Lehull ​a lepel 65 csillagozás

Karen M. McManus: Lehull a lepel

Ebben ​a magával ragadó, lerakhatatlan történetben megtudhatjuk, mi történik akkor, amikor öt idegen együtt sétál be egy terembe, de csak négyen jönnek ki élve onnan. Figyelj nagyon, és talán sikerül megoldanod a rejtélyt. Hétfő délután a Bayview gimi öt diákja büntetését tölti egy osztályteremben. Bronwyn, az ész, a Yale-re készül, és soha nem szegi meg a szabályokat. Addy, a szépség, a tökéletes bálkirálynő megtestesítője. Nate, a bűnöző, most feltételes szabadlábon van dílerkedés miatt. Cooper, a sportoló, bajnok baseball játékos. És Simon, a különc, a Bayview gimi hírhedt pletykarovatának szerkesztője. Csakhogy Simon nem éli túl a büntetést. Mielőtt még kijöhetnének a teremből, Simon meghal. A nyomozók szándékosságot sejtenek a halál körül. Simon hétfőn halt meg, keddre viszont pletykaáradatot tervezett nyilvánosságra hozni legismertebb osztálytársairól. Ezzel pedig mind a négyüket a gyilkosság gyanúsítottaivá teszi. Vagy az is lehet, hogy mindannyian egy szabadon portyázó… (tovább)

Eredeti mű: Karen M. McManus: One of Us Is Lying

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dream Válogatás

>!
Maxim, Szeged, 2018
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632619323 · Fordította: Sárossy-Beck Anita

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Nate Macauley · Bronwyn Rojas


Kedvencelte 15

Most olvassa 11

Várólistára tette 152

Kívánságlistára tette 205

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Tóth_Orsolya_3 P
Karen M. McManus: Lehull a lepel

Huhh, a mindenit! Ez aztán az izgalmas könyv!
Nagyon tetszett, végig fenntartotta az érdeklődésemet, egy perc sem volt, amikor unatkoztam volna. Számtalan teória járt a fejemben, köztük volt a megoldás is. A romantikus szálnak az én érzelgős lelkem nagyon örült. ;)

2 hozzászólás
>!
Klodette
Karen M. McManus: Lehull a lepel

Az biztos, hogy egy igazán csavaros és cseppet sem mindennapi történetről van szó.
Nem nyerte el a tetszésemet száz százalékosan, mert nekem még így is hiányzott belőle valami. Nem igazán tudom megfogalmazni, hogy mi, de leginkább az, hogy még így is keveselltem az igazság utáni nyomozást a meglincselt áldozatok részéről.
Mert bizony mindegyiküket bemártották, gyilkosnak kiáltották ki és megbélyegezték őket, de ők a könyv több, mint a felében, csak magukat sajnálták és próbálták fenntartani a látszatot, ahelyett, hogy összefogtak volna…
Mindenképpen meg kell említenem, hogy egy igazán jól kidolgozott, részletes könyvről van szó, ahol az írónő sok energiát fektetett a különböző karakterek bemutatásába. Látszik, hogy valóban odafigyelt arra, hogy mit ír le.
A szereplők közül Bronwyn állt hozzám a legközelebb, mert benne saját magamat láttam.
Gimiben én is ilyen, kicsit stréber, kicsit okoskodó csajszi voltam, aki előtérbe helyezte a tanulást és a fényes jövő egyengetését. Sokszor meg is kaptam érte a magamét.
A sztori egyébként kitűnően feldolgozza az iskolai bántalmazásokat, szerintem pontosan ilyen dolgok történnek most a középiskolákban, ami persze végtelenül elkeserítő. :(
Mindenképpen mai, modern hangnemű regény, egy jó kis társadalomkritikába oltott krimi, amiben vannak romantikus részek, meg jó kis jellemfejlődések.

