Lehull ​a lepel (Lehull a lepel 1.) 307 csillagozás

Karen M. McManus: Lehull a lepel

Ebben ​a magával ragadó, lerakhatatlan történetben megtudhatjuk, mi történik akkor, amikor öt idegen együtt sétál be egy terembe, de csak négyen jönnek ki élve onnan. Figyelj nagyon, és talán sikerül megoldanod a rejtélyt. Hétfő délután a Bayview gimi öt diákja büntetését tölti egy osztályteremben. Bronwyn, az ész, a Yale-re készül, és soha nem szegi meg a szabályokat. Addy, a szépség, a tökéletes bálkirálynő megtestesítője. Nate, a bűnöző, most feltételes szabadlábon van dílerkedés miatt. Cooper, a sportoló, bajnok baseball játékos. És Simon, a különc, a Bayview gimi hírhedt pletykarovatának szerkesztője. Csakhogy Simon nem éli túl a büntetést. Mielőtt még kijöhetnének a teremből, Simon meghal. A nyomozók szándékosságot sejtenek a halál körül. Simon hétfőn halt meg, keddre viszont pletykaáradatot tervezett nyilvánosságra hozni legismertebb osztálytársairól. Ezzel pedig mind a négyüket a gyilkosság gyanúsítottaivá teszi. Vagy az is lehet, hogy mindannyian egy szabadon portyázó… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dream Válogatás

>!
Maxim, Szeged, 2018
382 oldal · ISBN: 9789634990970 · Fordította: Sárossy-Beck Anita
>!
Maxim, Szeged, 2018
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632619323 · Fordította: Sárossy-Beck Anita

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Nate Macauley · Adelaide Prentiss (Addy) · Bronwyn Rojas · Cooper Clay · Jake Riordan · Janae · Lopez hadnagy · Mr. Avery · Simon Kelleher · TJ Forrester


Kedvencelte 37

Most olvassa 10

Várólistára tette 267

Kívánságlistára tette 255

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
mate55
Karen M. McManus: Lehull a lepel

És ezek a fiatalok, miközben meg akarják váltani a világot, magasról tesznek a tanácsaidra, hiszen pontosan tudják, min mennek keresztül.” (David Bowie) Valami igazán különleges történet, amely elfeledteti az életkori rések határait. Manapság ha egy YA. krimiről van szó, igen erős fenntartásokkal küzdve veszem a kezembe, mivel azok vagy botrányosan buták, vagy gusztustalanul giccsesek, vagy csak szimplán rosszul vagyok tőlük. Ezt a sémát hála McManus remek arányérzékének köszönhetően nem lehet ráhúzni könyvére, mert teljes mértékben fájdalommentesen szórakoztató sztorit kapunk. Az emberek (legyen az gyerek vagy felnőtt) szeretik a szennyet. Mi, pedig otthonaink meghitt biztonságából, saját bejáratú elefántcsonttornyunkból imádunk a mások által „kinagyított” magánéletében (-urambocsá- szennyében) lubickolni, és megnyugvást találni a tényben, hogy nem mi vagyunk ott a képernyőn, az újság, vagy akár az internet oldalain. Mi történt? Vajon ki az igazi áldozat? Nem csak az olyan témák kerülnek előtérbe, mint az, alkoholizmus, a kábítószer, kirekesztés, zaklatás, az iskolai hierarchia, valamint bürokrácia – mindezt a didaktikusság legkisebb jele nélkül – hanem a kezdetben típusfiguráknak tűnő diákokról is szép fokozatosan lemállik a máz. Számomra legnagyobb erénye pedig az, hogy olyan témákról is említést tesz, amelyek ott vannak a mindennapjainkban, mégis inkább a szőnyeg alá söpörjük őket, ami viszont azt eredményezheti, hogy akármikor megtörténhet a baj. Nem lehet azt mondani, hogy itt-ott nem érződik a koncepció felduzzasztása, vagy még inkább kitöltése, mégis a könyv olvastatja magát, már csak azért is, mivel számos elemében a klasszikus krimiket idézi. Természetesen a régi jó klisék itt is feltűnnek, de üsse kő, nincs ezzel semmi baj, főleg akkor, amikor valamiféle társadalomrajz is kirajzolódik a logikusan, értelmesen felépített történetből. Összességében, tisztességes tartalom rejtőzik az első pillantásra könnyen butának, felszínesnek tűnő külcsín mögött. Felér egy friss lélegzetvétellel, igazi színfolt a YA könyvek kifejezetten egyhangú és egészen kilátástalan helyzetben álló palettáján.

