Kicsi ​Lili 115 csillagozás

Karafiáth Orsolya: Kicsi Lili

Karafiáth Orsolya regényének főhőse a harmincéves Lia. Története két viharos szerelmi kapcsolatának szálán fut: a gimnáziumi tanárnőjéhez, Marihoz fűződő szerelmét későbbi főnöknőjéhez – az olykor elbűvölő, máskor végtelenül nyers és érzéketlen Lilihez – való viszonya tükrében fedi fel. Vajon ki tud-e törni Lia abból a bűvkörből, ami miatt mindig csak lelki hierarchiákban képes gondolkodni, és csak ennek függvényében tud bármiféle kapcsolatot elképzelni? Megtanul-e végre nemet mondani, és felvállalni önmagát?

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tartalomjegyzék

>!
Scolar, Budapest, 2012
268 oldal · ISBN: 9789632443812 · Illusztrálta: Filó Vera

Kedvencelte 12

Most olvassa 11

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

krlany IP>!
Karafiáth Orsolya: Kicsi Lili

Az elején csak úgy olvasgattam, a végére viszont felpörögtem és szinte le sem tudtam tenni a könyvet… Megosztó könyv, tabukat döntöget, egyáltalán nem szimpatikus szereplőkkel. Mégis, a problémáik valósak, bárkiéi lehetnek, ha egy kicsit távolabbról nézzük a dolgokat.
Van olyan, hogy nem tudsz kilépni egy kapcsolatból bármilyen pusztító is rád nézve, és ezt hiába tudod. Hosszú éveken át vegetálsz, és aztán egyszer csak sikerül, és amikor sikerült, akkor elég erőt érzel magadban ahhoz, hogy más helyeken is rendet tegyél az életedben… valami véget ér, valami új kezdődik… de addig csak sodródsz… Hát így élik életüket a könyv szereplői is. Végzetes, önpusztító élettel. Nem bánom, hogy beszélünk erről, még akkor sem, ha nem jó olvasni.
Most, hogy személyesen is ismerem Karafiáth Orsit, és beszélgettem vele informálisan, nagyon is helyénvalónak érzem ezt a regényt, az összes nembeszélünkadologrólésbeseperjükaszőnyegalá-témájával együtt. A végletek felkavarják az állóvizet, és nem mindenki szeret szembenézni azzal, ami felkavarodik, pedig az addig is ott volt a tóban… és a lehetőség is, hogy hullámot vetnek a dolgok.

Mallarme P>!
Karafiáth Orsolya: Kicsi Lili

Tetszik az írónő stílusa, szókimondó, őszinte. Az időben való ugrálás, a történetvezetés nekem nagyon bejött. A szereplőket nem igazán tudtam megkedvelni, sőt! roppant idegesítőek voltak, de maga a téma érdekes.

Woland>!
Karafiáth Orsolya: Kicsi Lili

Karafiáth Orsolya 1976-ban született Budapesten, énekesnő, újrágíró, költő. Nem rejti véka alá a véleményét, cikkei, írásai őszinték és leplezetlenek. Talán pont ezért féltem nagyon a regényétől is. A Kicsi Lili 2012-ben jelent meg, a fogadtatása pedig elég vegyes (volt). A molyos értékeléseket, véleményeket olvasva sem tudtam eldönteni, vajon tetszene-e ez nekem. Valaki vagy nagyon szerette vagy nagyon nem – pont ez adta meg a végső lökést ahhoz, hogy bemasírozzak a könyvtárba, és kikölcsönözzem.

A főhősünk Lia, akinek a szemszögéből láthatjuk az eseményeket, fiatal lány, nemrég állt munkába. A jelenben főnökével, Lilivel van viharos kapcsolatban, megbántások és megbocsátások váltakoznak, Lia mindent lenyel és elnéz, miközben igazán szenved. Közben betekintést nyerünk a fiatal Lia életébe – gyerekkorába, gimnazista éveibe, amikor szintén lélekölő viszonyba keveredett az egyik tanárával. A férjjel és gyerekkel rendelkező Mari teljesen lenyűgözte Liát, a tanárnő velük járt el inni és bulizni, baráti viszont ápolt tanítványaival – illetve néha ez túlment a barátságon is. Lia mamája, aki egyedül nevelte a lányát, nem nézte jó szemmel ezt. A fiatal lány inni kezd, és a szerelemtől egyre csak lejjebb süllyed.

