Napos ​oldal (Napos oldal 1.) 115 csillagozás

Karácsony Benő: Napos oldal Karácsony Benő: Napos oldal Karácsony Benő: Napos oldal Karácsony Benő: Napos oldal Karácsony Benő: Napos oldal Karácsony Benő: Napos oldal Karácsony Benő: Napos oldal Karácsony Benő: Napos oldal Karácsony Benő: Napos oldal Karácsony Benő: Napos oldal Karácsony Benő: Napos oldal Karácsony Benő: Napos oldal Karácsony Benő: Napos oldal Karácsony Benő: Napos oldal

Karácsony Benő az egykoron rendkívül népszerű, de mára méltatlanul elfeledett erdélyi prózaíró életműsorozatának első kötetét veheti kezébe az olvasó. Az egyéni hangú és széles műveltségű szerző legnagyobb sikerét a Napos oldallal aratta, amelyet egyszerre jellemez mély humanizmus, pajkos, csúfondáros, játékos és sziporkázó humor, irónia, frappáns emberábrázolás, kivételes megfigyelőkészség, igényes nyelvi világ, gyengéd érzelmesség és nosztalgikus sóvárgás egy emberibb világért.
Az ízes stílusban megírt regényt az eredeti erdélyi helyesírással, betűhíven adjuk most közre, pótolva az elmúlt fél évszázad alatt cenzúrázott részeket is.

Eredeti megjelenés éve: 1936

Tartalomjegyzék

>!
Magyar Közlöny, Budapest, 2017
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155710155
>!
Riport, Nagyvárad, 2011
444 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786069294703
>!
Aquincum, Budapest, 2003
368 oldal · ISBN: 9638635614

8 további kiadás


Enciklopédia 29

Szereplők népszerűség szerint

Felméri Kázmér

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs


Kedvencelte 51

Most olvassa 8

Várólistára tette 106

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Karácsony Benő: Napos oldal

Azért határoztam el, hogy újraolvasom ezt a könyvet, mert rájöttem: halvány emlékeim se voltak már róla, talán annyira régen olvastam. Olvasás közben aztán gyanús lett, hogy még így se emlékszem semmire. Most két eset lehetséges: vagy nem is olvastam, csak rosszul emlékeztem, vagy olvastam, csak komplettül kiesett a fejemből. Egyik eset sem ad okot éppen túlzott optimizmusra – ezek szerint a várólistámat hamarosan bővítenem kell az elolvasott könyvekkel is…
Elkövettem azt a hibát, hogy elolvastam az irodalomtörténeti és esztétikai igénnyel megírt utószót, és ez elvette a maradék önbizalmamat is, hogy megírjam a magam kis szürkemolyos értékelését. Mert mit tudnék én okosakat mondani egy ilyen -izmusokkal, szimbólum-magyarázatokkal, hivatkozásokkal és lábjegyzetekkel telitömött, tudományos értékelés után?
De azért mégis elmondanám, csak így egyszerűen, mennyire tetszett. Üdítő volt sütkérezni a napos oldalon, élvezni Kázmér nyelvi csavaros hasonlatait, mondatait, jókat derülni cinikus-sarkosan kezdődő, majd egy váratlan fordulattal megértően mosolygó életbölcsességein. Bámulni, hogyan ültette át a bibliai „ég madarai, mezőknek virágai” példázatot a saját életének egyes állomásaira.
És igen: minden út hazavezet… Ki így, ki úgy, valóságosan, vagy csak képzeletben, de visszatérünk oda, ahonnan elindultunk.
Akár mégis olvastam zöld fejjel, csak éretlenül elfelejtettem, akár nem, ez most vén fejemnek ítélete szerint csillagos ötös.

2 hozzászólás
>!
Tintapatrónus P
Karácsony Benő: Napos oldal

Nagyszerű regény magáról az életről, az útkeresésről, illetve az út végén az ember a világban neki szánt helyének a megtalálásáról: „A földön, gondoltam, valószínűleg mindenki számára van egy keskeny gyalogösvény, amely az örömök és megnyugvás eldugott forrásához vezet.”

A főszereplő, Felméri Kázmér, nagyjából egy évtizedes utazása a saját „forrásához” nincs se túldramatizálva, se túlromantikázva; ennek ellenére egyértelmű, hogy nem egy átlagos emberről van szó; az sem véletlen, hogy főhősünk művészlélek (szobrászkodik), és ezért is másképpen tekint ki a világra. Kázmért nagyjából húszéves kora körül ismerjük meg, és amikor elválunk tőle már a harmincas éveit taposó érett férfi. Nyilván a történet során életének eseményei hatására változáson megy keresztül, de erős és lebilincselő személyiségének fő vonásai már a könyv elején tisztán látszanak. Az összes közül a legszembetűnőbb az, amit már a regény címe is sejtett: mindig, minden körülmények között az élet napos oldalát keresi, ebben hisz, és ezért mindig meg is találja. A fölé magasló árnyakat pedig könnyedén elűzi a derűs, minden sallangtól mentes és elképesztő tisztánlátásra alapuló életfelfogása, amit egy egészséges és nagyon jellegzetes humorral tár elénk. Mindeközben a szerző semmiképpen sem arra törekszik, hogy kioktassa az olvasót, de természetesen Kázmér egy-egy elmés és metsző megjegyzése, sokszor arra késztet bennünket, hogy egy pillanatra félbeszakítsuk az olvasást és elgondolkozzunk. Én mindenesetre, egy életre a szívembe zártam ezt a Felmérit, hiszen erősen emlékeztet nagyapámra, aki szintén hasonlóan viszonyult az élet dolgaihoz, és hát ez az a szereplő típus, amelyikkel szemben a személyes vonatkozások miatt is, én rettenetesen elfogult vagyok, és minden másfajta karakter fölé helyezzem.

Folytatás: http://tintapatronus.wordpress.com/…

12 hozzászólás
>!
Véda MP
Karácsony Benő: Napos oldal

Egyszerűség, humanizmus, iróniával csöpögtetett humor és gyönyörű természetleírások, valamint mindezek alján melankólia. Hát persze, hogy már a felénél tudtam, hogy kedvenc lesz. Annyira kellett most nekem Felméri Kázmér, mint egy falat kenyér. „Szerettem a napos oldalon járni. A rendszer azonban nem kérdezte tőlem, hogy mit szeretek”
Karácsony Benő pedig egészen olyan, mintha Nyírő és Fekete István nagy testvérkéje lenne, akit eddig valami ismeretlen oknál fogva eltitkoltak előlem. Külön élmény volt, hogy a kötetet az Erdélyi Szépmíves Céh 1936-os kiadásában olvashattam. Páratlan.

4 hozzászólás
>!
SteelCurtain
Karácsony Benő: Napos oldal

Ez a regény engem a vesztőhelyre kísért halálraítéltre emlékeztet, aki finoman figyelmezteti a morbid látványosságra mohón várakozó nézőket, hogy talán húzódjanak egy kissé hátrébb, nehogy vér fröccsenjen a ruhájukra. Mielőtt a tőkére hajtja a fejét, a hóhért is óvja, nehogy azzal az éles bárddal elvágja a kezét, a hóhérsegédnek meg részvétét fejezi ki, amiért a kivégzés utáni vérpadsikálást fizetetlen túlórában kell elvégeznie.
Karácsony Benő regénye humorba pácolt tömény humanizmus. Az áldozat elegáns és elnéző mosolya a világ felé.
Mi is ez a regény?
Egyszerre frenetikus, mégis visszafogott humor. Brilliáns és meglepő szókapcsolások, a nyelv teljes és bravúros újraértelmezése .
A felszínen.
A mélyben meg egy szűnni nem akaró sikoly. A mindenséget egyetlen fájdalmas ordításba tömörítő ima az emberiségért, egy artikulálatlan üvöltés az önzetlen szerelemért, gyötrelmes himnusz az életért.
Remény, s mi több, meggyőződés, hogy a toleráns, minden gyűlölettől mentes Felméri Kázméroknak is van hely a napos oldalon. Mert amíg a többség az árnyékban él, addig a sinus tétel valóban nem fontos. Addig mindig fontosabb lesz egyesek egyéni vágyának kiélése. Pedig mennyivel humánusabb egy elvont matematikai képlet, mint az a tisztán emberi tevékenység, melyet úgy nevezünk, hogy háború.

