Három ​színmű 11 csillagozás

Karel Čapek: Három színmű

Amikor ​a húszas években a világ egyre több színházának plakátján megjelent ez a három betű: R. U. R., jóformán egy csapásra világhírűvé tette a különös témájú és feszültségű színdarab írójának nevét. Capek az R. U. R. (1920) és A fehér kór (1937), illetve Az anya (1938) megírása között más saját, valamint bátyjával, Josef Capekkal együtt írt színdarabjaival csak öregbítette hírnevét, legidőállóbb színpadi alkotásának mégis e három műve bizonyult, amelyeket eszmei mondanivalójuknál fogva összefüggő, egymásra é pülő drámai trilógiaként tart ma számon az irodalomtörténet. Mert ha az R. U. R. utópisztikus történetében még csak a kapitalizmus mechanizmusában rejlő veszedelemtől féltette az emberiség jövőjét, A fehér kórban már az emberséget és minden emberi értéket a maga világhódító törekvéseivel alapjaiban fenyegető közvetlen vészt, a fasizmust leplezi le, s Az anyában, e valóságos színpadi kiáltványban még tovább megy: a fenyegetett emberség megvédésére szólít fel, akár a legnagyobb… (tovább)

Eredeti cím: R. U. R. / Bílá nemoc / Matka

Eredeti megjelenés éve: 1920

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 1974
236 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630703726 · Fordította: Zádor András, Rubin Péter, Szeberényi Lehel

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 3

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

marschlako P>!
Karel Čapek: Három színmű

Čapek meglepett e három színművével, főleg az elsővel, ahonnan ha minden igaz, maga a robot elnevezés is ered. Nekem ez az első tetszett a legjobban, de mindhárom alkotás remek volt a maga nemében, jól bemutatják az emberiség sötét oldalát.

R.U.R.

A profit mindent felülír, még az emberiség életösztönét is. Jól látjuk ezt ma is, amikor az utolsó pillanatokban vagyunk, hogy megállítsuk a Föld elvénusziasodását, de erre a rövidlátó és önző kormányok (s a mögöttük álló, még hatalmasabb multik) miatt esély sincs.

DOMIN (…) Mi gondol, gyakorlati szempontból milyen munkás a legjobb?
HELENA Hát… talán… a legtisztességesebb, a leghűségesebb.
DOMIN Nem. A legolcsóbb. Akinek a legkisebbek a szükségletei. A minimumra redukálhatók.

Bár Čapek színművében teljesen más az alapprobléma, s inkább egyfajta naivság, világjobbító szándék áll a robotokat gyártók szándékainak hátterében, az emberiség köszöni szépen, de inkább a saját kicsinyes céljai érdekében használja fel azokat, s él vissza a lehetőséggel.

(…) rájöttem, hogy a történelmet nem a nagy álmok csinálják, hanem a tisztességes, kevésbé tisztességes, önző kis emberek, azaz minden ember apró szükségletei. A gondolatok, a szerelmek, a tervek, a heroizmusok, mindezek a légvárak legföljebb arra jók, hogy az ember kitömesse magát velük a jövendő Világűr Múzeum számára, ezzel a felírással: Íme az ember. Punktum.

A fehér kór

Ebben is a világot jobbá tenni kívánó idealizmus és a könyörtelen emberi gépezet szélmalomharcáról olvashatunk. Szimbolikus értelmű a végkifejlet is, amikor már minden majdnem megoldódna, akkor…

De inkább vállalom ezt a vereséget. mint hogy engedjek… a maga utópista zsarolásának, Galén! Inkább beletörődöm, hogy az egész világ belegebedjen ebbe a leprába, de nem tűröm el… egy pillanatra sem… a maga pacifista pestisét!

Az anya

Mi a fontos az életben? Az anyai príncipium, vagy az apai büszkeség? Maga a lét, vagy a hírnév? Elég ha csak vagyunk, vagy hagyjunk valami nyomot is magunk után az életben? Persze az sem mindegy, hogy milyen nyomot.

Egyre csak a halálba küldik a gyermekeimet valami nagy ügyért, valamiféle dicsőségért vagy megváltásért, mit tudom én. És mondd, papa, jobb lett ezektől valamit is a világ? Értek ezek egyáltalán valamit?

Marcus>!
Karel Čapek: Három színmű

Karel Capek alapvetően a sci-fi klasszikusai (RUR és Harc a szalamandrákkal) miatt került a látókörömbe, de ez a három színmű ennél sokkal többet adott.