Bővebben pedig:
https://klodettevilaga.blogspot.com/2018/10/konyvkritik…

>!
reddemon P
Karen M. McManus: Lehull a lepel

Új kedvenc könyv!
Az első pár oldal után belemerültem az olvasásba és le sem tettem, csak amikor a végére értem.
A szereplők jól kidolgozottak voltak és mindenkit megkedveltem valamiért. Nate volt az első, amint besétáltunk a büntetésre, már ott odáig voltam érte és szurkoltam, hogy ne ő legyen a tettes. Ő lett a kedvenc karakterem és ő állt a legközelebb hozzám. Na, nem azért mert díler vagyok, vagy mert valaha is letartóztattak volna, de lázadó volt és a családi helyzete sem volt túl jó. Utána jött Bronwyn, mert most nem akarok spoileres értékelést írni, szóval a mert majd kiderül annak, aki olvasta és áttudtam érezni a megfelelési kényszerét is, még ha csak kisebb mértékben. Aztán Addy, akit sajnáltam, hogy így alakultak a dolgai, na meg a végén pláne. Cooper volt az, aki nem igazán lopta be magát a szívembe, de persze neki is szurkoltam, nehogy ő legyen a tettes. Sőt, igazából mindenkinek szurkoltam, mert volt elég gondjuk és nem volt szükség még egy gyilkosságra is. Simon… olyan gonosz vagyok, de valahogy az első perctől fogva nem volt szimpatikus nekem. Blogot vezetett, ahol szinte mindenkit lehúzott a gimiben és sokaknak ártott. Úgy csinált, mintha ő tökéletes lenne, pedig tökéletes ember nincs. Persze sajnáltam, hogy meghalt. A végén, amikor kiderült minden, sok megérzésem beigazolódott. Nate pedig érdemelt volna egy elásást a bunkóságért, de nem olyan rossz ő, csak nem tudja kezelni az érzéseit.

https://bookdemonkonyvesvilaga.blogspot.com/2019/01/kar…

6 hozzászólás
>!
kellyolvas P
Karen M. McManus: Lehull a lepel

Engem levett a lábamról a történet, azt sem tudom, hol kezdjem a rajongásom. Imádtam, hogy a regényt négy szemszögből olvashattam, a haláleset idején az osztályteremben tartózkodó négy potenciális gyanúsított mindegyike megszólal. Egytől egyig közel kerülnek ezáltal az olvasóhoz, lehetetlen nem drukkolni nekik, jaj csak nehogy ő legyen a gyilkos. Ugyanis ezzel vádolják őket. Simon, aki pletykaoldalt működtetett a diákok viselt dolgairól, a délutáni büntető alatt allergiás rohamot kap, a kórházba kerülése után meghal. Két lány és két fiú töltötte még ott a büntetést, mindannyian ugyanazért lettek bezárva, mobiltelefon volt náluk, ami tilos. Hiába bizonygatták, hogy nem az övék, a tanár nem hitt nekik. De ki is ez a négy fiatal, és mi okuk lehetett eltenni láb alól Simont?
Mindenkinek van indítéka, a rendőrség elkezdi a nyomozást, és a sajtó is pellengérre állítja a fiatalokat.
Imádtam, ahogy ezek a fiatalok barátokká kovácsolódtak, mert ugyan gyanakodnak egymásra, de később már lehetetlennek tartják, hogy bárki közülük gyilkos legyen. Korábban nem igazán álltak közel egymáshoz, szinte csak futólag ismerték egymást. Most viszont nagy a nyomás négyükön, és össze kell fogniuk, hogy megoldást találjanak. Ahogy mindegyikük fejébe láttam, egyre jobban izgultam értük, vajon melyikük hazudik?
A romantikát kedvelő olvasók is csatlakozhatnak a történet rajongóihoz, ugyanis egy, sőt két nagyon édes tiltott szerelmi szál is alakul, drukkoltam mindkettőnek, sokat hozzáadtak a sokszínűséghez. Mert ez a könyv egy valóságos kavalkád, az egy dolog, hogy a főszereplők szöges ellentétei egymásnak, akár társadalmilag, vagy egyéniség szempontjából. De a körítés is színes, kezdve a Budapest nyomozó hadnagytól (ez annyira vicces) a meleg oknyomozó riporterig, az iskolatársak, a szülők között sokféle náció és vérmérséklet keveredik a kolumbiaitól a svédig.
Sokrétű családi kapcsolatokat vonultat fel a regény. A pénzügyi helyzet egy dolog, de bőven volt itt más súlyosan problémás eset is. Alkoholfüggőség, megcsalás, válás, egy halottnak hitt anya is előkerül, de ugyanakkor megvan ezeknek az ellentételezése nem is egy klassz testvéri kapcsolatnál.
Összességében nagyon tetszett a regény, remek a dramaturgiája, megfelelően adagolta a szerző az információkat és végig fenntartotta a feszültséget. A fő karakterek határozott fejlődésen mentek keresztül, mindegyiküknek megvolt a saját története, és egyikük sem picsogott, amiért külön hálás vagyok. Egyikük sem hibátlan, és ez realisztikussá tette őket.
Számomra letehetetlen volt a könyv, ajánlom mindenkinek, aki izgalmasan kellemes kikapcsolódásra vágyik.