>!
Kriszta P
Karácsony Benő: Napos oldal

Már jó ideje úgy gondolom, hogy a könyveknek épp úgy van kisugárzásuk, mint az embereknek: vannak jóságos és vannak gonosz könyvek, és persze vannak semmilyense könyvek.
Ezt a kisugárzást nem úgy értem, hogy ránézek és valami glória vagy aura veszi körbe, hanem ez olyan kisugárzás, amit beleolvasva lehet érezni, de onnantól aztán végig.
Na ez a Napos oldal egy jóságos könyv. Már a címe is olyan derűs, meleg aranysárga.
Aztán amikor elkezdtem olvasni, valami furcsa Mona Lisa-féle mosoly játszott végig az arcomon – vagy legalábbis én belül ilyet éreztem. Azok az ízes-színes hasonlatok és metaforák, amikkel az író megírta a regényt, olyan atmoszférát teremtenek, amibe az ember szívesen beleugrik a hétköznapok monoton, megszokott, kiszámítható világából. Itt nem csak elmondja, elmeséli az író egy ember életét, hanem színes tintával megfesti és mint egy képeskönyv tárul elénk Felméri Kázmér élete.
Ez a Felméri egy fura ember a maga korában. Amíg mások megkeseredve élik szegény vagy gazdag életüket, addig ő örök optimistán kering a világban, fütyörészve a gondok, bajok felett, élteti az életet.
Ez így nagyon szépen és jól hangzik, de az az igazság, hogy ez az olykor nemtörődömségbe hajló pozitív életszemlélet néha bizony megbosszulja magát. Amikor már nem csak önmagunkról van szó, hanem a szeretteinkről is, amikor már róluk is szól a játék, akkor azért elgondolkodunk, hogy jó-e az irány. Ilyenkor az ember megrázza magát, kezébe veszi az amúgy saját feje után szaladgáló sorsát és kicsit terelget rajta.
És akkor újra otthon érzi magát a lélek ebben a rideg világban, akkor újra minden a napos oldalra kerül.

4 hozzászólás
>!
Black_Venus
Karácsony Benő: Napos oldal

Annyira jó volt a sok komorsőtkomolykodókötekedő regény után egy napsárgában tündöklő, felhőtlenül felelőtlen, bár persze kétes egzisztenciával is megismerkedni! Ez tipikusan az a regény, amit olvasni jó, mármint nem azért érdekes, mert sztori annyira eredeti lenne, hanem, mert minden mondat tartalmaz valami kis szépséget, olyan jó elveszni a szavak sodrásában . Kifejezetten irigyeltem közben az írót, hogy ilyen líraian, elégikusan, harmonikusan, szívet facsaróan szépnek látja a létezést és a világot.
Igazából nem is látom értelmét, hogy itt ömlengjek rajta, ezt olvasni és élvezni kell, nem pedig beszélni róla.
Go, Kázmér, go!

9 hozzászólás
>!
DTimi
Karácsony Benő: Napos oldal

Ezt a könyvet kétszer olvastam. Mind a két alkalommal először, hiszen nem emlékeztem semmire. De ez tulajdonképpen lényegtelen, mert szerintem akkor régen nem sokat mondhatott nekem.
Ehez a történethez saját történetek is kellenek. Így már van mondanivalója. Keserédes. Életszagú. Minden kis mellékszereplő valakire emlékeztet.
A nyelvezet meg maga egy mese. Különös élmény volt ez a könyv nekem.
Új kedvenc.

>!
berg
Karácsony Benő: Napos oldal

Kicsit nehezen indult, második nekifutásra olvastam végig. Egyszerre adagolja az életet és halált, rám alapvetően az utóbbi hatott. Szomorú könyv. Az elakadás oka is ez lehetett, nem olyan vidám, mint kezdetben vélnénk. Hosszú fejezet címek, kimunkált mondatok, gondosan megválasztott szavak, cél a szellemes, derűs előadás. Valójában folyamatos küzdés a lélekért a sötétség, az árnyék ellen. Csak néhány illúziónk marad ép spoiler, különben az ön- és mindenféle irónia életmentő egy élhetetlen világban (a két világháború között), amit, sajnos, egyre kevésbé látok letűnt kornak.

