A ​Jane Austen könyvklub 70% 115 csillagozás

Az unalmassági faktora a könyvnek egy tízes skálán tizenegy.
Alapjából a film miatt kezdtem neki az olvasásnak. Annak idején nagyon szerettem, mondjuk általánosságban a főszereplőket kedveltem benne és ezért mondható az, hogy szerettem a filmet. Még ma is szívesen megnézem, ha van a tévében. De, hogy ne teljesen a film alapján ítéljem meg a könyvet leírok pár gondolatot.
A könyv eleje nagyon lassan indult megfelé. Csak a fejemet fogtam a sok unalmas leíráson. Nem értettem minek olvasom én egyáltalán, de esélyt akartam adni neki. Legalább azért meg is érte, hogy ne fél csillagot kapjon tőlem. A könyv egyharmada volt érdekes. Stílusilag nagyon hajaz Benjamin Mee Az igazi kaland című művéhez, habár pontosítok mert itt több párbeszéd volt. De az unalom itt is megevett a végére.
Akik olvassák vagy fogják a sztorit azoknak aszt kívánom hozzá, hogy kitartás!

Ez a könyv nem elsősorban azoknak szól, akik Jane Austen alkotásairól szeretnének olvasni, bár mellesleg Fowler regényéből kiderül az is, milyen kiválóan ismeri Austen életművét.

A Jane Austen könyvklub azokról a hirtelen közösséggé formálódó emberekről szól, akik beszélgetni szeretnének olvasmányaikról. Egy kis csapat, különböző jellemű nő és egyetlen férfi. Életmódjuk, koruk, mindennapi problémáik is eltérnek egymástól, mégis barátság szövődik köztük, holott kezdetben néhányukat elsősorban csak az olvasás – főleg Jane Austen regényeinek – szeretete kötötte össze.

Mindemellett az elfogadás, a tolerancia könyve is, humorral, szeretettel átszőve.

Összességében egy nagyon kellemes olvasmányban volt részem. Amellett, hogy ez az olvasóklub végigvette Austen befejezett műveit, a szereplők történeteibe is bepillantást kaptunk. Volt, akit megkedveltem, de volt, aki teljesen hidegen hagyott. Szeretem Austen műveit, de sose éreztem késztetést ilyen fokú műelemzésre, mint amik itt is előfordultak, épp ezért a személyes történetek sokkal inkább lekötöttek, mint a művek és a szerző bálványozása.
Az egyetlen kimondottan zavaró tényező számomra a titokzatos elbeszélő személye volt. Végig úgy mesélte a történetet, mintha ő is egy lenne a szereplők közül, de mivel mindenkiről E/3-ban beszélt, nem maradt senki, aki ő maga lehetett volna. Egy kicsit bosszantó volt ez a nem tiszta helyzet…

Bevallom, a 68% nekem elég volt, hogy előítéleteket építsek magam és a könyv közé, és hagytam is jól megduzzadni. Aztán a könyv kb harmadánál rájöttem,hogy ez nekem tetszik, eddig csak azért nem, mert a filmhez hasonlítgattam, pedig külön kellett volna kezelnem őket. Most mégis a filmhez fogom hasonlítani: Grigg sokkal szerethetőbb volt, pedig a filmben is imádtam, Allegra a filmben egy rossz vicc volt a könyvbeli Allegrához képest, aki sokkal közelebb engedett magához mindenkit, Bernadett pedig a filmben volt jóval összeszedettebb karaktet, és Kathy Baker jóval többet hozott ki belőle, mint mondjuk egy kevésbé zseniális színésznő hozhatott volna ki. Szerintem olvassátok bátran, nem olyan rossz ez, mint az a 68% mutatja.

Ez most egy kicsit csalódás volt. A film nagyon tetszett, többször is láttam. A könyv viszont nekem kiforratlan, kusza, nem teljes, hiányérzetem van a befejezéssel. Sokkal többet vártam tőle, lehet az a baj, hogy végig a filmhez hasonlítottam. A szereplők sem voltak mindig szimpatikusak, néha egyáltalán nem értettem, kinek mi baja az élettel.

