A ​füredi lány 89% 399 csillagozás

Vannak könyvek, amikre ránézel, és érzed, tudod hogy szeretni fogod őket.
Na, ez pont egy ilyen könyv.
Oly rég vártam már egy ilyesfajta történetre. De annyira rég. És olyan boldog lettem, hogy megtaláltam.
Karády Anna első könyve. Ne mondd már! Mi lesz itt később? Egy ilyen alaptörténetben annyi ponton el lehet bukni, de az írónő zseniálisan oldott meg minden egyes részletet. Komolyan, olyan mély háttértudás van a könyvben, hogy minden szavát iszod, szinte te is ott vagy abban a korban, velük együtt lélegzel. Szín tiszta történelem.
A könyv egyik nagy erőssége pont az is, hogy nem romantizálja túl a paraszti, vidéki életet abban a korban, mégis, önmaga teszi romantikussá azt, ami: a Balaton burjánzó, egész más látképét, a végtelen, csillagos eget vagy a csendet, ami a mai világunkban fellelhetetlen. A természet uralma az, ami győz mindenek felett. Fel is merül a kérdés; Karády Anna, valójában Almássy Anna lenne? ;)
Megadja neked az írásmód mindazt, ami kimeríti a részletesség, pontosság fogalmát. Elejében gondom volt az, hogy nem magyaráz meg bizonyos dolgokat, de erre később mindig sor került. Egy hibának talán azt róvom fel, hogy kezdetben ez az időugrás dolog nagyon átvezetés nélkül történt, csak már bele is csapunk a történésekbe, és mi se értjük hirtelen mi van, úgy ahogy Anna se. De ettól el lehet tekinteni.
A karakterek.
Anna okos, tanult nő. Mihály okos, tanult férfi. Csakhogy mind a ketten a saját koruk körülményeihez mérten, abban a környezetben. Anna egy modern, huszonegyedik századi, magyar nő. Mihály egy korát meghaladó gondolkodású, mondhatni 18. Századi modern férfi, aki a saját világában többnyire megtalálja a helyét, elfogadja azt. Viszont rettentően fogékony és nyitott az újra.
Anna, mivel vág az esze, miután felfogja, mi is történt, azonnal gondolkodni kezd, agyal, hogy tudna belesimulni ebbe a régmúlt világba, minden erejével ezen van. Ebben segíti egy kedves asszony, Katica, akivek elsőre találkozik. Hogy mekkora szerencséje volt Annának vele! Katica és férje remek karakterek, a nő őrzi Anna titkát, mintha csak a sajátja volna. Érdeklődik, és a maga módján, ő is meghaladja a korát.
Annyira szépen szemlélteti a történet azt, hogy egy rohanó világból a múltba lépve hogy lassul le egy 21.századi ember, szépen, fokozatosan. Felveszi az ottani élet ritmusát. Leginkább a saját életünket ahhoz hasonlítanám, ahogy egy gyorssodrású folyó rohan. Az ő életük egy zajló patak. Megélték a naplementéket. Megélték a fényt. A virágok, az erdő, a család szépségét. Valószínű nem ismerjük azt a fajta szeretetet már, amit ők, ami abból származott, hogy egy szobában laktak mindannyian, nem volt hova elbújni, elvonulni. Együtt éltek.
És az a szerelem… Mikor először Anna és Mihály egy helyre kerültek, találkoztak, az első ami eszembe jutott, hogy olyanok, mintha táncolnának. Mintha minden szavuk maga lenne a tánc, illenek egyszerűen egymáshoz, és mi sem természetesebb, mint ők együtt. Ez a tánc néha lassú, szép, néha heves, vagy lökdösődésbe megy át, de sosincs vége. Varázslatos volt. Az egyik legjobb, időtlen szerelem története.
Van humor, nem túl sok, csak finoman, néha viszont meglepően szókimondó. Volt, hogy nagyon nevettem. De volt hogy nagyon szomorú voltam. Anna sokszor bajba keveredett amiatt, hogy egyszerűen nem bírta el azt, ami a kor normának tartott. spoiler Rettentően együttéreztem vele, mert ismerve magam, én se bírtam volna szó nélkül.
Annyira, de annyira meleg szívvel ajánlom mindenkinek ezt a fantasztikus könyvet. Ezt a fantasztikus könyvet, aminek khm, nem mellesleg olyan meseszép a külső és a belső borítója (nekem a belső a nagy kedvencem) hogy már azért megéri elolvasni.

