Kleopátra 88% 31 csillagozás

kedves kalandregény, néhol lányos romantikával, és mindenképpen érdekesebb, mint egy száraz történelemkönyv. sok mindent megtudtam belőle, többek között, hogy Kleopátra nem volt egyiptomi :) így jár, aki nem figyel az iskolában.

Imádtam, letehetetlen volt, a fél csillag levonását egyértelműen a szerkesztőnek köszönheti. Nem értem, hogy egy történelmi témájú regénynél miért nem egyértelmű, hogy térképmellékletre szükség van… (én nyomtattam és beleragasztottam) Emellett annyi név szerepel, annyi kifejezés – amit az írónő természetességgel kezel, a kötet végén viszont lehetne egy kis szószedet, ami tartalmazza a fontosabb személyeket, magyarázatokat. Nekem szükségem volt az internetre, hogy ne értsem félre pl azt a mondatot: „a felvonulást a szatírok vezették”. Lehet hogy az én műveltségem nem éri el a kellő szintet, de nekem ez magyarázatra szorult, ahogy több más is.

Ezeknek az igényeknek a felmérése viszont a szerkesztő dolga (az eredeti, de a magyaré is!), aki elmulasztotta.

Nagyon tetszett. Benne volt a kellő történelem, de szépen volt átszőve a meséléssel. Nem volt sem a történet, sem a történelem eltúlozva. Érdekes kor volt, többet fogok olvasni róla. Róma és Egyiptom mindig nagyon érdekelt. Ajánlom annak, akit érdekel ez a történelmi korszak, mert remekül van tálalva.

Nagy lelkesedéssel olvasok olyan regényeket, melyek a történelemben több-kevesebb szerepet játszó nőkről szólnak. Kleopátra neve általában Julius Caesar és Marcus Antonius kapcsán merül fel. Most végre ő volt a főszereplő. Nyomon követhettem azt az utat, melynek végén Kleopátra fiatal nővé válik, s megérik arra, hogy a nagypolitikában is megállja a helyét.
Apja óvó, elkényeztető szeretete alatt nő fel, aki mellett megtanulja látni a politikai összefüggéseket, az egyes lépések következményeit; s próbálgatja a diplomácia nyelvét. Mire apja meghal, már önálló kormányzásra kész ifjú nőt látunk. Kezd rájönni arra, hogy az intellektusa mellett nőként más eszközöket is bevethet a befolyásolásra…s ezt kész ki is próbálni Caesaron, de a nagy találkozás még várat magára.

NAGYON NAGYON JÓ!!!!

Magával ragadó. (Ugyan egész végig azon agyaltam hogy a szereplők nevein kívül mennyi valóságtartalma van, amire a megfakult történelem tudásom miatt, még nem sikerült rájönnöm. )
Szépen lassan és megmunkáltan bontakoznak ki szemünk előtt a hatalmi játszmák, amiben Kleopátra egy igazi erős nőt képvisel és felveszi a kesztyűt. Az írónőnek pedig sikerült egy olyan hangnemet felvennie amiben az uralkodónő érzelmeit a sajátomnak érzem.

„Hiszen ha a hatalmasok játszmájába kezdesz győzöl vagy meghalsz.”

Olvasmányos, izgalmas, érdekes és történelmileg hiteles is. Nem fogom kihagyni a folytatást sem. Szegény szegény Arkhimedesz.