>!
wzsuzsanna P
Karen M. McManus: Lehull a lepel

A krimi és a thriller műfaja közel áll hozzám, igyekszem is minél több ilyen jellegű könyvet olvasni. Ugyanakkor éppen emiatt egyre ritkábban találok olyan sztorit, ami igazán megdöbbent, vagy ami valamilyen szempontból újat tud mutatni. Karen M. McManus regényére azért figyeltem fel, mert a fülszövege egy YA-történetbe bújtatott krimit ígért, ami szerintem több szempontból is izgalmas vegyítés. Egyfelől joggal remélheti az ember, hogy a brutális és véres jelenetek helyett inkább a lélektani folyamatokon lesz a hangsúly, másrészt a könnyedebb műfajok rajongói is megtalálhatják a számításaikat az intrikák vagy a romantikusabb szálak által. Szerencsére megint sikerült belenyúlnom a tutiba, ugyanis ez a történet messze felülmúlta az- egyébként pozitív- előzetes elvárásaimat.
A történet középpontjában egy rejtély, egészen pontosan egy haláleset áll: öt középiskolás fiatalnak kell büntetés gyanánt bent maradnia délután az iskolában, azonban a suli nem hivatalos pletykaoldalát üzemeltető fiú, Simon nem éli túl a napot. Nincs sem egyértelmű indíték (vagy talán pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy túl sok van, ugyanis Simon nem volt túl népszerű a társait lejárató vagy leleplező blogbejegyzései miatt), sem konkrét bizonyíték, a rendőrség mégis gyilkosság ügyében kezd el nyomozni. Ez pedig meglehetősen felforgatja az iskola, különösen a négy fiatal és hozzátartozóik életét.(…)
(…) abban azonban különbözött ez a történet az átlagtól, hogy az írónő vette a fáradtságot, és tisztességesen kidolgozta a figuráit. A saját szemszögükből elmesélt fejezetekben sok mindent megtudunk ezekről a fiatalokról, beleláthatunk a családi életükbe és a mindennapjaikba, így érthetővé válik számunkra, miért lettek olyanok, amilyenek. Sőt, nem csak, hogy megértjük őket, de még szimpatizálni is kezdünk velük, én legalábbis kivétel nélkül nagyon megkedveltem őket az olvasás során. Igen ám, de emellett a szerző szépen adagolja azt is, hogy mind a négyüknek van valami rejtegetnivalója, ami miatt elképzelhető, hogy közük volt Simon halálához. Tehát ha úgy vesszük, kicsit kettős érzése lesz az embernek olvasás közben: egyrészt izgul, hogy minél előbb derüljön ki az igazság, másrészt azért is rágja a körmét, nehogy valamelyik kedvenc szereplője bajba kerüljön, vagy kiderüljön, hogy végig ő volt a hunyó. Ez a kettősség és izgalom, valamint a cselekmény gördülékenysége és az apránként adagolt információk járulnak hozzá ahhoz, hogy gyakorlatilag letehetetlen legyen a könyv.
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2018/10/lehull-lepel-er…