R.U.R. (Rossum Univerzális Robotjai) – A science fiction egyik legalapvetőbb eleme a robot, akár mint segítő, segédeszköz, akár mint a történet központi hajtóeleme. Ilyen néven és szerepben úgy tartják, hogy elsőként ebben a színdarabban tűnt fel, de magát a művet olvasva meglepődhet az olvasó. Itt a robotok ugyanis jóval inkább „tökéletesített” emberek, egészen pontosan testileg és lelkileg munkára optimalizált, ember-jellegű, kitenyésztett lények, így tehát inkább mondanám őket félresiklott poszthumánoknak, mint robotoknak.
A történet szerint egy világtól elzárt szigeten egyre nagyobb mennyiségben állítják elő ezeket a robotokat, akik idővel a gazdaság elengedhetetlen részei lesznek. Az embereket a legtöbb helyen felváltják a robot-munkások. És míg (ember) hőseink azon rágódnak, hogy ez vajon utópia vagy disztópia-e, addig az események folyása egészen más irányt vesz.
Az elején humoros (mégha régimódi is) darab egyre komorabbá válik, hogy aztán a végén sokkoljon igazán. 5/5

A fehér kór – Furcsa, újfajta pestis terjed a világon, amit semmi sem tud megállítani. Kivéve a szociálisan érzékeny orvost, aki egyetlen dolgot kér cserébe a gyógymódért: hogy az egész világon szüntessék be a fegyverek gyártását.
Capek egyik legfontosabb témája a pacifizmus volt, és szerintem ezt sikerül nem naivan, illetve nem túl idealistán megközelítenie, így művének a feloldása nem lesz olyan egyszerű fekete-fehér, mint amire elsőre számítanánk. 5/5

Az anya – A hős apa a háborúban esett el, és gyermekei is szeretnének ugyanolyan hősök lenni. Az anya pedig elhunyt férje szellemével beszéli meg gyermekei ezen vágyait a néhai dolgozószobájában. Ahol aztán sorban megjelenik a többi elhunyt szelleme is…
A pacifizmust más felől közelítő, nagyon szívbemarkoló mű, ami szintén nem annyira egyszerű képet kínál az olvasónak. (Olvasás közben végig Bernhard Schlink: Olga című műve járt az eszemben, ami a németek háborúzni vágyását járja körül, és szintén egy remekmű.) 5/5

A fentiek alapján azt kell mondjam, hogy bár Capek sci-fi írónak is jó volt, de a többi műve is elsőrangú olvasmány.

gyuszi64 >!
Karel Čapek: Három színmű

Az egyik magyartanárom kedvenc mondása volt, hogy „mindannyian Gogol köpönyegéből bújtunk ki”. Nos, az igazi SF kezdeteket lehet, hogy nem Verne vagy H. G. Wells művei környékén kell keresni, hanem Capek robotjainál, szalamandráinál, vagy A fehér kór disztópiájánál. Stílszerűen „a modern sci-fit Capek robotjai alapozták meg”.

Az RUR (1920) fontos kérdéseket boncolgató, összetett dráma, évtizedekkel megelőzte korát. Egy kósza gondolatom támadt, kár, hogy nem regény alakban írta meg Capek; azt valahogy időtállóbbnak érzem. (Mi lesz egy drámával, ha nem játsszák?) A formai és szerkezeti megkötések Capekot ugyan nem zavarják (erőssége a párbeszédírás és szellemesen is ír), de a regény lehetőségei határtalanul nagyobbak (tájleírás, dinamizmus). A dráma a háromnegyedénél kicsit leült, de szerintem ez a korszakkal jár, manapság jobban pörgünk.

A fehér kór (1937): Eszméletlen jó volt, belekezdtem és nem tudtam abbahagyni. Maga a történet mellett legjobban az tetszett, ahogy az író rövid párbeszédekkel tudta jellemezni az összetett személyiségeket és kisebb csoportokat is. Elképesztően tartalmas írás, és mindezt 1937-ben…

Az anya (1938): Te jó ég, újabb csúcskategóriás mű. Talán nehezebb a másik kettőnél, a vége felé itt is kissé túlrágottnak érzem a család és az anya vitáját, de ezen könnyen túltehetjük magunkat (elvégre mégis csak egy szín van, és más nem), és a csattanó is hatásosabb.