A borító gyönyörű, a magyar szerző pedig büszkeséggel tölt el. Az elgondolás engem felcsigázott, ám a kivitelezés most nem nyerte el a tetszésemet.
A hosszú leírások miatt a cselekmény lassan haladt előre, így az olvasás izgalmából is sokat elvett. A karaktereket valahogy nem sikerült megkedvelnem. A könyv vége a nagy izgalom helyett a nyugodt mederben zajlott le. Viszont az írónő kutatómunkája és Balatonfüred iránti szeretete vitathatatlanul csodálatos.
Összeségében szeretném leszögezni, hogy ez egy jó könyv, csak túl magasak voltak az elvárásaim.

Nagyon tetszett! Imádom az időutazós történeteket. Tényleg a magyar Outlander! :) de mégsem :) Két teljesen külön világban született ember, Anna és Mihály találkozása és összecsiszolódása. Nagyon szerettem a főszereplőket és a mellékszereplőket is. Volt párszor, hogy kicsit soknak találtam a szöveget, a leírást, de elviselhető volt. Az érződik a könyvön, hogy az írónő rengeteget kutatott és olvasott a könyv megírásakor, mert teljesen valóságosnak hatott a rengeteg információ. A vége is nagyon jó volt. Új kedvenc könyvem van! :) Ajánlom! :)

Hú. Egyszerűen annyi minden van most bennem, hogy talán nem is sikerül rendesen összeszednem a gondolataimat, hiába tartott napokig az olvasás és még aludtam is egyet erre az értékelésre. Könnyen lehet, hogy majd utólag kommentelgetek még az értékelés alá és megpróbálok nem teljesen skizofrén állapotba kerülni, bár ezek után már nem csodálkoznék semmin… Szóval itt van ez a könyv, meglehetősen csinos borítóval – meg kell mondjam, tényleg tetszik valamilyen szinten, el kell ismernem, hogy igényes és tiszta XVIII. századi hangulatot áraszt –, a pozitívumok felsorolása pedig itt nagyjából véget is ért. Mert hogy ezen a közel félezer oldalon aztán van minden ám, emberek, kezdve onnan, hogy a huszonegyedik századból visszacseppent főszereplő önkéntelenül is a Facebookot meg a jelenkori Balatont és környékét emlegeti egészen A nézését meg a járását című örökbecsűn nyolcadik főbűnön át hintón és dézsában való szeretkezésig – utóbbival kapcsolatban biztos vagyok abban, hogy az éjszakai kábeltévés erotikus filmek nem szolgáltatnak ennyi “gyönyört”… (Igen, idézőjelben, ugyanis nekem ez nem gyönyör, nagyon nem.)

Tulajdonképpen Édesanyámnak vettem a könyvet és nagyon megörültem annak, hogy egy számára kedves műfajt, a történelmi romantikusat olvashat ismét, viszont huszonhét oldal után azzal adta vissza, hogy borzalmas. Nyilván kételkedtem, mert hát a történelem és a romantika effajta kombinációja azért szokott nála működni, de már az időutazást sem tudta megemészteni, a túlságosan is részletes és hosszas leírások pedig elijesztették a folytatástól. Belecsaptam hát a történetbe, és csak azt tudom mondani, hogy: kár volt. Nem túlzok és egyáltalán nem valamiféle vetítésnek szánom, amikor azt mondom, hogy többször komolyan elgondolkodtam az érvágáson illetve a fejem bármely közeli falba való verésén, mert még talán ezek is kellemesebbek, mint a leginkább gyújtósként aposztrofálható könyv olvasása volt. Nem tudom, összesen hány órát töltöttem Annával, de tényleg bármi más, ami kapásból eszembe jut értelmesebb és hasznosabb lett volna.

