A ​lápkirály lánya 24 csillagozás

Karen Dionne: A lápkirály lánya

Helena ​Pelletier végre olyan életet él, amilyet megérdemel. Egy szerető férj és két csodálatos kislány veszi körül, vállalkozása kitölti a napjait. Aztán a rádióadást megszakító rendkívüli hírek után rádöbben arra, hogy ostoba dolog volt azt hinni, hogy valaha is maga mögött hagyhatja élete legborzalmasabb időszakát.

Helena ugyanis súlyos titkot rejteget: egy emberrablás eredményeként született meg. Anyját serdülőkorában rabolta el az apja, majd a michigani Felső-félsziget lápvidékén, egy isten háta mögötti kunyhóban tartotta fogságban, ahol nem volt áram, fűtés, folyó víz, sőt hármukon kívül egy teremtett lélek sem. Helena az elrablás utáni második évben született meg, és szeretett a természetben élni, ahol halakat fogott, vadászott, és tudta olvasni az állatok nyomait. Noha apját kiszámíthatatlan vérmérséklet és olykor kegyetlen viselkedés jellemezte, Helena még őt is szerette… amíg meg nem tanulta, pontosan meddig terjed az apja brutalitása.

Több mint húsz évvel… (tovább)

Eredeti mű: Karen Dionne: The Marsh King's Daughter

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
272 oldal · ISBN: 9789634193753 · Fordította: Ballai Mária
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193746 · Fordította: Ballai Mária

Most olvassa 1

Várólistára tette 84

Kívánságlistára tette 75

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Karen Dionne: A lápkirály lánya

Alapvetően tetszett a könyv, csak nem erre számítottam. Több volt a visszaemlékezés, mint a jelenben játszódó események. Szerencsére érdekelt a múlt is. A cím maga egy mesére utal, és egyes fejezetek elején bekezdéseket is kapunk belőle. Ezt a megoldást már Elizabeth Hoytnál is kedveltem.
Szörnyű belegondolni, hogy milyen lehetett felnőni mindentől elzártan egy kegyetlen, pszicho apával, aki ősi indián módszerekkel neveli a lányát. Öt évesen vadászni viszi és megtanítja ölni. És milyen sokára jön rá ez a lány, hogy az apja rossz ember. A jelenben játszódó részektől azért egy cseppet többet vártam, hiányérzetem volt a végén. De legalább azt megtudtam, hogy a Rambo kutyát jelent az indiánok nyelvén.
Szerintem egy olvasást simán megért.

4 hozzászólás
>!
wzsuzsanna P
Karen Dionne: A lápkirály lánya

Nagyon szeretem az igényesen megírt, izgalmas thrillereket, különösen azokat, ahol a puszta üldözésen-gyilkolászáson túlmenően nagy szerepe van a lélektani folyamatoknak is. A lápkirály lánya a fülszöveg alapján megfelelni tűnt ezeknek a kritériumoknak, nagyon kíváncsi voltam, hogy az írónő mit tud kihozni ebből a hátborzongató háttértörténetből…

…A családon belüli erőszak témája mindig nagyon kemény, különösen akkor, ha gyermekek ellen követik el. Azzal azonban kevés regény vagy szakirodalom foglalkozik, hogy még egy ilyen szörnyű családfelállás esetén is ambivalens, de erős érzések, kötődések alakulhatnak ki.
Bár Helena apja kegyetlen és brutális ember, különösen az olvasó szemével, a kislány számára mégis ő jelentette az egész univerzumot. Ráadásul a természettel való kapcsolata, ügyessége és számos túlélő képessége valóban olyan tulajdonságok, amelyek alapján egy apára fel lehet nézni. Mivel nem volt viszonyítási alapja, Helenának nagyon sok időbe telt, mire szép lassan ráébred, hogy egyáltalán nem normális az, ahogyan élnek, vagy az, ahogyan az apja bánik vele és az édesanyjával. Bár a kerettörténet az emberrablással és az elszigetelten élő családdal nem mondható hétköznapinak, az a mód, ahogyan a gyermek-és később a felnőtt nő is- bántalmazó apját mentegeti, nagyon is gyakori sajnos. Szerintem a szerző csodásan ábrázolta azt a lelki vívódást és ellentmondásos értékrendszert, ami egy ilyen múlttal ellátott emberben kialakulhat…
bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.hu/2018/01/a-lapkiraly-lanya.html

5 hozzászólás
>!
NewL P
Karen Dionne: A lápkirály lánya

Nem vagyok elégedett, bár lehet hogy csak én vártam túl sokat. Nagyon jó az alapötlet, amit szerintem az író sajnos nem tudott jól megvalósítani. A történteket Helena meséli el, váltakozva a múlt és jelen eseményei között. De valahogy az egész szenvtelen, nem tudtam izgulni közben, nem éreztem semmit a könyv szereplői iránt, nem éreztem hogy thrillert olvasok, bár a történet rengeteg lehetőséget rejtett magában. Erről lehet, hogy az E1 -ben leírt történet tehet, lehet hogy én vagyok túl nagy igényű ….
Egyszeri olvasásnak jó volt, de ennél olvastam már sokkal jobb thrillert is.