Köszönöm a figyeltjeimnek az élményt, okos-erőteljes-tartalmas drámákat kaptam. Az utolsó kettő feltétlenül befér még a legjobbak közé is. (Csak így kapásból a társak: Tóték, A fizikusok, Stoppard (Hapgood, Árkádia), Reginald Rose dühös emberei, vagy a klasszikus Cyrano.)

mohapapa I>!
Karel Čapek: Három színmű

Čapek semmiképpen sem a kedvenc íróm. Ezt máshol már kifejtettem. Mindig nagy elánnal fogok bele a könyvibe, de olyan ötvenszázalékos hatékonysággal nyűgöznek le, vagy hagynak teljesen hidegen. Mar a legelső találkozásom is ilyen vegyes volt vele. Ami, mintegy természetesen képregény volt, a Zorád Ernő-féle „Harc a szalamandrákkal”. Olvastam a képregényt, annyira nem tetszett, de mentem is a könyvtárba (Óbuda, Fő tér, gyerekkönyvtár, a Tanács [az Önkormányzat egykori neve] épületétől rézsút jobbra). Valamiért az volt bennem, hogy a Zorád iránti tiszteletből végigolvasom a regényt. Jó, értem én, ez bruttó hülyeség, de vedd figyelembe, hogy tizensehány éves voltam. Többet se csináltam hasonlót. Nem kell vájtfül, hogy értsd: sem a történet, sem a stílus, sem semmi nem fogott meg a regényben. Csak a képregényben, hogy Zorád rajzolta. Mondjuk az is érdekes, hogy nem rettentem el annyira, hogy Čapeket életemben kézbe ne vegyek, de a találkozást különösebben nem is erőltettem, ahogy nem is kerültem.

De, kutya legyek, ha meg tudom, mondani, miért, mindig újrapróbálkozom. Ennél a kötetnél annyi elég volt, hogy amikor megnéztem, mi a fene a „R. U. R”. kiderült számomra, hogy Čapek volt az első, aki leírta a robot szó, és történetesen éppen ebben a darabban. Mert, ugye, színművekről van szó. Háromról. S abból, ezek szerint, legalább az első: sci-fi. Ez már két érv volt a könyv megszerzés mellett. A regikonyvek.hu-n volt egy példány belőle.

Lehet, van bennem perverzió, bár én inkább úgy szeretem tudni, hogy szerteágazó és színes a fantáziám: de szeretek drámákat olvasni. Sőt, ha az államat az öklömre támasztom, kicsit mélázó tűnődés után azt mondhatom, jobban szeretek drámát olvasni, mint nézni. Ami, hamar belátható, annyira nem normális dolog. Általánosban ugyanis még azt a definíciót tanultuk a drámáról, hogy: színpadi előadásra szánt irodalmi mű. Erre én meg évtizedek óta többet olvasok, mint nézek. Magyarázatot, kérlek, ne is várj, fogalmam sincsen, miért van ez így.

Abban, hogy Čapeknek drámai művei is születtek, nem tudom, menyi szerepe volt annak a ténynek, hogy a felesége, Olga Scheinpflugová színésznő volt. Persze lehetséges, hogy az eset éppen fordítva történt meg. Mindenesetre a felesége több darabjában is játszott.
(Hát persze, a bejegyzés forráshelyén, a blogoldalamon itt fotó is van róluk.)
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/9999/12/31/karel_apek_h…

A jelenlegi kötetbe sorolt három darabnak kezdetben az volt a legnagyobb vonzereje számomra, hogy az első, az 1920-ban megjelent R. U. R. volt az, amelyikben először megjelent a robot szót. Vagyis bárhogyan nézem, irodalomtörténeti darab a darab. Sőt, tudomány- és technikatörténeti is. Ezenkívül a moly.hu-n 93%-os a tetszési indexe. Márpedig a kilencven százalék feletti ráta ott rendkívül ritka. (Gyorsan hozzá is teszem, hogy a darab szóló kiadása, a 2013-as Quattrocento kiadásos már csak 78%-os értéken áll.) Vagyis előttem állt egy százéves sci-fi színdarab, amit az olvasó kollégák igen jónak találtak. Vagyis egy sci-fi abból a kórból, amikor még nem is létezett a sci-fi mint műfaj. Hoppácska, ugyebár! Gyorsan hozzá is teszem, hogy Čapeknek nem ez volt az egyetlen kacérkodása a fantasztikummal, rendszeresen követett el hasonlókat. Erre tendál a bevezetőmben említett Harc a szalamandrákkal is. Sőt, ha úgy vesszük, a második, ebbe a kötetbe került darab, A fehér kor is határeset.

