Egymás ​könyve (Amikor... 3.) 22 csillagozás

Amikor összegyűrtük az eget
Karafiáth Orsolya: Egymás könyve

Ha ​valaki megtudja, hogy halálos beteg, sokszor azzal a váratlan és kínzó tapasztalattal is meg kell küzdenie, hogy a barátok hirtelen elmaradoznak. Bármilyen kegyetlen és lehangoló is ez, éppenséggel emberi: nagy bátorság kell ahhoz, hogy a másik elmúlását végigkísérve szembenézzünk saját elmúlásunkkal. A Szirén szerzőjének legújabb regénye bátor könyv egy ilyen bátor kapcsolatról a halál árnyékában, valamint madarakról, szerelmekről, Tomról és Jerryről és Bowie-ról és Jackóról és a tengerről; felkavaró hullámvasút az éjszakába, ami személyességével, humorával és életszeretetével muníciót adhat mindazoknak, akik még csak keresik magukban ezt a bátorságot.

Láttam apámat, aki az utolsó pillanatban, utolsó erejével is élni akart, mindenáron. Előttem van a nézése. Ahogy arról beszélt, pedig már nem látott semmit, és csupa felfekvés volt mindene, hogy el kell kérnünk a bátyjától a számítógép jelszavát, mert ha hazamegy a kórházból, már a tőle kapott új gépet akarja használni.… (tovább)

>!
Scolar, Budapest, 2021
226 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635094172
>!
Scolar, Budapest, 2021
226 oldal · ISBN: 9789635094837

Enciklopédia 2


Most olvassa 2

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

balagesh I>!
Karafiáth Orsolya: Egymás könyve

Karafiáth Orsolya: Egymás könyve Amikor összegyűrtük az eget

„Megint arra gondoltam, hogy ezeket a csoportokat nem rám méretezték, a többiek más dimenzióban mozognak.” (24.) off
Ennél az idézetnél biztosan sokan időznek el. Totál idegenekkel megbeszélni a saját traumáinkat nem feltétlenül tűnik jó ötletnek, még ha nem is a megbeszélés, hanem a kimondás a lényeg.
A gondolattal való azonosulás után aztán egyre inkább találónak láttam ezt a kijelentést mind a konkrét műre, mind Karafiáth Orsolya írói korszakára.
A konkrét mű témája egy barát elgyászolása. A gyásznak nem a legsúlyosabb dimenziója. Mondhatom, a legtúlélhetőbb. A legtúlélendőbb. Gyermek, testvér, szülő – a kiemeltek. Egy házastárs vagy barát elvesztése más dimenzió. És mégis, nem éppen ezért alkalmasabb a szembenézésre? Éppen a veszteség megmérhetősége, beláthatósága hagy helyet a méricskélésre, a nézdegélésre. Egy barát nem az élet teljessége, hanem annak egy szelete – még akkor is, ha a szelet egy teljesen kitöltött idősáv. A műben ábrázolt ikerlelkek, tükörszemélyiségek esetében mégsem tudnám rövidre zárni azzal, hogy az ifjúság elvesztéséről szól a könyv. Nem ilyen definitív, és nem is ilyen végleges a lelki pozíció. Koronczi Endre rajzai nyújtottak nagyon jó modellt a szövegstruktúrához (egész pontosan a III. fejezetnél történt a villanás): csak rójuk a köreinket, végtelen kizökkenthetetlenséggel. KO így kering a téma körül mindig egy kicsit máshogy torzítva a kört, másfelé nyújtva, apró részletekkel vagy egy-egy szédülettel sodródva tovább, de a nyomvonal mindig kiad egy élvezhető összképet.
Teljesen más dimenzió ez, mint amit a kortárs magyar irodalomban bárhol is látok. Alá-fölé soroláshoz szoktunk hozzá, de ezt el kell kerülni. A dimenzióknak nem feltétlenül van hierarchiájuk. Ebből a rossz beidegződésből születhet a hiányérzet, hogy valami nem elég mély/magas/részletes/végletes/stb. Milyen akkor ez a KO-féle dimenzió? link Dinamikus, őszinte, változékony, de mindig vállalható. Egyedi, amiről nem is állítom, hogy mindenkinek értenie/kedvelnie kell. Sőt azt sem mondanám, hogy ne lehetne ezt, ne tudná ő ezt majd még jobban is ennél. Csak azt állítom, hogy én értem és bírom is. Hogy mi jön ki belőle? Mennyit ad az olvasónak? Idéztet vagy csak elindít? Talán utóbbi. Bár bírom, én semmiképpen nem vagyok az ikerlelke az elbeszélői személyiségnek. De végül is nem az a fontos, hogy egy könyvben megbeszéljük a dolgokat. És nem is az a másik a fontos, hanem én magam. Hogy ő kimondja, és aztán attól kimondok én is valamit. Ez az író szakmájának lényege.