>!
klara_matravolgyi
Karen M. McManus: Lehull a lepel

Ez a könyv egyszerre volt több és kevesebb , mint amit vártam. Kevesebb volt, mert nagyobb fordulatokra számítottam a bűntény terén, több és intenzívebb nyomozásra. Több volt viszont abból a szempontból, hogy a vártnál sokkal nagyobb betekintést nyerhetünk a szereplők életébe és lelkivilágába. Érdekes volt olvasni a „gyanúsítottak” kapcsolatainak alakulását, és tetszett, hogy a könyv eltörölte a sztereotípiákat. Mind a négy főszereplőn ott van egy bélyeg, adott egy eminens diák, egy fényes jövőjű élsportoló, egy szépség, és egy bűntetett előéletű rosszfiú. Mind a négyükről kiderül, hogy sokkal mélyebb a lelkük, mint amennyire a rájuk ragasztott bélyeg elsőnek láttatni engedné. A stílusa könnyed volt és szórakoztató, és élvezhető annak ellenére is, hogy könnyen kikövetkeztethető, ki a gyilkos.

>!
Tóth_Orsolya_3 P
Karen M. McManus: Lehull a lepel

Huhh, a mindenit! Ez aztán az izgalmas könyv!
Nagyon tetszett, végig fenntartotta az érdeklődésemet, egy perc sem volt, amikor unatkoztam volna. Számtalan teória járt a fejemben, köztük volt a megoldás is. A romantikus szálnak az én érzelgős lelkem nagyon örült. ;)

2 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P
Karen M. McManus: Lehull a lepel

Ennek a könyvnek sikerült meglepnie, mert sokkal jobb volt, mint vártam.

Letehetetlen kategória volt nálam, egyrészt magától értetődő, hogy szerettem volna tudni, hogy ki ölte meg Simont, másrészt annyira jó volt a kerettörténet, az érintett diákok és családjaik története igazán érdekeltek, hogy egyszerűen el akartam olvasni minél hamarabb.

A történet vége? Szerintem a legjobb volt, ami csak lehetett.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2019/11/karen-m-mcmanus-l…

>!
deen
Karen M. McManus: Lehull a lepel

Meglepően nagyon jól kivitelezett, csavaros történetet olvashattam. A cselekmény gyorsan a lényegre tért, és utána már csak törhettem a fejem, hogy vajon a négy fiatal közül volt-e valaki a tettes, vagy valami elkerülte a figyelmemet. Azért rá lehetett jönni, hogy valójában mi is történt abban a teremben, így a végkifejlet nem lepett meg. Ugyanakkor az írónő nagyon jól rámutatott arra, hogy azért mert valaki meghal, még nem válik szentté, és az elkövetett bűnei nem kapnak automatikusan megbocsátást. Simon egy szemétláda volt, teljesen ferdült önképpel, és a társait büntette azért, mert a saját életét nem tudta elfogadni. A négy bűntárs pedig egyáltalán nem ilyen spoiler. Kicsit későn fogtak össze a szereplők, hogy kiderítsék mi a fene folyik itt, ha már a rendőrség nem volt hajlandó tényleges nyomozást folytatni, csak valamelyiküket bűnbaknak kikiáltani. Ahogy a történet haladt előre, úgy derült fény arra, hogy szereplőink mindegyikének vannak titkai és nem egészen olyan az életük, mint azt a külvilág fele mutatják. De hát ki vethetné meg őket, mikor mindegyikük azt szeretné, ha elfogadnák a társai? Nagyon szurkoltam a szereplőknek, hogy derüljön ki az igazság, és mindenki megkapja méltó büntetését. A cselekmény egy pillanatra sem eresztett, végig izgultam, és kaptam egy nem várt csavart is spoiler. A romantikus szálak is aranyosak voltak, inkább hozzáadtak a történethez, mintsem elvették volna a krimi lényegi részéből. Tetszett!

