A ​lápkirály lánya 13 csillagozás

Karen Dionne: A lápkirály lánya

Helena ​Pelletier végre olyan életet él, amilyet megérdemel. Egy szerető férj és két csodálatos kislány veszi körül, vállalkozása kitölti a napjait. Aztán a rádióadást megszakító rendkívüli hírek után rádöbben arra, hogy ostoba dolog volt azt hinni, hogy valaha is maga mögött hagyhatja élete legborzalmasabb időszakát.

Helena ugyanis súlyos titkot rejteget: egy emberrablás eredményeként született meg. Anyját serdülőkorában rabolta el az apja, majd a michigani Felső-félsziget lápvidékén, egy isten háta mögötti kunyhóban tartotta fogságban, ahol nem volt áram, fűtés, folyó víz, sőt hármukon kívül egy teremtett lélek sem. Helena az elrablás utáni második évben született meg, és szeretett a természetben élni, ahol halakat fogott, vadászott, és tudta olvasni az állatok nyomait. Noha apját kiszámíthatatlan vérmérséklet és olykor kegyetlen viselkedés jellemezte, Helena még őt is szerette… amíg meg nem tanulta, pontosan meddig terjed az apja brutalitása.

Több mint húsz évvel… (tovább)

Eredeti mű: Karen Dionne: The Marsh King's Daughter

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
272 oldal · ISBN: 9789634193753 · Fordította: Ballai Mária
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193746 · Fordította: Ballai Mária

Most olvassa 1

Várólistára tette 72

Kívánságlistára tette 83

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Karen Dionne: A lápkirály lánya

Alapvetően tetszett a könyv, csak nem erre számítottam. Több volt a visszaemlékezés, mint a jelenben játszódó események. Szerencsére érdekelt a múlt is. A cím maga egy mesére utal, és egyes fejezetek elején bekezdéseket is kapunk belőle. Ezt a megoldást már Elizabeth Hoytnál is kedveltem.
Szörnyű belegondolni, hogy milyen lehetett felnőni mindentől elzártan egy kegyetlen, pszicho apával, aki ősi indián módszerekkel neveli a lányát. Öt évesen vadászni viszi és megtanítja ölni. És milyen sokára jön rá ez a lány, hogy az apja rossz ember. A jelenben játszódó részektől azért egy cseppet többet vártam, hiányérzetem volt a végén. De legalább azt megtudtam, hogy a Rambo kutyát jelent az indiánok nyelvén.
Szerintem egy olvasást simán megért.

4 hozzászólás
>!
Lanore P
Karen Dionne: A lápkirály lánya

Nem esett túl jól ez a női dzsungelharcos sztori, az érzelemmentes írásmódjával minden volt számomra, csak élvezhető nem. Szerencse, hogy nem hosszú könyv, mert 600 oldalt biztos nem olvastam volna végig, így is épp elég volt. A legnagyobb bajom, hogy senkivel nem tudtam azonosulni, próbáltam mindenkinek a saját szemszögét nézni, belegondolni, hogy mit élhetnek át, de nem ment spoiler. Helena spoiler gondolatait jobban értettem, de ez a semleges visszaemlékezés nem tette őt igazán szerethetővé, nem értem, hogy lehet gyilkosságokról és kínzásokról úgy beszélni, mint a napi időjárásról, nem beszélve arról a hülyeségről, hogy spoiler. Több időt töltöttem a múltban, mint a jelenben, és pont ezért a jelen szálát összecsapottnak, kidolgozatlannak éreztem, egy gyors és fura befejezéssel. Tudom, hogy tele van a világ gonosz és brutális emberekkel, de ezt valahogy inkább mesének éreztem, mint valós, "bármikor megtörténhet” dolognak.

>!
mamono 
Karen Dionne: A lápkirály lánya

Talán nem is lehet ezt a könyvet jobban jellemezni, mint ahogy Lee Child leírta: „pszichológiai vívódás”. Mert a könyv egyértelműen ez volt. Egy út, ami párhuzamosan mutatta be a jelent és a múltat, megismerhettük, hogyan vált Helena azzá, aki, olyanná, aki képes egy minden emberi számítás szerinti emberi szörnyet spoiler.
Helena minket, az olvasókat végigvezetett azon, hogyan ismerte meg az apját, hogyan őrlődött a végén is a két legmeghatározóbb érzelem, a szeretet és a gyűlölet között. A szerzőnő végigvezetett azon – és meg kell mondanom, hogy lenyűgöző módon – , hogy mik vezettek el arra a pontra, hogy tényleg megismerje az apját, és spoiler.
A szerzőnő – Helena gondolatain keresztül – azon is átvezetett minket, ami olvasás közben csak a leghátsó gondolatainkban merült fel, megmagyarázott mindent, ami kérdésként fel bennem – pl. hogy az anya miért nem próbált megszökni, stb. És mindezt úgy, hogy nem éreztem kioktatásnak.
A könyv olvasása során ugyanakkor nem mindig tudtam elhatárolni a két idősíkot, ugyanis ugyanott játszódik, nagyrészt hasonló tevékenységek közt, így néha csak néhány oldallal később jöttem rá, hogy ez nem is a jelen, hanem a múlt…
Másik problémám a könyvvel, hogy kicsit olyan érzésem volt olvasás közben… Nem is tudom, hogyan fogalmazzam… Mintha kívülről nézném a történetet, nem tudtam „beleélni” magam… Persze lehet, hogy ez a könyv témájára vezethető vissza.
Az az érzés viszont végig meg volt bennem, hogy olyan mintha egy naplót olvasnák, mintha valaki a legbelsőbb gondolatait, félelmeit vetette volna papírra. És ez viszont lenyűgözően „olvasmányossá” tette a könyvet.