Čapek nem volt technika- és tudományellenes, de a tudomány és a technika lehetőségeitől az emberi felelőtlenség miatt nagyon tartott. A háborúk egyre pusztítóbb kihatása többek között ennek is köszönhető. A tudomány, a politika, a gazdaság felelősségéről szól mindhárom dráma, ami ebbe a kötetbe került.

A szokásommal ellentétben ebben az értékelésben több idézet szerepel majd, ráadásul nem is csak egy-két mondatos kiragadások. De ígérem, mindegyik nagyon megéri a ráfordított időt!

R. U. R.
Vagyis Rossum's Universal Robots, Rossum Univerzális Robotjai. Ahogyan a Čapek általi műfaji meghatározás mondja: Kollektív dráma bevezető komédiával, három felvonásban.

A R. U. R. robotokat gyárt. Bár ma már különbséget tennénk a robot és az android között. Az utóbbi emberibb, nem csak egy okos fémkaszni, hanem megtévesztő emberi külsővel, esetleg szerves borítással rendelkező masina. Jobbára már emberi érzésekkel. Vesd össze a Szárnyas fejvadász alapvető témájával és a befejező képsorával! Például.

Čapek protodrámájában több minden keveredik, ami később elvált egymástól. Vagy később elválasztottak több mindent, ami Čapek drámájában még akadálytalanul keveredett egymással. A robotok például bár teljesen emberi külsővel bírnak, ám érzéseik nincsenek, mindössze emberi külsejű, programozott, beszélő gépek.

A gyártó, a R. U. R. célja az, hogy elhozza az emberiség számára a paradicsom kort: az e,bereknek ne kelljen nap mint nap, több órán keresztül lélekölő, unalmas munkával tölteni az idejüket. Tisztában vannak azzal, hogy ez kezdetben hatalmas elbocsátásokkal jár majd, azok pedig hatalmas felzúdulásokkal a munkások részéről, de a robotok gyártói távolabbra néznek, nagyobb távlatokban, az emberiség egészének jólétében gondolkodnak az univerzális robotok tengerének elkészítésével.

Egy szép (csúnya) nap aztán a robotok fellázadnak, és irtani kezdik az emberiséget. A háború rövid és véres. Több részletet inkább nem mondok, mert az csúnyaság lenne.

Azt azonban igen, hogy a darab vége elhibázott. Hogy egy magyar klasszikusunk kifejezésével éljek: nem kicsit, hanem nagyon. Ahogyan mondtam: a R. U. R. a technológiája bevezetésekor a robotokat gépeknek gyártotta. Az érzések, a vágyak, a szenvedélyek nagyon tudatos lehetősége nélkül. Némi fájdalomérzetet kénytelenek voltak beléjük programozni, az üzem közbeni esetleges balesetek jobb elkerülése végett. Ez azonban sehogyan sem magyarázza meg, hogy miképpen lesz az utolsó ember szeme láttára szerelmes egymásba egy férfi és egy női külsejű robot. Természetesen a robotoknak nincsen nemük, ezáltal a szaporodásra is tökéletesen képtelenek. A külsejükben megjelenő férfi és női jegyek mindössze az emberek igényeit szolgálják. Ahogyan voltaképpen az emberi külsejük is. S akkor, megtörténik a lehetetlen, a technikailag magyarázhatatlan! Aminek ráadásul az utolsó megmaradt ember még örül is. Úgy mint az élet továbbélési lehetőségének… Teljes a zűrzavar. Viszont a dráma ennek ellenére még teljesen jó, nagyon élvezetes és mert a korát jócskán megelőzi, roppant érdekes is.

A FEHÉR KÓR
Akkora áthallás van a dráma alapkonfliktusa és napjaink között, hogy majd leestem a szakrendelő padjáról, ahol a kardiológiai vizsgálatomra vártam tegnap. Ezt figyeld, de nagyon!
(Kérlek, a blogoldlamon figyelj, de nagyon érdemes, mert csudára döbbenetes! :-) )
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/9999/12/31/karel_apek_h…

Az egyezések nyilvánvalóan véletlenek. Bár kétségtelenül meglepők. Azonban a dráma nem a kórra koncentrál, a lepra csak egy eszköz a szerző kezében ahhoz, hogy rámutasson a fegyverkezés, a háborúk totális értelmetlenségére, a kiváltóik önző, ésszerűtlen, ostoba indokaira, és a tömegek roppant egyszerű hergelhetőségére, öngyilkos, értelmetlen vérszomjára.

