Zümmögő 22 csillagozás

Kányádi Sándor: Zümmögő Kányádi Sándor: Zümmögő

A hetvenötödik születésnapját 2004. május 10-én ünneplő Kányádi Sándor „Napsugár verseiből” nyújt át százegyet e kötet (a költő hosszú időn át dolgozott a Napsugár című lap szerkesztőségében). A nyolc ciklusból hat az évszakok nyomába szegődik (őszi és téli strófákból két-két ciklusnyi is kikerekedett). Az első és az utolsó fejezet azt beszéli el a líra nyelvén a gyermekeknek – és minden olvasónak –, miként lehet az idő, a természet, a növény- és állatvilág ébresztette felismeréseket, tapasztalatokat, kérdéseket a mindennapi élet részévé tenni. A gyűjteményünk élén álló Sóhajtás – megnyitva az utat a többi költeményhez – arra is választ ad, Kányádi Sándor miért tartja gyermekverseit életműve szerves részének, az összes verssel egy tőről fakadtnak: Kútnak lenni volna jó, utas-itatónak, diófának vagy a fán füttyentő rigónak. Rigófüttynek volna jó, lenni bár egy hangnak, jönni-menni volna jó, akárcsak a harmat.

Eredeti megjelenés éve: 2004

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Holnap, Budapest, 2016
124 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633491676 · Illusztrálta: Györfi András
>!
Holnap, Budapest, 2010
118 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633466315 · Illusztrálta: Győrfi András
>!
Holnap, Budapest, 2004
118 oldal · ISBN: 9633466318 · Illusztrálta: Győrfi András

Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 9

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Diosz P
Kányádi Sándor: Zümmögő

Kedves versek, jó volt átlapozni. Nagy öröm hogy aláírt példány. Külön emlék hogy a dedikáláson a könyvhéten utánam egy kislány jött az anyukájával, izgatottan szorongatta a mesekönyvét, és megkérdezte anyukát, előtte vagy utána mondja el? Hát előtte! Utánam kerültek sorra, és odahajolt Sanyi bácsihoz, és mondta hogy szeretne neki mondani valamit. És elkezdte, szépen, hallhatóan: Kányádi Sándor: … és Sanyi bácsi arca felragyogott, csillogott a szeme, miközben hallgatta a kislányt ahogy a versét szavalja. Remélem egyszer nekem is lesz ilyen, saját élményem. Minden esetre a versek mai napig ismerősen csengenek kicsiknek, nagyoknak egyaránt.
Szép a kötet, nekem tetszenek a rajzok is, jó forgatni a kézben.

>!
Bleeding_Bride ISP
Kányádi Sándor: Zümmögő

Igazi, Sanyi bácsi féle, kedves gyermekversek.
Mind ilyennek kellene lennie.

>!
dianna76 P
Kányádi Sándor: Zümmögő

Szeretem a gyermekverseket. A moderneket is, és az um. hagyományosakat is. Ez a kötet csak most, hatodik kiadásként akadt a kezembe a könyvtárban. Belelapoztam, és már akkor sejtettem, hogy ez nekem tetszeni fog. Nem kellett csalódnom. Legyen szó állatokról, évszakokról, fáról, hidegről, napról, vidékről, vagy krumpliról, Kányádi Sándor élvezhető rímeket faragott nekünk. Olyannyira élvezhetőeket, hogy pár verset máris újra elolvastam, s még el is fogok. Ez egy olyan kötet, amit az ember egy megfelelő hangulatban szívesen leemel a polcról, hogy beleolvasson. Magyarul: be kell szereznem hazára egyet!
Az illusztrációk is nagyon tetszettek. Egyszerűek, s mégis nagyszerűek. Szép ez a kötet! Hát ennyi!!

>!
Holnap, Budapest, 2016
124 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633491676 · Illusztrálta: Györfi András
>!
deardurr
Kányádi Sándor: Zümmögő

Nagyon kedves versek, amiket igazán jó mindig olvasni. Főleg őszi és téli versek, a hidegről és a hóról, amit most annyira nem sikerült átélnem, de egy párat kimásolok és addigra megtanulom.

>!
anni_olvas
Kányádi Sándor: Zümmögő

Nagyon szeretem Kányádi verseit, és ezek közül több a kislányom kedvencévé vált.

