Lehull ​a lepel (Lehull a lepel 1.) 392 csillagozás

Karen M. McManus: Lehull a lepel

Ebben ​a magával ragadó, lerakhatatlan történetben megtudhatjuk, mi történik akkor, amikor öt idegen együtt sétál be egy terembe, de csak négyen jönnek ki élve onnan. Figyelj nagyon, és talán sikerül megoldanod a rejtélyt. Hétfő délután a Bayview gimi öt diákja büntetését tölti egy osztályteremben. Bronwyn, az ész, a Yale-re készül, és soha nem szegi meg a szabályokat. Addy, a szépség, a tökéletes bálkirálynő megtestesítője. Nate, a bűnöző, most feltételes szabadlábon van dílerkedés miatt. Cooper, a sportoló, bajnok baseball játékos. És Simon, a különc, a Bayview gimi hírhedt pletykarovatának szerkesztője. Csakhogy Simon nem éli túl a büntetést. Mielőtt még kijöhetnének a teremből, Simon meghal. A nyomozók szándékosságot sejtenek a halál körül. Simon hétfőn halt meg, keddre viszont pletykaáradatot tervezett nyilvánosságra hozni legismertebb osztálytársairól. Ezzel pedig mind a négyüket a gyilkosság gyanúsítottaivá teszi. Vagy az is lehet, hogy mindannyian egy szabadon portyázó… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dream Válogatás Maxim

>!
Maxim, Szeged, 2018
382 oldal · ISBN: 9789634990970 · Fordította: Sárossy-Beck Anita
>!
Maxim, Szeged, 2018
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632619323 · Fordította: Sárossy-Beck Anita

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Nate Macauley · Bronwyn Rojas · Adelaide Prentiss (Addy) · Cooper Clay · Jake Riordan · Janae · Lopez hadnagy · Mr. Avery · Simon Kelleher · TJ Forrester


Kedvencelte 48

Most olvassa 14

Várólistára tette 315

Kívánságlistára tette 295

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

Málnika >!
Karen M. McManus: Lehull a lepel

”Szóval nem vagy tökéletes. Na és? Üdv a való világban!”

A Lehull a lepel egy izgalmas, sodró lendületű regény, amelyben a krimi, a YA és a romantika műfajai jó érzékkel keverednek. A történet a Bayview Gimnáziumban játszódik, ahol Simon váratlanul meghal egy tanteremben, ahova büntetésként kerül elzárásra négy másik diákkal együtt. A fiú az “Erről-arról” nevű pletykarovatot vezette, ezáltal rengeteg ellenséget szerzett magának, utolsó bejegyzése pedig pont erről a négy diáktársáról szólt, de életében már nem jelenhetett meg. A különösen rejtélyes esetben egyértelműen a Bayview-i négyesfogat tagjaira terelődik a gyanú, a rendőrség mellett az érintettek is nyomozásba kezdenek. A váltott szemszögű elbeszélésből nagyon jól megelevenednek a karakterek: az eminens Bronwyn, a barátja révén menő szépség, Addy, a sikeres sportoló, spoiler Cooper és a rosszfiú, spoiler Nate. A gyilkosok klubjában mindenkinek megvannak a maga kis titkai, amelyek Simonnak köszönhetően napvilágra kerülnek, de ez vajon elég indíték egy gyilkossághoz? A regény végig fenntartja az érdeklődést, majd egy nagyon ötletes csavarral zárul, miközben a romantikus szálakat is szépen elvarrja a szerző. Az írás nemcsak a feszültséget adagolja megfelelően, hanem szereplőin keresztül remekül bemutatja azt is, hogy mi minden állhat a sztereotípiák mögött.