Hogy miről is szól ez a könyv? A kapcsolatokról, a kihasználásról, a mások feletti uralkodáson. Benne lenni úgy egy viszonyban, hogy a másik lépten nyomon megbánt, de ez a szenvedő alanynak észrevétlen marad. Hogy most Lia épp nőkkel vagy férfiakkal ismerkedik, mindegy – Karafiáth pont a lényeget óhajtotta megragadni: mindegy az, hogy férfi és nő, férfi és férfi vagy nő és nő között van, egy kapcsolat ugyanúgy lehet beteg és zavaros, és mindig nehéz belőle kijönni.

Én leszek az, aki a sok vélemény közti átmenetet képviseli: tetszett a regény, jó olvasmány volt, a stílusa lehengerlő, nehéz letenni, nincs benne semmi felesleges sallang. Őszinte és szókimondó, de nem lettem tőle sokkal több. Azért ajánlom mindenkinek, mert jó.

Aki bővebben szeretne róla hallani, ajánlom ezt a kritikát – az írója ugyanarra jut, mint én, de sokkal jobban és részletesebben fogalmazza meg a véleményét: http://revizoronline.com/hu/cikk/4344/karafiath-orsolya…

Black_Venus>!
Karafiáth Orsolya: Kicsi Lili

Nem egy szívderítő történet, és nem is túl jó regény. Az E/1-ben elmesélt történet főszereplője alig jelenik meg a történetben, szerepének megfelelően inkább csak támogatóként vagy mások akaratának elszenvedőjeként látjuk. Az elbeszélést eluralja a két erős akaratú (vagy legalábbis hatékony manipulátor) nő, Mari, a tanára, majd Lili, a főnöke, akik közönségnek és cselédnek használják a főszereplő Liát. Lia gyenge, önálló akarattal nem bír; fogva tartja a saját gyengesége és veszteségei. Aztán persze egyszer csak ráébred, hogy a saját igényeit is észre kellene vennie, nem csak mindig másokét, és nem kell se hősnek, se mártírnak lenni, úgy még boldogabb is lehet az ember.
Ez a része tk működik a regénynek, mármint, hogy valami változás áll be a szereplők jellemében, de ettől eltekintve olyan olvasmány, mintha egy hosszú, éles sikítást-visítást hallgatnánk, amint valamelyik asszonyság éppen a saját akaratát érvényesíti, és mindenáron gondoskodik arról, hogy tovább uralkodni tudjon a környezetén. Ez így a kellemetlen kategória. A sokadik olyan regényt olvasom, ahol a főhős egyszer csak rádöbben valamire, amit addig észre sem vett, vakon elment mellette, pedig mintha mindenki más tudta volna, ez most valamiért nagyon bosszant, úgyhogy jól le is húztam a pontszámát. Karafiáth Performanszművész Orsolya amúgy sem a kedvenc karakterem széles e világban: gyanús, ha egy író parókát visel.

MariannaMJ>!
Karafiáth Orsolya: Kicsi Lili

Már az első két-három oldalnál tudtam, hogy szeretni fogom. Pedig nem vidító könyv; Lia, aki elmeséli az életében szerepet játszó négy nőhöz fűződő kapcsolatát: boldogtalan lány. Harminc éves, de inkább kamaszlány, nem érett nő.
Az elbeszéléssel összefolyó párbeszédek, a szereplők egymásba fonódó beszélgetései is jók; könnyűvé tették az olvasást. Amúgy sem szeretem, ha sok párbeszéd van egy regényben; olyan szép, amikor kinyitom a könyvet és hosszú bekezdések vannak, oldalak tucatjain át egyetlen párbeszédet bevezető gondolatjel sincsen. Ezek a leggyönyörűbb könyvek!
Sokféle címke van a könyv adatlapján – számomra lélektani: ahogy Mari berobban Lia életébe, majd visszaköszön évekkel később egy másik nő formájában. A rövidségéhez képest lassan olvastam, eléggé megviselt. Emiatt érdekes volt olvasni a nagyon vegyes értékeléseket itt a molyon: vajon mitől felszínes a történet és a stílus ponyva-szerű mások szemével.
A Marilyn Monroe – Edie Sedgwic és egyéb áttűnések is tetszettek a két megidézett nő között. A könyv címe is meglepett: végül is Kicsi Lia inkább az én olvasatomban.

kzsofi89>!
Karafiáth Orsolya: Kicsi Lili

Nem is irodalmi munkássága, sokkal inkább Karafiáth Orsolya erőteljes személyisége volt az, ami felkeltette az írónő iránti érdeklődésemet. A Kicsi Lilit olvastam először tőle, és be kell valljamm, nagyon tetszett.
A szerző stílusa ebben a könyvben engem Oksanenre emlékeztetett (bár lehet, hogy csak közel egyidőben olvastam a két szerzőt, és összemosódik a hatás). Nagyszerűen bemutatja az alá-fölé rendeltségi viszonyokat; érdekes, ahogy a függőség több rétegben is megjelenik. Azon is elgondolkodtam, hogy mi kell ahhoz, hogy a régi sémáinkból, megszokott viselkedésünkből kimozduljunk.

