A ​trónon harmadik 93% 29 csillagozás

Megszakad a szívem, egy méltatlanul elfeledett, fiatalon elhunyt író, akiből bármi lehetett volna, úgy értem, hogy Hollywoodig meg sem áll…
Csodás nézőpontkarakter, ízes nyelvezet és érdekes rálátás a múltra, ez jellemzi ezt a regényt, és nagyon kellemes élményt nyújtott a maga sajátos bájával. Tanulságos is egyben, de nem csak a történet, hanem a körülmények, mert komolyan elgondolkodtató, hogy nem volt rajta a történelmi regény címke, miközben olyan regényeken meg rajta van, aminek semmi köze a történelemhez.
Egyszóval kitűnő, minőségi munka, nem akar több lenni annál, ami, és egyben rendkívül szórakoztató is, valódi csemege azoknak, akik szeretik a történelmet, és ahogyan a korai Magyar Állam átesett a „gyermekbetegségein”. Szívből ajánlom.
(Nem mellesleg jelezném, hogy hivatalosan is közkincs, ingyen letölthető. -Volt, amikor az értékelést írtam, már nem az.)
Olvassátok, mert megéri, ha nehéz is beszerezni!

Gyermekkorom egyik kedvenc történelmi regénye volt a ’Zúgó nyilak’. Ma is itt van a polcomon, de az írótól más nem került mellé. Nem is igen tűnt fel, hogy a szerző hogyan tűnt el…

Merthogy szinte nyom nélkül eltűnt. Nincs benne az irodalmi köztudatban, nem került be az Írószövetségbe (bár erre a régi mondással csak annyit jegyzek meg: Nem a póráz teszi a kutyát.). Úgy kellett utánakeresnem a neten, hogy kiről is van szó.

Pedig tehetséges írónkat veszítettük el benne fiatalon: 37 évesen halt meg. Három történelmi regényt hagyott maga után; egy negyedik műve nem történeti tárgyú. S néhány sci-fi novella is őrzi az emlékét a ’Galaktika’ régi évfolyamaiban.

Ami ezt a regényét illeti: kiváló munka! Ha a szerző nagyobb elismertséget kap és hosszabb ideje jut írni, ő lehetett volna a magyar Mika Waltari.

Vetekszik Kodolányival (bár kevésbé filozofikus), és felülmúlja Passuth Lászlót (atmoszférában és elevenségben).

A történelmi regény nem más, mint a régmúlt idők egy lehetséges rekonstrukciója. Az ismert (és tegyük hozzá, a történészek által kanonizált) adatokat persze illik figyelembe venni, a ’történelmi tények’ közti hézagokat pedig a szerző fantáziája hivatott kitölteni. Akkor lesz élvezetes a regény, ha az adatok és a képzelet szülte kötőanyag szinte észrevétlenül megy át egymásba, és egységes világot alkot.

Ez a munka annyira hihetően eleveníti fel Aba Sámuel alakját és korát, hogy párját ritkítja. Igazi hús-vér emberek acsarkodnak, intrikálnak, harcolnak és pusztulnak a lapjain, a pogány magyar hitvilág és a nomád kalandozó életmód utolsó nagy erőpróbája bontakozik ki a szemünk előtt, sodró lendülettel, remekül megírt párbeszédekben és csatajelenetekben.

A főszereplő, Aba Sámuel, a kényszerszülte király szemével követjük az eseményeket; a történelemkönyv rövid bekezdéseit a szerző remek intuícióval egészíti ki, újjáteremtve a kort. A párbeszédek tömör, kevés névelővel tűzdelt, archaizáló hangneme kellő távolságot teremt a mától, de nem erőltetett. Izgalmas, enyhén romantikus cselekmény, valóságos, és az akkori időkben nagyon is hihető konfliktusok teszik élvezetes olvasmánnyá ezt a művet.

Hangnemét tekintve Gárdonyi ’A láthatatlan ember’-ét hozhatnám fel párhuzamnak; talán nem bálványdöntögetés, ha Karczag írását történelmi hűség szempontjából (és talán pesszimizmusa miatt is) hitelesebbnek tekintem.

A történelmi regények kedvelőinek igazi csemege. Egyben megismerhetnek egy méltatlanul mellőzött, tehetséges, s most már örökre fiatal szerzőt…

Egy méltatlanul elfeledett, agyonhallgatott magyar remekíró méltatlanul elfeledett remekműve. Milyen szerencsések vagyunk manapság, amikor annyi kiváló szerzőnk alkot ebben a műfajban…
Sokkal több ez a kötet, mint egy szimpla történelmi regény. Némelyik mai agyonsztárolt „szépíró” a fél karját oda adná, ha tizedannyi tehetség szorult volna bele, mint tragikusan fiatalon elhunyt Karczag Györgybe.
Írom ezt úgy, hogy korántsem hibátlan a regény. Vannak anakronizmusok, de olyan élmény volt olvasni, hogy ezek fölött simán szemet tudtam hunyni.
Száz szónak is egy a vége, mindenkinek szívből ajánlom! Bár torzóban maradt élete és életműve is, de amit ránk hagyott a szerző az nagyon is sok: egyedi hangvételű, sokszor komor, de gyönyörűen és néha fájdalmasan tanulságos.