4 hozzászólás
mate55 P>!
Karen M. McManus: Lehull a lepel

És ezek a fiatalok, miközben meg akarják váltani a világot, magasról tesznek a tanácsaidra, hiszen pontosan tudják, min mennek keresztül.” (David Bowie) Valami igazán különleges történet, amely elfeledteti az életkori rések határait. Manapság ha egy YA. krimiről van szó, igen erős fenntartásokkal küzdve veszem a kezembe, mivel azok vagy botrányosan buták, vagy gusztustalanul giccsesek, vagy csak szimplán rosszul vagyok tőlük. Ezt a sémát hála McManus remek arányérzékének köszönhetően nem lehet ráhúzni könyvére, mert teljes mértékben fájdalommentesen szórakoztató sztorit kapunk. Az emberek (legyen az gyerek vagy felnőtt) szeretik a szennyet. Mi, pedig otthonaink meghitt biztonságából, saját bejáratú elefántcsonttornyunkból imádunk a mások által „kinagyított” magánéletében (-urambocsá- szennyében) lubickolni, és megnyugvást találni a tényben, hogy nem mi vagyunk ott a képernyőn, az újság, vagy akár az internet oldalain. Mi történt? Vajon ki az igazi áldozat? Nem csak az olyan témák kerülnek előtérbe, mint az, alkoholizmus, a kábítószer, kirekesztés, zaklatás, az iskolai hierarchia, valamint bürokrácia – mindezt a didaktikusság legkisebb jele nélkül – hanem a kezdetben típusfiguráknak tűnő diákokról is szép fokozatosan lemállik a máz. Számomra legnagyobb erénye pedig az, hogy olyan témákról is említést tesz, amelyek ott vannak a mindennapjainkban, mégis inkább a szőnyeg alá söpörjük őket, ami viszont azt eredményezheti, hogy akármikor megtörténhet a baj. Nem lehet azt mondani, hogy itt-ott nem érződik a koncepció felduzzasztása, vagy még inkább kitöltése, mégis a könyv olvastatja magát, már csak azért is, mivel számos elemében a klasszikus krimiket idézi. Természetesen a régi jó klisék itt is feltűnnek, de üsse kő, nincs ezzel semmi baj, főleg akkor, amikor valamiféle társadalomrajz is kirajzolódik a logikusan, értelmesen felépített történetből. Összességében, tisztességes tartalom rejtőzik az első pillantásra könnyen butának, felszínesnek tűnő külcsín mögött. Felér egy friss lélegzetvétellel, igazi színfolt a YA könyvek kifejezetten egyhangú és egészen kilátástalan helyzetben álló palettáján.

klara_matravolgyi>!
Karen M. McManus: Lehull a lepel

Ez a könyv egyszerre volt több és kevesebb , mint amit vártam. Kevesebb volt, mert nagyobb fordulatokra számítottam a bűntény terén, több és intenzívebb nyomozásra. Több volt viszont abból a szempontból, hogy a vártnál sokkal nagyobb betekintést nyerhetünk a szereplők életébe és lelkivilágába. Érdekes volt olvasni a „gyanúsítottak” kapcsolatainak alakulását, és tetszett, hogy a könyv eltörölte a sztereotípiákat. Mind a négy főszereplőn ott van egy bélyeg, adott egy eminens diák, egy fényes jövőjű élsportoló, egy szépség, és egy bűntetett előéletű rosszfiú. Mind a négyükről kiderül, hogy sokkal mélyebb a lelkük, mint amennyire a rájuk ragasztott bélyeg elsőnek láttatni engedné. A stílusa könnyed volt és szórakoztató, és élvezhető annak ellenére is, hogy könnyen kikövetkeztethető, ki a gyilkos.

Ferger_Jolcsi P>!
Karen M. McManus: Lehull a lepel

Nekem nagyon tetszett ez a kötet, akárcsak az írónő másik kötete. Szerintem izgalmas, fordulatos, gyorsan lehet haladni benne, mert pörgős is. S bár a kötet felénél már rájöttem a gyilkos kilétére, ennek ellenére nagyon kíváncsi voltam a végkifejletre, hogy hogyan és miért jutott el idáig az illető. spoiler
A négy főszereplő mindegyikét sikerült nagyon megkedvelnem, Nate-et viszont sajnáltam is, hogy ilyen körülmények között kell élnie. Még jó, hogy Bronwyn kitartott mellette és nem hagyta, hogy spoiler. A történet közepén mindegyikükről kiderül egy-egy titok, ami más színben tünteti fel őket, mint amilyennek előtte megismerhettük őket, de én Cooper titkán döbbentem le a leginkább, nem voltak korábban erre utaló mozzanatok..
Remélem, hogy hamar megjelenik majd a kötet következő része, nagyon szívesen olvasnám azt is.