eme>!
Karafiáth Orsolya: Egymás könyve

Karafiáth Orsolya: Egymás könyve Amikor összegyűrtük az eget

Sajnos érintett voltam a témában már az olvasás idején is, most, az értékelés írásakor még inkább. De biztos vagyok benne, hogy nem ezért tetszett a kötet. Tetszik az az irány úgy általában, amely felé a szerző az életművet terelgeti. Összeérni látszanak az ízek és a szálak. A csevegés és sztorizgatás mögött hangsúlyosabbá válik a világra és önmagára reflektáló, a humortól és (ön)iróniától sem visszarettenő én, a végletek között való hullámzásnak lett egy íve, a folyamatos eltévedések és elveszések mintha kiutakat is mutatnának. Vagy mindez csak illúzió? Ki tudja. Szembefordított tükrök, villogó diszkógömbök ravasz darabkái és próbababák üres tekintetei mögött megbúvó szándékok között fel-felsejlenek a dolgok, felvillannak, majd eltűnnek, hogy aztán újra bizonytalanságban hagyjanak elbeszélőt és olvasót egyaránt.
Ez a legújabb kötet is a gyászmunka, a feldolgozás központi témájával a megtalálások és elveszítések köré épül, a megtartást és lehetőségeit firtatja, legyen szó barátságról, szerelemről, családról vagy épp identitásról. A csomópontokba tömörülő sztorikra és anekdotákra, felbukkanó képekre való építkezés révén így nemcsak a központi témát, de az elbeszélő életét, alakját és végső soron önmagunkat is körbejárjuk. Szembenézünk az elmúlással és az élettel, nyomasztó kórtörténetekkel és nem működő kapcsolatokkal. Elkalandozunk az emlékek közt, és megpróbáljuk felidézni a felidézhetetlent, elmondani az elmondhatatlant, amint egyre közeledünk és ugyanakkor távolodunk az elkerülhetetlentől. Csodákra várunk, túl szeretnénk látni önmagunkon, néha becsapjuk magunkat… és talán az olvasót is.
Nem tudom, mennyi benne a póz, az eljátszott szerep, és mennyi az ember, de úgy érzem, az utóbbiból egyre több jut az újabb kötetekbe. És egyre határozottabb az eltávolodás, a kívülről való szemlélés szándéka. Őszintének érzem, egyediségét pedig különösen értékelem.

