Harc ​a szalamandrákkal 191 csillagozás

Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal

Ez ​a látszatra tudományos-utópisztikus regény csupán a háború előtti utolsó három esztendőben nyolc kiadást ért meg – és nem véletlenül! Fantasztikumba ívelő, váratlan, sziporkázóan ötletes és szellemes fordulatainak alapja az a fikció, hogy a csendes-óceáni szigetvilágban felfedeznek, majd üzleti érdekből hihetetlenül elszaporítanak egy különös, ismeretlen állatfajt, egy tengeri óriásgyíkot, a szalamandrát, amely bizonyos mértékig emberi tevékenységre képes: kezét és szerszámokat használni, beszélni, műszaki ismereteket elsajátítani. De a figyelmes olvasó előtt nem kétséges, hogy a regény valójában politikai-társadalmi szatíra, méghozzá a legkülönbek egyike: a mindenkori zsarnokság ellen akarja mozgósítani a fenyegetett emberiséget. Čapek mintegy felkiáltójelet tesz az emberiséghez intézett figyelmeztetése végére: „ez történik veletek, ha idejében nem tértek észhez!” A szerző olyan művet alkotott, amely minden fordulata, izgalmas és mulatságos megoldása ellenére – vérbeli… (tovább)

Eredeti cím: Válka s Mloky

Eredeti megjelenés éve: 1936

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek

>!
Alinea, Budapest, 2009
272 oldal · ISBN: 9789639659391 · Fordította: Szekeres László
>!
Aqua, Budapest, 1995
300 oldal · ISBN: 9636026084 · Fordította: Szekeres László
>!
Európa / Madách, Bratislava, Budapest, 1986
296 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630737477 · Fordította: Szekeres László

6 további kiadás


Enciklopédia 22

Helyszínek népszerűség szerint

Szunda-szigetek


Kedvencelte 40

Most olvassa 10

Várólistára tette 156

Kívánságlistára tette 65

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal

Könnyű, vagy inkább könnyed olvasmány. Tudományos-utópiának is nevezhető, vagy egy úttörő fantasy, de nem kell mindent beskatulyázni. Ha valami jó, akkor az jó.
Maga a regény három könyvből áll. Először a szalamandra faj felfedezéséről, és elterjedéséről olvashatunk, pontosabban arról, ahogy az emberiség lassan megismeri ezen furcsa szalamandrákat. A második rész bemutatja a szalamandrák fejlődését, és az emberiség viszonyát egy másik értelmes lényhez. Végül a Harmadik könyv – Harc a szalamandrákkal, ahol az alcím mindent elárul. A kérdés csak az: kik legyünk? Emberek vagy szalamandrák?
Čapeknek, ez az eredetileg 1936-ban megjelent munkája hűen tükrözi a két világháború közötti időszak feszültségét, útkeresését. Görbe tükröt tart a politika és a társadalom elé. Szépirodalomként is olvasható, de propagandának is elmegy, mert úgy tűnik Capek még hisz az emberiség jobblétében, egy jobb világban, a kapitalizmustól eltérő eszmében…

ppeva P>!
Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal

Hiába születtek a világirodalomban remekbe szabott szatírák arról, mi várható, ha az emberiség ebbe vagy abba az irányba tart, semmilyen figyelmeztetés nem hat visszariasztóan. Mindenki csak azt a szeletet látja, ami számára fontos. A profitéhség, a hatalom, a nacionalizmus, a faji alapú melldöngetés nem képes belátni a veszedelmet. Aztán persze verhetik a fejüket a falba, mikor kezd összeomlani a világ, nemcsak a távoli, kit-érdekel-világ, hanem a nagyon közeli is – amikor az oroszok már a spájzban vannak a szalamandrák már a Moldvában vannak…
És milyen furcsa, hogy az öreg Povondrán kívül mintha senkinek se lenne a legcsekélyebb lelkiismeret-furdalása se. Pedig ő csak annyit tett, hogy portásként beengedte van Toch kapitányt Bondy úrhoz, ahelyett, hogy valamilyen ürüggyel elküldte volna – és ezzel a kis momentummal indult be a végzetes események láncolata.

1 hozzászólás
Lunemorte P>!
Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal

„Mi, fiatalok a világszalamandraság útját építjük, mi az első szalamandrák akarunk lenni, a holnap szalamandrái!"
Nehéz szavakat találni egy ilyen kiváló regény után, mely egész délután-este magába szippantott. Mondanom sem kell, ez igencsak ritkaságnak számít nálam, úgyhogy ez nagy szó…

Hogyan éreztem magam a könyv olvasása közben?