Nono_ P>!
Karen M. McManus: Lehull a lepel

Az írónő tökéletesen ellavírozgat a tini problémák és a gyilkosság nyomozása között, hogy végezetül egy élvezetes YA krimit adjon ki a kezei közül.
Ahogy a Tartsd meg a titkot, úgy ennél se volt másképp, teljesen lekötött és elszórakoztatott. És bár a „megoldás” itt is döbbenetes volt, mégis elmaradt a libabőr és az izgalom, helyette pedig egy kis csalódottság született meg bennem.
Ennek ellenére tetszett és kíváncsian várom a folytatást!

6 hozzászólás
Tóth_Orsolya_3 P>!
Karen M. McManus: Lehull a lepel

Huhh, a mindenit! Ez aztán az izgalmas könyv!
Nagyon tetszett, végig fenntartotta az érdeklődésemet, egy perc sem volt, amikor unatkoztam volna. Számtalan teória járt a fejemben, köztük volt a megoldás is. A romantikus szálnak az én érzelgős lelkem nagyon örült. ;)

2 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Karen M. McManus: Lehull a lepel

Ennek a könyvnek sikerült meglepnie, mert sokkal jobb volt, mint vártam.

Letehetetlen kategória volt nálam, egyrészt magától értetődő, hogy szerettem volna tudni, hogy ki ölte meg Simont, másrészt annyira jó volt a kerettörténet, az érintett diákok és családjaik története igazán érdekeltek, hogy egyszerűen el akartam olvasni minél hamarabb.

A történet vége? Szerintem a legjobb volt, ami csak lehetett.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2019/11/karen-m-mcmanus-l…

deen>!
Karen M. McManus: Lehull a lepel

Meglepően nagyon jól kivitelezett, csavaros történetet olvashattam. A cselekmény gyorsan a lényegre tért, és utána már csak törhettem a fejem, hogy vajon a négy fiatal közül volt-e valaki a tettes, vagy valami elkerülte a figyelmemet. Azért rá lehetett jönni, hogy valójában mi is történt abban a teremben, így a végkifejlet nem lepett meg. Ugyanakkor az írónő nagyon jól rámutatott arra, hogy azért mert valaki meghal, még nem válik szentté, és az elkövetett bűnei nem kapnak automatikusan megbocsátást. Simon egy szemétláda volt, teljesen ferdült önképpel, és a társait büntette azért, mert a saját életét nem tudta elfogadni. A négy bűntárs pedig egyáltalán nem ilyen spoiler. Kicsit későn fogtak össze a szereplők, hogy kiderítsék mi a fene folyik itt, ha már a rendőrség nem volt hajlandó tényleges nyomozást folytatni, csak valamelyiküket bűnbaknak kikiáltani. Ahogy a történet haladt előre, úgy derült fény arra, hogy szereplőink mindegyikének vannak titkai és nem egészen olyan az életük, mint azt a külvilág fele mutatják. De hát ki vethetné meg őket, mikor mindegyikük azt szeretné, ha elfogadnák a társai? Nagyon szurkoltam a szereplőknek, hogy derüljön ki az igazság, és mindenki megkapja méltó büntetését. A cselekmény egy pillanatra sem eresztett, végig izgultam, és kaptam egy nem várt csavart is spoiler. A romantikus szálak is aranyosak voltak, inkább hozzáadtak a történethez, mintsem elvették volna a krimi lényegi részéből. Tetszett!