Egyes könyvekkel az a baj(om), hogy nem eléggé alaposan megírtak, s hogy hiányzik az a bizonyos elmélyedés, ami hitelessé teszi igazán az olvasottakat és nem érzem azt, hogy a szerző csak túl akart lenni a ne adj’ Teremtőm kötelező körökön. Most viszont pont az ellenkezője állt fenn mindennek: olyan mélyen és részletesen lettek megírva bizonyos bekezdések (na jó, inkább oldalak) hogy az egy dolog, hogy az ember a Mária Terézia-korabeli Füreden érezheti magát, de újfent igaznak bizonyult a régi mondás: a kevesebb bizony több. Megírva hovatovább nincs kifejezetten szörnyen. (Ezt a mondatot meg hogy raktam össze?) Nem mondom, hogy hú, de olvasmányos, mert a leírások nagyon leültetik a hangulatot, de nem is pongyola- és sablon mondatokkal van tele, ez mindenképpen jó pontot érdemel, csak helyenként kellett volna húzni belőle – és akkor is oldalakat. A fele után jött meg úgymond az érzés, hiszen végre volt is cselekmény, de addig tényleg a két mondat párbeszéd – öt oldal hajmeresztgető leírás felosztást követjük, számomra ritka idegesítő volt. Utána már megszoktam és elviseltem, hogy amit olvasok, az nagyon nem a zsánerem. (Direkt nem valami barna színű dologgal példálózok, pedig nem állna távol a valóságtól…)

Végül, de nem utolsó sorban egy kis bónusz, ami végig bökte a csőrömet: ha leányzónk 2020-ból egy csapásra 1763-ba került, s végig azon agyal, hogy keresi-e még a családja, feltételezhetjük, hogy egy párhuzamos valóságban játszódik a történet? De ezt már tényleg hagynám, mert nem vagyok a természettudományok avatott szakértője, sem pedig okleveles időutazó, jogász meg pláne nem. Viszont ha alakíthatnám a történelmet, biztosan lebeszélném a szerzőt ezen regény megírásáról, a folytatásról pedig különösen. Az egyetlen pozitívum, hogy megjött a kedvem Jókaihoz és Eötvös báróhóz. Mindenesetre most elmegyek egy sötét sarokba és gondolkodom az életen. Őszintén köszönöm mindenkinek, aki elolvasta és élvezte az értékelést. Én ugyanis nagyon szenvedtem az írása közben. S tudom, hogy végtelenül rossz marketing, de feltettem a piactérre, úgyhogy valaki szabadítson meg tőle, könyörgöm! Most pedig választok valami komoly szépirodalmat, hogy elfelejtsem az elmúlt pár napban történteket…

Sokakat megosztó könyv. Én a: nekem tetszett táborba tartozok. Engem nem zavart a két idősík folyamatos összemosása. Nagyon jók voltak a kort bemutató leírások. Mivel sokat jártam, járok Füredre, így ismerősek voltak a helyszínek, és nagy érdeklődéssel olvastam, milyen lehetett 1763-ban. A környező helyszínek, mint Paloznak, Vázsony Tihany, és Arács.
Maga a cselekmény is olvasmányos volt. Végig szorítottam Annának, hogy sikerüljön neki beilleszkedni a régi korba, ne árulja el magát, mert annak akár tragikus vége is lehetett volna. A boldog vég sem maradt el, igaz meg kellett harcolniuk Mihállyal, egymásért. Együttesen pedig a környezetükkel.
Kíváncsian várom a folytatást, Vajon maradnak 1763-ban?

A csodálatos borító felkeltette a kíváncsiságom és nem tudtam ellenállni a könyv megvásárlásának. Amikor kézhez kaptam még jobban elvarázsolódtam, a belseje is magával ragadott, szerelem volt első látásra. Sajnos azonban másokkal ellentétben nálam nem lett az év könyve.
Az írásmód tényleg fantasztikus, könnyen olvasható, Füred szépsége pedig a 18. században is elvarázsolt. Az írónő nagyon jól ábrázolta és mutatta be Annán keresztül, akárcsak a korok közti különbségeket, az akkori életet. Ellenben a könyv valamiért nem tudott kellőképpen beszippantani. Volt egy-két rész, aminél kicsit fennakadtam, ráadásul mindjárt az elején: spoiler Ezt kicsit furcsának találtam, és bár ő is, de eléggé hamar beletörődött. Az viszont szimpatikus volt, hogy a helyzetből a legjobbat kívánta kihozni és érdeklődött, tanult és dolgozott. A másik amin kicsit megakadtam, az a Mihállyal való megismerkedése volt.
A főbb szereplők mindegyikét szerettem, igazán jó karaktereket sikerült alkotni,de szívemhez legközelebb Katica került.
Az Outlanderhez én magam nem tudom hasonlítani, ugyanis nem olvastam nem láttam, és amíg nem jelent meg ez a könyv, nem is sejtettem mi a témája annak. Ezt most úgy látom elég nagy szerencse is. Összességében kellemes olvasmány volt, nem bántam meg és a második részét is biztosan megfogom venni :)