2 hozzászólás
>!
Anarchia_Könyvblog P
Karen Dionne: A lápkirály lánya

A történet első felében óriási csalódottságot éreztem, nem éreztem a magaménak a művet, aztán történt egy fordulat és rögtön rabul ejtett a könyv. (..) Megdöbbentő történet, tele lelki mélységekkel. Annyi minden történt Helenával gyermekkorában és mégis mennyire erős személyiség lett belőle. Szörnyű belegondolni olvasóként abba, hogy mennyi mindent megtanított neki az apja és mégis mennyire kegyetlenül bánt vele.

Ha kíváncsi vagy a teljes ajánlóra, itt megtalálod: https://anarchiakonyvblog.wordpress.com/2018/03/17/kare…

>!
Arcturus
Karen Dionne: A lápkirály lánya

Féltem ettől a könyvtől, mert az utóbbi időben a hasonló műfajú könyvekkel befürödtem. De ez nagyon ígéretesen indult. Végig izgultam szegény Ramboért (nem szeretem, ha állatok kerülnek veszélybe…), nagyon érdekes volt a könyv, akár a jelenben, a lápkirály nyomában jártunk, akár Helena gyerekkorában. A regénynek legalább a fele a múltban játszódik, Helena elmeséli az egész gyerekkorát, a vadászatokat, minden meghatározó élményét. Nagyon érdekes volt látni, hogy hogyan viszonyul az apjához a kislány, akinek ez az erőszakos, bántalmazó férfi a példaképe, és a felnőtt nő, aki egyszerre gyűlöli az apját azért, amit az anyjával tett, de azért még mindig az ő „kis árnyéka”.

Bővebben: http://kulturpara.blog.hu/2018/02/06/a_lapkiraly_lanya_264

>!
Lanore P
Karen Dionne: A lápkirály lánya

Nem esett túl jól ez a női dzsungelharcos sztori, az érzelemmentes írásmódjával minden volt számomra, csak élvezhető nem. Szerencse, hogy nem hosszú könyv, mert 600 oldalt biztos nem olvastam volna végig, így is épp elég volt. A legnagyobb bajom, hogy senkivel nem tudtam azonosulni, próbáltam mindenkinek a saját szemszögét nézni, belegondolni, hogy mit élhetnek át, de nem ment spoiler. Helena spoiler gondolatait jobban értettem, de ez a semleges visszaemlékezés nem tette őt igazán szerethetővé, nem értem, hogy lehet gyilkosságokról és kínzásokról úgy beszélni, mint a napi időjárásról, nem beszélve arról a hülyeségről, hogy spoiler. Több időt töltöttem a múltban, mint a jelenben, és pont ezért a jelen szálát összecsapottnak, kidolgozatlannak éreztem, egy gyors és fura befejezéssel. Tudom, hogy tele van a világ gonosz és brutális emberekkel, de ezt valahogy inkább mesének éreztem, mint valós, "bármikor megtörténhet” dolognak.

>!
kvzs P
Karen Dionne: A lápkirály lánya

Kicsit becsapós a fülszöveg, mert a könyv inkább szól Helena gyerekkoráról, mint az apja utáni hajszáról… Ennek ellenére izgalmas a történet. Én mondjuk még szívesen olvastam volna a lápon töltött évekről, a társadalomba való beilleszkedéséről, de még a hajszáról is.
A lelki háttér leírása szerintem szépen sikerült, csak kicsit elnagyolt. A felmerülő miértekre és hogyanokra a könyv végére szerencsére kaptunk válaszokat, így kerek a történet, de ha jobban belemerültünk volna Helena lelkébe, akár még nagyszerű is lehetett volna.

>!
Barbár
Karen Dionne: A lápkirály lánya

Kicsit lassú cselekmény, de kidolgozott karakterek és jó befejezés jellemzi a regényt. Nehéz egy ilyen apával megküzdeni, de a rokonszenves főhősnek, Helenának sikerül. Helena vívódásai és megpróbáltatásai mellett az írónő kiválóan ábrázolja a nekünk szokatlan lápi világot is.