Klodette>!
Karen M. McManus: Lehull a lepel

Az biztos, hogy egy igazán csavaros és cseppet sem mindennapi történetről van szó.
Nem nyerte el a tetszésemet száz százalékosan, mert nekem még így is hiányzott belőle valami. Nem igazán tudom megfogalmazni, hogy mi, de leginkább az, hogy még így is keveselltem az igazság utáni nyomozást a meglincselt áldozatok részéről.
Mert bizony mindegyiküket bemártották, gyilkosnak kiáltották ki és megbélyegezték őket, de ők a könyv több, mint a felében, csak magukat sajnálták és próbálták fenntartani a látszatot, ahelyett, hogy összefogtak volna…
Mindenképpen meg kell említenem, hogy egy igazán jól kidolgozott, részletes könyvről van szó, ahol az írónő sok energiát fektetett a különböző karakterek bemutatásába. Látszik, hogy valóban odafigyelt arra, hogy mit ír le.
A szereplők közül Bronwyn állt hozzám a legközelebb, mert benne saját magamat láttam.
Gimiben én is ilyen, kicsit stréber, kicsit okoskodó csajszi voltam, aki előtérbe helyezte a tanulást és a fényes jövő egyengetését. Sokszor meg is kaptam érte a magamét.
A sztori egyébként kitűnően feldolgozza az iskolai bántalmazásokat, szerintem pontosan ilyen dolgok történnek most a középiskolákban, ami persze végtelenül elkeserítő. :(
Mindenképpen mai, modern hangnemű regény, egy jó kis társadalomkritikába oltott krimi, amiben vannak romantikus részek, meg jó kis jellemfejlődések.

Bővebben pedig:
https://klodettevilaga.blogspot.com/2018/10/konyvkritik…

KöfférTzitzah P>!
Karen M. McManus: Lehull a lepel

Logikusan felépített történet izgalmas alapötlettel, melyből akár pszichológiai kísérlet is válhatna. Egy tanár és öt diák tartózkodik egy teremben, akik közül az egyik nem éli túl a büntetésre kiszabott idő végét.

A haláleset már az első oldalakon ütős lökést biztosít az érzelmi hullámvasút javára. Megindul a száguldás az egek felé, elindul a történet, megismerjük a gyanúsítottakat, indítékaikat és gondolataikat. Kiderül, hogy Simont különösebben nem kedvelte senki sem, minden lében kanál pletykaoldala miatt, amin az iskola tanulóiról hintette el azok kisebb-nagyobb botlásait. Különc volt, nem illett egészen sehová, de szeretett volna valaki lenni, és sikeresen űzte az emberek gyarló tetteiből való profitálást. Persze mosta kezeit, hiszen nem ő követte el a szánalmasabbnál szánalmasabb cselekedeteket – nem, ő csak közhírré tette őket. Görbe tükörként funkcionált a tanulók számára, melybe ha belenéztek, saját bűneiket láthatták visszatükröződni.

A négy főszereplő váltott szemszömgből meséli el az eseményeket, latolgatva, vajon ki lehetett az, aki eltett egy diákot a színről, kinek állhatott leginkább érdekében kiiktatni a szüntelenül tevékenykedő pletykafészket. A válasz: mindenkinek. Na de ki menne el a végsőkig? Ki takargat akkora borzalmat, ami ha napvilágot látna, véget vetne a jövőt illető csodás terveinek? Az eminens, az élsportoló, a szépségkirálynő vagy a bünöző? Ki lenne képes végrehajtani egy tökéletes gyilkosságot?