Új kedvencet avattam !
Már a borítója is csodaszép, aztán amikor kinyitottam a könyvet, egy újabb gyönyörű kép tárult elém. Már el sem tudtam volna képzelni, hogy egy rossz könyv legyen a kezemben.
Szerencsére a tartalom is fantasztikus volt.
A z időutazás annak ellenére, hogy nehéz a valóságban elképzelni, olyan természetesnek tűnt, hogy minden pillanatát élveztem.
Annak ellenére, hogy az Outlanderhez hasonlítják, én nem olvastam még azt a könyvet, bár itt vár a polcomon. Így aztán semmit nem tudok ehhez a feltevéshez szólni. Csak annyit, hogy az biztosan nem Füreden játszódik.
Nem kevés kutatómunkát igényelt az 1763-as évhez visszajutni úgy, hogy az hiteles legyen mind az akkori tájleírások és az életmód terén is.
Szerettem a kibontakozó szerelmet is.
Jaj, már amikor fogytak a lapok, akkor próbáltam lassabban olvasni, de elfogyott.
Most csak a folytatásban reménykedek…

Anna nagyon hamar beleszokik az időutazás utáni helyzetbe, nem is tehet mást, ha életben akar maradni. Ebben Katica és István vannak a segítségére, akiket a legjobban megkedveltem a történet alatt. Illetve még Ostort is valamelyest, magam sem tudom, miért.
Nehéz lehetett egy (többek között) szabadsághoz szokott embernek (nőnek) egy jogok nélküli (vagy jogokkal alig rendelkező) rendszerben élni. Bár Mihály spoiler Ezért nem mindig kedveltem. Anna elfogadja, hogy Mihály ilyen, akinek azért vannak pozitív tulajdonságai is bőven, ezért megértem a ragaszkodását, de nem tudom, hogy én tudtam volna-e spoiler? Ugyanaz a dilemmám, mint az Outlander-nél, vajon megéri a szerelem az áldozatot, minden körülmények között? A folytatásban majd kiderül remélem.

Vannak azok a könyvek, amelyek már a borítójukkal megfognak, s olykor a megjelenés előtt tudod, olvasni fogod. Noha tudjuk, ne a borító alapján ítélj. Ilyenkor mégis akarva akaratlanul nagyobb elvárással kezdünk bele az olvasásba és izgalommal telve várjuk, sikerül-e megugrania a tartalomnak mindazt, amit a borító előrevetít. Azt kell mondanom, hogy az időutazást választani témaként – az outlander sikerének világában- merész, de örülök, hogy ha lehet ilyet mondani, megszületett a magyar változat. (Sőt, még talán jobb is ). Debütáló szerzőként még inkább le a kalappal a kidolgozottság és az apró részletek előtt.

Ismétlem önmagam ,mert bár nem szeretem a történelmi regényeket, ez mégis olyan erővel hatott rám, ami ritka. A sok információ ellenére élvezhető olvasmány, Mária terézia korából.Mindeközben egy bimbózó románc tanúi is vagyunk.Nagyon tetszett ,hogy poénos volt, épp akkor, amikor már túl sok lett volna egy-egy leírás, monológ.
Szerettem a közben kapott érdekességeket, a leírásokat népi gyógymódokról. A szólások , mondások felidézésével, korabeli szófordulatok , szavak használatával néha a bátrak földje sorozat jelent meg előttem, arra emlékeztetett (De lehet, hogy csak a egy -két szereplő nevével való hasonlóság miatt, mindegy, az is nagy kedvencem volt.)
Lassan haladtam vele, de tökéletes kikapcsolódást nyújtott, hogy el tudtam vonulni, vissza a múltba kicsit, 1763-ba 2021 problémái/napjai elől. És a helyszín? Balaton, Füred. Ennél csodásabbat el tudtok képzelni?

Minden magyarnak kötelező olvasmány!
Most pedig irány a hétforrás, a Koloska-völgy; hadd lehessek egy kicsit én is egy Füredi lány.