Kovaxka P>!
Karafiáth Orsolya: Kicsi Lili

Úgy látom, nem túl népszerű itt a szerző, én azonban kedvelem Karafiáth Orsolya írásait, és mint jelenséget is. Most sem okozott csalódást. Szeretem az ilyen központozás nélküli szövegfolyamot, elsodor, olvastatja magát. Érdekelt a téma, az idegesítő karaktereket érdekesnek találtam. Ha nem is ilyen sarkított helyzetben, de sokan szenvedhetnek így, a kitörés lehetősége erősen kétséges. Nem volt nagyon meggyőző a vége, de hátha. Szép a könyv kiállítása, Filó Verát imádtam.

Coffee I>!
Karafiáth Orsolya: Kicsi Lili

Amibe első látásra beleszerettem, az a borító volt. Másodjára a gondolatjelek hiánya tetszett. Aztán minden vitt magával, Karafiáthnak lenyűgöző, egyedi, szókimondó stílusa van. Nincs fölösleges körítés, csak a nyers valóság. Bővebben:
http://www.amasikvilag.hu/2016/03/karafiath-orsolya-kic…

zsofigirl>!
Karafiáth Orsolya: Kicsi Lili

Jajj, nagyon szeretem én ezt! Nem, nem a könyvet, hanem ezt a vessző, gondolatjel nélküli világot, el tudok ebben merülni. Mint A nyugalom, vagy a Nem vénnek való vidék. Szeretem, nekem való, és még egy ilyen gyengécske könyvet is jobban emészthetővé tud tenni.

A borítója tetszett meg, ez a sok szívecske (itthon, a védőborítót levéve – mert mindig leveszem – még szebb lett), a fülszöveg érdekesnek tűnt, elhoztam. Egynapos olvasmány volt, de hogy igazából miről szól? És miért? Fejem fölött a kérdőjelek… Nem volt kár elolvasni, csak nem tudom, mivel maradtam. Egy beteges szerelmi 'háromszög', eddig világos. De hogy én ebből milyen konklúziót vonjak le magamnak, az még kérdéses. Vagy hogy kell-e egyáltalán.


Népszerű idézetek

Batus>!

Lili csak nézett. Sokáig nem szólalt meg. Majd elmosolyodott, hát neked aztán vannak titkaid, jó kis izgi titkaid, mondta, nem is tudtam, hogy leszbi vagy. Nem vagyok leszbi, pontosítottam, azt hiszem, de ha mindenáron kell egy meghatározás, akkor inkább biszex vagyok, azt hiszem, sőt inkább úgy mondanám, mindig a rossz emberbe szeretek bele, de mindig az emberbe szeretek bele, nem a férfiba vagy a nőbe, nekem lényegtelen, ki milyen nemű, úgy gondolom.

122. oldal

AeS P>!

Az utcán sosem gyújtott rá, egy úrinő nem dohányzik az utcán, mert az utcán dohányzás az tulajdonképpen köztérizés, ezt jól jegyezd meg, Lia, szólt rám, ha azt látta, hogy cigizve várom a sarkon, a sulitól vagy fél kilométernyire, az prolivircsaft, nem is dohányzás az, csak ócska cigizés.

Dora>!

Nem nagyon izgatott sem az érettségi, sem a felvételi, de azért tanultam persze, már csak a mamám miatt is, tudtam, mennyire fontos neki, hogy felvegyenek az egyetemre, nem akarom, hogy olyan munkát kelljen végezned, mint nekem kellett annak idején, aggodalmaskodott, nem akarom, hogy megismerd, mit jelent az agyat kiszikkasztó, tömény unalom, a munkahelyi tengés-lengés, nem akarom, hogy olyan emberek vegyenek körül, akikkel értelmes dolgokról nem lehet beszélgetni, hogy szenvedj, fejfájással ébredj minden reggel, és úgy menj el itthonról, mint akit a vágóhídra terelnek, majd a hétvégéket félkómában vegetáld át, soha ne tudd kipihenni magad egészen, és végül már arra gondolj, hogy ennél még a halál is jobb lehet, ezt nagyon nem akarom, Lia.

200. oldal

judkacag>!

Nem kívántam soha Lilike halálát, de tény, hogy egy idő után azért sem szurkoltam teljes szívemből, hogy éljen.

