A ​megnyugvás ösvényein (Napos oldal 2.) 44 csillagozás

Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​regény ott folytatódik, ahol a történet Napos oldal című előzménye abbamaradt. Felméri Kázmér kisfiával együtt visszatér falujába, hogy eddigi kudarcokkal sűrűn tűzdelt, küzdelmes élete után megnyugvást találjon. Hallatlan energiával fog hozzá apja összeomlott vízimalmának újjáépítéséhez és kisfia egyéniségének kifejlesztéséhez. A rengeteg kiadásra a pénzt szobrászkodással keresi meg. Közben egyre inkább összeütközésbe kerül a korlátolt jegyzővel, aki saját malma jövedelmét félti, a pökhendi, gőgbe merevedett báróval, megbarátkozik viszont a körorvossal, akit az író tisztánlátó, de cselekedni képtelen ezért az ivásba menekülő értelmiségi típusaként ábrázol. Mellette felsorakoznak a harmincas évek második fele erdélyi falujának jellegzetes típusai. A szobrász megnyugvási kísérlete csak nem akar sikerülni. Ilona, elvált felesége végül is magával viszi a városba kisfiát, aki pedig legerősebb támasza volt az új élet kiépítésében. Ugyanakkor szerelmi bonyodalomba keveredik a báró… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1946

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Kincses Könyvtár, Tanulók könyvtára

>!
Riport, Nagyvárad, 2012
332 oldal · ISBN: 9786069294772
>!
Helikon, Budapest, 1983
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 963207842X
>!
Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1978
424 oldal · puhatáblás

5 további kiadás


Kedvencelte 16

Most olvassa 1

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

>!
AfterEight
Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein

Nagyon szerettem a Napos Oldalt.
Egyszerűen vannak olyan könyvek, melyeknek minden sora cirógatja
az ember lelkét. Mosolyog a szavakon és mikor olvassa olyan mintha
végre hosszú vándorlás után hazaérne. Nekem a Napos Oldal ilyen volt.
Ezért vágtam bele a folytatásába amivel hirtelen az árnyékos oldalon találtam magam.
Teli szomorúsággal, kétséggel.A megnyugvás ösvénye nem okozott senkinek se megnyugvást. Beszélt viszont az elhallgatott szavak romboló erejéről,
az egyoldalú szerelem hiábavalóságáról. a makacs önfejűségről,
a meg nem bocsájtásról, kicsinyességről, megvetésről, politikáról, emberi gonoszságról.
Örvény volt ez – nem ösvény -,mely magához húzott és egyre gyorsuló forgással
értük el a fekete középpontot.
Van feloldás? Talán,ha folytatódhatott volna akkor Karácsony Benő az idős Felméri Kázmérral megírja a kettő egyensúlyát,ami nem csupa napfény, de szerény
kedvességgel, bizalommal, szeretettel, őszintén, élhető.

>!
Rea
Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein

A Napos oldal folytatása ez a könyv.
Sziporkázó humor és nyelvi játékosság mögött mély humánum, irónia, és szomorúság.
A befejezés után mégis erős hiányérzet maradt bennem. Jó lenne egy harmadik rész, ami megnyugtatóbb ösvényre vezet. Ha tovább él, szerintem tuti megírja, de így is az összes csillagom világítson az ösvényére.

1 hozzászólás
>!
havas
Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein

„A polgár nyugtalansága és önvádja sivítottak át rajtam néhány percig, meghajoltak a fáim, zörögtek lelkiismeretesen elszáradt gallyai. Aztán minden elmúlt, lelkiismeretem új álomra hajtotta fejét. Tennünk kéne valamit, szerettem volna kikiáltani a hóviharba, mielőtt bennem újra elcsendesedett volna a kavargás, tennünk kéne valamit! Fogjunk hozzá valamihez, ami kiragadja majd a sok megfagyott lelket az éjszakából. Bennem megvan a jóakarat. Szegény is vagyok, igaz, talán nem elég szegény. De ne hagyjuk ezt az éjszakát olyan hosszúra nyúlni… Reggelre elfelejtettem mindent. Kis műkedvelő forradalmamból semmi sem maradt.”