>!
Klodette
Karen M. McManus: Lehull a lepel

Az biztos, hogy egy igazán csavaros és cseppet sem mindennapi történetről van szó.
Nem nyerte el a tetszésemet száz százalékosan, mert nekem még így is hiányzott belőle valami. Nem igazán tudom megfogalmazni, hogy mi, de leginkább az, hogy még így is keveselltem az igazság utáni nyomozást a meglincselt áldozatok részéről.
Mert bizony mindegyiküket bemártották, gyilkosnak kiáltották ki és megbélyegezték őket, de ők a könyv több, mint a felében, csak magukat sajnálták és próbálták fenntartani a látszatot, ahelyett, hogy összefogtak volna…
Mindenképpen meg kell említenem, hogy egy igazán jól kidolgozott, részletes könyvről van szó, ahol az írónő sok energiát fektetett a különböző karakterek bemutatásába. Látszik, hogy valóban odafigyelt arra, hogy mit ír le.
A szereplők közül Bronwyn állt hozzám a legközelebb, mert benne saját magamat láttam.
Gimiben én is ilyen, kicsit stréber, kicsit okoskodó csajszi voltam, aki előtérbe helyezte a tanulást és a fényes jövő egyengetését. Sokszor meg is kaptam érte a magamét.
A sztori egyébként kitűnően feldolgozza az iskolai bántalmazásokat, szerintem pontosan ilyen dolgok történnek most a középiskolákban, ami persze végtelenül elkeserítő. :(
Mindenképpen mai, modern hangnemű regény, egy jó kis társadalomkritikába oltott krimi, amiben vannak romantikus részek, meg jó kis jellemfejlődések.

Bővebben pedig:
https://klodettevilaga.blogspot.com/2018/10/konyvkritik…

>!
diamondfox P
Karen M. McManus: Lehull a lepel

TELJES ÉRTÉKELÉS: https://hogyacsudaba.blogspot.com/2019/03/karen-m-mcman…

"Összességében igen jó sztori kerekedett ki belőle, mondjuk a magyar címmel egyáltalán nem vagyok megelégedve, mert szerintem köze nincs hozzá, sőt, magához a nagy csattanóhoz tényleg nem sok. Ami egyébként eléggé erősen pofán fog vágni mindenkit, aki elolvassa, mert szerintem kb. mindenre gondolna megoldásként, csak erre nem. Nekem hatalmas pozitívum, hogy mindegyik karakter fejlődik, hatalmasat. Egytől-egyig képesek arra, hogy a saját komfortzónájukat elhagyják ennek érdekében és ilyet, valljuk be, elég ritkán szoktunk tapasztalni.
Ajánlom a YA irodalom kedvelőinek, akik egy kicsit mást is szívesen olvasnának a fantasy-romantika vonalon kívül, ebben, nem fognak csalódni!"

