The ​Weight of Zero – Semmi súlya 27 csillagozás

Karen Fortunati: The Weight of Zero – Semmi súlya

Bipoláris ​zavar – olyan, mint egy halálos ítélet.

A tizenhét éves Catherine Pulaski tudja, hogy Semmi eljön érte. Semmi, a Catherine bipoláris zavarából születő pusztító depresszió egyszer már majdnem győzedelmeskedett felette: ekkor akart először öngyilkos lenni.

A bipoláris zavar egy életre szól. Soha nem múlik el. Talán pillanatnyilag hat a gyógyszer, de Semmi vissza fog térni. Csak idő kérdése.

Így hát Catherine egy régi balettcipős dobozban gyógyszereket gyűjtöget, és arra készül, hogy kioltja az életét, még mielőtt Semmi újra élőhalottá változtatja. De még mielőtt megtenné, rövid bakancslistába kezd.

A bakancslista, a család támogatása, az új barátok és egy újfajta kezelés együttesen elkezdi lebontani Catherine elszigeteltségének falait. A probléma csak az, hogy a terv már olyan régen megszületett a fejében, hogy a jövő talán már nem is létezik a számára.

Ez a történet a veszteségről, a bánatról és a reményről szól, valamint arról,… (tovább)

Eredeti mű: Karen Fortunati: The Weight of Zero

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2018
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634574163 · Fordította: Cseh Réka Zsuzsanna

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Catherine Pulaski


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 94

Kívánságlistára tette 117

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
AniTiger MP
Karen Fortunati: The Weight of Zero – Semmi súlya

Az író stílusa és a rengeteg mellékszál (főleg minden, ami NONNI!) iszonyatosan bejött. Mindenkinek volt valami baja vagy nyűgje, és gyönyörűen kikerekítették arra a sztorit, hogy tulajdonképpen butaságok miatt szorongunk – „luxusszorongásunk” van dolgok miatt, amik nem érdemlik ezt meg.

Tetszett a regény, viszont akadtak benne vontatott részek és ismétlések. Tulajdonképpen a stílusában emlékezetett Cath mániás depressziójára a könyv, hiszen néha nagyon élveztem az olvasást, nagyon pörgött a sztori és fogytak a lapok, míg máskor toporogtunk, nem csúszott a sztori.

A vicces az, hogy azt vártam, hogy valami átlag lezárást kapok, erre… spoiler

A regény margójára: úgy érzem, hogy ideje újraolvasnom az Egy különc srác feljegyzései című könyvet… (…és megőrülök egy Dunkin' Donuts fánkért.)

Bővebben:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2018/09/KarenFort…

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2018
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634574163 · Fordította: Cseh Réka Zsuzsanna
>!
Niitaa P
Karen Fortunati: The Weight of Zero – Semmi súlya

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2018/10/karen-fortunati…

"A Semmi súlya erőteljesen kilóg a mostani ifjúsági irodalmi regények közül. Nem csak a témája teszi egyedivé, hanem a szerzői hozzáállás. A lehető legjobban utánament az általa elképzelt világnak, s ezáltal nincsenek mozgó, bizonytalan kövek, melyek akadályként vannak jelen az úton. Sok témát magába foglal, végleteket, egyedi elgondolásokat, mégis ezek együtt alkotnak kerek egészt. Egy párat próbáltam kifejteni, mégis mi jelenik meg, de botorság lenne részekre cincálni. Minden mindennel szorosan összefügg.
Catherine történetéből mindenki tanulhat. A legfontosabb mondanivalója, hogy bárminemű problémával küzdünk, ne az határozzon meg minket, hanem tanuljuk meg kezelni, és hozzuk ki belőle a maximumot. El kell fogadnunk az élet adta dolgokat, legyen az pozitív vagy negatív. Emellett emberségességre nevel és mellette megnevettet.
Igen, vannak benne ismétlések, de számomra ez egyáltalán nem hiba, csupán a mondanivaló megerősítésére szolgál. Minden egyes kimondott szónál úgy éreztem, ennél jobban már nem lehet hangsúlyozni, mik játszódnak le Cath-ben, de aztán jött egy újabb szint, mikor szükség volt rá, hogy érezzük a helyzetek súlyosságát – legalábbis azt, amit a számára jelent.
Fontos olvasnivalónak tartom, melynek a lehető legtöbb tinédzserhez el kell jutnia, hogy ők is okuljanak Catherine történetéből. Mély tartalma mellett kellően kikapcsol és tanít. A szívemhez nőtt, számomra kedvenccé vált."

