Egy ​kis foxi élete 91% 59 csillagozás

Hogy ez nekem hogy maradhatott ki? Hiszen én minden kutyás könyvet befaltam. Cukiság a köbön. Nekünk is volt ám a foxink, nem is egy, drótszőrű is akadt. Egyikük-másikuk a Marcipán szirénázz névre hallgatott. Hát milyen pontosan lefesti Čapek, hogy micsoda romboló, kaparó, nyüszögő kis dögök is ezek, nem lehet őket nem szeretni. Órákig képesek voltunk bámulni, ahogy a foxink mászott a magasba vagy épp egy hagymával játszott. A legjobbak a mesék a végén, különösen az, amiből kiderül hogy kap az angyali Fox az ördöggel való cimborálás közben foltokat. A végére marad a fantasztikus fotók felfedezése. Konklúzió a kölyökkutya édes. Milyen kár, hogy nem gyerekfejjel olvastam.

Az embernek olvasás közben igencsak kileng a cukiságmérője :)(:

A legjobb szavak rá a jópofa és édes. A kiskutyák valóban ilyenek. Hány és hány emlék jött most felszínre nálam! Amint a kiskutyáim lefetyelték a tejet a nappaliban, majd seggencsúszva közlekedtek a parkettán. Vagy amikor az orrukon szívták fel a tejet a kis buták, utána meg nem győztek prüszkölni. Még ma is röhögnöm kell, mikor elképzelem, ahogyan az öt-hat tacskókölykök bénázott. :)

Szeretem a kutyás történeteket. Ez a könyv már régen itt van a magánkönyvtárunkban. Tele van képpel, illusztrációval, ezek is emelnek a színvonalán. Az első része, ami a kis foxi történet, érdekesebb volt, mint a mesék a kiskutyának, ezért a 4csillag.

Minden kutyaszerető embernek ismernie kell a rosszcsont, de nagyon aranyos Dásenka történetét.

Cuki történet egy cuki kiskutyáról. Élvezet volt olvasni a foxi fejlődéstörténetét, tanulmányozni a szerző rajzait és fotóit.

Hát igen, én is elsőkézből tudom, hogyan nőnek fel a kisfoxik, megtanulmányozhattam 2 példányon is. Mindkettő különleges egyéniség volt, bár nagyon különböző jelleműek. Egy bizonyos szenvedélyük azonban közös volt, imádták a feketekávét – akárcsak a gazdi – jó sok cukorral és tejszínhabbal. Maxi, aki gyermekkori barátom volt, megelégedett azzal, ha a csésze alján maradt kávéscukrot kinyalogathatta. Ám felnőttkori szerelmem, Árcsibáld – a brit lord – asztalhoz ült, székre, és fel kellett neki a saját csészéjében szolgálni. Hogy mennyire hiányoznak ma is! Kénytelen vagyok egyedül kávézni, amióta hűtlenül elhagytak.

Nagyon kis aranyos szösszenet egy nagyon kis aranyos, ám vérmes kutyusról :D Mintha csak a saját kutyusom lett volna a főszereplő! :D

Kedves mese egy kiskutyáról, ami inkább gyerekeknek szól. Akár már óvodás kortól felolvasható. Felnőttként nem azt kaptam tőle amit vártam, de ez nem von le semmit az értékéből.

Aranyos történet!