>!
Kikiriki
Karen M. McManus: Lehull a lepel

Amikor elkísértem a barátnőmet az iskolai könyvtárba segíteni neki a nagy döntésben, nem gondoltam, hogy én is könyvvel a kezemben jövök ki. De nem volt mit tenni, hiszen a könyvtárosnő kezembe nyomta ezt a csodát, mondván most érkezett, és engem biztos érdekelni fog. A borítója már megfogott, egyszerűen csak olyan igéző! Aztán a fülszöveget elolvasva már tudtam, hogy ő bizony kell nekem. Az értékeléseket figyelve úgy döntöttem, hogy óvakodom a szereplők túlzott megszeretésétől, nehogy ne figyeljek valami apró részletre, és hatalmasat kelljen csalódnom… nos, rám jellemző módon kettő embert, majd később egy harmadikat is mélyen a szívembe zártam. Olvasás közben rengeteget gondolkodtam, mi lehet a megoldás. Aztán végül egyiknél sem kötöttem ki, és hagytam elszállni a gondolatokat előttem, és csak sodródtam a történettel. Meglepődtem, de ez a vég is megfordult a fejemben néhány pillatra. Jó kis történet volt, nagyon megszerettem. Eleve imádom a krimiket és a YA történeteket is, hát még ha a kettő vegyítve van… :) Tetszett, hogy rengeteg fontos dolgot taglalt a fő szál mellett. Kitért a mai világ nagyon gyakori problémáira és a családi, szerelmi és baráti kapcsolatokra is. Valószínűleg újra fogom olvasni, hogy jobban tudjak figyelni a részletekre. :) spoiler

>!
Doromb P
Karen M. McManus: Lehull a lepel

Azt hiszem, a tinikrimi az új kedvenc műfajom :D
Ez mennyire jó volt már! Régen alapból kedveltem a krimiket, csak aztán kicsit elment tőlük a kedvem. Talán leginkább azért, mert csak a nyomozásról szól az egész, a szereplők lelkébe általában maximum annyira látunk bele, amennyire a magánéleti problémáik összefüggnek a nyomozással, egyéb képet nem kapunk róluk. És így sokszor inkább csak a nyomozás végkimenetele, a megfejtés érdekel, mintsem a szereplők sorsa.
Na, ez nem ilyen volt :) Itt volt nyomozás, a maradék időt pedig olyan dolgok töltötték ki, amik más esetekben önmagukban töltenek ki egy könyvet. Bullying, romantika, lmbt, tanulás, minden, mi szem szájnak ingere. A szereplőket kedveltem, jó volt egyszerre drukkolni értük, és gyanakodni rájuk.
Persze kicsit furcsának tűnhet, hogy a nyomozás ellenére a négy gyilkossági gyanúsított tulajdonképpen éli tovább az átlagos tinis életét, de szerintem mégis működött.
Az pedig egyszerre tetszett és nem tetszett, hogy a „kiközösítés” célpontját nem egy kis kedves, a légynek se tudna ártani fajta karakternek állították be. spoiler
A vége nagyon tetszett, szerintem kellően meglepő volt, bár túlzás lenne kijelenteni, hogy nem is gondoltam rá, de elvetettem ezt a megoldást.
A szereplőket kedveltem, mindegyikük egyéniség volt, és egyikükben sem csak annyi rejlett, amennyit eleinte mutattak magukból. Jól sikerültek, még Simon is, bírtam ezt a beteg blogos dolgot :D
Összességében szerintem nem úgy kell olvasni ezt a könyvet, hogy közben összehasonlítjuk a nagyszabású krimikkel, mert habár szerintem nem marad el tőlük sokkal, de fel kell ismerni, hogy ez kicsit másról szól. És ez nem is baj. Szerintem jó ezeket a szövevényes krimiket végre a „saját korosztályom” szemén át látni. (Jó, igazából 26 éves vagyok, de a mai napig elkérik mindenhol a személyim, szóval ha mások 16 évesnek gondolnak, akkor nekem is minden jogom megvan rá, hogy egy könyv erejéig annyinak is érezzem magam xD.)
Szóval összességében talán egy fokkal inkább a young adult művek, mint a krimik kedvelőjének bátor szívvel ajánlom, meg mindenkinek, aki nyitott az új dolgokra, mert ezt a krimis, nyomozós műfajt elég ritkán lehet látni a fiatalok ízlésvilágára szabva.