8 hozzászólás
>!
kovklau
Karen M. McManus: Lehull a lepel

Hűha! Nem semmi megoldása lett ennek a történetnek az biztos.
Érdekes, hogy általában viszonylag hamar rá szoktam jönni, hogy ki is bűnös az ilyen történeteknél, de itt csak kb pár oldallal azelőtt esett le, hogy mi is történt mielőtt fény derült volna rá. Az elejétől kezdve biztos voltam benne, hogy ki tette, aztán a végén pedig… Hát a közelében sem jártam. Olyan eseményeknek volt jelentősége, amire nem is gondoltam volna. Ilyen tökéletesen megszervezni mindent? Talán nem szimpatikus a gyilkos, mégis be kell vallani, hogy elég okos, ha ezt így kitervelte egyedül. félig egyedül
Nagyon megszerettem a szereplőket és nem. gondoltam volna, hogy ilyen komoly témákat fog feszegetni ez a könyv. Mindenkinek megvolt a maga háttértörténete, ami jól fel is volt építve.
Váratlan volt, fordulatos, fent tudta tartani az érdeklődésemet, a szereplők szerethetőek voltak.
Csak 2 „rossz” dolgot tudok mondani róla :
1, Miért nem hamarabb kezdtek el együtt nyomozni?
2, Az epilógus már nem kellett volna. Semmi új nem derült ki belőle és ezt az egészet meg lehetett volna írni mondatba az utolsó részbe és kész.
Összességében imádtam és ajánlom bárkinek, aki egy kis nyomozásra vágyik.

>!
Niitaa P
Karen M. McManus: Lehull a lepel

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2019/07/karen-m-mcmanus…

"Jól szórakoztam rajta. A sok kliséelem ellenére mégiscsak azt kell mondanom, hogy tartalmas és szórakoztató olvasmány volt. Hiába jelennek meg a már rongyosra használt karakterek, a sokszor megélt szituációk, mégis a tálalás nem érezteti úgy az olvasóval, mintha már ezerszer olvasta volna a könyvet.
A krimi vonatkoztatás is jól lett beépítve. Mivel ez ifjúsági kategóriába tartozó nyomozós történet, így az elsődleges célcsoportnál nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy még nem merültek el a kategória erős képviselőiben, így számukra igencsak meglepetésként szolgálhat a gyilkos kiléte. Úgy gondolom, hogy csak azok képesek kitalálni a történet derekán, akiknek már van hozzá kellő mértékű tapasztalatuk, tudják, milyen jelekre kell odafigyelni.
Mindennek ellenére kifejezetten élvezetes olvasmány, ami kellemes kikapcsolódást nyújtott pár óra erejéig. Mindenféleképpen ajánlani tudom. "

>!
Lanore P
Karen M. McManus: Lehull a lepel

Jobb, ha nem egy wellness-hétvégére viszed magaddal ezt a könyvet, különben úgy jársz, mint én: a könyv letehetetlen, és minden szabad percben azon kattogtam, hogy vajon mi is történhetett valójában. Enyhe Pretty little liars és Gossip girl beütés, 4 érdekes karakter, és egy gyilkosság, amit fel kell göngyölíteni. Egészen a végéig nem sejtettem, hogy mi az igazi megoldás, de az egyértelmű, hogy van, ami nem változik… amikor én jártam iskolába, már akkor is sok volt a spoiler.


Népszerű idézetek

>!
agi452

– Csak egy órára gyere át, amíg befejezzük a filmet… Megnézheted… a gyíkomat is. – Beletelik néhány másodpercbe, amíg rájövök, hogy egész másképp is lehet érteni ezt a megjegyzést. – Nem viccelek. Tényleg van egy gyíkom. Stannek hívják.
Bronwyn teli szájjal nevetni kezd, majd megfullad.
– Úristen! Tudod, egyáltalán nem jellemző rám… De egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy másra célzol.
Erre én is elnevetem magam.
– Akkor ismerd be, hogy bejött neked ez a duma!
– Legalább nem anakondát mondtál – röhög Bronwyn.

Kapcsolódó szócikkek: Bronwyn Rojas
>!
Nikii9125

A dolgok először rosszra fordulnak, mielőtt megjavulnak. Annyi biztos, hogy most minden szörnyűnek tűnik, de innen már csak felfelé lehet menni.

306. oldal

>!
reddemon

Vannak olyan emberek, akikkel egyszerűen nem lehet együtt élni. Egyszerűen lehetetlen.

104. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nate Macauley
>!
Bea_Könyvutca P

Mr. Avery odalép Addy padjához, és rábök egy vonalas írótömb sarkára, amely mindenki előtt megtalálható.
– Fedezzék fel a tollal írás varázslatát! Egy rég letűnt művészeti ág.