1.) szégyenkeztem emberi mivoltom miatt;
2.) próbáltam elképzelni, hogy félig szalamandra lehetek, amiért kilógok az átlagos emberek közül;
3.) titkon figyeltem magam, hogy biztosan nem vagyok-e szalamandra? ; (ezt hosszan megismételtem)
4.) sajnálkoztam amiatt, hogy nem tudok úszni;
5.) jót szórakoztam az emberek ostobaságain;
6.) elkeseredtem a sok szenvedést olvasván;
7.) abban reménykedtem, hogy kihal az emberiség;
8.) De akkor ugye én is szalamandra vagyok??!

„Harcoljunk az érintetlen szalamandraságért!"

Chöpp P>!
Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal

Az utolsó fejezet utáni játékos emberiség megmentőcske miatt én bizony levonok egy fél pontot. Viszont az egész könyv nagyon megnyerő volt a számomra. Igazuk volt azoknak, akik egyedülálló regénynek tartják. Most már – végre, hosszas várólistán várakoztatás után – én is beállok a könyvet méltánylók sorába.
Azóta csücsült várólistán, mióta Vladimír Páral: Harc a bestiával című könyvét olvastam. Azt hiszem Páral éppen Čapek eme művének indíttatására írta meg regényét. Már akkor is elgondolkodtam azon, hogy talán inkább ezt kellene először elolvasnom, de akkor még nem volt belőle saját példányom. De végül is így is tökéletes volt. Mindkét könyv nagyon éles társadalomkritikát fogalmaz meg. Aki szereti a hasonló témájú könyveket, annak szeretettel ajánlom mindkét regényt. És mindegy, melyikkel kezdik az olvasás sorát.

Lynn>!
Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal

Azt kívánom az emberiségnek, hogy próbálja meg megvédeni magát saját magától, nehogy valami, ehhez picit is hasonló bekövetkezzen… Bár, ahogy a történelmet nézem, esélytelen, hogy előbb-utóbb ne tegyük tönkre saját magunkat.

Eleinte vidám kis könyvnek gondoltam, egy-egy embercsoport villan fel a történetben, cuki(?) kis szalamandrák könnyítik meg az emberek életét. Tisztára, mint Asimov robotjai. Csak ahogy azokból is, a szalamandrákból is sok lett. Jó sok. Mert mi, emberek ezt akartuk. Aztán meg csodálkozik mindenki, hogy a fagyi visszanyal. De durván. És Capek arcul csap. Először a könyv közepén, aztán a végén. És amikor azt hittem, hogy kész, vége(m) van, akkor kapok még egy mondatot – csak úgy búcsúzásképpen.

Nagyon tetszett, szerintem ott a helye a sláger-disztópiák között.
(köszönöm, @Timár_Krisztina, hogy ajánlottad Capeket!!)

4 hozzászólás
dontpanic P>!
Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal

Szalamandrák, miért éppen a szalamandrák. Talán kétéltűségük okán, mert a víz eltávolít tőlük, de a szárazföldön pedig osztoznunk kell. Megérteni sosem tudjuk a vízi lényeket, viszont mégis együtt kell élnünk velük a szárazföldön.

”Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik.” (Mahatma Gandhi)

Az emberiség nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan a szalamandrákkal bánik ebben a könyvben. Tökéletes, tűpontos íve van a könyvnek. Ijesztő volt olvasni, hogy ilyenek vagyunk, mert ilyenek vagyunk. És nem sajnálod az emberiséget? Kérdezi magától a szerző a könyv végén, és én nem tudom, mennyire őszinte a válasza. Hát persze, hogy sajnálja, hát persze, hogy sajnálom sajnálnám én is, mert a művészetek, a tudományok, a városok, mindent, amit elértünk, és ezzel szemben pedig ott áll a szalamandrák disztópikus társadalma, akiknél megvalósul a csontig borzongató tökéletes egyenlőség, akiknek nincs szükségük a művészetekre, a tudományra…de várjunk csak, akkor mi a helyzet a könyv közepén, jelentéktelen epizódszerepben megjelenő szalamandrával, aki értékeli a cseh kultúrát és történelmet, és mi a helyzet a tudós szalamandrákkal, akik tanulmányokat írnak… mi a helyzet ezekkel az átkozott szalamandrákkal, én nem tudom.

Nincsenek is szalamandrák, csak emberek vannak és a ”szalamandráknak egyáltalán nincs lelkük. Ebben teljesen megegyeznek az emberekkel.” És érezzük Čapekkel együtt, hogy a végső megoldás nem tökéletes, mert a szalamandrákhoz nem illik, mert ez az emberekhez illik, de azért elfogadjuk, mert mégis az emberiségnek drukkolunk, még akkor is, ha ”az ember szerencsétlensége abból áll, hogy kénytelen volt emberiséggé válni”, még akkor is, ha talán nem kár érte, de tudod, hogy kár, hát persze, hogy kár, mert nincs más alternatíva. Mert a szalamandraság nem alternatíva.