(*Recenziós példányként kapott könyv.)
Az elképesztő borítóban való gyönyörködéshez pedig itt hagyok pár képet.
Várom a folytatást!
https://www.instagram.com/p/CRUFohZAj8h/…

Hát őszintén szólva jelen pillanatban kicsit össze kell szednem a gondolataimat, mielőtt megfogalmazom mit is adott ez a könyv, vagy milyen is ez a regény. Kicsit ülepednie kell ennek a csodának bennem, mert jelen pillanatban csak azt érzem, hogy valamit elvesztettem azzal, hogy elértem az utolsó oldalra, hogy vége lett és nincs több lap…nincs több esemény, történés.
Aki tervezi beszerezni, ne habozzon…megéri, ez a történet magával ragad, nem ereszt…és emellett még gyönyörű is.

Nos kicsit emésztve a történetet talán sikerült összeszednem magam, mert ez valami csoda volt. Bevallom amikor tavaly megláttam, hogy jön ez a könyv 2021-ben nagyon megörültem, mégpedig, hogy egy újabb történelmi romantikust hoz az Álomgyár másrészt azonnal foglyul ejtett a borító. Az Álomgyár Kiadó borítótervezője egy zseni, ezt már többször bebizonyította. Olyan mesterművek születnek a kezei alatt, hogy mi olvasók csak pislogunk és gyönyörködünk ezekben a műalkotásokban. Mert ezek a borítók műalkotások.

A Füredi lány szerzőjéről és támájáról nem sokat tudtam a megjelenés előttig. Csak a fülszöveget olvastam korábban, és az egyből „megvett”. Imádom a időutazásos történeteket, az Outlander is nagy kedvencem. A megjelenés előtt közzétett rövid szösszenetekből, azonban már tudtam, hogy én imádni fogom ezt a könyvet, és alig vártam hogy jöjjön az email, hogy átvehetem. A kezembe akartam fogni ezt a gyönyörűséges borítóval megáldott könyvet, mert éreztem, hogy aminek ennyire szép a külseje, annak a belbecse majdhogynem ennyire magasztos lehet. És nem is csalódtam. Kinyitva a könyvet ért a a következő meglepetés, mégpedig a belső borító tekintetében. Ha az elsőtől elaléltam, itt végképp végem volt…valami fantasztikus. És kifejező, persze azután több értelmet nyer mind a külső, mind a belső borító miuátn valaki elolvasta a könyvet…de ezt a szokást remélem megtartja a Kiadó és a történelmi romantikus regényei belső borítókat kapnak, mert annyival többet tesz hozzá a történethez, annyira kifejezőek és üzenetet horsoznak magukban. A regény végén találhatő belső borító is csodaszép, bár akkor már tudtam, hogy jön a folytatás, amelynek felettébb örülök.