cseri>!
Karafiáth Orsolya: Egymás könyve

Karafiáth Orsolya: Egymás könyve Amikor összegyűrtük az eget

Folytatódik Karafiáth Orsolya életrajzi sorozata. Ezúttal egy traumatikus témát dolgoz fel ismét, barátnője – akit a könyvben Dunai Mónának nevez – rákbetegségét és halálát. Nem tudom, milyen pontosan most az ő irodalmi megítélése, azon felül, hogy a nevét biztosan sokan ismerik, elég korán indult, és talán a korai könyveinek kicsit nagyobb volt a füstje, mint a lángja, meg aztán jött az extravagáns ruhás, parókás imidzs, de közben azért írni is egyre jobban ír. Szeretem olvasni ezeket a saját életéről írt könyveit, egy hiányérzetem van még mindig ennél a könyvnél is: kiírja magából a traumát, és a könyv érdekes is, megrendítő is, meg szokás szerint benne van az öniróniája, de kevésbé érzem erősnek a felépítést, hogy az egész tartana valahonnan valahová. Talán kicsit számítanék valami regényszerűbbre, lekerekítettebbre. De lehet, hogy nem is helyes ilyen elvárást megfogalmazni. Akárhogy is, biztosan olvasom a következő könyvét is.

vargajudit P>!
Karafiáth Orsolya: Egymás könyve

Karafiáth Orsolya: Egymás könyve Amikor összegyűrtük az eget

Nem tudom, miért hívják ezt a könyvet regénynek. Ez egy visszaemlékezés, történetek laza füzére, de annak szerintem nagyon jó.
Nem mindennapi kalandok, zaklatott magánéletek, kaotikus gyerekkorok. Menekülés a művészetekbe, szépségbe, gyötrelmes kapcsolatokba, alkoholba, bulikba, utazásba, pörgésbe. Gyanítom, hogy átélni nem mindig akkora élvezet, mint olvasni ezekről.

szanyii IP>!
Karafiáth Orsolya: Egymás könyve

Karafiáth Orsolya: Egymás könyve Amikor összegyűrtük az eget

Ezt a témát sokkal, de sokkal szebben is fel lehetett volna dolgozni. Persze, Karafiáth Orsolya nyilván így akarta. Ő nem akart melankolikus, gyászos hangvételű történetet. A két barátnő apró, vicces történeteiből épül fel lassan a könyv fő motívuma, azaz a nagy kérdés: mit tegyünk, ha megtudjuk, hogy halálos betegek vagyunk? Van-e erőnk küzdeni, kitartani, vagy feladjuk, lemondunk, és inkább a gyors öngyilkosságot választjuk a fájdalmakkal járó kezelés helyett.
A könyv témája nagyon tetszett, a szerző stílusa nem.


Népszerű idézetek

ppeva P>!

Hányszor lehet valakit elfelejteni?

(első mondat)

Karafiáth Orsolya: Egymás könyve Amikor összegyűrtük az eget

balagesh I>!

Rájöttem, tudod, hogy ha valaki sokáig időzik egy kikötőben, végül elhisz minden mesét.

217. oldal, XIII. Elvis a világ körül

Karafiáth Orsolya: Egymás könyve Amikor összegyűrtük az eget

ppeva P>!

Volt egy barátnőm, meséltem Joe-nak egy este. Barát nincs múlt időben, felelte ő.

213. oldal

Karafiáth Orsolya: Egymás könyve Amikor összegyűrtük az eget

5 hozzászólás
ppeva P>!

Kaptam valami gyógyszert, amit a kocsmában megpróbáltam összemixelni. Móna egy ponton rám szólt, mi a fenét csinálok. Ide az van írva, mutattam neki, hogy háromszor tíz millilitert igyak belőle, feleltem, hát igyekszem kimérni a háromszor tízet. Az a napi adag, nézett rám elképedve. Ha egyben kéne bedönteni, az lenne ráírva, hogy harminc millit csöppents, nem? Aztán elgondolkodva nézett. Már kezdem érteni, hogy a magadfajták miatt írják rá a kenőcsökre, hogy csak külsőleg!

183. oldal

Karafiáth Orsolya: Egymás könyve Amikor összegyűrtük az eget

2 hozzászólás
balagesh I>!