A kezdeti lendület után, miután az eddig rejtegetett szennyes kis titkok napvilágra kerülnek, és tanúi lehetünk a média és az igazságszoltátás sodró hatásának, a képzeletbeli kocsi megáll a hullámvasút tetején, és jó ideig nem gördül tovább. Történnek dolgok, de nem egetrengetőek, így lassul a tempó. Valahol elérkezik egy álmosabb ütemű rész, ahol a fiatalok magánakcióba kezdenek, és megpróbálnak maguk végére járni a dolognak. Összefognak, tervezgetnek, bizonyítékokat gyűjtenek, besározódnak, és még egy románc is kibontakozik, viszont elmarad a paranoiát kiváltó félrevezetés, ahol mindenki mindenkire gyanakszik, és olvasóként mi sem tudjuk biztosan, hogy hányadán is állunk a szereplőkkel. Vannak gyenge kezdeményezések, odavetett fejezetvégi mondatok, hogy hú, akkor most kezdhetünk gyanakodni, de aztán elül az egész. És itt a bökkenő, merthogy emiatt a könyv vége, a gyilkos kiléte nem is olyan megdöbbentő, mint amennyire az akar lenni, és a csavarnak szánt események sem keltenek visszhangot. Teljesen logikus az egész, inkább dráma, mint thriller, melyben kiemelt szerepet kap az iskolai zaklatás, a közösségen belüli ármánykodás kártékony hatása, az ítélkezés, a szerelmi viszályok és a média. Ha viszont innen nézzük, és nem a gyilkosságot, hanem az utóbbiakat helyezzük a mű középpontjába, azzal szembesülhetünk hogy ez a könyv egy nagyon jól megírt figyelemfelkeltő regény, ahol az érdekes téma becsalogatja az embert, a tartalom pedig rabul ejti. Ki akarna egy újabb tucatkönyvet olvasni arról, hogy mennyire káros az internet, a pletyka, hogy mekkora hatást gyakorol a média a társadalomra? Nem sokan, mert ilyenből már ezer van. De ki ne akarna egy jó kis thrillert kézbe venni, ahol szintén megvan mindez, viszont bújtatott formában és tökéletes érzékenységgel átvezetve a figyelmet, áthelyezve a hangsúlyt arra, hogy valójában mennyire fontosak is mindezek a dolgok? Mielőtt még észbe kapnánk, már láthatjuk is, hogy akaratlanul is mennyire gonoszak tudunk lenni másokkal, milyen károkat okozhatunk el – és beszólásainkkal, meggondolatlan tetteinkkel. Azt, hogy ki az áldozat és ki a hős, nem maga a személy dönti el, mégcsak nem is a tett, hanem a társadalom. Annyi gyönyörűen elrejtett és mégis oly nyilvánvaló üzenetet hordoz magában ez párszáz oldal, remek írásmódban kivitelezve, hogy egy napon át lehetne sorolni és boncolgatni.

Nyugalom, a kissé hosszadalmas várakozás után továbbvisz a hullámvasút, senki nem marad odafent segítségért kiáltozva. A könyv vége az elejéhez hasonlóan sodró lendületű, oldalról oldalra haladva adja meg a várt beteljesülést, és rántja le a leplet a végső titokról: a gyilkos kilétéről – mely, mint említettem, nem olyan meglepő és arculcsapó, de így lehetősége van térhez jutni a másodlagos vagy elsődleges (attól függ, honnan nézzük) mondanivalónak is. Az írónő képes fenntartani az egyensúlyt a krimi vonala és a figyelemfelkető tartalom között, így egyik kárára sem billen el a mérleg. Nagyon szépen összefonódnak és kiegészítik egymást, mindkét résznek jut idő megmutatkozni, háttérbe húzódni, és aztán megint megjelenni. Ez pedig nem kis teljesítmény, valljuk be.

Főleg azért olvastam el a könyvet, mert a hír, miszerint sorozatot készítenek belőle, engem sem került el, és szeretem a fejemben látni a történteket, mielőtt ténylegesen megnézném. Sorozat formájában a 13 okom volthoz hasonlatosnak tudom majd elképzelni, még akkor is, ha más az alap, mert ugyanúgy koncentrál az iskolai közösségek életére, és a szereplők szintén passzív áldozatai a médiafelhajtásnak. A krimi/thriller részt véleményem szerint a képrenyőn jobban ki lehet majd hangsúlyozni úgy, hogy ott se szenvedjen kárt a mögöttes tartalom. Nem lepne meg, ha azok, akik az előbbi sorozatot kedvelték, a Lehull a lepel lelkes rajongói táborát is gyarapítanák.


Népszerű idézetek

Nikii9125>!

A dolgok először rosszra fordulnak, mielőtt megjavulnak. Annyi biztos, hogy most minden szörnyűnek tűnik, de innen már csak felfelé lehet menni.

306. oldal

SurrealFlash P>!

Vannak olyan emberek, akikkel egyszerűen nem lehet együtt élni. Egyszerűen lehetetlen.

104. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nate Macauley
agi452>!

