A ​trónon harmadik 92% 15 csillagozás

Megszakad a szívem, egy méltatlanul elfeledett, fiatalon elhunyt író, akiből bármi lehetett volna, úgy értem, hogy Hollywoodig meg sem áll…
Csodás nézőpontkarakter, ízes nyelvezet és érdekes rálátás a múltra, ez jellemzi ezt a regényt, és nagyon kellemes élményt nyújtott a maga sajátos bájával. Tanulságos is egyben, de nem csak a történet, hanem a körülmények, mert komolyan elgondolkodtató, hogy nem volt rajta a történelmi regény címke, miközben olyan regényeken meg rajta van, aminek semmi köze a történelemhez.
Egyszóval kitűnő, minőségi munka, nem akar több lenni annál, ami, és egyben rendkívül szórakoztató is, valódi csemege azoknak, akik szeretik a történelmet, és ahogyan a korai Magyar Állam átesett a „gyermekbetegségein”. Szívből ajánlom.
(Nem mellesleg jelezném, hogy hivatalosan is közkincs, ingyen letölthető. -Volt, amikor az értékelést írtam, már nem az.)
Olvassátok, mert megéri, ha nehéz is beszerezni!

Gyermekkorom egyik kedvenc történelmi regénye volt a ’Zúgó nyilak’. Ma is itt van a polcomon, de az írótól más nem került mellé. Nem is igen tűnt fel, hogy a szerző hogyan tűnt el…

Merthogy szinte nyom nélkül eltűnt. Nincs benne az irodalmi köztudatban, nem került be az Írószövetségbe (bár erre a régi mondással csak annyit jegyzek meg: Nem a póráz teszi a kutyát.). Úgy kellett utánakeresnem a neten, hogy kiről is van szó.

Pedig tehetséges írónkat veszítettük el benne fiatalon: 37 évesen halt meg. Három történelmi regényt hagyott maga után; egy negyedik műve nem történeti tárgyú. S néhány sci-fi novella is őrzi az emlékét a ’Galaktika’ régi évfolyamaiban.

Ami ezt a regényét illeti: kiváló munka! Ha a szerző nagyobb elismertséget kap és hosszabb ideje jut írni, ő lehetett volna a magyar Mika Waltari.

Vetekszik Kodolányival (bár kevésbé filozofikus), és felülmúlja Passuth Lászlót (atmoszférában és elevenségben).

A történelmi regény nem más, mint a régmúlt idők egy lehetséges rekonstrukciója. Az ismert (és tegyük hozzá, a történészek által kanonizált) adatokat persze illik figyelembe venni, a ’történelmi tények’ közti hézagokat pedig a szerző fantáziája hivatott kitölteni. Akkor lesz élvezetes a regény, ha az adatok és a képzelet szülte kötőanyag szinte észrevétlenül megy át egymásba, és egységes világot alkot.

Ez a munka annyira hihetően eleveníti fel Aba Sámuel alakját és korát, hogy párját ritkítja. Igazi hús-vér emberek acsarkodnak, intrikálnak, harcolnak és pusztulnak a lapjain, a pogány magyar hitvilág és a nomád kalandozó életmód utolsó nagy erőpróbája bontakozik ki a szemünk előtt, sodró lendülettel, remekül megírt párbeszédekben és csatajelenetekben.

A főszereplő, Aba Sámuel, a kényszerszülte király szemével követjük az eseményeket; a történelemkönyv rövid bekezdéseit a szerző remek intuícióval egészíti ki, újjáteremtve a kort. A párbeszédek tömör, kevés névelővel tűzdelt, archaizáló hangneme kellő távolságot teremt a mától, de nem erőltetett. Izgalmas, enyhén romantikus cselekmény, valóságos, és az akkori időkben nagyon is hihető konfliktusok teszik élvezetes olvasmánnyá ezt a művet.

Hangnemét tekintve Gárdonyi ’A láthatatlan ember’-ét hozhatnám fel párhuzamnak; talán nem bálványdöntögetés, ha Karczag írását történelmi hűség szempontjából (és talán pesszimizmusa miatt is) hitelesebbnek tekintem.

A történelmi regények kedvelőinek igazi csemege. Egyben megismerhetnek egy méltatlanul mellőzött, tehetséges, s most már örökre fiatal szerzőt…

Egy méltatlanul elfeledett, agyonhallgatott magyar remekíró méltatlanul elfeledett remekműve. Milyen szerencsések vagyunk manapság, amikor annyi kiváló szerzőnk alkot ebben a műfajban…
Sokkal több ez a kötet, mint egy szimpla történelmi regény. Némelyik mai agyonsztárolt „szépíró” a fél karját oda adná, ha tizedannyi tehetség szorult volna bele, mint tragikusan fiatalon elhunyt Karczag Györgybe.
Írom ezt úgy, hogy korántsem hibátlan a regény. Vannak anakronizmusok, de olyan élmény volt olvasni, hogy ezek fölött simán szemet tudtam hunyni.
Száz szónak is egy a vége, mindenkinek szívből ajánlom! Bár torzóban maradt élete és életműve is, de amit ránk hagyott a szerző az nagyon is sok: egyedi hangvételű, sokszor komor, de gyönyörűen és néha fájdalmasan tanulságos.

Nagyon tetszett ez a könyv. Ami azonnal megfogott benne, az a csodálatos archaikus (vagy legalábbis annak tűnő) nyelvezet, a hangulat, amit ezzel a szerző teremt valamint Sámuel – legtöbbször cinikus – szemléletmódja. Az egyik legérdekesebben ábrázolt főhős, akiről az utóbbi időben olvastam, igazán hús-vér figurára sikerült. A korszak is hihetetlenül izgalmas: az István király halála utáni zűrzavar, ahol az új rend még nem elég szilárd, hatalmas a nemzeten belüli széthúzás, ráadásul Henrik császár is fenyegeti a határokat és hűbéresévé akarja tenni az országot. Ebben a káoszban kell Sámuelnek – aki nem is akar király lenni – lavíroznia a árulók és cselszövők között, hogy megőrizze az ország függetlenségét. Tipikus példa arra, hogy a legizgalmasabb történeteket maga az élet írja. Történelmi regényt kedvelőknek csak ajánlani tudom :)

Kövezzetek meg, de nekem nem ment ez a regény. Vagyis csak úgy, hogy nagyokat ugrottam benne.
Egész idő alatt olyan érzésem volt, mint amikor a nyolcvanas években TVben néztem azokat a nevezetes TV-játékokat.
Nagyon sokat vártam tőle, nem azt kaptam. Van még két regénye a szerzőnek. Várok még velük, később nekiugrok.

Méltatlanul elfeledett, nagyon színvonalas író! Kevés mai történelmit író ér föl vele!