>!
Georginanéven P
Kányádi Sándor: Zümmögő

A szívemben Kányádi Sándor is örök favorit. Kedvesek ezek az évszakok szerint összeszedett, gyerkőcöknek szóló költemények. Elnézést ezért, de szerkezetükben érzek pontatlanságot. A kötet háromnegyedének versei ritmikailag ugrándoznak, bennem azt indították el, hogy olvasásukkor hozzájuk toldanék, vagy más szótagszámban odaillő más szóval cserélném fel a megadottat. Gondolatvilágában páratlan, hála a rengeteg napocskáért, madárért, állatkáért. Szeretem-kötet.

>!
Flóri
Kányádi Sándor: Zümmögő

Régimódi, míves, „hagyományos” gyerekversek, de működnek ma is a gyerekeknél. A természettől elszakadt felnőtteknek is érdemes belelapozni.


Népszerű idézetek

>!
Quiconque

Ez a tél, nem is tél,
a hó csak pilinkél.

Hullna már, hullna bár!
Meztelen a határ.

Csak a dér, csak a köd
borít rá lepedőt.

Méteres bunda-hó,
az volna, volna jó.

Lám tegnap hullatott
valami keveset.

Reggelre szétrúgták
azt is a verebek.

94. oldal

2 hozzászólás
>!
deardurr

Tisztás szélén mogyoró

Tisztás szélén mogyoró,
mogyoróbokor;
kalapomban kikerics,
kikerics-csokor.

Lemenőben van a nap,
lemenőben már;
le is ment, már valahol
túl a hegyen jár.

Elvitte a nyarat is
magával a nap:
őszi szellő szekerén
jön az alkonyat.

Megborzong a mogyoró,
mogyoróbokor;
kalapomon kókad a
kikerics-csokor.

Szarvas bődül a tetőn,
megremeg a völgy;
ijedtében makkot ejt
mellettem a tölgy.

Fogom hát a botomat
és leballagok;
szembe vélem jön a hold
és a csillagok.

54. oldal, Kezdődik az iskola, Tisztás szélén mogyoró

>!
deardurr

Őszeleji kívánság

A vadludak és a darvak
már az égre ékelődnek;
hosszú őszt a maradóknak,
jó utat az elmenőknek.

A fecskék is készülődnek,
sürgönydróton sorakoznak;
jó utat az elmenőknek,
hosszú őszt a maradóknak.

Az árnyékok vékonyodnak,
a patakok hűvösödnek;
hosszú őszt a maradóknak,
jó utat az elmenőknek.

Gyapjasodnak a kis őzek,
vöröslik a lenyugvó nap;
jó utat az elmenőnek,
hosszú őszt a maradónak.

66. oldal, Kezdődik az iskola, Őszeleji kívánság

>!
Quiconque

Erdőn jártam,
málnát szedtem,
amit szedtem,
mind megettem,
üres a kaska,
mit csináljak,
mit mondjak anyámnak,
ha megkérdi,
hol a málna,
miért üres
a kosárka?
Azt mondjam-e,
jött egy medve,
amit szedtem,
mind megette?
Dehogy mondom,
megijedne.
Jujj!

8. oldal

>!
deardurr

Őszi réten

Őszi réten
lila-fehéren
csak viríts, csak viríts,
menyasszony-ruhás kikerics.

Eljön érted
szép vőlegényed,
csupadér, csupadér,
fehér lesz minden, hófehér.

55. oldal, Kezdődik az iskola, Őszi réten

>!
Csancs

A jámbor medve

Februárban föl szokott
ébredni a medve,
s elindul a barlangból,
lassan lépegetve.

Úgy lépeget, mint aki
nincs mezítláb szokva,
s karjaival kalimpál,
folyton kapaszkodva.

Nem is csoda, szegénynek
érzékeny a talpa,
kivékonyult, télen át
álmában is nyalta.

Álmos is meg gyönge is
ilyenkor a medve.
Lézeng, cselleng egy kicsit,
ha volna mit, enne.

De csak azért jön elõ,
lássa, mi a dolga.
Ha süt a nap, visszamegy,
mert a nap csalóka,

hátra még az igazi
zimankós hadd-el-hadd,
hátra még a tél java:
kíméljük a talpat.

Ha pedig az idõ zord,
künn marad a medve.
Itt a tavasz, amire
visszaszenderedne.

Legénykedik csak a tél,
mutatja hatalmát,
holott nyílni készülnek
a rügyek s a barkák.

Künn marad a medve, és
talpát nem kímélve,
elcammog a még jeges
kis patak vizére.

Node amíg odaér,
nagy ügyetlenkedve,
hadd mondom el, mint került
kötélre a medve.

Egyszer épp egy ilyen zord
februári reggel,
erdõlni indult el egy
falubeli ember.

Hát amint megy, mendegél
felfelé a hegyre,
szembe véle jõdögél
jámboran a medve.