A Füredi lány tehát külsőre azonnal magába bolondított, de jobban megismerve ezt csak fokozta a belső. A műfaja történelmi romantikus megspékelve egy kis fantasyval. Egy XXI. századi lány valahogy hirtelen 1763-ban találja magát. A helyszin Balatonfüred, csak több mint kétszáz év különbséggel. Karády Anna bámulatosan megoldotta ezt a kérdést, nem volt benne hiba, a fantasy szál tökéletesen illeszkedett a történetbe, sőt megspékelte ezt az érdekes sztorit. Vajon hogyan viszonyul egy mai, modern nő ha visszacsöppen a feudalizmusba, ahol híre-hamva sincs az emberi jogoknak, a nemi egyenlőségnek, a higiéniának. Ugyanakkor számos más dologra döbben rá..mennyivel frisseb a levegő, tisztább a környezet, mennyivel jobban ragaszkodnak egymáshoz az emberek, és mennyivel jobban tudnak szeretni.
Almássy Anna a kötet főszereplője nem is sejti, hogy a telefonhívás, ami miatt lemaradt a Koloska-völgyben sétáló családjától mennyire meg fogja változtatni az életét. Anna az igaz mai, XXI. századi nő…..aki dolgozik, éli a mindennapi életét. De fura neszekre lesz figyelmes, és szinte magához vonzza a különsös zörej és elragadja a víz. Hirtelen azt sem tudja hol van, míg rá nem ébred, hogy megtalálója igazat mond, és tényleg időutazó lett. Innen aztán kezdődnek a bonyodalmak. Nem tudom én mit csináltam volna Anna helyében, de hogy halálra rémülök az holtbiztos. Bár engem két nap után elégettek volna boszorkáynságért az tuti. Anna azonban nem hisztériázik, nem fordul ki önmagából ami hatalmas lelkierőre vall és erős jellemre. Az agya mint egy tökéletes gépezet csak ontja magából a tanult információkat az adott korról, és századról. Mária Terzézia, Habsburgok, jobbágyság, nemesség, nemesi előjogok, kilenced, vallási megosztottság, abszolutizmus, feudalizmus, boszorkányperek. Valószínűleg nekem is beindult volna az agyam, de Annáé bámulatosan alkalmazkodott a helyzethez. Kezdi összerakni magában az információkat, vajon mi lehet a nyitja. A logikus, racionális jogász énje kockáról kockára rakja ki a darabokat. Imádtam, hogy idomult a helyzethez, de a soha nem adta fel a reményt. Anna egy igazi küzdőszellem, és látszik hogy mi is a foglalkozása. Az én agyam is hasonlóan működik, felmér..mérlegel, kiskaput és megoldást keres. Egyedül azonban elveszne a lány, de szerencsére segítője akad Katica személyében, aki kiokítja korról és felfedi előtte nem ő az egyetlen aki „visszarepült”.
Az író bámulatosan mutatta be hogyan viszonyulna egy mai ember a 18. századhoz. Engem tuti elvertek volna a nagy számért, mert biztos szóvá tettem volna azt, ami ma már természetes…a társadalmi egyenlőtlenséget és megkülönböztetést nehezen viselem. És akárcsak Anna megpróbáltam volna alkalmazkodni, de nem mindig sikerült volna. Anna is nehezn viseli, hogy egy pór, egy senki…vele a származása, a születése miatt bármit megtehetnek a kiváltásgosok…tökéletes párhuzam került felállításra a a két század között. Nehéz ezt elviselni, benne élni úgy hogy a szabadság eddig nem volt kérdés még inkább. És ebből lesznek Annának a konfliktusai, nem mindig sikerül meghúznia magát. Hiába próbál belesimulni a mindennapi viszonyokba, igazságérzete nem mindig hagyja. Néha egy ártatlan elszólással, tettel buktatja le magát, és kerül kellemetlen helyzetbe…és sajnos a múltjával kapcsolatban kitalált történet is egyre jobban sántít, de ezt a végsőkig próbálja tartani.
Anna számomra a tökéletes női hősnő, akit egyből a szívembe zártam. Ritkán tudok ennyire azonosulni a női karakterekkel, de vele egyből egy hullámhosszra kerültünk. Igazi küzdő szellem, nem adja fel, megpróbálja az utolsó utáni harcot is. Képes egy reményfoszlányba kapaszkodni. Hálás a segítőinek, és nem is marad adósuk. Okos, művelt és hatalmas az igazságérzete. Vívódása meghatározza a mindennapjait, nehezen igazodik ki saját lelkén. Nehéz elengednie a régit, és befogadnia az újat. Nem adja könnyen magát, és megmutatja hogy XXI. századi nők sem könnyűvérűek, de nem lehet őket alárendeltként kezeni. Sok mindent átértékel magában, szinte megszereti a 18. századot annak minden hátrányával együtt…megtalálja a mindennapokban a szépet, a jót. Még a legsötétebb napokon is keresi a szépséget. És ez nekem olyan pozitivást adott, erre most nagyon nagy szükségem volt. Szeretni pedig nagy nagy hévvel tud, és a szerelméért bármire képes.