>!
mamono
Karen Dionne: A lápkirály lánya

Talán nem is lehet ezt a könyvet jobban jellemezni, mint ahogy Lee Child leírta: „pszichológiai vívódás”. Mert a könyv egyértelműen ez volt. Egy út, ami párhuzamosan mutatta be a jelent és a múltat, megismerhettük, hogyan vált Helena azzá, aki, olyanná, aki képes egy minden emberi számítás szerinti emberi szörnyet spoiler.
Helena minket, az olvasókat végigvezetett azon, hogyan ismerte meg az apját, hogyan őrlődött a végén is a két legmeghatározóbb érzelem, a szeretet és a gyűlölet között. A szerzőnő végigvezetett azon – és meg kell mondanom, hogy lenyűgöző módon – , hogy mik vezettek el arra a pontra, hogy tényleg megismerje az apját, és spoiler.
A szerzőnő – Helena gondolatain keresztül – azon is átvezetett minket, ami olvasás közben csak a leghátsó gondolatainkban merült fel, megmagyarázott mindent, ami kérdésként fel bennem – pl. hogy az anya miért nem próbált megszökni, stb. És mindezt úgy, hogy nem éreztem kioktatásnak.
A könyv olvasása során ugyanakkor nem mindig tudtam elhatárolni a két idősíkot, ugyanis ugyanott játszódik, nagyrészt hasonló tevékenységek közt, így néha csak néhány oldallal később jöttem rá, hogy ez nem is a jelen, hanem a múlt…
Másik problémám a könyvvel, hogy kicsit olyan érzésem volt olvasás közben… Nem is tudom, hogyan fogalmazzam… Mintha kívülről nézném a történetet, nem tudtam „beleélni” magam… Persze lehet, hogy ez a könyv témájára vezethető vissza.
Az az érzés viszont végig meg volt bennem, hogy olyan mintha egy naplót olvasnák, mintha valaki a legbelsőbb gondolatait, félelmeit vetette volna papírra. És ez viszont lenyűgözően „olvasmányossá” tette a könyvet.

>!
tizkicsikonyv P
Karen Dionne: A lápkirály lánya

Úgy örülök, hogy ismét egy egészen eredeti regényhez volt szerencsém A lápkirály lányának köszönhetően. A könyv egyébként valami pszicho-thriller féleség hivatalosan, de én azt gondolom, hogy a valóságban ennél jóval sokrétűbb és összetettebb.

És talán ebből a kifinomult komplexségéből következik az is, hogy éppen ezért – így kissé előreszaladva – némileg összecsapottnak éreztem. Ugyanis Karen Dionne egy igazán jó alapra építkezett, amit rém ügyesen felépített, ennek ellenére én mégis úgy láttam, mintha a végére hangyányit megfogyatkozott volna a lelkesedése (vagy szorított a határidő?). A téma ugyanis simán megengedte – sőt, szerintem meg is követelte – volna, hogy alaposabban belemerüljünk mind a fizikai cselekménybe, mind a lélektani részletekbe. Így is baromi jó volt, én bevallom, szörnyen élveztem az olvasását, de könnyűszerrel akár zseniális is lehetett volna. Emiatt azonban meglátásom szerint némileg a középszerűség felé konvergál a dolog. Nagyon korrekt, igazán élvezhető, és ajánlós – de mégsem kerül a kedvenceim közé.

Bővebben itt: https://tizkicsikonyv.blogspot.hu/2018/01/pszicho-thril…


Népszerű idézetek

>!
mate55

Hát tudod, a színe olyan, mintha tó vize volnafolytatta gólyaapó.

(első mondat)

>!
Cheril

Egyszer sem ütött még meg, de mindig van egy első alkalom.

53. oldal

>!
Ninácska P

Az alattam téli álmot alvó békákra és halakra gondoltam. Becsuktam a szám, és két gőzfelleget fújtam ki az orrlyukaimból, akár egy spanyol bika. Amikor csöpögni kezdett az orrom, előredőltem, és a hóba fújtam a taknyot. Ropogott a hó a lábunk alatt. A hó különféle hangokat ad ki a különböző hőmérsékleteken, és a lépteink nyomán felhangzó nyikorgás azt jelentette, hogy nagyon hideg van.

138-139. oldal

2 hozzászólás
>!
chhaya P

A bántalmazó férfiak lányai felnőttként bántalmazó párt fognak keresni maguknak, mert ehhez vannak hozzászokva.

61. oldal

>!
wzsuzsanna P

Amikor visszanézek a gyermekkoromra, legtöbbször képes vagyok nagyrészt tárgyilagosan megítélni a dolgokat. Igen, egy elrabolt lány és a fogvatartója gyermeke voltam. Tizenkét évet éltem le anélkül, hogy a szüleimen kívül más emberi lényt is láttam vagy megszólíthattam volna. Ha így nézzük, elég sanyarú sorsom volt. De ez jutott nekem, és nevén kellett neveznem a dolgokat, ha valaha is túl akartam jutni a múltamon, mint ahogy a bíróság által kinevezett terapeutám is mondta. Mintha bármit is nevén tudna nevezni egy tizenkét éves lány, aki még semmit sem látott a világból.

160. oldal

>!
mamono

Ha elárulnám anyám nevét, rögtön tudni lehetne, kiről van szó. Anyám híres volt, bár soha nem akart az lenni. Ilyen hírnévre senki sem vágyik. …

11. oldal

>!
mamono

… Ám van egy dolog, amit megtanultam, mióta eljöttem a mocsárból: mindenki más és más. Amit az egyik embernek meg kell tennie, arra egy másik képtelen lehet. …

134. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Nem akarlak megölni
Dan Wells: Mr. Monster
Karen Rose: Vigyázz rám
Karin Slaughter: Kín
Megan Miranda: Minden eltűnt lány
Becca Fitzpatrick: Black Ice – Tükörjég
Stephen King: Dolores Claiborne
Robert Pobi: Vérember
Kathy Reichs: Ne törj csontot
Stephen King: Dolores