– Csak egy órára gyere át, amíg befejezzük a filmet… Megnézheted… a gyíkomat is. – Beletelik néhány másodpercbe, amíg rájövök, hogy egész másképp is lehet érteni ezt a megjegyzést. – Nem viccelek. Tényleg van egy gyíkom. Stannek hívják.
Bronwyn teli szájjal nevetni kezd, majd megfullad.
– Úristen! Tudod, egyáltalán nem jellemző rám… De egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy másra célzol.
Erre én is elnevetem magam.
– Akkor ismerd be, hogy bejött neked ez a duma!
– Legalább nem anakondát mondtál – röhög Bronwyn.

Kapcsolódó szócikkek: Bronwyn Rojas
Bea_Könyvutca P>!

Mr. Avery odalép Addy padjához, és rábök egy vonalas írótömb sarkára, amely mindenki előtt megtalálható.
– Fedezzék fel a tollal írás varázslatát! Egy rég letűnt művészeti ág.

14. oldal

1 hozzászólás
kovklau>!

Szeretném bemutatói Hank Budapest hadnagyot a Bayview-i Rendőrkapitányságról.

41. oldal

Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I>!

– Tudod, én kedveltem anyukádat – szólal meg Bronwyn bizonytalan hangon, miután nem válaszolok. – Mindig úgy beszélt velem, mint egy felnőttel.
– Úgy érted, káromkodott előtted? – jegyzem meg, mire Bronwyn felnevet.
– Én mindig is úgy éreztem, inkább velem együtt káromkodik.
Szíven üt, ahogy ezt kimondja, mintha minden rusnya dolog mögött mégis meglátta volna benne az embert.

136. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bronwyn Rojas · Nate Macauley
SurrealFlash P>!

Lopez hadnagy aztán nem adja fel, ezt meg kell hagyni, ő még egy zombiapokalipszis kellős közepén is a dolgok jó oldalát keresné. „Az agyad még ott van a fejeden, nem igaz? Ezzel már nyert ügyed van.” Nagyon szeretné, ha akár csak egyszer is, de hallana valami jó dolgot tőlem.

83. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lopez hadnagy · Nate Macauley
SurrealFlash P>!

Ha valaki tíz perccel ezelőtt megkérdezte volna, mi a tervem, azt mondom, hogy nincs tervem. Most viszont, felmerült bennem, hogy talán mégiscsak van. Méghozzá az, hogy magasról szarok mindenre.

180. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nate Macauley
agi452>!

– […]Délután négyig itt maradtok! Addig azt szeretném, ha mindenki írna egy ötszáz szavas esszét arról, hogy hogyan teszi tönkre a mobiltechnológia az amerikai gimnáziumok életét. Ha valaki nem tartja be a szabályokat, holnap újabb elzárásra számíthat.
– És mivel írjunk? – kérdezi Addy. – Itt nincsenek laptopok.
A legtöbb terem fel van szerelve laptopokkal, Mr. Averynél azonban egy sincs. A pasi kábé annyi idős, mint akinek már tíz éve nyugdíjba kellett volna vonulnia.
Mr. Avery odalép Addy padjához, és rábök egy vonalas írótömb sarkára, amely mindenki előtt megtalálható.
– Fedezzék fel a tollal írás varázslatát! Egy rég letűnt művészeti ág.
Addy csinos, szív alakú arcára zavar ül ki.
– De honnan tudjuk, mikor értük el az ötszáz szót?
– Majd megszámoljátok – feleli Mr. Avery.

Kapcsolódó szócikkek: Adelaide Prentiss (Addy) · Mr. Avery
Nikii9125>!

– Ő egy királylány, te meg egy izomagy – mondja. Állával előbb Bronwyn felé bök, aztán Nate-re. – Te vagy az ész. Te meg egy bűnöző. Mi itt mindannyian tinisorozatok szereplőit testesítjük meg.
– És te ki lennél? – kérdi Bronwyn. […]
– Én a mindentudó narrátor vagyok – feleli Simon.

18. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Justin Cronin: A szabadulás
Helena Silence: Ezüsthíd
Marni Bates: Zűrzavar a vonal végén
Stephen King: Joyland
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Jo Nesbø: Hóember