Ilyet is ritkán mondok, de jobban tetszett a film. Az alapötlet nagyon jó, mindig is imádtam a könyvklubos dolgokat, de a megvalósítsa bőven hagy kívánnivalót maga után. Eleve ki se használja a benne rejlő lehetőségeket, gyakorlatilag csak reklámként funkcionál, hogy Austent olvasnak, mert azt leszámítva, hogy néha megjegyzik, hogy melyik szereplő volt a leghülyébb, vagy valami hasonló, nem nagyon beszélgetnek róluk. Inkább valaki visszaemlékezik valamire az életéből, aminek semmi köze az éppen tárgyalt könyvhöz.
Unalmasan van megírva, furák – és sokszor teljesen indokolatlanok – a random bedobott idézetek (főleg a tánctanáros, azt nagyon nem vágtam), és az egész olyan vontatott. Egy picit aggódtam, mielőtt elkezdtem, mert eddig csak a Büszkeség és balítéletet olvastam Austen nénitől, de nem kellett volna, és nem azért, mert a könyv végén mindegyik regényhez van egy kis összefoglaló, hanem mert tényleg alig beszélnek róluk. Nyilván nem mély elemzést vártam, csak hogy tényleg kapcsolódjon a sztori a címhez. Ennyi erővel Stephen Kinget is olvashattak volna.
Ami viszont tetszett, az a Jane Austen varázsgömb ötlete, tényleg jó lenne ilyet csinálni mindenféle íróval. Allegrának és Bernadette-nek volt néhány szórakoztató pillanata, de összességében konstans unalmat éreztem. Kár érte.

A borító nálam 5*,a könyvről viszont nem tudok ilyen pozitívan nyilatkozni,Lassan haladtam vele,mert eléggé untam.(Pedig a filmet kellemesnek találtam.)Kicsit össze-vissza volt,kusza,összefüggéstelen.
A szereplők nagyon emberiek.Ezt úgy értem,hogy nem voltak olyanok,mint a könyvekben szereplő személyek általában,akiket azonnan fel tudunk címkézni,hogy ő jó,ő meg rossz.Mindenkinek voltak szimpatikus és kevésbé szimpatikus tulajdonságai,volt hogy annak a szereplőnek néhány tulajdonsága,megnyilvánulása,mondata idegesített,akivel amúgy tudtam azonosulni.
Úgy érzem,párhuzamot kellett volna találnom a könyv és az abban említett 6 Jane Austen regény között,viszont ez többnyire nem sikerült.Az idézetek funkcióját sem igazán értettem.
Tanácstalan vagyok a könyvvel kapcsolatban,mert egyrészt jó hangulata volt,másrészt több mint a felét egyszerre olvastam el,mert túl akartam rajta lenni.
Azért jó lenne egy ilyen könyvklub.

Könnyed, nyári olvasmány, pont egy olyan szombat estére való, amelyiken olvastam. Nem túl bonyolult a cselekmény – a könyvklubban vagyunk, és megismerjük a szereplől véleményét Jane Austen műveiről, némi bepillantást nyerünk a szereplők magánéletébe is.
Nekem nagyon tetszik az alapötlet, ha lenne ilyen klub, biztosan tagja lennék.

Ez a könyv a maga nemében három, három és fél csillagot érdemel – sőt, a saját területén, a könnyed irodalomban még akár négyet is. Ötöt azért kap, mert itt mindenki lehúzta szegényt, én pedig föl szeretném húzni, hogy ne mindenki 66%-ot lásson, mikor rákeres olvasás előtt. :)

Azon is meglepődtem, hogy kevés csillagot és sok kritikát kap, miközben a fél könyv „ki van idézve”, így már nem mertem hozzá tenni a saját kedvenceimet, nehogy kétszer legyen a gyűjteményben.

A hiba ott lehet, hogy Jane Austen rajongók veszik kezükbe, miközben is Jane csak egy hátsó eszköz arra, hogy megismerjünk néhány izgalmas és nagyon szórakoztató karaktert. Élveztem elejétől a végéig és jókat derültem az író stílusán.
A könyv már csak azért is jó, mert a címe ellenére szenvedés nélkül végig tudja olvasni egy olyan is, aki utálja Austen-t; mivel a könyv nem azért készült, hogy meggyőzze azokat, akik nem szeretik és egy kalapba dugja azokat, akik viszont nagyon is…

Eleinte nem nagyon tudtam hova tenni ezt a könyvet. Ugráltunk a szereplők élete és a regények megvitatása között, de a közepe felé már nagyon tetszett a történet. (Még akkor is, ha a vége elég kiszámítható, leszámítva persze Bernadette sztoriját, igaz ott nem is kaptunk semmi előzetes sugalmazást). Bár én sosem állnék neki ilyen mélységig kielemezni kitalált szereplőket, azért a könyvklubos részeket is élveztem. Nagyon tetszett az utolsó fejezetben az Austen-könyvek fogadtatásának gyűjteménye és a megvitatandó kérdések is. Mindenkinek ajánlom.