Čapek, ahogy az előző drámából is kiderül, nem annyira a jellemekkel, a személyiségekkel, a közöttük levő konfliktusokkal játszik, nem azokat árnyalja, szálazza, sokkal inkább a szituációkat, a kialakult helyzeteket élezi végletessé, és nagy mozgásteret hagy a véletlennek, a banális történéseknek a történelem formálásában. (Valahogy nem tudott nem eszembe jutni Vonnegut Macskabölcsője.) Ennek a drámának is egy ilyen finom csavar a vége. Viszont a finom csavar következménye meg egy hatalmas, csattanós tarkó-tockos, hogy az olvasó csak ül a dráma vége felett, és egy darabig nincsen kedve tovább olvasni a könyvet. Nem azért, mert rossz, ellenkezőleg, nehezen várható, hogy a folytatás is ilyen ütős legyen.

A szerzőre igen jellemző párbeszéd az orvos (aki képes lenne megállítani a pandémiát) és az ország egyedüli vezetője, a tábornagy között.
(Hát igen, ezt is amott tudod elolvasni. De ezt talán még érdemesebb.)
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/9999/12/31/karel_apek_h…

Zsenális, ugye? Miközben másolgattam a szöveget, beugrott az LGT Prológ és trialóg című darabja a zseniális, Loksi című lemezről. A számban három, egymásra támadó vadászgép pilótája beszélget az egy hullámhosszra állt rádiókon. (Sztereóban hallgatva igazi ez a muzsika, röpködnek a fejed felett az énekszólamok: elkezd énekelni valamelyik muzsikus a bal oldalon, átúszik jobbra, egyből követi a másik középen, hogy kiússzon valamelyik oldalra, és így tovább.) Nos, a dalban van egy hasonló gondolatmenet, mint ami szerzőnk fenti párbeszédében van. Érdemes az egészet meghallgatni, de amire elsősorban gondolok, az 3:53-nál található. (Csak azért, mert nagyon belelendültem, a témában ajánlom még az Ellenfél nélkül című számukat is.)

Ezzel együtt Čapek meg sem kísérel optimista lenni. 1920-ban, ha dramaturgiailag és logikailag nem is megalapozottan még az volt, 1937-ben már nem volt az. Az egy évvel később írt, a jelen kötetben következő darab esetében pedig végképpen nem. És meg sem érte a második világháborút, kilenc hónappal a kitörése előtt elhunyt.

AZ ANYA
A fehér kór letaglózó csattanója után kicsit nehezen kezdi el olvasni az ember gyereke Az anyát. Ugyan, mi érhet fel vele, vagy mi múlhatja felül? Aztán ahogy az embergyerek belemerül a könyv utolsó drámájába, egyre nagyobbra nyílik a szeme.

A darab története voltaképpen roppant egyszerű. Egy ötgyermekes családanya egy értelmetlen háborúban (melyik értelmes?) még a háborúnál is értelmetlenebb okból elveszíti a férjét. Az anya látja a hallottait, beszélgetni tud velük. (Nincsen semmi spiritizmus a dologban, nincsen halottidézés, nem a halhatatlanul bolyongó lélek a téma, a halottakkal való beszélgetés csupán eszköz a szerző kezében, nem cél.*) De az élők közül csupán ő ilyen kiváltságos.

* A témáról már írtam hosszabban a Szabad préda című könyv értékelésében. A magam részéről egyáltalán nem a transzcendes iránti ellenszenvből, sőt, mi sem áll tőlem távolabb, de elutasítom a halál utáni tudat és kommunikáció valós lehetőségét. Azt azonban nem, hogy ilyenkor lehetséges valami. De ez a valami, semmiképpen nem az elhunyt személy.
(Egy fantasztikusan groteszk beszélgetés idézete vár odaát!)
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/9999/12/31/karel_apek_h…

Az egyszeri olvasó, ugye, meg nem tudja, sírva röhögjön vagy dühöngve sírjon. Ez volt az a pont, amikor eszembe jutott a Híd a Kwai folyón című regény/film.