Akartam írni a könyv felépítéséről, hogy mennyire szokatlan és mennyire tojik az olvasó fejére, és borogatja a hagyományos sémákat, akartam írni arról, hogy mennyire benne van ebben a könyvben úgy kb. minden, rólunk, a történelemről, hogy mennyire pesszimistán tálalja még a kvázi optimista végkifejletet is. Akartam írni Rejtőről meg a disztópiákról meg arról, hogy a Kandong Bandoeng a világ legjobb hajóneve, meg nem tudom én miről, de nem írok.

Inkább csak kóválygok tompa fejjel kicsit a lakásban, és örülök annak, hogy Magyarországnak nincs tengere. Nem mintha számítana.

2 hozzászólás
Zsola>!
Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal

Az elején azt gondoltam, hogy kapok egy amolyan kalandregényszerű történetet jó sok iróniával és némi visszafogott, a kor szelleméhez hű poénkodással. Ez az előérzet a könyv első részében be is jött, viszont már akkor is ott motoszkált a fejemben, hogy ez az egész valami sokkal többre, valami sokkal komolyabbra fog kifutni. Főleg, mert abban a nem is olyan görbe tükörben egyre többet véltem felfedezni az emberi hülyeségből. A második rész már ezzel foglalkozik. Bemutatja, hogy milyen is az, amikor az emberiség az emberi butaságnak hála, a pénzügyi érdekeknek és az elvakult „szalamandra”jogi aktivistáknak köszönhetően átesik a ló túloldalára (ezzel sok esetben ma is szembesülhetünk…). Egyeseknek talán ez a rész túlságosan száraz lesz, mivel nem nagyon van kimondottan lineáris története, sem komolyabb „fő” szereplői. Kapunk innen is onnan is információkat, hogy a szalamandrák hogyan miként élnek az emberek között, hogy az emberiség hogyan és miként teszi lehetővé azt, hogy ezek a lények fölénk nőjenek. Bevallom én ezen a részen mosolyogtam (Volt, hogy fel is kacagtam!) a legtöbbet. Végül elérkeztem az utolsó részhez. Itt már nem mosolyogtam. Folyamatosan újra és átértékeltem az egész történetet és valamiféle félelem és bánat alakult ki bennem. Tényleg ilyenek vagyunk? Hasonló helyzetben tényleg képesek vagyunk az egyéni érdekeket előrébb helyezni a közös, kollektív érdekeknél? Vagy éppen tényleg nem ismerné fel időben az emberiség, azt hogy baj van? Igen. Sajnos minden jel arra mutat, hogy Capeknak igaza van. Ebben a részben tehát írónk levonja a következtetéseket és ítél. spoiler.

Értékelés:
Első rész: 3,5 csillag
Második rész: 4 csillag
Harmadik rész: 4,5 csillag
Összesítve: 4 csillag.

5 hozzászólás
sztinus>!
Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal

Régóta porosodott a polcon. Megvettem,mert Capek. Nem olvastam,mert a borítója minősíthetetlenül rémes. Így aztán féltem,mi lehet belül.
Egy elvont könyv,ami engem egy nem annyira elvont pillanatomban talált meg,ezért csak félig élveztem.
A töredezettsége mindenképpen jót tett neki,ezzel eléggè kilépett a hagyományos regény kinézetétől,ezzel is hangsúlyozva más voltát.
Sok más mondandója is van a tartalomnak,félelmetes így 200 oldalba tömöríteni ezt..
Aki lát egy szalamandrát azonnal szóljon!!!

