Olthatatlan ​szenvedély (Hurst amulett 2.) 86% 61 csillagozás

Kellemes időtöltés volt, ahogy az szokott lenni ebben a műfajban. Az elmúlt napok, amúgy is elég szürkék voltak, ez a történet kicsit megmelengetett ebben az időben.

William és Marcail most kapja meg az esélyt arra, hogy tisztázzák az évekkel ezelőtti szakítások igazi körülményeit. Még ha ez az esély nem is a legjobb formában mutatkozik meg. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy élnek vele. Közben pedig robog előre a hajsza az ónixdobozért, ami miatt a Hurst család akkora felhajtást csap, hogy Errol grófját idézzem :D

Mary és Angus története jobban lekötött, de különösebb bajom nem volt ezzel sem.
Kíváncsian várom Robertét, teljességgel biztos vagyok benne, hogy ez a ficsúrkodás a részéről csak egy álca. De miért?

Igazi, jó klasszikus történelmi romantikus könyv. Igazi jó példája annak, hogy a múlt kisértetei egyszer vissza térnek. A történet jó, a szereplők szerethetőek, de nekem valami hiányzott. Néhol még unalmasnak is éreztem. A kikötőben a hajóval való gondok, izgalmas volt, de több izgalom nagyon nem volt. Én egy kicsit több feszültséget vártam a két szereplő között, végül is volt min átrágniuk magukat. A végét is sajnáltam. Olyan össze csapott. Tudom, a következő részben valamennyire folytatódni fog, de az már nem róluk fog szólni.

Hát, kérem szépen, ez igen! Ezt nevezem én történelmi romantikának!
Amennyire nem voltam megelégedve a Hurst amulett első részével, annyira imádtam a másodikat. Mert hiába volt rövidebb a történet, és ezáltal némileg kevesebb az izgalom, az égvilágon semmi hibát nem találtam benne. Ahogy belekezdtem, beszippantott, és egészen az utolsó sorig magához láncolt.
William és Marcail párosa imádnivaló volt! A legédesebb és legösszeillőbb páros „az újra felmelegített kapcsolatok” párosai közül. Annyira szurkoltam nekik, hogy tudjanak élni az új eséllyel, és sikerüljön tisztázniuk az évekkel korábbi sérelmeket! Emellett pedig külön-külön is megérték a pénzüket – az erős és független Marcail, aki színésznőként és eltartottként megtanulta kezelni, hogy a társadalom kevésbé megbecsült tagja, és William, a mindenre elszánt hajóskapitány, aki kalandra éhezve próbálja megmenteni a bátyját, és örökre lezárni a Marcail-hez fűződő múltját.
Ami a cselekményt illeti, izgalomban, romantikában és érzelmekben nem volt hiány, ahogy a minden lében kanál Hurst családtagokban sem. Az ónixdoboz körüli rejtély pedig annyira szépen bonyolódik, hogy kíváncsian várom, vajon mit rejt az újonnan felfedezett térkép.

Hát sajnos nem tudok sok jót mondani. Még a better than nothing vonalat is épp h csak elérte. Kíváncsian várom Robert könyvét.
Oké, amikor a hajó kigyulladt, meg elsüllyedt, annak a leírása tetszett.

Rövid, de üdítő történet. Kiváló példa arra, hogy az elhibázott múltból még lehet szép jövő. William és Marcail párosa határozottan izgalmas. Továbbra is folytatós.

Nagyon megszerettem a sorozatot! :D
Valóságos hajtóvadászatot tartottak a „kis” vörös után.
…és ami közben történt… Oh, egek… Egy hajóskapitány! Egy minden ízében hajóskapitány… Hhh…. *-*♥ William Hurst kapitány… Határozott, férfias, erős, hmmm…
Izgalmas volt, perzselően szenvedélyes és szórakoztató. Számtalanszor kacagtam hangosan. Néha bosszankodva fordultam el a könyvtől, mert mégse égessük már oda az ebédet…. Számomra tökéletes történelmi romantika volt. Pont eléggé pikáns, épp eléggé szórakoztató és annyira izgalmas, hogy ne akarjam letenni! Az írónő stílusát pedig már az első részben is imádtam.
Tökéletes vasárnap volt. Milyen kár, hogy nem pihen a polcon a következő rész… Hhh… ^^

Továbbra is szeretem a sorozatot.
Ez a rész is tetszett, főleg azért, mert megismerhettem egy újabb Hurst testvért.
William ízig-vérig hajóskapitány, és szereti is munkáját.
Itt nem egy új kapcsolat kibontakozását olvashattuk, hanem egy régi szerelem kivirágozását, mely félreértéseken és csalódásokon alapult.

Marcail-t eleinte nem kedveltem, de ahogy minél többet felfedett múltjából, úgy nyerte el elismerésem és sajnálatom.
Úgy gondolom, kellett ez a nyolc év kihagyás, mert anno semmi nem lett volna szerelmükből, tényleg túl forrófejűek és karrieristák voltak.
Most viszont megértek a szilárd kapcsolatra.

Már annyira kíváncsi vagyok Michael-re, mert mindig csak levélfoszlányokból hallhatok róla (mely egyébként nagyon tetszik minden fejezet elején), és persze a kiállhatatlan Miss Smythe-Haughton-ra, aki szerintem már rég elcsavarta a fejét, csak még egyik sem tud róla…

Összességében megint egy izgalmas és szenvedéllyel teli regényt kaptunk.
A stílusa továbbra is tetszik, nem igazán tudtam letenni.
Borító terén viszont sajnos nem fejlődtünk….sőt….

Akár csak az első rész, ez is tetszetősre sikerült.
A karakterek is megnyerőek voltak. Imádom a hajóskapitányos férfi főszereplő hősökről szóló romantikus történeteket. :)
Marcail-lal az elején először nem szimpatizáltam, amikor 'elkábította Michael-t', de aztán amikor rájöttem ennek okára, s annak is, hogy miért is 'bánt' úgy el anno szegénnyel, másképp láttam a dolgokat vele kapcsolatosan, ami kellemes csalódást okozott.

S akárcsak az első részben, Angus s Mary párosa, úgy ebben a részben az ő párosukat is csak megszeretni tudtam. :)

S már is rá is startolok a folytatásra. :)))

„… az élet néha nem engedi, hogy eldöntsük, kibe szeretünk bele, csak megtörténik.”

Régi kedvesek új esélyt kapnak az örök boldogságra történet, amely bár kissé rövidbe szabott, mégis számtalan érdekes szereplőt képes felvonultatni, az átívelő háttérsztori pedig több, mint titokzatos.

Bővebben: http://angelikablogja.blogspot.hu/2015/06/karen-hawkins…

Kicsit tartottam ettől a könyvtől, mert a fülszöveg alapján azt gondoltam, nehéz lesz megszeretnem a női főhősnőt. S csak megint bebizonyosodott, hogy néha olyan becsapós, s nem mindig szabad a fülszöveg alapján gondolkoznom a szereplőkről.
Épp ezért Marcail egy nagyon nagy pozitív csalódás volt számomra. Főleg William miatt, spoiler
Azt hiszem, a Hurst férfiak is kedvenceimmé fognak válni, nagyon szerethetőek, és egyszerűen imádom a levelezéseiket, olyan szép, mindennapi bölcsességeket is tartalmaznak.
Azt sajnálom, hogy Hawkins mindig ilyen rövidke könyveket ír, bár azt mindenképpen értékelem, hogy így nincs felesleges történésekkel tele.