Határtalan ​szerelem (MacLean átok 4.) 81% 94 csillagozás

Hugh MacLeanről eddig nem sokat tudtunk, csak, hogy része a MacLean klánnak, és ő is „átokkal súlytott”. Caitriona Hurst kisasszony pedig most először bukkant fel a sorozatban. Emiatt a regény tulajdonképpen az újdonság varázsával hatott, az előző részek nem vezeték fel. (Bár ha jobban jobban belegondolok a többit sem). Érdekes kapocs a kötetek közt, hogy a fejezeteket felvezető narrátor Nora ebben a részben testesül meg először.
Az írásmód a „Kalandor” óta sokat javult, de kicsit még mindig sietős. Ebben talán Eloisa James-re hasonlít legjobban a szerző, de a történet maga szerintem a Julia Quinn rajongóknak is érdekes lehet.
Caitriona karaktere kifejezetten szimpatikus, Hugh talán kevésbé az. A motivációi érthetőek, de a cselekedetei időnként ostobának tűnnek. A lányokat alig ismerjük meg, ezen a téren is lett volna még mit írni.
A történet szórakoztató, és tökéletes kikapcsolódást nyújt.

Ha valaki azt mondja nekem néhány hónappal ezelőtt, hogy egy 4 csillagosra értékelt Kalandor és egy 2 csillagosra értékelt Viharos szerelem után kedvenccé avatom a MacLean átok sorozatot, garantáltan körberöhögöm. Ha ez a valaki viszont ma azt kérné, hogy soroljam fel a legkedvesebb történelmi romantikus sorozataimat, a MacLean átok biztosan a legjobb 6-7 között sorakozna.

Egyszerűen imádtam ezt a részt is! Hawkins annyira jól ír, és annyira szépen szövi a szálakat, hogy arra nincsenek szavak! Talán nem olyan humorosak a könyvei, mint Quinnek, és nem olyan izgalmasak a cselekményei, mint Lindsey-nek, de a történeteiben a szereplők ugyanúgy élnek, a fordulatok ugyanúgy ötletesek, a romantika és a szenvedély ugyanúgy garantált, a családi kötődés ugyanolyan hangsúlyt élvez és az érzelmeknek – legyen szó pozitívról vagy negatívról – ugyanúgy megvan a maga szerepe.

Nem tudok mást mondani, mint hogy Triona és Hugh története (is) tökéletes.

Eddig a sorozat: nagyon jó volt, nem volt túl jó, jó volt és most egy újabb nem túl jóhoz érkeztem.

Az eleje igazán tetszett, az egész megismerkedése Caitrionának és Hugh-nak. Imádom a drámát.
Izgalmas volt, majd a könyv későbbi részeiben is volt ebből az izgalomból bőven, spoiler.
A könyv rendkívül hasonlít Julia Quinn: Sir Philipnek szeretettel c. könyvére. Olyanannyira, hogy egy ideig azt hittem, lehet, azt olvasom.
A lányok spoiler és ahogy Hugh kezelte a helyzetet abszolút nem tetszett. Bár egyrészről érthető a tettük, szörnyű, amit át kellett élniük.
Hugh nem nyert meg magának, nem túl különleges, viszont Trionát igazán kedvelem. Kedves, odaadó, egyszerűen jó karakter.
Az egyértelmű kedvenc karakterem, akinek elképesztően örültem a történetben, a már jól ismert: Nora of Loch Lomond.
Jó volt végre személyesen is találkozni vele, feldobta az egész könyvet.
És azt hiszem, én is ilyen nagymama szeretnék majd lenni.

Most pedig alig várom, hogy olvashassam az oly' régóta várt, Alexander történetét.

Az előző részek miatt, úgy álltam a könyvhöz: jobb ha nem várok semmit. S örülök, hogy ez a kötet messzemenőkig túl szárnyalja az előzőeket (legalábbis számomra.) Ez egy nagyon szép családi történet. Hugh és Triona nagyszerű karakterrel van felruházva, amelyet tökéletesen kiegészít a három kislány.

Öm, hát ez egy picit jobb volt, mint az előző, de a zárjuk el a gyerekeket dolog nagyon nem tetszett. Triona kitartása szuper. Hugh tiszta hülye. Tipikus pasi. Azért kellemes olvasmány volt.

A MacLean átok sorozat negyedik kötete ismét hozta az első és második könyv színvonalát.
Könnyen megszerettem a főszereplőket, és élveztem a fordulatokat. Hugh esetében a jótétemény is megvan: a három kislány felnevelése.
Ha jól rémlik, most már csak a legidősebb MacLean nem nősült meg. Remélem, hogy őt nem Triona hebehurgya ikertestvérével, Caitlynnal párosítja össze az írónő, mert szerintem ő nem illene egy olyan komoly férfihoz, mint Alexander.

Majdnem annyira tetszett mint az első kötet. Caitlynt az előző kötet miatt egy felelőtlen kiállhatatlan libának tartottam, de ebben a könyvben csak egy életet szerető, felszabadult kissé merész ifjú hölgyet láttam.

Nem volt rossz, de nem is ájultam el tőle, laza kikapcsolódásnak tökéletes. Kicsit hiányoltam Triona és Hugh kapcsolatából a spontaneitást, és hevességet, mindketten racionális, higgadt természetűek és inkább a józan ésszel és logikával érvelnek, mint a szenvedély hajtaná őket. Hugh és Triona karaktere sem „bontakozott” ki teljesen, a lány nagyon gyakorlatias, és egy kicsit anyáskodó természet, ami abból fakad, hogy ő a legidősebb Hurst testvér. Hugh az átok és a spoiler miatt nagyon visszafogott és józan gondolkodású, egyszerű férfi, aki kerüli az érzelmi csatározásokat, és a „bonyodalmakat”. Mivel a két főhős nagyon hasonló jellem, így kapcsolatuk nem igazán tartogatott meglepetést és izgalmakat. A történetben a bonyodalmakat inkább a 3 lány okozta, akik ki akarták közösíteni Trionát, mert féltek, hogy az „új asszony” elveszi tőlük az spoiler és visszakerülnek a nyomorba és félelembe…

Tévedések sorozata ez a könyv. Hugh és Triona azt hiszik meg tudják védeni testvéreiket, de végül ő maguk kerülnek bajba. Aztán Hugh előáll azzal az érthetetlen kéréssel, hogy a felesége néhány hónap múlva hagyja el, de addig is tartsa távol magát a férje dolgaitól. Ez egyértelműen nevetséges, hiszen ugyanakkor a férj csepet sem kíván távol maradni a közös ágytól. Mindez tényleg kacagtató vígjáték is lehetne, ha a szereplők nem hordoznának olyan mély sebeket, ami miatt falakat építenek maguk köré. A történet azért is szomorú, mert Hugh három kislánya is érintett a kapcsolatban. A jó azonban, hogy a végén a szeretet mindent legyőz. Addig is aranyosan „harcoltak” Hugh figyelméért a lányok és Triona.

Nekem ez a MacLean-történet tetszett eddig a legjobban.
Nincs benne fölösleges mellékszál. Ötletes a kerettörténet, a karakterek is kidolgozottak. Szerelem, humor, és a múlt sötét árnyai is jelen vannak a regényben. El lehet képzelni, mit tesz három gyerek, hogy féltékenységből elűzzék mostohájukat. Üdítőleg hatott a régebbi szereplők felbukkanása, közülük Nora volt a legmulattatóbb. Azt nyújtotta, amiért íródott. Kellemes kikapcsolódás volt. Jár az öt csillag!