Ha álmodom, még annyira sem látom magam, mint a képzeletemben. Bizonyos álomfejtők szerint az álomban minden szereplő mi magunk vagyunk. Eszerint álmunkban könnyen beköltözünk egy másik testbe, beszélünk belőle, viselkedünk helyette, megnyilvánulunk. Magunkat ritkán látjuk kívülről, mintha nem is lennénk, csak az érzéseink, az idegeink, a legelemibb ösztöneink. Néha nehéz arra gondolnom, hogy az álmomban működő ember is én vagyok.

44–45. oldal, III. Egy mozdulatlan alak

Karafiáth Orsolya: Egymás könyve Amikor összegyűrtük az eget

Kapcsolódó szócikkek: álom
balagesh I>!

Hogy őszinte legyek, tényleg irigylem egy kicsit azokat, akik képesek rá, hogy körülményeskedéssel, hangzatos kifejezésekkel és okoskodó, elmélyült arckifejezéssel valami egészen hatalmasnak, értékesnek állítsák be magukat, feleltem. Akik, még ha rettentően unalmasak is, elhitetik másokkal, hogy értéket kapnak. Én ennél sokkal ösztönösebb és vibrálóbb vagyok. És az is egyre ritkábban zavar, ha ezt összemossák a felületességgel.

201. oldal, XII. Szoros

Karafiáth Orsolya: Egymás könyve Amikor összegyűrtük az eget

ppeva P>!

Emlékszem, amikor tényleg influenzás voltam, mélyen a szemembe nézett, mielőtt betette volna a hűtőbe a levest, amit hozott. Csak szigorú felügyelet mellett szedjél be bármilyen gyógyszert, nem szeretnélek örökre elveszíteni, mert mondjuk lelkesedésből megeszel három levéllel valamiből, csak hogy – a te logikád szerint – koncentráltabban hasson. Próbáld életben tartani magad egyedül is!

184. oldal

Karafiáth Orsolya: Egymás könyve Amikor összegyűrtük az eget

ppeva P>!

Aztán mégis ráakadtam a sorra, mikor egy nap elalvás előtt valamiért az egyik kedvenc könyvemet, Salinger Magasabbra a tetőt, ácsok-ját vittem az ágyba, mert nyugtalanított valami.

147-148. oldal

Karafiáth Orsolya: Egymás könyve Amikor összegyűrtük az eget

ppeva P>!

Önszuggesztió, varázslatok, remény. Csodavárás. Te jó ég, mennyit dühöngtünk a remény élősködőin! Akik híznak a betegek kétségbeesésén. Ám közben ott volt az állandó kétely, hogy mi van, ha mégis nekik van igazuk. Ha a homeopaták a túlélők, nem mi, nem ő? A beteg ember körül gyűlnek a történetek, mindenki tud valamit, hogy X, aki ma is él, a szemétbe dobta a rákgyógyszereket, és azóta vígan meditál Tibetben. Vagy Y, aki akupunktúrával kapott új életet! Vagy Z, aki pusztán a gondolatai erejével elpusztította a rákos sejteket! Menj el Z. előadására, forradalmi, és mondd te is, amit Z, hogy pusztán akarattal győztem!
Szóval mi is komoly terápiaturistáskodásba kezdtünk.

194-195. oldal

Karafiáth Orsolya: Egymás könyve Amikor összegyűrtük az eget

Bársonyka>!

Vattaszavak, jelentés nélküli mondatok, amik mégis mintha elrepìtenék valahová.

24. oldal

Karafiáth Orsolya: Egymás könyve Amikor összegyűrtük az eget


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Szaszkó Gabriella: Engedj el
Diana Hunt: Őrület határán
Ruby Saw: Lucy
Csernovszki-Nagy Alexandra: Mimi regénye
Ella Steel: Vágyak dallama
Erica Anthony: Miután a fények kialszanak
Hugyec Anikó: Túl kevés idő
Ruby Saw: A rezervátum titka
Kilián Sanna: Egy képen sem voltál rajta
Ruby Saw: Fordulj a Nap felé!