>!
Arcturus
Karen M. McManus: Lehull a lepel

A könyv során megismerünk négy fiatalt és a családjukat, vannak köztük bevándorlók, akik egész életükben bizonyítani akarnak, vannak felszínes, csak a külsőségekkel törődő anyák, vannak teljesen széthullott és a terveiket a gyerekben megvalósítani akaró családok. Felvonultat a könyv halálos betegséget, technofóbiát, mentális betegséget, drogot, alkoholizmust, kapcsolatfüggőséget, irányításmániát, depressziót, iskolai lövöldözést, erőszakot, és szó van arról, mennyire álságos tud lenni a társadalom.

Egy könnyed hangvételű, fiatalokat a középpontba állító regény, amely mégis számtalan árnyalatával foglalkozik a világunknak, számtalan problémát érint. Nem ad rájuk megoldást, mert nem is dolga, csupán mesél róluk. A legjobban talán a testvéri kapcsolatok tetszettek benne: ahogyan Bronwyn és Addy áll a testvéreihez, és ők hozzájuk. De felsorakozott itt mindenféle egészséges és egészségtelen szülő-gyerek, baráti, párkapcsolati kapcsolat.

Meglepően jó volt, gyorsan végeztem vele, és a végére persze kiderül az is, mi az igazság. Hogy őszinte legyek, volt egy pillanat, amikor gyanús lett nekem az a valaki, aki az egész mögött állt. Egyetlen egy momentum, ami árulkodó volt. De aztán annyira nem került szóba fejezeteken át, hogy elvetettem az ötletet, így végső soron nem jöttem rá a megoldásra, ami aztán mégsem lepett meg :) Tegyél vele egy próbát, hátha te rájössz a titok a nyitjára. De jól figyelj oda mindenkire!

Bővebben: https://kulturpara.blog.hu/2018/11/05/a_sportolo_az_esz…

>!
sternenstaub P
Karen M. McManus: Lehull a lepel

Nagyon izgalmas könyvnek talaltam. A sztori szep lassan bontakozott ki es a szereplök is a megfelelö erzelmeket valtottak ki belölem :)

>!
Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog
Karen M. McManus: Lehull a lepel

Imádtam ezt a könyvet! Izgalmas volt és eredeti, tele szuper karakterekkel, érdekes mellékszálakkal, és egy baromi jó rejtéllyel. A krimi szál feloldása pedig pazar lett, konkrétan csak lestem ki a fejemből, hogy ez nekem miért nem esett le.

Bővebben a blogomon:
▶️ http://sorok-kozott.hu/2018/10/konyvkritika-karen-m-mcm…


Népszerű idézetek

>!
reddemon P

Vannak olyan emberek, akikkel egyszerűen nem lehet együtt élni. Egyszerűen lehetetlen.

