Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Avraham Bogatir hét napja / Hová tűntek a katonák? / A történet vége (Avraham Bogatir... 1-3.) 7 csillagozás
Avraham Bogatir hét napja: A regénybeli történet hét napjának keretében arabok, zsidók és angolok törvényszerű reakcióinak, a politikai okokból elkövetett terrorakciók és ellenakciók végtelen láncolatának a középpontjában annak a parasztembernek a felejthetetlen figuráját teremtette meg az író, aki a növények szívósságával viseli, tűri el – méghozzá humánumát és etikai érzékét megőrizve – a történelem kegyetlen, nemegyszer felfoghatatlan és abszurd jeleneteket váltogató forgószínpadának az egyszerű embereket, zsidókat és arabokat egyaránt sújtó színjátékait.
Hová tűntek a katonák? a második világháborúban az angolok oldalán harcolt lengyel Anders-légió roncsainak – szinte szó szerint értendő – agóniáját mutatja meg egy palesztinai tüdőszanatórium mindennapi életében, egy arab kisfiú elfogulatlan, gyermekien tiszta tekintetén tükröztetve a test és a történelem sebeivel, s a szétfoszló nemzeti illuziókkal birkózó emberroncsok tragédiáját.
A történet vége a zsidó… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1978
Várólistára tette 8
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
Adam_Taylor>!
A három (kis)regény hűen tükrözi annak a területnek a lelkivilágát, ahol játszódik: sokszínű, ezerarcú, kibogozhatatlan, sokszor követhetetlen, ám a legnagyobb gubancok közepette mindig felbukkan egy érdekes arc, egy ismerős jelenet, egy mulatságos vagy borzongató történet. Nekem legjobban a Hová tűntek a katonák? tetszett, a zárt dramaturgia (egy nézőpont, egy nap, egy helyszín) sokat segített az olvasásélményen, ráadásul a hangulat is itt fogott meg a leginkább, igazi Varázshegybe oltott 22-es csapdája volt.
Az Avraham Bogatir kicsit darabosnak éreztem, voltak jó részei és unalmas epizódjai, de sokkal kevésbé fogott meg. A történet vége pedig igazi kakofónia: egy leszerelő katona utolsó napja, amit hirtelen bevillanó emlékképek, hangulatfoszlányok, anekdoták darabolnak fel. Sokszor úgy éreztem, az én gondolataim is úgy elkalandoznak mint a szereplőké, a sorok (talán direkt?) nem tudtak megtartani, folyamatosan kiszakadtam a regény szövetéből. Arra viszont remek volt ez a vaskos gyűjtemény, hogy kicsit közelebb hozza a korszakot és a területet – bár annak ellenére, hogy egy rakás zsidó és arab kifejezést megismertem, 700 oldal után sem állítom ismerősen mozgok a terepen
ChEebor>!
Kardos G. György nagyon ügyesen ábrázolja helyszínének, eseményének kaotikus és kibogozhatatlan világát és kegyetlenségét. Olyan szövegfolyam ez, amivel szó szerint csak sodródni lehet, időnként megkapaszkodni egy-egy eseményben, jellemben, hangulati elemben, de már az elkapásakor tudjuk, hogy mindjárt úgyis el kell engednünk. Olyan sok minden történik benne, hogy szinte már nem is regény, hanem egymáshoz kötött vagy épp néha teljesen független elemek sorozata. De pont ezért sikerült nagyon jól, hiszen ezzel lehet kihangsúlyozni a valóságot, ezért érződnek az elkapott mondatok, történések hitelesnek.
Népszerű idézetek
blackett>!
1 hozzászólás
Egyetlenegyszer találkoztam csak valódi turistával ebben a szállodában. Nagyon szegény amerikai volt. Nagyon szegény, és nagyon elégedett. Örömmel töltötte el, hogy a szobákba nem vezettek folyóvizet, elragadtatással vette tudomásul, hogy a budiba az udvarra kell menni, attól meg különösképpen boldog volt, hogy miközben a dolgát végezte, a budi deszkaajtajának résein libák dugták be a csőrüket. Valahogy a cionizmus igazi tartalmát ismerte föl abban, hogy az udvaron van a budi, lelkesen fejtegette az egyszerű élet hasznát, azt hiszem, nagyon hitt benne, hogy a világ itt akkor romlott meg, amikor a budit bevitték a lakásokba.
599. oldal, A történet vége
blackett>!
1 hozzászólás
Beér-Sevától tizenöt mérfölddel északra, a pusztaság kapujában teljesítek szolgálatot egy táborban, amit drúz tábornak neveznek, a sorompóján mosott nadrágok lobognak, és IZRAEL VÉDELMI HADEREJE megkopott betűjelei mellé egy Avigaél Mendóza nevű katona táblát akasztott: „Menhely sakálok számára”.
468. oldal, A történet vége
ppeva ♥P>!
Malka már a második kanna forró vizet teszi az asztalra, a gazda hangosan, mint a viharos tenger, rendületlenül szürcsöli tányérjából a teát, verejtékező homlokát egy törülközőbe törli.