És mivel ez egy történelmi romantikuts regény, persze kell egy tökéletes férfi főshős is, aki kiegészíti Annát. A párhuzam itt is megfigyelhető, mivel Anna a földönfutő fiatal nő, addig hősünk a nemes és címzetes Oroszy Mihály, a környék leggazdagabb nemese. Családja rendkívül jó érzékkel van megálda pénz és kapcsolati tőke megszerzése és kiaknázása terén. Ugyanakkor nem kegyetlen földesúr, hanem mondhatjuk az első fecsek aki felismeri a felvilágosodás tanait, és próbál is tenni azért, hogy a fejlődés elinduljon. Roppant okos, művelt..átlátja hazája, a rendszer hibáit. A sáját birtokain nem a kizsákmányolás, hanem a megélhetés melett teszi le a voksát. Igazságos. De azért nem veti meg a földi örömöket sem. Ravasz, jómódú, jóképű..ezt kegyetlenül ki is használja. Szavainak nehéz ellenállni, de nem tolakodó. Nem veszi el azt, amit nem szívesen kínálnak. Megelőzi kortársait, és a kor férfijai közül is kiemelkedik. Nem tárgyként tekin a nőkre. Hanem majdhogynem egyenlő félként, nem jogának tartja nőt. Neki a szenvedély és a vágy az irányadó. És ha ő szeret, akkor azt testestől-lelkestől teszi. Mihályban fokozatosan vernek gyökeret az érzelmek, és formálódnak gyönyörű virággá. Igaz egy két vihar, és jégeső is megtépázza ezt a szemkápráztató virágot, de az már kibontotta a szirmait és semmi sem törheti el vagy tépheti el azokat. A férfi saját magával és érzelmeivel is dacol, ugyanakkor társadalmi rangja nem befolyásolja…csak a szívére hallgat. Mihály egy igazii hős, akire minden nő vágyik..igaz, ha becsapják nem bocsát meg könynen és tud büntetni…bár ez neki ugyanannyira fáj. Én teljesen beleszerettem és nehéz volt elengednem miután becsuktam a könyvet.

A történetet számos mellékszereplőt vonultatott fel, közülük is kiemelkedő Katica karaktere. Mellékszereplő létére a regény egyik hangsúlyos figurája, jóságával egyből belopta magát a szívembe. Érdeklődő természete, tudásra szomjazó jellemeével pedig jóval megelőzte a korát. Érdeklik a jövő orvosi vívmányai, és megpróbálja azokat alkalmazni, amelyeket a század körülményei lehetővé tesznek.

Kimagasló ebben a regényben a kutatómunka. Egyrészt az adott kor viszonyait, mindennapjait tekintve. Olyan szemléletesen voltak megjelenítve a század adottságai, nyelvezete, társadalmi berendezkedése, szokásai hogy szinte átütött a lapokon. Miközben olvastam elhittem, hogy én is ott vagyok. Annyira pontosan voltak ezek beleszőve a történetbe hogy így vált ennyire élvezhetővé és olvasmányossá. A közlekedési eszközöktől a higiéniás viszonyokig az öltözködésen át. Miért kerül ez a ruha többe, vagy az adott eszköz mire is való. Emellett Balatonfüred és maga a Balaton is komoly szerepet játszik a történetben.
És ami az én szívem csücske és az egyik legjobban tetszett az a jogi háttéranyag volt. Ami a történet tartógerendája. A történelem kéz a kézben jár a joggal, és erre ékes bizonyíték a Füredi lány. Minden megjelenik benne, ami a kor jogtörténetét jellemezte. A vallási felekezetek jogai, maga a házassági magánjog is élesen képviselteti magát lefestve egy képet az akkori joganyagról és jogalkalmazásról. . Az úriszékről, Mária Terézi rendeleteiről, Montesquieu, Rousseau tanait át…amelyek később számos jogrendszer alapjaivá válnak. Olyan elvek, tételek születnek ekkor meg, amelyek nélkül ma elképzelhetetlen bármely ország alkotmánya vagy törvényei. Werbőczy István Tripartituma is nagyon szépen képviselteti magát, amely a középkori Magyarország szokásjogi gyűjteménye…és még 1763-ban is az alap. Egyszóval nekem ez egy csemege volt, és nagyon jól esett a lelkemnek.
A jog mellett a gyógynövények, a növények és az állatok oly mértékű szeretete mutatkozik meg, amilyennel még nemigen találkoztam. Olyan érzékletes leírásokat kaptam sok helyen, hogy a könnyeimmel küszködtem. Ebben a könyvben az írónő szíve-lelke benne volt, mert ez máshogy nem lett volna ennyire szívhez szóló. Megmutatkozik a vallás és a természet erőinek különbözősége: a napforduló kiemlet helyen kezelése. Szinte már pogány elemek felvonultatása szembeállítva a katolicizmus és kálvinizmus tanaival, rávilágítva azok különbözőségeire is.

Mindent egybevetve én egy csodálatos történetet kaptam, amely tele van reménnyel, szerelemmel, szeretettel, lemondásal, fájdalommal. Történet az állatok, a növények és a Balaton szeretetéről. Egy olyan történet, amely megmutatja milyen is az igazi szeretet és szerelem. Alig várom, hogy az én Füredi földesuram új kalandjait olvassam.