Megtorpan az emberünk,
ám a medve báván
s ártatlanul néz reá,
mint egy szelíd bárány.

Áll, tûnõdik emberünk,
majd egyet gondolva,
válláról a fának szánt
kötelet leoldja.

"Nem volt nekem soha még
életemben medvém,
mi lenne, ha ezt most én
szépen hazavinném."

Veti hát a kötelet
a medve nyakába,
s vezeti, mintha tinót
vinne a vásárra.

Így ballagnak csendesen
egészen hazáig,
már emberünk zsindelyes
kapuja is látszik.

Ki csak látja, nem akar
hinni a szemének,
szó ki nem jön torkukon,
szájukkal is néznek.

Vakkantásuk lenyelik
a kutyák, s a ludak
ámultukban mind egy-egy
hosszú nyakká nyúlnak.

De minderre jóformán
rá sem hederítve
lépked a mi emberünk
s mellette a medve.

Elérik a kaput is,
be is mennek rajta.
– Nézd, mit hoztam, feleség! –
kiált be a gazda.

Jön az asszony s vele a
gyermekek is nyomban,
de a kapu elõtt már
fél falu is ott van.

Ám a medve meg nem áll,
egyenesen hátra,
mintha menni akarna
a disznópajtába.

Megy vele a gazda is,
húzza most a medve.
– Még valami kárt csinál,
jaj, el ne eressze.

Nem csinált az semmi kárt,
még csak meg sem mordult,
egyenesen a disznók
vályújának fordult.

A vályúba éppen még
párolgott a moslék,
beledugta orrát, és
ki sem vette onnét.

De nem amíg fenékig
be nem kebelezte.
Akkor aztán fölállott
két lábra a medve.

Bõdült egyet, nyilván a
reggelit köszönte.
Kifordult a kötélbõl
s ledobta a földre.

Azzal át is lépett a
deszkakerítésen,
és megindult, merrõl jött,
vissza az ösvényen.

Már messzire járt, mikor
fölocsudtak végre
a gazda és ámuló
egész háza népe.

Elkezdtek a kutyák is
ugatni, s a ludak
mind egy-egy nagy éktelen
gágogássá nyúltak.

Állt a gazda, s tán ma is
ott állna, ha élne,
kezében ott lógna az
üres kötél vége.

18-21. oldal

>!
Csancs

Az én folyóm

Az én folyóm csak egy patak
tengerem a kert végi tó,
a récéket s a ludakat
fürdőzésre csalogató.

Ott szoktam én papírhajót
úsztatgatni, kórétutajt.
Kedvemtől még a korhadó
szilvafa is mindig kihajt.

Csigabiga a vonatom,
nem hinnétek, áramra jár:
táplálja a fűszálakon
huzalként rezgő napsugár.

Csápjaival szedegeti
az éltető sugarakat,
s bár sínpárja nincsen neki,
lassacskán, de azért halad.

Így teleget a szép idő,
kínálgatja örömeit.
Repülőm a szitakötő,
zöld szárnyával őszbe röpít.

59. oldal

>!
Quiconque

Hóvilág,
holdvilág –
alszik még a
hóvirág.

Félöles,
méteres
paplan alatt
aluszik:

számoljuk ki,
hányat kell még
alunnia
tavaszig.

101. oldal

>!
Georginanéven P

Sóhajtás

Kútnak lenni volna jó
utas-itatónak,
diófának vagy a fán
füttyentő rigónak.

Rigófüttynek volna jó,
lenni bár egy hangnak,
jönni-menni volna jó
akárcsak a harmat.

>!
Georginanéven P

Erdő, erdő

Erdő, erdő, kerek erdő,
nem mozdul róla a felhő,
a napot is ritkán látja,
mégis zöldell minden fája.

Ha az erdő futni tudna,
vihar jöttén tovafutna,
de nem futhat, mert a fészkek
futtában mind leesnének.

Madarait némaságra,
kárhoztatná bujdosásra.
Milyen erdő az olyan, hol
még egy árva madár sem szól.

Ha gyérítik, morajozva
fölzúg, mintha tenger volna.
ősszel búsul, télen hallgat,
kikeletkor újrasarjad.


Hasonló könyvek címkék alapján

Kovács András Ferenc: Vásárhelyi vásár
Kovács András Ferenc: Víg toportyán
Markó Béla: Száz mázsa hó
Markó Béla: Balázs kertje
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Varró Dániel: Nem, nem, hanem
Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen
Ijjas Tamás: Bőröndapu
Kiss Ottó: Visszafelé hull a hó
Boncsér Orsolya: Fogd rá a jetire!