14. oldal

1 hozzászólás
>!
kovklau

Szeretném bemutatói Hank Budapest hadnagyot a Bayview-i Rendőrkapitányságról.

41. oldal

>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

– Tudod, én kedveltem anyukádat – szólal meg Bronwyn bizonytalan hangon, miután nem válaszolok. – Mindig úgy beszélt velem, mint egy felnőttel.
– Úgy érted, káromkodott előtted? – jegyzem meg, mire Bronwyn felnevet.
– Én mindig is úgy éreztem, inkább velem együtt káromkodik.
Szíven üt, ahogy ezt kimondja, mintha minden rusnya dolog mögött mégis meglátta volna benne az embert.

136. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bronwyn Rojas · Nate Macauley
>!
reddemon

Anyám bipoláris depresszióban szenvedett, és nem nagyon szedte a gyógyszereit, szóval nem volt valami fényes gyerekkorom, amíg velünk élt. A legelső emlékem róla az, hogy kiejt egy tányért a kezéből, aztán leül a földre a törött cserepek közé, és hangosan bőgni kezd. Egyszer meg arra jöttem haza, hogy éppen dobálja ki az ablakon az összes cuccunkat. Legtöbbször azonban csak összekuporodva feküdt az ágyban, napokig nem kelt fel.
Amikor viszont jól volt, akkor nagyon vicces tudott lenni. A nyolcadik szülinapomon elvitt egy áruházba, adott a kezembe egy kosarat, és azt mondta, töltsem meg, amivel csak akarom. Kilencévesen, amikor épp a hüllők érdekeltek, meglepett egy terráriummal a nappaliban, amiben egy szakállasagáma volt. Stan Lee után Stannek neveztük el, és még mindig megvan. Ezek a hüllők örökké élnek.

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bipoláris zavar · depresszió · Nate Macauley · Stan Lee · terrárium
>!
reddemon

Lopez hadnagy aztán nem adja fel, ezt meg kell hagyni, ő még egy zombiapokalipszis kellős közepén is a dolgok jó oldalát keresné. „Az agyad még ott van a fejeden, nem igaz? Ezzel már nyert ügyed van.” Nagyon szeretné, ha akár csak egyszer is, de hallana valami jó dolgot tőlem.

83. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lopez hadnagy · Nate Macauley
>!
CsiPe_z

Nem tudom, miért olyan nehéz az embereknek beismerni, hogy időnként baromságot csinálnak, csak mert nem gondolják, hogy valaha is kiderül.

134. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nate Macauley
>!
agi452

– […]Délután négyig itt maradtok! Addig azt szeretném, ha mindenki írna egy ötszáz szavas esszét arról, hogy hogyan teszi tönkre a mobiltechnológia az amerikai gimnáziumok életét. Ha valaki nem tartja be a szabályokat, holnap újabb elzárásra számíthat.
– És mivel írjunk? – kérdezi Addy. – Itt nincsenek laptopok.
A legtöbb terem fel van szerelve laptopokkal, Mr. Averynél azonban egy sincs. A pasi kábé annyi idős, mint akinek már tíz éve nyugdíjba kellett volna vonulnia.
Mr. Avery odalép Addy padjához, és rábök egy vonalas írótömb sarkára, amely mindenki előtt megtalálható.
– Fedezzék fel a tollal írás varázslatát! Egy rég letűnt művészeti ág.
Addy csinos, szív alakú arcára zavar ül ki.
– De honnan tudjuk, mikor értük el az ötszáz szót?
– Majd megszámoljátok – feleli Mr. Avery.

Kapcsolódó szócikkek: Adelaide Prentiss (Addy) · Mr. Avery

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Helena Silence: Ezüsthíd
Marni Bates: Zűrzavar a vonal végén
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Julie Buxbaum: Három dolgot mondj
Sara Shepard: Pretty Little Liars
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz