hullámvasutat talán még sosem tapasztaltam. :D
    A könyv első harmada nagyon nehezen indult, a történetet is vontatottnak tartottam és semmi sem tudott lekötni — de ezt betudhatom annak is, hogy muszájból olvastam, mert kötelező volt —, a karakterek pedig végképp nem segítettek ezen.
    A legelsőnek feltűnő idegesítő dolog számomra az volt, hogy a szereplők tizenhét évesen olyan szofisztikáltak voltak, hogy akaratlanul is elkezdtem azon töprengeni, hogy vajon az írónő mégis mikor és melyik világban találkozhatott olyan tinédzserekkel, akik a mindennapokban így beszélnek egymással. Amikor meg éppen eszébe jutott, hogy tinikről ír, akkor nagyon igyekezett bemutatni, hogyan kommunikálnak a fiatalok egymással, pont emiatt pedig kissé erőltetettre sikeredett szerintem. kicsit szőrszálhasogatás, de mivel nem érdekeltek sem a szereplők, sem az, hogy mi történik velük, nehéz volt másra koncentrálni.
    Na jó, igazából hazudtam füllentettem. Hogy én milyen kis ravasz vagyok! :)     Nate-et már a legelső pillanattól kezdve megkedveltem, és kicsit meg is ijedtem magamtól, mert most komolyan … Az összes szereplő közül pont őt, a spoiler??? Nem vagyok semmi (normális), de ezt idáig is tudtuk. (Egyébként nagyon cuksi, nagyon csípöm.)
    Aztán egy 180 fokos fordulatot vettem (vagy maga a sztori, nem tudom, nehéz lenne megmondani), mert elkezdett érdekelni minden és mindenki. Komolyan, már szinte az összes barátomnak panaszkodtam, hogy valószínűleg sosem fogom befejezni ezt a könyvet, mert nyilván két nappal határidő előttre kellett hagyni (sajnos, úgy tűnik, adrenalin nélkül nem tudok funkcionálni), amikor valami megváltozott és elkezdtem élvezni.
    Borzasztóan meglepődtem, mert egyáltalán nem számítottam rá, hogy ilyen hatással lesz majd rám valaha is ez az egész.     spoiler
    Egyre csak kerekebb és pompásabb lett a történet, ahogy előrébb haladtam, de lehet, hogy csak bennem változott valami útközben. off     Szóval összességében tökre meg vagyok elégedve azzal, amit végül kaptam spoiler és abszolút nem bántam meg, hogy kényszerítve voltam elolvastam/el kellett olvasnom! ^^ off

Barátnőm adta kölcsön. Tetszett. Elején csak szünetekben tudtam olvasni, annyit tanultam a héten, de aztán normálisan nekiálltam hétvégén. Előszőr a Riverdale aztán ez és közben a Tizenkét dühös embert is megnéztem… tiszta bűnügyi hangulatba kerültem :D.
Voltak tippjeim ki a gyilkos, de nem találtam ki. A magyarázat ötletes, nem éppen szörnyen megdöbbentő, de nem is kiszámítható.
A színes lapszél nagyon jó!
A váltott szemszög is tetszett, bár ahogy az megszokott szinte mindig a legizgalmasabb pillanatban vált egyikről a másikra.
Kedvenc párjaim: spoiler és spoiler
Tetszett a stílus, a történet és a hangulat. Voltak benne szerintem irreális dolgok, de túlléptem rajtuk. Az angolja se volt nehéz különösebben aszó amit emlékszem, hogy ebből tanultam/találtam ki a sober. (Vezetek fejben egy milyen szót tanultam az angolul olvasott könyveimből listát.)
A legmegdöbbentőbb az egészben Officer Hank Budapest volt. Igen, egy rendőrtiszt neve ebben a semmilyen magyar vonatkozással nem rendelkező, magyarra még csak le sem fordított könyvben az volt, hogy Budapest. Nem hallucináltam, több osztálytársam is bizonyította. Ha valaki talál rá bármilyen magyarázatot kérem jelezze!

Kiváló felütés, izgalmas történet, csalódást keltő befejezés, egy tinédzser crime történet, sok hibával.

Négy főszereplő váltott szemszögéből olvashatjuk a történetet, melyben öten mennek be a délutáni büntető órára, de csak négyen jönnek ki.
Az agy, a bűnöző, a sportoló és a bálkirálynő. (Breakfast Club, wink-wink)

Kár, hogy a négy szereplőt nem sikerült különböző hangon megszólaltatni, sokszor el is felejtettem, hogy épp kinek a fejezetét olvasom. Ezzel nem lenne amúgy baj, mert pörgős volt, végig fenntartotta a suspense-t.