Ildó P>!
Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal

     Ez a kötet még Robert Merle: Állati elmék olvasásakor került a várólistámra, ugyanis Merle az előszóban említést tesz róla – Vercors: Tropi-komédia című könyvével együtt. Mostanra sikerült mindhárom kötetnek a végére jutnom.
     Mindig is érdekeltek ezek a fajta disztópiák. Annak ellenére, hogy nagyon is hasonló szemléletet fogalmaznak meg, hasonló felépítéssel dolgoznak, mindegyik mégis más és más megközelítést alkalmaznak. Egyaránt azt a témát járják körül, miként tapos el az ember más élőlényeket a saját előrejutásának érdekében, ami mindig magával vonzza a szokásos politikai, gazdasági és társadalmi kérdéseket.
     Az emberiség sosem tanul a saját hibáiból? Addig megy a saját mohósága, kapzsisága után, míg a vesztébe nem rohan, és mindig máshonnan várja a megoldást, a csodát. Lehet-e, vagy kell-e ezért sajnálni őket? Ezeket és ezekhez hasonló kérdéseket feszeget a könyv végén az egyik fejezet, melyben a szerző a saját belső hangjával beszélget: miként is lehetne a legkedvezőbben kihozni a végén az embereket. Ezt nagyon ötletesnek találtam. De nem nyerte el a könyv teljes egészében a tetszésemet, voltak kissé laposabb részek, töltelékszövegek, amik nélkül még simán működőképes lett volna az elképzelés.
     Nagyon erős gondolatok, képek tűntek fel, mint például a felsőbbrendű német szalamandrák. Illetve ha elég sokat tanulnak a szalamandrák az emberektől, elég hasonlóvá válnak hozzánk, megoldódik minden probléma, elpusztítják ők egymást szépen, ahogy kell.

Agatha_Emrys>!
Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal

Hát ez fantasztikus volt!

Félelmetes milyen jól látta a dolgokat előre Čapek, hiszen 1936-ban írta ezt a művet…
Maga a történet az Állatfarmra emlékeztetett valamilyen szinten, és bár negatívabb hangvételű, még sem merül az 1984 mélységeibe. Viszont jól fejbe vágott, még mindig cseng a fülem…

Ez a könyv az emberiségről szól és nem túl vidám.
Gyomorforgató belegondolni, hogy bár nehéz időkben keletkezett a mű, még mindig aktuális.

„A kérdés így hangzik: alkalmas-e, avagy alkalmas volt-e valaha is az ember arra, hogy a boldogságot befogadja? ”

És a válasz?

„Az ember bizonyára igen, de az emberiség soha

Ez a könyv kedvenc lett, és Čapek úrtól mindenképp fogok még olvasni! Ajánlom mindenkinek!


Népszerű idézetek

eme P>!

Hány világrész van?
Válasz: Öt.
Nagyon jó. És melyek azok?
Válasz: Anglia és a többi.

146. oldal

Chöpp P>!

Eszembe jutott, hogy a sakktáblán megtett minden húzás régi, valaki már lejátszotta. Talán a mi históriánkat is lejátszották már, és mi ugyanazt húzzuk figuráinkkal és ugyanazokkal a lépésekkel haladunk a vereség felé, mint egykor elődeink.

157. oldal

Chöpp P>!

Bizonyos mértékű művészet nélkül, uram, sohasem fedezhet fel új dolgokat. Ha fejleszteni akarjuk a világot, legyünk valamennyien költők.

115. oldal

Kapcsolódó szócikkek: költő · művészet
Lunemorte P>!

Hiába, még a gyíkok között is nagy különbségek vannak.

eme P>!

az emberek sohasem tekintik titokzatosnak azt, ami hasznot hajt és kedvező számukra, hanem csak azt, ami árt vagy fenyeget.

245. oldal

Lunemorte P>!

A kérdés így hangzik: alkalmas-e, avagy alkalmas volt-e valaha is az ember arra, hogy a boldogságot befogadja? Az ember bizonyára igen, de az emberiség soha. Az ember szerencsétlensége abból ered, hogy kénytelen volt emberiséggé válni, vagy hogy túlságosan későn vált emberiséggé, amikor már nemzetekre, fajokra, vallásokra, rendekre és osztályokra, szegényekre és gazdagokra, műveltekre és műveletlenekre, uralkodókra és szolgákra oszlott. Terelj össze lovakat, farkasokat, juhokat és macskákat, rókákat és szarvasokat, medvéket és kecskéket egy csordába, zárd be őket egy közös karámba, és kényszerítsd ezt a zagyva tömeget, amelyet ti társadalmi rendnek neveztek, hogy együtt éljen, és a társadalom szabályait megtartsa. Minden bizonnyal szerencsétlen, elégedetlen, végzetes ellenségeskedésre kárhoztatott csorda lesz ez, amelyben senki istenteremtménye nem érezheti otthon magát. Ez a pontos képe annak az ezerféle fajtából álló hordának, amelyet emberiségnek nevezünk.

Lunemorte P>!

Együtt fogtok dolgozni velünk saját világotok lerombolásán. Fogadjátok köszönetünket.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Aldous Huxley: Szép új világ
Karinthy Frigyes: Utazás Faremidóba
Szathmári Sándor: Kazohinia
David Mitchell: Felhőatlasz
Tatyjana Tolsztaja: Kssz!
Tatyjana Tolsztaja: A macskány
Ladislav Fuks: Mooshaberné egerei
Chuck Palahniuk: Túlélő