Nagyon tetszett ez a könyv. Ami azonnal megfogott benne, az a csodálatos archaikus (vagy legalábbis annak tűnő) nyelvezet, a hangulat, amit ezzel a szerző teremt valamint Sámuel – legtöbbször cinikus – szemléletmódja. Az egyik legérdekesebben ábrázolt főhős, akiről az utóbbi időben olvastam, igazán hús-vér figurára sikerült. A korszak is hihetetlenül izgalmas: az István király halála utáni zűrzavar, ahol az új rend még nem elég szilárd, hatalmas a nemzeten belüli széthúzás, ráadásul Henrik császár is fenyegeti a határokat és hűbéresévé akarja tenni az országot. Ebben a káoszban kell Sámuelnek – aki nem is akar király lenni – lavíroznia a árulók és cselszövők között, hogy megőrizze az ország függetlenségét. Tipikus példa arra, hogy a legizgalmasabb történeteket maga az élet írja. Történelmi regényt kedvelőknek csak ajánlani tudom :)

A trónon harmadik, Aba Sámuel magyar királyról keveset hallani. Karczag György monumentális, egyéni hangvételű regénye hiánypótló, a szó minden értelmében. Történelem szakosként nézve egy-két apróságot leszámítva hitelesen hozza a megfesteni kívánt történeti korszak hangulatát, viszonyait. Még annak ellenére is, hogy Aba Sámuel rövid uralkodásának időszakáról keveset tudunk. A regény egy megfáradt, komor vezért mutat, aki valójában nem is akart király lenni. Megpihenne, de a nemzetségfők kérlelése és a benne élő vágy/remény (hogy jobb világot építhet, mint elődje, István) hatására mégis elfogadja a vezéri pálcát, pajzsra emelik, majd meg is koronázzák. Karczag érzékletesen hozza a pogány világ maradékainak és az új, keresztény hit vívmányainak szembenállását, a folyamatos feszültséget, amiben Aba próbál egyensúlyozni – néha hasztalanul. A cselekményben megjelennek a főbb csatározások is, ugyancsak érzékletes leírásokkal: felelevenedik előttünk Péter király futása, Aba Sámuel morvamezei betörései, majd maga, a király számára végzetes ménfői csata.

Karakteres szereplők nyargalnak tova a regény lapjain, árulók, utolsó csepp vérükig hűségesek, pálfordulók és bosszúszomjasok. A kötet további érdeme, hogy ízes nyelvezetével, a kort idéző archaizáló szóhasználatával igencsak érdekes élményt nyújt. Negatívuma talán annyi, hogy tömény anyag, néhol nehézkesebb volt az olvasás, de lehet ez csak annak volt köszönhető, hogy néha időm híján kénytelen voltam elhúzni az olvasást, illetve előtte pörgősebb stílusú történelmi regényeket olvastam, s lehet hozzászoktam azokhoz.

Karczag György – mivel ez a zseniális Zúgó nyilak után a második olvasmányom tőle – tagadhatatlanul hazai irodalmunk klasszikusa. Sajnálatos, hogy a maga korában (1970-es évek) nem kapott több figyelmet, s tragikusan korai halála túlontúl hamar véget vetett pályafutásának. Köszönöm az élményt!

Kiválóan, egyéni nézőpontból megírt történelmi regény. Hű a kor kegyetlenségéhez, összeesküvéseihez – mindenki a saját játszmáit játssza, taktikázik. Aba Sámuel figurája, önmarcangolása, időnkénti öngyűlölete, kapcsolatainak leírása zseniális. Talán egyetlen hibája, hogy – talán a kevés történelmi forrás miatt is – itt-ott megbiccen a történet, üresjáratok vagy indokolatlan döntések születnek, hogy későbbi ismert eseményeket megmagyarázzanak. Mindezek mellett is jó szívvel ajánlom mindenkinek, én mostmár kedvesebben fogok gondolni az előttem eddig ismeretlen Aba Sámuel alakjára.

Kövezzetek meg, de nekem nem ment ez a regény. Vagyis csak úgy, hogy nagyokat ugrottam benne.
Egész idő alatt olyan érzésem volt, mint amikor a nyolcvanas években TVben néztem azokat a nevezetes TV-játékokat.
Nagyon sokat vártam tőle, nem azt kaptam. Van még két regénye a szerzőnek. Várok még velük, később nekiugrok.

Méltatlanul elfeledett, nagyon színvonalas író! Kevés mai történelmit író ér föl vele!