– Ivan szerint a harmadik törülközőig kell inni – mondja csikorgó vidámsággal.
David értetlenül néz.
– Amíg a harmadik törülköző is át nem nedvesedik. Akkor abba kell hagyni. Ivan tudja. Mi, Malka?
Malka a néhány szót úgy érzékeli, mintha egy kis hűvös szél támadt volna, néhány csepp eső, hogy feloldja a nyomasztó feszültséget, melyről nem tudni, kívülről szorítja-e őket, vagy belőlük árad szét a világra. Siet válaszolni valami jelentéktelent, hangja reszket.
– Igen. Ivan tudja. – Megsimogatja David fejét. – Az oroszokat nevezi Avraham Ivannak – magyarázza buzgón. – A parasztot. Orosz, az Ivan… – És nevetgél Malka csendesen, és repül boldogan a harmadik kanna vízért.
33. oldal, Avraham Bogatir hét napja
blackett>!
Jegorovot senki nem veszi komolyan, pedig igazán jóindulatú fiú, és nem is nagyon buta. Csakhogy egy déli kibuc marxista előadásai megkeveredtek az agyában, mint a rosszul összerakott játékkockák, s mindig a leglehetetlenebb összefüggésekben rendeződnek el. Jegorov már ott tart, hogy a saját gondolatait sem érti.
479. oldal, A történet vége
blackett>!
Elöl telepedek le, közel a kanadaiakhoz, kövérkés, izzadt pincér vesz szemügyre, tövig lerágott körmű ujjaival az asztalomon dobol, és alattomos hunyorgással, lustán felsorolja, hogy mit remél tőlem.
– Húskonzerv… ing… cigaretta… nyári nadrág…
– Kivel tévesztel össze? – kérdezem.
Mélyen a szemembe nézve bűvöl, hogy végre megértsem, egy álruhás próféta áll előttem. És ki is nyilatkozik.
– Én már vásároltam tankot is. Utcán. Angol ezredestől.
– Nem tartom lehetetlennek – mondom. – De azt sem, hogy hozol egy üveg mézsört.
Elgondolkodik. Nincs megelégedve velem.
– És egy kávét – mondja.
– Jó – mondom. – És egy kávét.
489. oldal, A történet vége
blackett>!
1 hozzászólás
Keserűsége legalább harmincéves lehetett, de olyan üdén zöldellt, mintha csak tegnap szedték volna.
526. oldal, A történet vége
blackett>!
Érdeklődő képet vághatok erre, mert a tábornok igen melegen néz rám, s még a bizalmába is avat, igyekszik megértetni velem olyan harcászati kérdéseket, amelyeket még a tisztek közül is igen kevesen értelmeznek helyesen: hogyan kell például egy akciót összehangolni, és hogy milyen egy helyesen végrehajtott akció. Azután elmondja, mit tartott a helyesen végrehajtott akciókról Wingate ezredes, aki közvetlen parancsnoka volt a Nyolcadik Hadseregben, de alig tudok meg többet, mint azt, hogy Wingate ezredes a helyesen végrehajtott akciókat általában helyesen végrehajtott akcióknak tartotta.
564. oldal, A történet vége
blackett>!
– Nem látszol boldognak, mon ami – mondja csalódottan Jegorov, s tekintete Erella levelére vetődik, a megszólítás fölött két elrajzolt galambra. A csőrük összeér.
– Szép libák – mondja elismerően. – Hány éves a kicsi?
– Ötvenhat – mondom. – A második gyermekkorát éli. Tölthetek egy kávét, Száska?
479. oldal, A történet vége
blackett>!
1 hozzászólás
Kitöltöm a kávét. Jegorov lecsatolja a géppisztolyát, és elhelyezi egy hatliteres lábosban. Hanyatt fekszik a betonon, fejét a kályha lábának támasztja, jobb karjával átöleli a drúz dobot.
– Európában az ösztönélet uralkodik – jelenti ki váratlanul, a kávét szürcsölve.
Ez még Jegorovtól is meglep.
– Hogy van ez, Száska?
– Rossz a filozófiájuk. Érted?
– Értem – törődöm bele. – Ez egyszerű.
480. oldal, A történet vége
Hasonló könyvek címkék alapján
- Spiró György: Fogság 93% ·
Összehasonlítás - Darvasi László: A könnymutatványosok legendája 91% ·
Összehasonlítás - Kodolányi János: Én vagyok 88% ·
Összehasonlítás - Kodolányi János: Jehuda bar Simon 91% ·
Összehasonlítás - Varda Polak-Sahm: Mikve, a titkok háza ·
Összehasonlítás - Moldova György: Az utolsó határ 82% ·
Összehasonlítás - William G. Winkler: A pénzváltó 81% ·
Összehasonlítás - Mészöly Miklós: Saulus 82% ·
Összehasonlítás - Ember Mária: Hajtűkanyar 82% ·
Összehasonlítás - Margit Patrícia Eszter: A zsidó menyasszony 81% ·
Összehasonlítás