>!
lorem
Karácsony Benő: Napos oldal

Ez a könyv pont olyan egyszerű, mint az élet, és pont olyan bonyolult és összetett, mint az élet. Egyszerre. Legjobban a malomnál töltött időt szerettem Veronkával, na meg Pompone szeretetét, ragaszkodását. A szépen megírt, derűvel átitatott mondatok miatt kéne nekem minden napra vagy 5-10 oldal ebből a történetből. (szerk.: örömteli felfedezés, hogy van folytatása! Most tűkön ülve várom, hogy 1-kor kinyisson a könyvtár.) Éppen ezért kedvenc – bármikor, ha rossz kedvem lesz, vagy csak úgy is – kiülök majd a Napos oldalra, hogy egy ideig nézzem ahogy növekszik a fű, vagy ahogy mozognak a falevelek, a felhők.

>!
PandaSára P
Karácsony Benő: Napos oldal

Elképesztően jól tud írni Karácsony Benő. Egészen szokatlan stílusú mondatok jellemzik, olyan játékosan bánik a magyar nyelvvel, egyszerűen imádtam olvasni minden sorát. És habár meglehetősen vidám könyv, mégis árad belőle a szomorúság. A főszereplője Felméri Kázmér, minden csapás ellenére is igyekszik a napos oldalon járni.
Nyilván, akit meglegyintett a halál szele, márpedig az első világháborúban részt vett a főhős, az már másként áll a dolgokhoz.
Alig várom, hogy elolvashassam a második részt.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
havas

A hangja lágy volt, mint az esővíz, szívesen mosakodtam vele.

113. oldal (Dacia Kk.)

7 hozzászólás
>!
Aquarius 

Nekem hozzon egy korsó világosat szomjúság ellen, utána egy korsó barna sört lelki okokból, aztán egy egész sötétbarnát a színskálára való tekintettel.

183. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sör
2 hozzászólás
>!
Epilógus

…mert az ember társas lény, jobban szereti a barátait unni, mint önmagát…

360. oldal (Helikon Kiadó, 1982)

>!
Tintapatrónus P

Fölöslegesnek tartom e pontnál boldogtalanságról lefetyelni. Nem voltam boldogtalan. Csak kiestem egy magas torony ablakán és lepottyantam a mélybe, amely régebbi csalódásaim hulláival volt kipárnázva. Ennek köszönhettem, hogy csontjaim épek maradtak és meg sem ütöttem magam különösebben.

196. oldal Aquincum Kiadó 2003

>!
tgorsy

A nők tetemes hányadát manapság futószalagon gyártják, mint a gépkocsikat. Végy egy közepesen fejlett csontvázat, tapassz rá egy kis húst, rakjál belé zsigereket, 30 gramm ostobaságot, 40 gramm tetszeni vágyást, 20 gramm érzelgősséget, 0,5 gramm őszinteséget, aztán hagyjál benne egy csomó ürességet, az egészet takard le egy eredeti Pathou utánzattal, hidd el neki, hogy csak önmagadért szeret s kész a nő, akivel a sors egy bőkezű pillanatában megajándékozott. S amellett olcsó ajándék, gyári áron számlázzák neked.

p.: 182 (Ferenczy K., 1993)

4 hozzászólás
>!
Epilógus

(…) mókáim csak vastag pokrócok voltak, amik fázékony valóságaimat óvták a meghűléstől.

91. oldal (Helikon Kiadó, 1982)

4 hozzászólás
>!
Izolda +SP

Lólábú szuszogva koppant mellettünk, egy rövidet, hosszút, mint egy bánatos versláb.

48. oldal

2 hozzászólás
>!
ppeva P

A távozó nő jelentősége a távolság négyzetével növekszik.

307. oldal

>!
Tintapatrónus P

Ahogy közelebbről szemügyre vettem, úgy láttam, hogy szépsége kimerítette a csúnyaság minden alkotó elemét.

230. oldal (Aquincum, 2003)

>!
ppeva P

A földön, gondoltam, valószínűleg mindenki számára van egy keskeny gyalogösvény, amely az örömök és a megnyugvás eldugott forrásához vezet. Én elindulok, visszafelé a magam ösvényén. Van, akinek éppen ide vezet az ösvénye, ahonnan én most indulni készülök. Az örömeink és létformánk nagyon különbözők.

341. oldal


A sorozat következő kötete

Napos oldal sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
Bálint Tibor: Zokogó majom
Nyirő József: Uz Bence
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Wass Albert: Kard és kasza
Kemény János: Víziboszorkány
Méhes György: Gina
Bleeding Bride: A téboly kertje
Hajdú Farkas-Zoltán: Ki ez az ipse?