104. oldal

>!
agi452

– Csak egy órára gyere át, amíg befejezzük a filmet… Megnézheted… a gyíkomat is. – Beletelik néhány másodpercbe, amíg rájövök, hogy egész másképp is lehet érteni ezt a megjegyzést. – Nem viccelek. Tényleg van egy gyíkom. Stannek hívják.
Bronwyn teli szájjal nevetni kezd, majd megfullad.
– Úristen! Tudod, egyáltalán nem jellemző rám… De egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy másra célzol.
Erre én is elnevetem magam.
– Akkor ismerd be, hogy bejött neked ez a duma!
– Legalább nem anakondát mondtál – röhög Bronwyn.

>!
reddemon P

Anyám bipoláris depresszióban szenvedett, és nem nagyon szedte a gyógyszereit, szóval nem volt valami fényes gyerekkorom, amíg velünk élt. A legelső emlékem róla az, hogy kiejt egy tányért a kezéből, aztán leül a földre a törött cserepek közé, és hangosan bőgni kezd. Egyszer meg arra jöttem haza, hogy éppen dobálja ki az ablakon az összes cuccunkat. Legtöbbször azonban csak összekuporodva feküdt az ágyban, napokig nem kelt fel.
Amikor viszont jól volt, akkor nagyon vicces tudott lenni. A nyolcadik szülinapomon elvitt egy áruházba, adott a kezembe egy kosarat, és azt mondta, töltsem meg, amivel csak akarom. Kilencévesen, amikor épp a hüllők érdekeltek, meglepett egy terráriummal a nappaliban, amiben egy szakállasagáma volt. Stan Lee után Stannek neveztük el, és még mindig megvan. Ezek a hüllők örökké élnek.

55. oldal

>!
reddemon P

Lopez hadnagy aztán nem adja fel, ezt meg kell hagyni, ő még egy zombiapokalipszis kellős közepén is a dolgok jó oldalát keresné. „Az agyad még ott van a fejeden, nem igaz? Ezzel már nyert ügyed van.” Nagyon szeretné, ha akár csak egyszer is, de hallana valami jó dolgot tőlem.

83. oldal

>!
reddemon P

Ha valaki tíz perccel ezelőtt megkérdezte volna, mi a tervem, azt mondom, hogy nincs tervem. Most viszont, felmerült bennem, hogy talán mégiscsak van. Méghozzá az, hogy magasról szarok mindenre.

180. oldal

>!
reddemon P

Már majdnem kiérek a plázából, amikor érzem, hogy valaki a dzsekimet rángatja. Ahogy megfordulok, hirtelen átöleli a nyakamat egy kéz, és az orromat tiszta, zöldalmaillat csapja meg. Bronwyn megpuszilja az arcomat.
– Igazad van – suttogja meleg leheletével a fülembe. – Nagyon sajnálom. Tényleg semmi közöm hozzá. Kérlek, ne haragudj rám! Nem tudom, hogy fogom túlélni ezt az egészet, ha nem beszélhetek veled.

