„Egyszer, jó néhány éve ennek, a Hungária szálloda előtt egy fényképész, aki a főteret fényképezte, odaállított harmadmagammal a lencséje elé. Egy ideig feszülten figyeltem a fényképész kusza és misztikus ugrándozásait. Eltűnt egy nagy gyászlepedő alatt, aztán hirtelen újra előbukkant, hogy valami fisztulás kiáltást hallatva megint a fekete lepedő alá meneküljön.”
Nyári délután a régi Fehérvárt 6 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2006
Enciklopédia 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 7
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Drága Benő,
a levegőben meghalt félig kimondott vagy veled végleg meghalt egyáltalán ki nem mondott gondolataidról én nem tudok, de a leírtakról igen, és az írott szót (a te szavadat) bizonyítékként használnám ezúton ellened, de teérted: egy fogsornál és egy vastag szemüvegnél maradandóbb értéket igenis hagy az ember…
Népszerű idézetek
– Tudja, bárónő, mi a fiatalság? A szív ifjúsága. A szánk fanyartalansága, a szemünk végtelenbe szaladó perspektívája, a fülkagylónk morajlása, a keblünk zenélő emelkedése. Évek? Az évek csak előítéletek. Őrizni a vágyakat, szeretni a felhők játékát, a munkát, és megbocsátani az embereknek, ez az ifjúság.
200. oldal (Csendes történet)
A nyár folyamán valami öreg műlovarnőhöz kerültem. […] Megkérdeztem tőle, hogy állunk az állatokkal [poloskákról van szó]
– Az én házam tiszta, mint a patyolat – jelentette ki sötét baritonban. […]
Régen furkált a kíváncsiság, hogy megtudjam, milyen is igazában a patyolat, mert mindig valami olyan dologgal kapcsolatban említették, amelyről utólag sok piszkosság derült ki.
– Tisztázzuk ezt a patyolatkérdést – indítványoztam nyájasan. – Látott már maga patyolatot?
176 - 177. old. (Könnyed nyári idill)
Az est fénypontja az volt, amikor előpergett a szubrett, a szívére tette a kezét, és addig ugrándozott meg hajladozott ide-oda, amíg kettérepedt a trikója. Az évek során annyi aggodalom gyűlt fel bennem amiatt, hogy a legszebb lélektani pillanatban el fog egyszer repedni valamelyik, hogy most, amikor a kettérepedés valóban bekövetkezett, nagy megkönnyebülés szakadt fel belőlem.
– Na végre – kiáltottam hangosan. – Csakhogy kirepedt már…
182. oldal (Könnyed nyári idill)
Röviden és leírhatatlanul: Mihalka és Mihalkáné.
A sorsharag egyszerre kétféle megnyilatkozási formájában.
Pedig figyelmeztettem a feleségemet a múlt héten is, hogy jó lesz megint templomba járni. Mert az őstermészetnek ezt a két eltévelyedését csak teológiai alapon lehet már ellensúlyozni. Imával, böjttel és az isteni irgalmasságba vetett bizalommal. És mi templom helyett moziba mentünk!
73. oldal (Pillanatnyi segély)
A társaim krétát, cserebogarat, palavesszőt, szardínia-kulcsot és zsemlyemorzsát gyűjtögettek a zsebükben; én bogokat. Szerettem őket kibogozni. (Azóta már észrevettem, hogy az életünk spárgája tele van Ariadné-bogokkal: ha tízet felfejtettünk, húsz új bog támad helyette.)
26. oldal (Nyári délután a régi Fehérvárt)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Nyirő József: Jézusfaragó ember 92% ·
Összehasonlítás - Petelei István: A gyermek ·
Összehasonlítás - Nyirő József: Székelyek 86% ·
Összehasonlítás - Bánffy Miklós: Farkasok ·
Összehasonlítás - Bánffy Miklós: Bűvös éjszaka ·
Összehasonlítás - Hunyady Sándor: Razzia az „Arany Sas”-ban 98% ·
Összehasonlítás - Hunyady Sándor: Lovagias ügy ·
Összehasonlítás - Markovits Rodion: Sánta farsang ·
Összehasonlítás - Wass Albert: Ötlet és bátorság I-II. ·
Összehasonlítás - Kós Károly: Kidőlt a kereszt ·
Összehasonlítás