>!
Deszy P
Karen Fortunati: The Weight of Zero – Semmi súlya

A történet egészen depresszíven indul. Adott nekünk Cath, a főszereplőnk, aki bipoláris zavaros. Már túl van egy öngyilkossági kísérleten, diagnosztizálták a betegségét és rendszeres kezelésre jár. Épp egy új gyógyszert kapott és új csoportterápiára kell járnia, amikor a történet indul. És Cath döntésre jut – illetve majdnem döntésre. Kiválaszt egy D-napot – ez a döntése napja. Amikor nagy eséllyel úgy fog dönteni, hogy bekapkodja a precízen összegyűjtött mindenféle gyógyszerét és elbúcsúzik az életétől. Addig azonban van még egy-két dolog, amit szeretne megvalósítani.

Így tehát a történet alatt végig Damoklész kardjaként lebeg az olvasó feje fölött ez a bizonyos gyógyszeres doboz és a D-nap – nem tudhatjuk, hogy a történet vajon hová fut ki. Cath-nek sikerül megoldania a problémáit vagy végül feladja?

A történetnek ez a fajta vezetése egyébként kifejezetten tetszett, és valóban végig fenntartja a feszültéséget ez a kérdés.

Ezzel együtt Cath hozzáállása időnként nagyon antipatikus volt nekem. Próbáltam megérteni, tényleg nagyon próbáltam. De nem teljesen sikerült – pedig az írónő tényleg próbálkozott.

Összességében azt tudom mondani, hogy kicsit nehezen indult be a kapcsolatunk Cath-tel és ezzel a könyvvel, de a végére egyszerűen nem tudtam letenni, tudnom kellett, mi lesz. És a betegséggel kapcsolatos tanulságok és hogyan is szépen kikerekedtek a történet végére.

Bővebben:
» http://www.deszy-konyv.hu/2018/10/karen-fortunati-weigh…

>!
Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog
Karen Fortunati: The Weight of Zero – Semmi súlya

A Semmi súlya egy komoly és elgondolkodtató regény, ami közérthetően mutatja be, hogy milyen is egy bipoláris lány élete. Vajon más, mint a miénk? Ezt a témát is szépen körbejárja, ahogy örökérvényű igazságokat fed fel, mindezt pedig megfűszerezi romantikával, barátsággal, izgalmas titkokkal és anya-lánya kapcsolattal, és persze zseniális mellékszereplőkkel. A könyv legnagyobb érdeme mégis az, hogy lelke van: és épp ez teszi ellenállhatatlanná.

Bővebben a blogomon:
▶️ http://sorok-kozott.hu/2018/10/konyvkritika-karen-fortu…

>!
pattie23
Karen Fortunati: The Weight of Zero – Semmi súlya

Bővebben itt olvashatsz róla: http://avalosagontul.blogspot.com/2018/10/erekeles-kare…

„Valahogy ebben az évben folyamatosan szembe jönnek velem, a különféle betegségekkel kapcsolatos könyvek. Egyre több kiadó csap le ezekre a témákra és adják ki folyamatosan. Az elején nem éreztem azt, hogy nekem még egy hasonló kaliberű könyvet el kellene olvasnom, de aztán meggondoltam magam. Valahogy ahányszor átolvastam a fülszöveget folyamatosan közelebb éreztem magamhoz a történetet. Egyre jobban kíváncsi voltam mit tud adni nekem ez a könyv. Hisz a többiből is rengeteget tanultam az elfogadásról, az őszinteségről és arról, hogy meg kell nyílnunk mások felé. Majd mikor pár hete újra szembe találtam magam vele már nem ellenkeztem csak hagytam, hogy velem jöjjön, és együtt lépjünk rá a bipoláris zavar rögöd útjára. Hogy kaptam-e valamit a könyvtől? A válaszom egy hatalmas igen. Rengeteg dologra rávilágított például arra, hogy mennyire keveset tudok erről a betegségről és, hogy mennyit számít egy ember életében a támogató közeg.”