Szóval Apa meghalt egy értelmetlen parancs miatt. András a legnagyobb gyerek Afrikába ment, a sárga lázat gyógyítani. Nem jött vissza. A következő csemete berepülő pilóta volt. Folytassam?
(Persze, hogy folytatom. Hogy miképpen, azt odaát elolvashatod.)
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/9999/12/31/karel_apek_h…

anesz P>!
Karel Čapek: Három színmű

Annyira érdekesek voltak ezek a drámák! Mindegyik külön-külön is megérne egy misét, hiszen különböző témákról szólnak, mégis mind az emberi természetről. Még sohasem olvastam sci-fit dráma műfajában, ezért nagyon kíváncsian fogtam bele. Az író ismét teljesen lenyűgözött.
Kicsit részletesebben:

R.U.R.: Ez egy sci-fi, mégpedig az elsők közül. Robotgyártás nagyüzemben és annak következményei. A lelket a robotoknak hívei céljuk megvalósulása után sem lesznek sem boldogok, sem mások, mert rövid időn belül meghalnak. Ugyanis a robotok fellázadnak. Csakhogy az emberiség kiirtásával ők is pusztulásra vannak ítélve, vagy mégsem? A munka csak szükséges rossz az életünkben, hogy mindenképpen meg kell szabadulnunk tőle? A tőke, a profitszerzés vágya mindent felülír? Hogyan vállalunk/nem vállalunk felelősséget teremtményeinkért?

A fehér kór: A békevágy és a háború érdeke csap itt össze. Nagyon érdekes a végén a fordulat. Mi az emberiség érdeke? Mikor vagyunk képesek messzebbre látni saját érdekünknél? Talán soha? El lehet-e érni a békét zsarolással?

Az anya: A férfiak és a nők szemlélte világ ellentéte. Mennyi veszteséget képes elviselni egy nő? Milyen célokért érdemes odaáldozni az életünket? Nagyon szellemes megoldás volt ez a dráma.

Mind a három dráma időtálló.

jezsek P>!
Karel Čapek: Három színmű

A dráma műfajában olvasni számomra nem olyan egyszerű: hajlamos vagyok nem elolvasni a beszélő személyét, és kettőnél több szereplő jelenléténél ez már furcsaságokat szokott okozni. Szóval drámát olvasni lassan, odafigyelve, a képzeletet jobban mozgósítva tudok, de ha mindez sikerül és jó drámát fogok ki, akkor nagyon szórakoztató, és egyéni élmény lesz.
Most is ez történt. Mind a három dráma okozott meglepetést, elgondolkodtató, érzelmes vagy izgalmas pillanatot. Kb. mindhárom ugyanannyira tetszett, de másért.
A R.U.R. sokkal egyszerűbbnek gondoltam, meglepett, hogy már a robot szóval egyidejűleg megjelent a robotok és emberek ilyen mértékű szembeállítása (nem feltétlenül az ember javára), a tudomány és etika problémája, a lázadás, sőt a szerelem szépsége is. A végén egészen olyan érzésem volt, mintha Az ember tragédiája egyik kibővített, valahol a falanszter elé vagy mögé elhelyezett színét olvastam volna. És bár a drámában valójában kádakban érlelt szervekből épül fel a robotnak nevezett szintetikus, lélek nélküli ember, az irántuk való, gyerekkoromból eredő vonzódásom, melyet R2D2 elindított és Asimov bontott ki, tovább erősödött.

4 hozzászólás
Andukaphar>!
Karel Čapek: Három színmű

Az első könyv, amit ettől az írótól olvastam. Régebb még egy novellát olvastam tőle – Benda színész eltűnése –, ami a Huszadik századi dekameronban volt. A novella nem igazán ösztönzött Capek-művek olvasására, mert az tulajdonképpen krími volt, és sohasem estem hasra a csak sima krimik előtt, bármilyen téren is legyenek. Ezt a könyvet kíváncsiságból vettem el, mert nagyon sok jót hallottam az író műveiről, és gondoltam, hogy kipróbálom én is. Volt még egy előnye is: a könyv vékonysága. Ilyenkor arra szoktam gondolni, hogy még ha a könyv ócska is lesz, nem kell sokáig kínozzam magamat, amíg a végére érek. Itt kellemesen csalódtam, mert már az első olvasás után láttam, hogy Capek egy briliáns agyú író, akinek a műveit érdemes olvasni.

peters P>!
Karel Čapek: Három színmű

Három kortalan mestermű, mindegyik központi témája a háború és mindegyikben megmutatkozik Čapek erős háború ellenessége anélkül, hogy erőltetett vagy demagóg lenne, ezt meghagyja a másik oldalnak. A R.U.R. arról híres, hogy innen származik a robot szó, de a másik kettő is kiemelkedő. Az egyetlen hátránya az ilyen gyűjtő köteteknek, hogy az ember hajlamos egyben elolvasni a drámákat, pedig itt nem árt hagyni pihenőt közöttük.