(első mondat)

Lunemorte P>!

Az egész kabát elkezdett lassan szétesni, nagy darabokban hullott le a szőr, rá a cipőmre, a szőnyegre, ahogy megmozdultam, még nagyobb darabokban pergett a halott szőr, előbb a karokról, végül a bunda hátáról, elejéről, két perc se telt, a padlón volt az egész. A molyok. Biztosan a molyok, néztem már a könnyeimen keresztül, pedig a mama mindig mondta, hogy vigyázzak a molyokkal, a kabátokat, szőrgallérokat mindig zacskóban és molyirtóval tároljam, háromhavonta cseréljem a kazettájat és a golyókat, figyeljek a molyokra, valahogy mindig visszatérnek, kiirthatatlanok, ha nem figyelsz, Lia, megzabálják az egész ruhatáradat. De hát nem tehettem el az előszobából a mama kabátját, kellett oda nekem jelnek, rohadék molyok, most mit csináljak?

37. oldal

1 hozzászólás
Little_Monster>!

Nem fértünk semmilyen kategóriába Marival, nem volt ránk húzható egyetlen képlet sem, az, hogy szerelmes lennék belé, hihetetlennek tűnt, de tudtam mégis, hogy igaz, és az is igaz, hogy nem azért szeretem Marit, mert ő egy nő, hanem azért mert ő Mari, és tök mindegy, hogy férfi-e, vagy nő, hogy mennyi idős, hogy mit csinál, tök mindegy, hogyan él, amit érzek iránta, még attól is függetlenül, hogy ő hogyan érez énirántam.

151. oldal

judkacag>!

…mert egyszerűen vannak ilyen napok, hogy úgy érzed, nem lehet kibírni, és egy fél órácskát akarsz csupán magadnak, de megrészegedsz már az első öt percben, és nyújtod, nyújtod az egyedült, a csak magadnak, magadra szánt időt, benyel, húz, és te nem tudsz, nem is akarsz ellenállni ennek a húzásnak, s egyszerre csak azt veszed észre, hogy hoppá, besötétedett, és elmúlt a varázslat, bevillan, hogy várnak rád, visszaszáguldasz ahhoz, aki vár rád, és akiről azt hitted, egészen jól megvagy nélküle, sőt, szinte eszedbe sem jutott egész idő alatt ez a bizonyos illető, de talán csak azért, hogy később még jobban vágyhass rá, szóval ennyi történt….

173 - 174. oldal

Dora>!

De hát én tanulok, nem érheti szó a ház elejét, mutattam meg neki már január végén az indexemet, látod, az összes vizsgám megvan, majdnem mindegyik jeles, kivéve az irodalomelmélet, de legalább nem buktam meg, és nem kell pótvizsgáznom, mint a többieknek. Mint Ancsinak például, aki éppen Füles miatt volt kibukva, mert Füles lelépett egy szexi joghallgatóval, aki vagy tizenöt kilóval nyomott kevesebbet Ancsinál, ezáltal Ancsi fejébe sehogy sem fért bele se Derrida, se a jeles konstruktivista társainak a teóriái, úgy érezte, neki az egész életét dekonstruálta Füles és hogy számára nincs többé vigasz. Lett vigasza egyébként, elég hamar, még a vizsgaidőszakban, az egyik Schönherz-bulin, nem hittem volna, nézett rám Ancsi nagy szemekkel, hogy valaha is szerelmes leszek újra, és láttam rajta, hogy hiszi is amit mond, de megláttam Gyurit a büfénél, lelkendezett, és kicsúszott a lábam alól a talaj.

242. oldal

Little_Monster>!

Az sokáig fel sem merült bennem, hogy amit Mari iránt érzek, szerelem lehet. Szerelem ugye nő és férfi között van, ezért nem is agyaltam azon, hogy akkor Mari és közöttem most mi is lehet. Nem kerestem definíciókat, fogalmakat, csak éltem az egészet, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hiszen olyan természetesen jött, mi is lenne más.

150. oldal

judkacag>!

…már bőven volt benne jó pár feles, ezáltal a sértődős részegség határvidékére táncolt, még éppen a tomboló részegségének senkiföldje előtt két-három kupicányival.

185. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gordon Agáta: Kecskerúzs
Lovas Nagy Anna: Verazélet
Jodi Picoult: Gyere haza
Michael Cunningham: Az órák
Sofi Oksanen: Baby Jane
Sara Shepard: Pretty Little Liars
Judy Gold – Kate Moira Ryan: Jiddise Máme: túlélőkönyv
Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán
Katona André: Mennyi időnk van?