Posztumusz mű, „síron túli üzenet”, ahogy Sőni Pál mondotta. A Napos oldal folytatása tulajdonképpen, és gondolom, nem a véletlen számlájára írandó, hogy tíz évvel később jelent meg… Felméri visszatér. A malomhoz, az otthonhoz. Igen, azt hiszem Tamásinál ragadható még ennyire meg a szülőföld szeretete. Az otthon, mint olyan.
Itt sem lesz „zászló” belőle, de mintha letisztultabb lenne az egész. Valahogy érettebb. Elmélkedőbb, felelősségtudóbb. Talán a fia miatt is. Talán a kora, talán csak önmaga végérvényes vállalása miatt úgy, ahogy van. A tenni akarás először lobban fel, először lesz kimondva, de tudjuk, egy fecske…
Érzelmek, érzések kimondása, megélése, vállalása teszik többé számomra ezt a könyvet. Igazából ezt a karaktert. Még szimpatikusabb, de ugyanakkor még inkább szánalmas… Valahogy hiányzik ebből a fonal többi része. Mintha elfogyott volna, a gomolyag kész. Zsebre vele!

Isten áldjon, Felméri! Alkotód szívembe lopta magát! Bízom benne, lesz még, aki figyel majd rád, mert kár lenne nem részt venni abban a világban, ami a tied (volt)…

>!
Gedi P
Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein

Amikor befejeztem a Napos oldalt, azt hittem, Felméri barátunk tényleg visszatalál azokra a bizonyos ösvényekre. Alig vártam már, hogy újra Karácsony Benőt olvassak. És nem, itt most nem az a fajta „de…” kezdetű mondat fog következni, hogy sajnos nem érte el azt a szintet, az előzőhöz sehol sincs stb. mert nem így van. Ezek a félmosolyokkal kacsintgató sorok, egészséges hegyi levegővel lélegző csilingelő szavak olyanok, mint egy méregtelenítő kúra, kötelezővé tenném mindenkinek, akik a Szép Magyar Beszédet szóban és írásban művelni szeretnék. A baj inkább azzal van, hogy mégsincsen megnyugvás. Kázmérunknak rá kell jönnie, hogy a múltba, a gyerek- és ifjúkor szépemlékű malmába már nem vezet híd, a partot szépen elmossa a folyó. A Napos oldal kecskés-kutyás-tyúkos idillje kérészéletű, a világégető szerelmek kora lejárt és bármennyire szeretné is kizárni a nagyvilágot, afölött is csak viharfelhők tornyosulnak. Nem tudtam kiverni a fejemből, hogy valahol Benő bácsi sorsával is párhuzamban állhat ez az utolsó, kéziratban ránk maradt remekmű, amennyiben ő is hiába szerette volna olyan szépnek és vidámnak látni az életet, rajta túlmutató okokból beférkőzött a félelem és a halál is. A regény vége olyan megrendítő szomorúsággal van tele, hogy azóta is összefacsarodik a szívem és gombóc ül a tokomban, ha eszembe jut. De ez a szomorúság is olyan Karácsony Benősen van megírva, bár Felméri félmosolya végképp megbújik pipázó szája szegletében. Kénytelen bevallani ő is, hogy szavaiban, leírásában mindig csak a napos oldalt élte meg, holott ne képzeljük, hogy az embereknek és az életnek ne lenne jó adag komorsága is. Nagyon elszomorodtam és spoiler