>!
Európa, Budapest, 1974
236 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630703726 · Fordította: Zádor András, Rubin Péter, Szeberényi Lehel

Népszerű idézetek

marschlako P>!

Én mindig azt mondom a diákjaimnak: ha tudományos kérdésekkel akartok foglalkozni, ne nősüljetek meg; de ha mégis, csak gazdagon. A tudományért fel kell áldozni a magánéletet…

105. oldal, A fehér kór

marschlako P>!

Egyre csak a halálba küldik a gyermekeimet valami nagy ügyért, valamiféle dicsőségért vagy megváltásért, mit tudom én. És mondd, papa, jobb lett ezektől valamit is a világ? Értek ezek egyáltalán valamit?

231. oldal, Az anya

marschlako P>!

DOMIN (…) Mi gondol, gyakorlati szempontból milyen munkás a legjobb?
HELENA Hát… talán… a legtisztességesebb, a leghűségesebb.
DOMIN Nem. A legolcsóbb. Akinek a legkisebbek a szükségletei. A minimumra redukálhatók.

15. oldal, R.U.R.

marschlako P>!

De most, mialatt a mérlegen dolgoztam, rájöttem, hogy a történelmet nem a nagy álmok csinálják, hanem a tisztességes, kevésbé tisztességes, önző kis emberek, azaz minden ember apró szükségletei. A gondolatok, a szerelmek, a tervek, a heroizmusok, mindezek a légvárak legföljebb arra jók, hogy az ember kitömesse magát velük a jövendő Világűr Múzeum számára, ezzel a felírással: Íme az ember. Punktum.

66. oldal, R.U.R.

marschlako P>!

De inkább vállalom ezt a vereséget. mint hogy engedjek… a maga utópista zsarolásának, Galén! Inkább beletörődöm, hogy az egész világ belegebedjen ebbe a leprába, de nem tűröm el… egy pillanatra sem… a maga pacifista pestisét!

129. oldal, A fehér kór

>!

Péter: […] Papa lovas volt, az én szívem viszont a gyalogosokhoz húz. A gyalogos mindig előremegy. A gyalogos eleshet, de nem hátrálhat. Világ jogai egyesüljetek! Világ gyalogjai egyesüljetek!

176. oldal (Az anya)

anesz P>!

Az olyan embereknek, akiknek eszméi vannak, nem volna szabad megengedni, hogy befolyásolják a dolgok menetét ezen a világon.

47. oldal

>!

DR. GALL Igen. A robotok nem éreznek fájdalmat. A boldogult fiatal Rossum túl szűkre szabta az idegrendszerüket. És ez nem vált be. Lehetővé kell tennünk a robotok szenvedését.

25. oldal (R.U.R.)

marschlako P>!

ANYA Öt gyerek volt itt, Richárd – és nézd meg őket. Nem hiszed, mi ez egy magányos asszonynak. Nem, nem, ezt te nem értheted. Bocsáss meg, szerelmem, nem kellene erről beszélnem, de hát sejtelmetek sincs róla. Ruha, koszt, iskola és újra előlről: ruha, koszt és iskola… Folyton, szünet nélkül csak számolni, ötször kifordítani minden rongyot, százszor is megnézni minden fillért – honnan is lenne sejtelmetek erről! Igaz, nincs benne semmi hősiesség – de hát ennek is csak meg kell lennie, kedvesem. Miért nézel így rám, drágám? Látod, mivé lettem?

185. oldal, Az anya

anesz P>!

Helena, nincs rettenetesebb dolog, mint paradicsomot teremteni az embereknek a földön!

42. oldal R.U.R.


Hasonló könyvek címkék alapján

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Justin Cronin: A szabadulás
Stephen King: Végítélet
Ian Tregillis: Géplélek
Dan Abnett: Rendíthetetlenek
Nnedi Okorafor: A halálmegvető
Stephen King: Éjszakai műszak
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.