>!
tizkicsikonyv P
Karen Dionne: A lápkirály lánya

Úgy örülök, hogy ismét egy egészen eredeti regényhez volt szerencsém A lápkirály lányának köszönhetően. A könyv egyébként valami pszicho-thriller féleség hivatalosan, de én azt gondolom, hogy a valóságban ennél jóval sokrétűbb és összetettebb.

És talán ebből a kifinomult komplexségéből következik az is, hogy éppen ezért – így kissé előreszaladva – némileg összecsapottnak éreztem. Ugyanis Karen Dionne egy igazán jó alapra építkezett, amit rém ügyesen felépített, ennek ellenére én mégis úgy láttam, mintha a végére hangyányit megfogyatkozott volna a lelkesedése (vagy szorított a határidő?). A téma ugyanis simán megengedte – sőt, szerintem meg is követelte – volna, hogy alaposabban belemerüljünk mind a fizikai cselekménybe, mind a lélektani részletekbe. Így is baromi jó volt, én bevallom, szörnyen élveztem az olvasását, de könnyűszerrel akár zseniális is lehetett volna. Emiatt azonban meglátásom szerint némileg a középszerűség felé konvergál a dolog. Nagyon korrekt, igazán élvezhető, és ajánlós – de mégsem kerül a kedvenceim közé.

Bővebben itt: https://tizkicsikonyv.blogspot.hu/2018/01/pszicho-thril…

>!
Veress_Éva
Karen Dionne: A lápkirály lánya

Érdekes volt. Az én ízlésemhez képest túl érzelem mentes volt a történetmesélés, de örülök, hogy belekezdtem.

>!
tinuviel89
Karen Dionne: A lápkirály lánya

Érdekes volt, főleg a környezet leírása. Hatására utána néztem a Felső-tó vidékének.
Különleges volt, ahogyan a főszereplő az apjáról beszélt, milyen viszony fűzte hozzá, milyen kegyetlen szeretet. A legjobban a történetben az anyát sajnáltam.


Népszerű idézetek

>!
mate55 

Hát tudod, a színe olyan, mintha tó vize volnafolytatta gólyaapó.

(első mondat)

>!
Cheril

Egyszer sem ütött még meg, de mindig van egy első alkalom.

53. oldal

>!
Ninácska P

Az alattam téli álmot alvó békákra és halakra gondoltam. Becsuktam a szám, és két gőzfelleget fújtam ki az orrlyukaimból, akár egy spanyol bika. Amikor csöpögni kezdett az orrom, előredőltem, és a hóba fújtam a taknyot. Ropogott a hó a lábunk alatt. A hó különféle hangokat ad ki a különböző hőmérsékleteken, és a lépteink nyomán felhangzó nyikorgás azt jelentette, hogy nagyon hideg van.

138-139. oldal

2 hozzászólás
>!
chhaya P

A bántalmazó férfiak lányai felnőttként bántalmazó párt fognak keresni maguknak, mert ehhez vannak hozzászokva.

61. oldal

>!
mamono 

Ha elárulnám anyám nevét, rögtön tudni lehetne, kiről van szó. Anyám híres volt, bár soha nem akart az lenni. Ilyen hírnévre senki sem vágyik. …

11. oldal

>!
mamono 

… Ám van egy dolog, amit megtanultam, mióta eljöttem a mocsárból: mindenki más és más. Amit az egyik embernek meg kell tennie, arra egy másik képtelen lehet. …

134. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Nem akarlak megölni
Dan Wells: Mr. Monster
Karen Rose: Vigyázz rám
Karin Slaughter: Kín
Megan Miranda: Minden eltűnt lány
Becca Fitzpatrick: Black Ice – Tükörjég
Stephen King: Dolores Claiborne
Robert Pobi: Vérember
Kathy Reichs: Ne törj csontot
Stephen King: Dolores