Ami már nagyobb betegsége volt a könyvnek, hogy elég klisés, így sok mindenre rá lehet jönni, például: spoiler

Sajnos ez azt is jelenti, hogy én a tettest is elég hamar ki tudtam találni, nem volt már meglepő, plusz technikailag máshogy nem is volt megoldható, bár volt egy csavar, amire úgymond nem számítottam. spoiler

Volt néhány logikai bukfenc és lyuk, amit utólag sikerült úgy-ahogy befoltozgatni, és ami csak a plot előrehaladása miatt kellett spoiler
spoiler

Továbbá nem voltam odáig azért sem, ahogy a könyv a mentális betegségekhez és az LGBTQ témához nyúl, ezt jóval nagyobb érzékenységgel kellett volna kezelni.
Ezektől eltekintve egyébként egy könnyed, egyszeri olvasmány, főleg ha az ember úgy vág bele, hogy sok mindent azért nem remél tőle.

talán nem érdemel valójában 5 csillagot, a bűnügyet tekintve legalábbis. viszont annyira jól alakult minden más, hogy nem volt szívem kevesebbet adni.

ahh, hogy mennyire megnyugtató tiniként veled egyidős emberek problémáiról olvasni, mert tudod, hogy nem vagy egyedül. Cooper, Nate, Addy és Bronwyn mind szerethető karakterek, valós érzésekkel és gondokkal, amik a legtöbb ember életében előfordulhatnak. és mindannyian egy rohadt jó karakterfejlődésen mentek keresztül, de leginkább Addyt emelném ki, nagyon tetszett, hogy a kliséket meghazudtolva spoiler. biztos sok tinilány azonosulni tud azon, amin keresztülment :)
off

engem személy szerint tényleg meglepett a vége, bár már kezdtem magamtól is összerakni a szálakat. de azért nem próbálkoztam annyira, hogy ne rontsam el saját magamnak az élményt, és sikerült is hehe. Simonról amúgy esküszöm egy egész esszét tudnék írni, de végülis az összes többi karakterről is. ah, alig tudtam letenni, szóval biztos kézbe veszem az írónő többi kötetét is majd :)

Elég kiszámíthatónak találtam a sztorit (elején sejteni lehet hogy ki is követte el a gyilkosságot). A váltott szemszög miatt alaposan ki lehet ismerni a 4 szereplő személyiségét. Ha beszippant akkor elég nehéz letenni, off

Nagyon szeretem én a tini thrillereket, de olvasni keveset olvastam, de ez jó választás volt. Izgalmas, feszültségkeltő, nehezen abbahagyós. A szereplők annak ellenére, hogy könnyen kategorizálhatók érdekesek, kellemesek.
A stílust, a szereplők különb hangját is kedveltem. Jó volt így olvasni. Bronwyn és Natevolt a kedvencem, illetve Maeve.
A történet pedig, sejtetem valamit, de azért mégiscsak egy jól megírt csavaros, ha tini is, de remek rejtély. Könnyen bevont és kellően izgalmas.
Jó kis olvasmány!

Objektíven nézve valószínűleg nem érdemel öt csillagot ez a könyv, ha nagyon akarnék, bele tudnék kötni, de nem akarok. Szerettem, lekötött, és nagyon tetszett benne az a rengeteg probléma, amivel a főszereplők megküzdöttek. Ezek közül nyilván a megfelelési kényszer volt a legerősebb, és ez egy olyan téma, amivel bármikor meg lehet engem venni. Itt is sikerült. Továbbá le a kalappal, hogy bár ~360 oldal az egész, mégis mind a négyüknél elégnek éreztem a játékidőt. Nyilván ehhez az is hozzájárult, hogy tényleg sztereotip karakterekkel dolgozott az írónő, de szerintem működött.

Sok mindent kitaláltam/sejtettem előre, egész konkrétan, amikor a kezembe vettem a könyvet, és még egyszer átfutottam a hátulján a szöveget, feltettem magamnak a kérdést, hogy én kit hoznék ki ennyi alapján gyilkosnak, ha nekem kellene ezt a könyvet megírni, és hát valóban azt, aki végül az ötletgazda volt. Ez valószínűleg azért nem zavart, mert inkább karakterközpontú realista YA-ként olvastam, mint krimiként, pont ugyanannyira érdekeltek a szereplők személyes problémái, mint a gyilkosság megoldása.

Addy eleinte borzasztóan idegesített, amiért így hagyta magát elnyomni, de nyilván jó ötlet volt ilyen mélyről indítani, csak aztán később már annyira nem érdekelt az ő kiteljesedése. Tök jó ív volt, csak nem váltott ki belőlem sok érzelmet. A testvérével való kapcsolatát viszont nagyon szerettem, és spoiler

Coopert rettentően sajnáltam az apjával való kapcsolata miatt, viszont tök jó, hogy egyébként támogató közeg vette őt körbe, spoiler

Bronwyn szálát tökre szerettem, a testvérével való kapcsolata is aranyos volt, és hát persze a spoiler

Nate az egyik kedvencem volt, szerettem a fejezeteit, szerintem ő volt az, akinek a hangja a leginkább elkülönült a többiekétől. A problémái is érdekesek voltak, a megküzdési módszerei is, és igen, tudom, nem volt benne semmi újszerű, mégis lekötött. spoiler

Meg fogom nézni a sorozatot is, most már kíváncsi vagyok rá. És persze elolvasom a következő részt is, az is ott áll a polcon.