Karádi Éva (szerk.) · Vezér Erzsébet (szerk.)

A ​Vasárnapi kör 0 csillagozás

Karádi Éva – Vezér Erzsébet (szerk.): A Vasárnapi kör

A Vasárnapi Kör az elmúlt években került az érdeklődés előterébe, mint a magyar filozófia történetének talán egyetlen európai rangú szellemi társasága. A magyar szellemi megújulás egyik legjelentősebb kísérlete századunk elején, olyan világhírűvé vált gondolkozók, mint Antal Frigyes, Hauser Arnold, Mannheim Károly, Tolnay Károly első műhelye, s nem utolsósorban Lukács György első tanítványi köre, „a progresszív idealizmustól” „a húszas évek marxizmusáig” vezető világnézeti fejlődésének értő és vitatkozó szellemi közege.
Lukács György és Balázs Béla baráti társasága különálló irányzatot képviselt a Nyugat és a Huszadik Század törekvései mellett a magyar progresszión belül, bár tagjai közül sokan szerepeltek ezeken a fórumokon is. Önálló szellemi csoportosulásként a Szellemi Tudományok Szabad Iskolájának megindításával lépett a nyilvánosság elé, amelyben Szabó Ervin, Bartók Béla és Kodály Zoltán is vállalt előadásokat.

>!
Gondolat, Budapest, 1980
404 oldal · ISBN: 9632807960

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Balázs Béla


Most olvassa 1

Várólistára tette 1


Népszerű idézetek

vargarockzsolt>!

Részlet Balázs Béla naplójából
1915 december

Gyuri [Lukács György] a tegnapelőtti Mendelssohn Elias-koncertről avval jött haza, hogy a zene is fajtája a térnek, mint a festészet, de ezt a teret mi nem tudjuk még érzékelni és élni.
Mégis ennek a másfajta térnek sejtelme és kényszerűsége száll le a táncolóra, feleltem [Balázs Béla], és ehhez a valóságos térhez inadekvát mozdulatokat csináltat vele… Ennek a térnek a bilincseit tépi minden táncos.
[…]
Gyuri azt mondja, a művészet luciferikus. Jobb világot csinál az Istenénél, előlegezett tökéletesség, megváltás előtt való harmónia.
Eddig csak nyugtalanított ez a gondolat, de kényszerítőnek éreztem. Tegnap azonban rájöttem, hogy nem így van. A művészet formái teljesek, és önmagukba csukódók, de matériája nem a bronz vagy márvány, hanem vágy. Nem a tartalma mutat túl önmagán, hanem esszenciája. Gőgös és tudatos lemondás valamiről, amit úgysem tudok elérni. Nem hiszi, hogy a világa a megváltott világ. Negatíve benne van minden, amiről lemond. Nem luciferi, hanem prométheuszi lázadás. Csak saját használatra csinált totalitás, melyben otthon akar lenni, önmagát érző, úr. De nem megváltó, és nem megváltás. Sőt, tudatosan hamarabb áll meg az Isten felé vezető úton, mint amennyire ember volta korlátozza. Heroikus csinált magány a művészet. Elefántcsonttorony valóban, de nem akar jobb lenni a világnál.
Ezért szomorú minden szépség

74-75. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lukács György · zene
8 hozzászólás
vargarockzsolt>!

Balázs Béla naplójából
1916. november 27.

Tegnap (vasárnap) Mannheim [Károly] hírül hozta, hogy Fülepnek [Fülep Lajos] nagyon tetszettek a verseim. Hogy írni akar róluk sokat, tíz lapot (a Huszadik Századba), de előbb meg akarná tőlem kérdezni, hogy nekem nem volna-e kellemetlen az ő beállítása.Ő ugyanis azt látja, hogy e versek újsága, jelentősége az, hogy az új zsidóság versei. Kissé olyan értelemben, mint ahogy Gyuri [Lukács György] is gondolja. Ez persze, még ha nem igaz is, „kellemetlen” nem lehet nekem, mert szégyellnivaló ezen nincs. Sőt! Fülep evvel kapcsolatban kifejtette fajtaelméletét a rassz fátumos determináló voltáról és minden keveredni vagy asszimilálódni akarás reménytelenségéről. Ezt nem hiszem. (Gyuriéban és Blochéban [Ernst Bloch] igen!) Hiszek az európai emberben, mely ki fog alakulni, mely lelki rassz és szellemi szekta alakjában már létezik, és mely a specifikus és homogén európai kultúra produktuma.
[…]
A rassz vérbeli determinálása azért is lehetetlen, mert a lélekvándorlást csak egy fajon belül engedné meg. Ez pedig hihetetlen nekem.
Meg kell halnom itt című versemről* volt szó. Hogy kik a „felejtett ősök”. Fülep is, Emma [Ritoók Emma] is, utóbb Lorsy [Lorsy Ernő] is a zsidóságra való célzást láttak benne. Pedig nekem eszembe se volt. Érzem determináltságomat, de nem itt. Erre csak alkalmam lett volna ráismerni? Testvéreimet is érzem, de Hebbel, Kiekegaard, Dosztojevszkij nem zsidók. Nem, ez a vándorlással függ össze.
Egy olyan lélekfajta utódja vagyok, mely mint fajta, mint nép a történelmen belül meg sem jelent, melyről a teozófia ad hírt, és mely magamhoz hasonló egyes hírnököket küldött csak, izoláltakat, de árvaságukban egymásra ismerőket – ebbe az emberkorba, hogy fenntartsák a tradíciót, a kontinuitást, és kivívják az új birodalmat, a lélek birodalmát.

[*http://epa.oszk.hu/00000/00022/00206/06340.htm]

81. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1916 · Balázs Béla · Fülep Lajos

Hasonló könyvek címkék alapján

Philippe Brenot: A szex hihetetlen története
Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák
Mary Warner Marien: A fotográfia nagykönyve
Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés
Rutger Bregman: Emberiség
Erich Fromm: Menekülés a szabadság elől
Ryszard Kapuściński: A birodalom
Bibó István: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága
Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon – Politikai eszmetörténet
Steven Pinker: Az erőszak alkonya