4 hozzászólás
>!
kolika
Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein

A Napos oldal kedvenc lett, így eléggé nagy elvárásaim voltak ezzel a kötettel szemben is. Szerencsére nem kellett csalódnom. Karácsony Benő itt is úgy ír, hogy gyönyörűség olvasni, hasonlatain, szófordulatain nem győzök csodálkozni. Stílusa most is meggyőzött, hogy érdemes olvasni a szerzőtől.
A történet is megállja a helyét, még akkor is, ha nem minden alakul úgy, ahogy Felméri Kázmérral együtt az olvasó is szerette volna. A főszereplő visszatér gyermekkorának helyszínére mintegy megnyugvást remélve, de próbálkozások hada után rájön, hogy nem olyan könnyen adódik meg a megnyugvás. Az ösvényre rá lehet lépni, de hogy ez az ösvény elvezet-e a óhajtott célig sok mindentől függ. Felméri Kázmér Kiskázmérral és Veronnal az oldalán próbálkozik, hogy ezt megteremtse, de a próbálkozások elbuknak. s amikor már Kiskázmér sem sem Pipánszki mellett teszi le a voksát, akkor végleg elromlanak a dolgok.
A nők itt is fontos szerepet kapnak: hol visszatartó erő, hol támasz, hol lehetséges boldogság képét hozzák a főszereplő elé. De egyikükkel sem tud kiteljesülni a megnyugvás.
Látszólag elzártan éli életét a falu de ide is eljutnak a nagyvilág hírei, s nem egyszer felbolydul a település élete a hírek hallatára. A faluban élők jellegzetes figurák, visszatérő alakjuk még érdekesebbé teszi a település mindennapjait.
Szerettem olvasni.

>!
nagy_csilla
Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein

Annyi érzelem van ebben a könyvben, hogy egyszerűen megragadja az embert és nem engedi el.Egyik percben nevettem, a másikban sírni lett volna kedvem . Napok múlva is hatása alatt voltam.
Nagy kedvencem lett Karácsony Benő.

1 hozzászólás
>!
Mamosz
Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein

Az én hibám.
Nagyon nem jó időpontban vettem elő ezt a könyvet, s ezért nem hatott úgy, mint ahogyan hathatott volna…

Az első rész a Karácsony Benő: Napos oldal KEDVENC lett. Igen csupa nagy betűvel. Nővéremnél olvastam Brüsszelben, meg amikor átutaztunk Párizsba a vonaton, meg a szálláson, meg a templom tövében. Volt időm és nyugalmam olvasni és annyira magával ragadott. nem is a történet, hanem a hangulata. Azt éreztem végig, hogy egy hatalmas, puha, habos bárányfelhőn ülök miközben olvasom, és simogatnak a szavak.

Hasonló élményre vártam és vágytam is. Azonban a reggeli villamos, átszállás, a mindennap apró cseprő problémáim, a stressz sajnos nem hagyta, vagy csak nagyon kevés alkalommal engedte, hogy igazán bele merüljek.Pedig jó lett volna, volt hogy megvolt az érzés pár pillanatra. De a legtöbb alkalommal azt vettem észre, hogy olvasom a könyvet és nem emlékszem a szavakra, helyette azon gondolkozom, hogy elküldtem az emailt, meg hogy ki is lőtte a második gólt a tegnapi jégkorong meccsen?

Szóval azt hiszem az én hibám, hogy ez most annyira nem tetszett.
De nincs is szerintem akkora lendülete, mint az első résznek.

Egyszer majd biztosan újra olvasom.

>!
rosa_canina
Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein

Nagy kár, hogy nem olvashatok még Kázmér további kalandjairól, de annak örülök, hogy egyáltalán rátaláltam, mert ezeket a szép mondatokat, nagyon jó volt olvasni és belefeledkezni a történetbe.

1 hozzászólás
>!
csobi SP
Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein

Felméri, te Édes Anna a tizenharmadikon, te! (Veronról nem is beszélve) Te vagy a legjobb apa.

13 hozzászólás
>!
Kakasésgólya
Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein

Becsuktam a könyvet.
Csak ennyit hallottam:
-Még találk… de már becsípte.


Népszerű idézetek

>!
havas

Üvegből volt az ég és meséből a világ.