>!
wisegirl 
Karen Fortunati: The Weight of Zero – Semmi súlya

Gyönyörű történet volt, fájdalmasan tökéletesen írta le, hogyan is érezhet valaki aki bipolaritással küzd. Bátran ajánlom mindenkinek.
https://pinkiread.blogspot.com/2018/10/bipolaris-szerel…

>!
Hiranneth
Karen Fortunati: The Weight of Zero – Semmi súlya

Kicsit tartottam ettől a könyvtől, több okból is. Egyrészt nagyon vártam, hogy megszerezhessem, olvashassam és bizony ilyenkor nehéz megütnie szegény könyvnek az elvárt mércét. Másrészt a téma se túl könnyű és nem tudtam, képes lesz-e az egyensúlyt megtartani. De sikerült neki. Cath alakja egészen közel került hozzám, még ha néha fogtam is a fejem tőle :D. Végig szurkoltam neki, hogy sikerüljön okot találnia a további küzdelemre. Vagyis inkább vegye észre, ami a szeme előtt van. Persze az érzelmi részek alól nem tudtam teljesen kivonódni (még jó, hogy ilyenkor senki se lát :D), így egyszerre voltam boldog, és szomorú a könyv letétele után. Azt hiszem, lesz mit emésztenem. De az biztos, hogy az egyik kedvenc YA könyvem lett az idén.

>!
hollow_crown
Karen Fortunati: The Weight of Zero – Semmi súlya

Egy kicsit megint úgy érzem, hogy vannak egyes ifjúsági könyvek, ahol próbáljuk védeni az ifjoncokat a csúf valóságtól. Nem kell… Ha a bipolaritást választjuk témának akkor adjuk meg neki, amit kell, mert sajnálatos módon több ez a betegség, mint amit ebben a könyvben leír.
Ennek ellenére nagyon aranyoels, viccesnek nem mondanám, meghatónak sem, de egyszeri hétvégi olvasásnak kitűnő volt.

>!
Lewy_666
Karen Fortunati: The Weight of Zero – Semmi súlya

EZ a könyv határozottan mély volt, nagyot ütött. Mikor beléptem a boltba és elhaladtam mellette, olyan volt, mintha megszólított volna a polcról. Szóval levettem és hazajött velem, kicsit ugyan váratott magára, de nem tudtam letenni. Csak ma, mikor végre volt időm olvasni, fejeztem be az utolsó 200 oldalt. Szinte éreztem a szorongást a lelkemben, amiért nem akarta elmondani a problémáit senkinek maga körül. Egy történet, ami azt sulykolja, attól, hogy problémáid vannak, lehetsz teljes értékű ember. Fogd meg. Olvasd el.

>!
Kikyo
Karen Fortunati: The Weight of Zero – Semmi súlya

Karen Fortunati regényére különösen igaz a megállapítás: Ne ítélj elsőre. A cím és a fülszöveg alapján ugyanis sokkal „nehezebb” olvasmányra számítottam.

Bejegyzés itt olvasható: https://gcksbookreviewblog.blogspot.com/2018/11/ertekel


Népszerű idézetek

>!
AniTiger MP

– (…) Emberek vagyunk. Szenvedünk. Senki, ismétlem, senki nem ússza meg fájdalom nélkül.

>!
Niitaa P

Nem mindenki krónikus, de tudom, hogy senki sem immunis a fájdalomra.

368. oldal

>!
Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog

Anyu új életet kezdhet. Nagyságrendekkel jobb lesz neki anélkül, hogy Catherine szinte minden síkon kiszipolyozná: érzelmileg, társadalmilag és pénzügyileg. Addig nincs neki megnyugvás, amíg én lélegzem. Mert az a lényeg, hogy az én bipoláris életem kinyírja az ő normális életét. Parazita vagyok, aki élve felfalja őt. Szinte szó szerint. Mintha a négy és fél kiló, amit felszedtem, egyenesen róla olvadt volna le. Lógnak rajta a ruhái. Olyan, mint egy kifacsart rongy.
Igazából elég egyszerű a döntés, ha tudod, hogy igazad van. És azt hiszem, becsülendő is. Eredendően hibás vagyok, ezért odaadom az életemet az anyáméért cserébe.

>!
Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog

Anyu ragaszkodik hozzá, hogy legalább fél óráig velem legyen, miután bevettem, hogy észrevegye az esetleges allergiás reakciót. Úgyhogy még ha nem is nyelem le, az átkozott kis pirula akkor is feloldódik a számban.
Anyu bekísér a szobámba, hogy jó éjt puszit adjon.
– A mai számod? – kérdezi, miközben kezével összeborzolja a hajamat.
– Hat. Hat és fél.
– Oké, kicsim. Akkor elég stabil, ugye? – A szemével szinte könyörög, hogy ismerjem el, igen, stabil az állapotom.
Azt akarom, hogy jól aludjon ma este.
– Igen – hazudom.