185. oldal

>!
reddemon P

– Jaj, hagyjátok már abba! – kiállt fel Nate.
Az ajtóban áll Cooper mellett, ami meglepő, mert még soha nem láttam őt az ebédlőben. A többiek is megdöbbennek. Annyira elhalkul a morajlás, hogy Nate megvető hangja élesen cseng az asztalok között. Tekintetét körbepásztázva folytatja:
– Ti komolyan ezzel vagytok elfoglalva? Inkább törődjetek a saját dolgotokkal!
Hirtelen felharsan egy lány hangja.
– A szépfiú – mondja, és színlelt krákogást hallat.
Vanessa elvigyorodik, miközben körülötte mindenki nevetésben tör ki, ugyanúgy, ahogy az elmúlt hónapban rajtam is nevettek. Félig-meddig bűntudattal, félig kárörömmel, hozzágondolva, hogy még szerencse, hogy ez nem velem történik.
Az egyetlen kivétel Keely, aki az ajkát harapdálja, és a padlóra mered, és Luis, aki feláll, és az asztalra támaszkodik. Az egyik konyhás néni a konyha ajtajában áll, szemmel láthatóan épp azt mérlegeli, hogy hagyja-e kibontakozni a dolgokat, vagy szóljon egy tanárnak.
Nate most Vanessa önelégült arcára fókuszál, amelyen nyoma sincs együttérzésnek.
– Na? Neked is van valami mondanivalód? Még a nevedet sem tudom, pedig a múltkor egy buliban megpróbáltad bedugni a kezed a nadrágomba. – Megint nevetnek, de ezúttal nem Cooperen. – Sőt, ha akad olyan srác Bayview-ban, akivel ezt nem tetted meg, szeretném megismerni.
Vanessának tátva marad a szája a csodálkozástól, aztán valaki felteszi a kezét az ebédlő közepén.
– Velem nem próbálta! – szólal meg egy fiú, aki a számítógépes kockák asztalánál ül.
A barátai zavartan felnevetnek, miközben a teremben minden tekintet rájuk irányul. Olyan ez, mintha egyik célpontról a másikra vándorolnának. Nate felmutatj a hüvelykujját, aztán megint Vanessára néz
– Na, látod! Akkor próbálkozz nála is, és pofa be! – Azzal átvágja magát az asztalok között, odajön hozzánk, és lerakja a hátizsákját Bronwyn mellé.

279-280. oldal

>!
agi452

– […]Délután négyig itt maradtok! Addig azt szeretném, ha mindenki írna egy ötszáz szavas esszét arról, hogy hogyan teszi tönkre a mobiltechnológia az amerikai gimnáziumok életét. Ha valaki nem tartja be a szabályokat, holnap újabb elzárásra számíthat.
– És mivel írjunk? – kérdezi Addy. – Itt nincsenek laptopok.
A legtöbb terem fel van szerelve laptopokkal, Mr. Averynél azonban egy sincs. A pasi kábé annyi idős, mint akinek már tíz éve nyugdíjba kellett volna vonulnia.
Mr. Avery odalép Addy padjához, és rábök egy vonalas írótömb sarkára, amely mindenki előtt megtalálható.
– Fedezzék fel a tollal írás varázslatát! Egy rég letűnt művészeti ág.
Addy csinos, szív alakú arcára zavar ül ki.
– De honnan tudjuk, mikor értük el az ötszáz szót?
– Majd megszámoljátok – feleli Mr. Avery.

>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

– Tudod, én kedveltem anyukádat – szólal meg Bronwyn bizonytalan hangon, miután nem válaszolok. – Mindig úgy beszélt velem, mint egy felnőttel.
– Úgy érted, káromkodott előtted? – jegyzem meg, mire Bronwyn felnevet.
– Én mindig is úgy éreztem, inkább velem együtt káromkodik.
Szíven üt, ahogy ezt kimondja, mintha minden rusnya dolog mögött mégis meglátta volna benne az embert.

136. oldal

>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

– Lucas, szaladj le, és vegyél nekem a büfében három Snickerst! Mindenkinek egyet. A visszajárót tartsd meg, és nem kell sietned!
– Rendben, nagyi.
Lucas tekintete felragyog, ahogy kiszámolja, mennyit keres az ügyleten. Egy szemvillanás alatt kisiet az ajtón, nagyi pedig hátradől az ágyán a kórházi párnákra.
– Már el is tűnt, hogy megtömje a zsebeit, hogy egyem meg azt a kapzsi kis szívét – jegyzi meg szeretetteljesen.

156. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Becca Fitzpatrick: Black Ice – Tükörjég
Sara Shepard: Pretty Little Liars – Hazug csajok társasága
Jenny Carroll: Fedőneve: Kasszandra
Meg Cabot: Töltött galamb
Lucinda Gray: Az aranykalitka
Eileen Cook: Címlapsztori
Rob Reger – Jessica Gruner: Emily the Strange – Elveszett emlékek
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok
Irene Adler: A skarlátvörös rózsa rejtélye