44. oldal (Dacia Kk. / II. kötet)

2 hozzászólás
>!
nagy_csilla

Veronból úgy könyökölt ki a boldogság, mint ablakon a kacarászó hajadon.

2 hozzászólás
>!
havas

Sokáig fonták át egymást karjaink. Az ember úgy ölelkezik, mintha a világ össze akarna dőlni a lábai alatt. Támasztékot keres, megkapaszkodik. A földrengés összedönti a világot, de ő megmarad. Legalább is az utódaiban, akiket az ilyen ölelésekkel suttyomban létrehoz.

59. oldal (Dacia Kk. / II. kötet)

4 hozzászólás
>!
AfterEight

– És mi a lényeg?
– Hát igen. Ijesztően hasonlít azokhoz, akik nem tudják, mi a lényeg.
Az embert elfelejtik rá kioktatni.
A lényeg mi magunk vagyunk.
Meztelenül és átröntgenezve.Szív, vágy, gondolat, gyűlölet, szeretet és halál.

>!
AfterEight

Két gyík birkózott a harasztban. – Nézd csak ezt a két fajankót.
Valami lovagi vitájuk akadt. (…)
– Csakugyan, Pipánszki, az egyik itt hagyta a farkát…Miért verekedtek?
– Nő, politika. Miért torzsalkodnak az értelmes hímek?
Értelmetlen illúziókért.

>!
nagy_csilla

Az ember leginkább akkor igyekszik az égbe jutni, amikor itt a földön valami nagyon mély gödörbe esett.

>!
déli_báb I

Egymásba néztünk, mint akik ismerik egymás titkait, tudják, hová rejtik el pénzüket, vágyaikat és csalódásukat; néztünk, kutattunk egymás jól ismert rekeszeiben, ahol kis babonáinkat, félelmeinket és előítéleteinket őrizgettük. Sugarainkkal átkutattuk egymás szemfenekét, átpásztáztuk mélyebb régióink opálos komiszságait. Mindent láttunk egymásban és egymáson: dühöt, lekicsinylést, ravaszságot s mégis valami frissen lüktetett biológiai lényünkben, amely arra késztetett, hogy ne vegyünk semmiről tudomást.

125. oldal

>!
Epilógus

Céltalan dolog azzal kísérletezni, gondoltam, hogy megosszuk a múltunkat másokkal. A múltunk kizárólag a miénk, bárhogyan próbálunk másokra is rásózni valamit, mindenképpen a nyakunkon marad.

23-24. oldal (Helikon Kiadó, 1983)

>!
Szelén

Hosszú cérnaszálak fércelték a földet az éghez. Nehéz gyolcsaikban és hosszúujjú ködmönjeikben el-elcsobogtak olykor a ház előtt a hegyi falusiak. Úgy elnehezült rajtuk a daróc, mint az ólom: csak lépegettek kozmikus egyszerűséggel, s mögöttük orgonált kiakadt félhangján az esőtől paskolt erdő.

150. oldal

>!
AfterEight

Azt hiszem, a regényírás is úgy született meg, hogy az írónak joguk volt egyszer
büntetlenül untatni olvasóikat.
Amikor aztán látták, hogy a büntetőtörvénykönyv visszaesés esetén sem sújtja őket,
rendszeresítették haszontalan üzelmeiket.
Van már szabályok iktatóhivataluk, amit irodalomtörténetnek hívnak,
vannak cinkostársaik és irigyeik, ezeket meg kritikusoknak hívják, s végül
vannak hiszékeny áldozataik, s ezek az olvasók.

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bálint Tibor: Zokogó majom
Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
Bleeding Bride: A téboly kertje
Máté Angi: Mamó
Nyirő József: Isten igájában
Nyirő József: Uz Bence
Kincses Elemér: Soha
Székely János: Soó Péter bánata
Páskándi Géza: Beavatkozás
Láng Zsolt: Bestiárium Transylvaniae – Az ég madarai