>!
Niitaa P

– Az, kérem a férfi előjoga, hogy akar-e venni valamit a barátnőjének (…)

268. oldal

>!
Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog

Míg az elmém cserbenhagyott, a testem jó volt hozzám. Túlságosan is jó ahhoz, hogy egy ilyen beteg lélekhez legyen láncolva. Igazságtalan ez az egész. Gyászolom a dolgokat, amiket ez a test már nem fog megtenni. A több ezer dolog, amit soha nem fog megtapasztalni, a hétköznapiaktól a sorsdöntő eseményekig. Beledugni a lábujjam a Csendes-óceánba, becsusszanni az első kocsim volánja mögé. Bepakolni az edényeket az első saját lakásom konyhaszekrényébe. Házasság. Munka. Pasi. Egyetem. Lakótársak. Fellépések. A végzős bál. Szex.

>!
Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog

– Kéne a laptop – mondom végül, és ledobom a ruhákat a betonpadlóra.
A laptophoz való hozzáférésem korlátozott. Anyu magával viszi a munkába, és csak este engedi használni, de akkor is csak úgy, ha egy légtérben vagyunk. Valószínűleg a mediterrán üdüléses stiklim az oka, meg persze Dr. McCallum aggodalma: A közösségi média és annak hatása a tinédzsereinkre, különösen a sebezhetőbbekre. Mint amilyen Catherine is. Aggasztotta is Anyut az új mobilom az internetezési lehetőségével, de aztán úgy tűnik, a lenyomozhatóságom nyújtotta biztonság többet nyomott a latban a veszélynél. Amikor megkaptam a telefont, rájött, hogy semmi értelme a közösségimédia-használatom szabályozásával próbálkoznia, de még mindig nem adta fel.

>!
Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog

– Ne hozzuk még ki Mitzit! Szörnyű lenne, ha rögtön az első alkalommal megharapná Catherine-t.
– Ó, igen – bólint Michael határozottan az anyja felé. – Mert a második alkalommal már teljesen rendben lenne.
Forgatni kezdi a szemét, én meg kicsit elnevetem magam.
Hányadszorra is? Ma már negyedszerre? Vagy ötödszörre? Jó, furcsa és idegen érzés is egyszerre.
– Mitzinek csak meg kell szoknia, ennyi az egész. És amúgy is csak egy fog van neki. – Nonni megvonja a vállát, láthatóan érzékeli a vereséget. – De senkinek nem kell aggódni. Megyek kicsikémhez. – Nonni felkap egy kistányért, rátesz két húsgombócot, egy garnélát és egy raviolit, és olyan finoman felkockázza őket, hogy egy kisbaba is be tudná nyammogni.
Feláll, és felkurjant:
– Jövök már, Mitzi lány! – Aztán rám néz azzal az óriás szemével. Olyan pici, hogy majdnem egy magasságban vagyunk, pedig én ülök. – Szia, Michael barátja! Megyek – mondja. – Meg kell etetni kicsikém. Legközelebb látod.
Kisétál a konyhából, kezében a gourmet péppel.

>!
AniTiger MP

    Lorraine rám mosolyog, aztán megrázza a fejét.
    – Bocsánat Nonni miatt. Szeretem az anyósomat, de biztos, hogy kötöznivaló bolond.
     Kötöznivaló bolond. Bár nem komolyan mondta, szavai hirtelen belém fúródnak, keményen és mélyen.
    És Semmi abban a szempillantásban beszivárog a Pitoscia konyhába, körém tekeredik, lehúz, és kiszívja az életből a színeket, így minden elszürkül. Teljesen mindegy, hol vagyok, kivel vagyok, mit csinálok. Nincs menekvés; sosem feledkezhetek meg róla, hogy beteg vagyok. Hogy a betegségem mindig is vicc tárgya lesz a normális emberek számára. Vagy egy jól megírt sor egy popszámban. (Riley régebben mindig elénekelt egy sort egy régi számból, a Hot N Coldból, amikor csak elmentem mellette: Ez egy bipoláris szerelem).
    Kedvem lenne azt mondani: Nem, Lorraine. Én vagyok a bolond.

>!
AniTiger MP

Visszavettek a beszólogatásokból és a szívatásokból, legalábbis egyelőre. Talán Michael miatt. Ő az én patrónusbűbájam.


Hasonló könyvek címkék alapján

Leah Scheier: Csak a te hangodat hallom
Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok
Michelle Hodkin: The Unbecoming of Mara Dyer – Mara Dyer eszmélése
John Corey Whaley: Nagyon logikátlan barátság
John Green: Teknősök végtelen sora
Rick Riordan: Athéné jele
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény