A ​füredi lány (A füredi lány 1.) 504 csillagozás

Karády Anna: A füredi lány

Szerelem ​téren és időn át…

Almássy Anna, a XXI. századi jogászlány akaratán kívül az Úr 1763. esztendejében találja magát. Kénytelen beilleszkedni a közösségbe, míg rá nem jön, miként juthat egyszer haza. Hamar megérti, a szabályok itt pofonegyszerűek: a vérhatalom jogán a földesúr élet és halál ura.

A lány számára úgy tűnik, mintha a sötét középkorba zuhant volna vissza: pestis, máglya, pellengér, éhínség…
Ám a rémisztőnek tűnő világban is létezik az az időtlen érzés, amelyet úgy hívunk, hogy szerelem.
Anna egy napon találkozik nemes Oroszy Mihállyal – a fiatal földesúrral. Mindenben különböznek, mégis szenvedélyes vonzalom alakul ki közöttük. A mai értékek szerint nevelkedett lány és az előjogokkal született férfi eltérő világlátása drámai helyzeteket szül.

Vajon a két világot összekötheti a szerelem?

Karády Anna elsőkönyves szerző, balatonfüredi jogász, aki a város múltját és természeti kincseit kisiskolás kora óta kutatja. Az évek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2021

>!
Álomgyár, Budapest, 2021
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635700295
>!
Álomgyár, Budapest, 2021
444 oldal · ISBN: 9789635700301

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Oroszy Mihály · Almássy Anna


Kedvencelte 102

Most olvassa 52

Várólistára tette 324

Kívánságlistára tette 375

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Nono_ P>!
Karády Anna: A füredi lány

A borító gyönyörű, a magyar szerző pedig büszkeséggel tölt el. Az elgondolás engem felcsigázott, ám a kivitelezés most nem nyerte el a tetszésemet.
A hosszú leírások miatt a cselekmény lassan haladt előre, így az olvasás izgalmából is sokat elvett. A karaktereket valahogy nem sikerült megkedvelnem. A könyv vége a nagy izgalom helyett a nyugodt mederben zajlott le. Viszont az írónő kutatómunkája és Balatonfüred iránti szeretete vitathatatlanul csodálatos.
Összeségében szeretném leszögezni, hogy ez egy jó könyv, csak túl magasak voltak az elvárásaim.

15 hozzászólás
Katotoka>!
Karády Anna: A füredi lány

Vannak könyvek, amikre ránézel, és érzed, tudod hogy szeretni fogod őket.
Na, ez pont egy ilyen könyv.
Oly rég vártam már egy ilyesfajta történetre. De annyira rég. És olyan boldog lettem, hogy megtaláltam.
Karády Anna első könyve. Ne mondd már! Mi lesz itt később? Egy ilyen alaptörténetben annyi ponton el lehet bukni, de az írónő zseniálisan oldott meg minden egyes részletet. Komolyan, olyan mély háttértudás van a könyvben, hogy minden szavát iszod, szinte te is ott vagy abban a korban, velük együtt lélegzel. Szín tiszta történelem.
A könyv egyik nagy erőssége pont az is, hogy nem romantizálja túl a paraszti, vidéki életet abban a korban, mégis, önmaga teszi romantikussá azt, ami: a Balaton burjánzó, egész más látképét, a végtelen, csillagos eget vagy a csendet, ami a mai világunkban fellelhetetlen. A természet uralma az, ami győz mindenek felett. Fel is merül a kérdés; Karády Anna, valójában Almássy Anna lenne? ;)
Megadja neked az írásmód mindazt, ami kimeríti a részletesség, pontosság fogalmát. Elejében gondom volt az, hogy nem magyaráz meg bizonyos dolgokat, de erre később mindig sor került. Egy hibának talán azt róvom fel, hogy kezdetben ez az időugrás dolog nagyon átvezetés nélkül történt, csak már bele is csapunk a történésekbe, és mi se értjük hirtelen mi van, úgy ahogy Anna se. De ettól el lehet tekinteni.
A karakterek.
Anna okos, tanult nő. Mihály okos, tanult férfi. Csakhogy mind a ketten a saját koruk körülményeihez mérten, abban a környezetben. Anna egy modern, huszonegyedik századi, magyar nő. Mihály egy korát meghaladó gondolkodású, mondhatni 18. Századi modern férfi, aki a saját világában többnyire megtalálja a helyét, elfogadja azt. Viszont rettentően fogékony és nyitott az újra.
Anna, mivel vág az esze, miután felfogja, mi is történt, azonnal gondolkodni kezd, agyal, hogy tudna belesimulni ebbe a régmúlt világba, minden erejével ezen van. Ebben segíti egy kedves asszony, Katica, akivek elsőre találkozik. Hogy mekkora szerencséje volt Annának vele! Katica és férje remek karakterek, a nő őrzi Anna titkát, mintha csak a sajátja volna. Érdeklődik, és a maga módján, ő is meghaladja a korát.
Annyira szépen szemlélteti a történet azt, hogy egy rohanó világból a múltba lépve hogy lassul le egy 21.századi ember, szépen, fokozatosan. Felveszi az ottani élet ritmusát. Leginkább a saját életünket ahhoz hasonlítanám, ahogy egy gyorssodrású folyó rohan. Az ő életük egy zajló patak. Megélték a naplementéket. Megélték a fényt. A virágok, az erdő, a család szépségét. Valószínű nem ismerjük azt a fajta szeretetet már, amit ők, ami abból származott, hogy egy szobában laktak mindannyian, nem volt hova elbújni, elvonulni. Együtt éltek.
És az a szerelem… Mikor először Anna és Mihály egy helyre kerültek, találkoztak, az első ami eszembe jutott, hogy olyanok, mintha táncolnának. Mintha minden szavuk maga lenne a tánc, illenek egyszerűen egymáshoz, és mi sem természetesebb, mint ők együtt. Ez a tánc néha lassú, szép, néha heves, vagy lökdösődésbe megy át, de sosincs vége. Varázslatos volt. Az egyik legjobb, időtlen szerelem története.
Van humor, nem túl sok, csak finoman, néha viszont meglepően szókimondó. Volt, hogy nagyon nevettem. De volt hogy nagyon szomorú voltam. Anna sokszor bajba keveredett amiatt, hogy egyszerűen nem bírta el azt, ami a kor normának tartott. spoiler Rettentően együttéreztem vele, mert ismerve magam, én se bírtam volna szó nélkül.
Annyira, de annyira meleg szívvel ajánlom mindenkinek ezt a fantasztikus könyvet. Ezt a fantasztikus könyvet, aminek khm, nem mellesleg olyan meseszép a külső és a belső borítója (nekem a belső a nagy kedvencem) hogy már azért megéri elolvasni.

Pati28 P>!
Karády Anna: A füredi lány

”Az életem azután kezdődött, hogy kicsúszott a lábam alól a talaj.”

Már egy napja azon töröm a fejem, hogy mi tartott nálam ennyi ideig, miért csak most olvastam el ezt a könyvet ?!
Letehetetlen és csodálatos volt. Minden érzelmet, fájdalmat, s boldogságot egyaránt átéltem, a szereplők megelevenedtek, és Anna bőrébe tudtam képzelni magam. Tudom már elcsépelt, mert szinte mindenki a borítót emeli ki, de nem tudok mit tenni, engem is az fogott meg elsőként. – A belső borítóról nem is beszélve. Tetszettek a Füredi leírások, történelmi ismertetők, a lapokon érződik az írónő szeretete e táj iránt, és a rengeteg kutatómunka is.

Almássy Anna váratlan felbukkanása a múltban teljesen megrémiszti a lányt, ám talpraesettsége és alkalmazkodó képességének köszönhetően rövidesen megtalálja helyét 1763-ban is. Eleinte egyetlen cél lebeg a szeme előtt: kiutat találni ebből az őrültségből, és hazamenni. Ez még nagyjából kivitelezhető is lehetne, ha útját nem keresztezné Oroszy Mihály földesúr, aki iránt rövidesen gyengéd érzelmeket táplál. Történetük összefonódása bonyodalmakat szül, hiszen két makacs és két különböző korban élő ember csatája kezdődik el. Olvasás közben egy hullámvasúton találtam magam, spoiler Ezért is imádom annyira a történelmi romantikusokat, mert számomra sokkal szebb, sokkal egyedibb és hangsúlyosabb a szereplők érzelmi kötődése.
Örülök, hogy részese lehettem Karády Anna lenyűgöző első regényének, mely a XVIII. századi Füredre kalauzolt el, és alig várom, hogy megjelenjen a folytatás. off
♥-ből ajánlom, és nemcsak a téma kedvelőinek. *-*

2 hozzászólás
cicus61 P>!
Karády Anna: A füredi lány

Nagyon tetszett! Imádom az időutazós történeteket. Tényleg a magyar Outlander! :) de mégsem :) Két teljesen külön világban született ember, Anna és Mihály találkozása és összecsiszolódása. Nagyon szerettem a főszereplőket és a mellékszereplőket is. Volt párszor, hogy kicsit soknak találtam a szöveget, a leírást, de elviselhető volt. Az érződik a könyvön, hogy az írónő rengeteget kutatott és olvasott a könyv megírásakor, mert teljesen valóságosnak hatott a rengeteg információ. A vége is nagyon jó volt. Új kedvenc könyvem van! :) Ajánlom! :)

5 hozzászólás
gabona P>!
Karády Anna: A füredi lány

Hú. Egyszerűen annyi minden van most bennem, hogy talán nem is sikerül rendesen összeszednem a gondolataimat, hiába tartott napokig az olvasás és még aludtam is egyet erre az értékelésre. Könnyen lehet, hogy majd utólag kommentelgetek még az értékelés alá és megpróbálok nem teljesen skizofrén állapotba kerülni, bár ezek után már nem csodálkoznék semmin… Szóval itt van ez a könyv, meglehetősen csinos borítóval – meg kell mondjam, tényleg tetszik valamilyen szinten, el kell ismernem, hogy igényes és tiszta XVIII. századi hangulatot áraszt –, a pozitívumok felsorolása pedig itt nagyjából véget is ért. Mert hogy ezen a közel félezer oldalon aztán van minden ám, emberek, kezdve onnan, hogy a huszonegyedik századból visszacseppent főszereplő önkéntelenül is a Facebookot meg a jelenkori Balatont és környékét emlegeti egészen A nézését meg a járását című örökbecsűn nyolcadik főbűnön át hintón és dézsában való szeretkezésig – utóbbival kapcsolatban biztos vagyok abban, hogy az éjszakai kábeltévés erotikus filmek nem szolgáltatnak ennyi “gyönyört”… (Igen, idézőjelben, ugyanis nekem ez nem gyönyör, nagyon nem.)

Tulajdonképpen Édesanyámnak vettem a könyvet és nagyon megörültem annak, hogy egy számára kedves műfajt, a történelmi romantikusat olvashat ismét, viszont huszonhét oldal után azzal adta vissza, hogy borzalmas. Nyilván kételkedtem, mert hát a történelem és a romantika effajta kombinációja azért szokott nála működni, de már az időutazást sem tudta megemészteni, a túlságosan is részletes és hosszas leírások pedig elijesztették a folytatástól. Belecsaptam hát a történetbe, és csak azt tudom mondani, hogy: kár volt. Nem túlzok és egyáltalán nem valamiféle vetítésnek szánom, amikor azt mondom, hogy többször komolyan elgondolkodtam az érvágáson illetve a fejem bármely közeli falba való verésén, mert még talán ezek is kellemesebbek, mint a leginkább gyújtósként aposztrofálható könyv olvasása volt. Nem tudom, összesen hány órát töltöttem Annával, de tényleg bármi más, ami kapásból eszembe jut értelmesebb és hasznosabb lett volna.

Egyes könyvekkel az a baj(om), hogy nem eléggé alaposan megírtak, s hogy hiányzik az a bizonyos elmélyedés, ami hitelessé teszi igazán az olvasottakat és nem érzem azt, hogy a szerző csak túl akart lenni a ne adj’ Teremtőm kötelező körökön. Most viszont pont az ellenkezője állt fenn mindennek: olyan mélyen és részletesen lettek megírva bizonyos bekezdések (na jó, inkább oldalak) hogy az egy dolog, hogy az ember a Mária Terézia-korabeli Füreden érezheti magát, de újfent igaznak bizonyult a régi mondás: a kevesebb bizony több. Megírva hovatovább nincs kifejezetten szörnyen. (Ezt a mondatot meg hogy raktam össze?) Nem mondom, hogy hú, de olvasmányos, mert a leírások nagyon leültetik a hangulatot, de nem is pongyola- és sablon mondatokkal van tele, ez mindenképpen jó pontot érdemel, csak helyenként kellett volna húzni belőle – és akkor is oldalakat. A fele után jött meg úgymond az érzés, hiszen végre volt is cselekmény, de addig tényleg a két mondat párbeszéd – öt oldal hajmeresztgető leírás felosztást követjük, számomra ritka idegesítő volt. Utána már megszoktam és elviseltem, hogy amit olvasok, az nagyon nem a zsánerem. (Direkt nem valami barna színű dologgal példálózok, pedig nem állna távol a valóságtól…)

Végül, de nem utolsó sorban egy kis bónusz, ami végig bökte a csőrömet: ha leányzónk 2020-ból egy csapásra 1763-ba került, s végig azon agyal, hogy keresi-e még a családja, feltételezhetjük, hogy egy párhuzamos valóságban játszódik a történet? De ezt már tényleg hagynám, mert nem vagyok a természettudományok avatott szakértője, sem pedig okleveles időutazó, jogász meg pláne nem. Viszont ha alakíthatnám a történelmet, biztosan lebeszélném a szerzőt ezen regény megírásáról, a folytatásról pedig különösen. Az egyetlen pozitívum, hogy megjött a kedvem Jókaihoz és Eötvös báróhóz. Mindenesetre most elmegyek egy sötét sarokba és gondolkodom az életen. Őszintén köszönöm mindenkinek, aki elolvasta és élvezte az értékelést. Én ugyanis nagyon szenvedtem az írása közben. S tudom, hogy végtelenül rossz marketing, de feltettem a piactérre, úgyhogy valaki szabadítson meg tőle, könyörgöm! Most pedig választok valami komoly szépirodalmat, hogy elfelejtsem az elmúlt pár napban történteket…

>!
Álomgyár, Budapest, 2021
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635700295
22 hozzászólás
Kiss_Julianna>!
Karády Anna: A füredi lány

Sokakat megosztó könyv. Én a: nekem tetszett táborba tartozok. Engem nem zavart a két idősík folyamatos összemosása. Nagyon jók voltak a kort bemutató leírások. Mivel sokat jártam, járok Füredre, így ismerősek voltak a helyszínek, és nagy érdeklődéssel olvastam, milyen lehetett 1763-ban. A környező helyszínek, mint Paloznak, Vázsony Tihany, és Arács.
Maga a cselekmény is olvasmányos volt. Végig szorítottam Annának, hogy sikerüljön neki beilleszkedni a régi korba, ne árulja el magát, mert annak akár tragikus vége is lehetett volna. A boldog vég sem maradt el, igaz meg kellett harcolniuk Mihállyal, egymásért. Együttesen pedig a környezetükkel.
Kíváncsian várom a folytatást, Vajon maradnak 1763-ban?

4 hozzászólás
Tünde1>!
Karády Anna: A füredi lány

Nagyon tetszett.A borító nagyon el lett találva.Egyedi történet szerethető szereplőkkel.
A szerelmi szál különösen izgalmas volt.
A füredi táj igazi kedvenc volt nálam eddig is.
Az írónő stílusa tetszik,az új könyvére is nagyon vágyom

Niki_Salamon P>!
Karády Anna: A füredi lány

A csodálatos borító felkeltette a kíváncsiságom és nem tudtam ellenállni a könyv megvásárlásának. Amikor kézhez kaptam még jobban elvarázsolódtam, a belseje is magával ragadott, szerelem volt első látásra. Sajnos azonban másokkal ellentétben nálam nem lett az év könyve.
Az írásmód tényleg fantasztikus, könnyen olvasható, Füred szépsége pedig a 18. században is elvarázsolt. Az írónő nagyon jól ábrázolta és mutatta be Annán keresztül, akárcsak a korok közti különbségeket, az akkori életet. Ellenben a könyv valamiért nem tudott kellőképpen beszippantani. Volt egy-két rész, aminél kicsit fennakadtam, ráadásul mindjárt az elején: spoiler Ezt kicsit furcsának találtam, és bár ő is, de eléggé hamar beletörődött. Az viszont szimpatikus volt, hogy a helyzetből a legjobbat kívánta kihozni és érdeklődött, tanult és dolgozott. A másik amin kicsit megakadtam, az a Mihállyal való megismerkedése volt.
A főbb szereplők mindegyikét szerettem, igazán jó karaktereket sikerült alkotni,de szívemhez legközelebb Katica került.
Az Outlanderhez én magam nem tudom hasonlítani, ugyanis nem olvastam nem láttam, és amíg nem jelent meg ez a könyv, nem is sejtettem mi a témája annak. Ezt most úgy látom elég nagy szerencse is. Összességében kellemes olvasmány volt, nem bántam meg és a második részét is biztosan megfogom venni :)

7 hozzászólás
Mariann_ P>!
Karády Anna: A füredi lány

Új kedvencet avattam !
Már a borítója is csodaszép, aztán amikor kinyitottam a könyvet, egy újabb gyönyörű kép tárult elém. Már el sem tudtam volna képzelni, hogy egy rossz könyv legyen a kezemben.
Szerencsére a tartalom is fantasztikus volt.
A z időutazás annak ellenére, hogy nehéz a valóságban elképzelni, olyan természetesnek tűnt, hogy minden pillanatát élveztem.
Annak ellenére, hogy az Outlanderhez hasonlítják, én nem olvastam még azt a könyvet, bár itt vár a polcomon. Így aztán semmit nem tudok ehhez a feltevéshez szólni. Csak annyit, hogy az biztosan nem Füreden játszódik.
Nem kevés kutatómunkát igényelt az 1763-as évhez visszajutni úgy, hogy az hiteles legyen mind az akkori tájleírások és az életmód terén is.
Szerettem a kibontakozó szerelmet is.
Jaj, már amikor fogytak a lapok, akkor próbáltam lassabban olvasni, de elfogyott.
Most csak a folytatásban reménykedek…

2 hozzászólás
dontforgettosmileandread>!
Karády Anna: A füredi lány

Vannak azok a könyvek, amelyek már a borítójukkal megfognak, s olykor a megjelenés előtt tudod, olvasni fogod. Noha tudjuk, ne a borító alapján ítélj. Ilyenkor mégis akarva akaratlanul nagyobb elvárással kezdünk bele az olvasásba és izgalommal telve várjuk, sikerül-e megugrania a tartalomnak mindazt, amit a borító előrevetít. Azt kell mondanom, hogy az időutazást választani témaként – az outlander sikerének világában- merész, de örülök, hogy ha lehet ilyet mondani, megszületett a magyar változat. (Sőt, még talán jobb is ). Debütáló szerzőként még inkább le a kalappal a kidolgozottság és az apró részletek előtt.

Ismétlem önmagam ,mert bár nem szeretem a történelmi regényeket, ez mégis olyan erővel hatott rám, ami ritka. A sok információ ellenére élvezhető olvasmány, Mária terézia korából.Mindeközben egy bimbózó románc tanúi is vagyunk.Nagyon tetszett ,hogy poénos volt, épp akkor, amikor már túl sok lett volna egy-egy leírás, monológ.
Szerettem a közben kapott érdekességeket, a leírásokat népi gyógymódokról. A szólások , mondások felidézésével, korabeli szófordulatok , szavak használatával néha a bátrak földje sorozat jelent meg előttem, arra emlékeztetett (De lehet, hogy csak a egy -két szereplő nevével való hasonlóság miatt, mindegy, az is nagy kedvencem volt.)
Lassan haladtam vele, de tökéletes kikapcsolódást nyújtott, hogy el tudtam vonulni, vissza a múltba kicsit, 1763-ba 2021 problémái/napjai elől. És a helyszín? Balaton, Füred. Ennél csodásabbat el tudtok képzelni?

Minden magyarnak kötelező olvasmány!
Most pedig irány a hétforrás, a Koloska-völgy; hadd lehessek egy kicsit én is egy Füredi lány.

(*Recenziós példányként kapott könyv.)
Az elképesztő borítóban való gyönyörködéshez pedig itt hagyok pár képet.
Várom a folytatást!
https://www.instagram.com/p/CRUFohZAj8h/…


Népszerű idézetek

Könyvmoly1958>!

Vannak az életben pillanatok, amik jobban számítanak, mert mások, mint a többi: fordítanak a sorsunkon, és valami elkezdődik, vagy éppenséggel lezárul. Az a legkülönösebb bennük, hogy az ember pontosan tudja ,mikor érkezett el egy ilyen ponthoz.

Niki_Salamon P>!

Az igazán szegény ember végképp nem lop, mert nincs semmije,csak a becsülete. Ha azt is elveszíti, akkor mi marad?

Wandamaci P>!

– Tudtad, hogy a Vénusz az egyetlen bolygó, amely nőről kapta a nevét?
Meglepett ezzel az információval.
– Biztosan azért van így, mert férfiak nevezik el őket – válaszoltam.
– Vagy, ha úgy tetszik, akkor a legfényesebb bolygót hasonlították egy nőhöz.

139. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Almássy Anna · Oroszy Mihály
Czagány_Tünde>!

(…) amelyik férfi igazán szereti a feleségét, sosem faggatja olyanról, amelyről az hazudni kényszerülne…

102. oldal

Czagány_Tünde>!

Az elme csodákra képes, szükség esetén kérés nélkül siet az ember segítségére.

22. oldal

Wandamaci P>!

A szabadság titka épp az, hogy megillet és nem mástól kapjuk.

Amaryll87 P>!

– Az asszony szerzi a pénzt? A férj meg kötényt vesz? – kérdezte szinte undorral.
– Igen – nevettem –, de ettől még boldogok.
– Előbb vágnám le magamat, mint kötényben kenyeret dagasszak, míg te puskával vadászol – mondta véresen komolyan. – Inkább a fejemet veszítsem, mint a farkamat!

Niki_Salamon P>!

– Olyan vagy, mint a ló – sóhajtott. – Az is szokásból rugdos. Eleinte.
– A nőket mindig a lovakhoz hasonlítja?
– Csak a legjobbakat.

tif_>!

Csakhamar rájöttem, hogy nem azért mosolyog, mert nem veszi észre a rosszat a világban, hanem azért, mert észreveszi a szépet. Az összeset.

168. oldal

Niki_Salamon P>!

Vannak az életben pillanatok, amik jobban számítanak, mert mások, mint a többi: fordítanak a sorsunkon, és valami elkezdődik, vagy éppenséggel lezárul.


A sorozat következő kötete

A füredi lány sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem
Diana Gabaldon: Az idegen
Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó
Leiner Laura: Valahol
Bauer Barbara: A fekete rózsa
R. Kelényi Angelika: Szédítő Balaton
Ruby Saw: A Vörös és a Vadász
Fábián Janka: Az utolsó boszorkány történetei 1.
Péterfy Gergely: Kitömött barbár
Fábián Janka: Adél és Aliz