Világlátott ​egérke 84% 13 csillagozás

Ez az egérke bejárta a világot,
útján segítették az új barátok.
Sok utazás és verstanulás,
néha a veszély elől iszkolás,
kalandok és érzések
viszik előre a történetet.
Kedveltem e kisegeret,
kit Kányádi megelevenített.

A télen vásárolt karácsonyi egeres mesekönyv után már meg volt alapozva ennek a történetnek, de ilyen előzmény nélkül is tetszett volna.
Mozgalmas és tanulságokkal teletűzdelt a történetszövés. Egérkénk apró teremtmény létére nem is olyan apró kalamajkákba keveredik. A macskaveszélyt rejtő vidékről a nagyvárosba menekülve az alvilági patkány közösséget megjárva az el- és befogadó iskolás gyerekek közösségébe kerül, akik összefogva visszajuttatják a városi élmények után máris hívogatóbb vidékre.
Így összefoglalva úgy tűnik, nem is gyerekeknek szól ez a mese.

Cuki kisegérről szól a kiskönyvecske, Egér kíváncsi a háziegerek „luxus” életére. Ezért elutazik az Egérke. :-)

A meseszövés, a történet gyökerei itt is az antikvitásban kereshetők. A mezei és a városi egér találkozása, tapasztalatcseréje azonban kibővül sok újszerű eseménnyel: találkozhatunk az emberek világából ellesett, az egerekébe átültetett vasúti alkalmazottakkal, a Tom és Jerryn szocializálódott „egérszerető” macskával, patkányokkal, akiknek szintúgy megvan a maguk társadalmi berendezkedése előjogokkal, kétes kiváltságokkal (mint az embereknél), iskolás gyerekekkel – akik között azért még működik a „véd és dacszövetség”, a titoktartás szentsége, és akik ezért képesek jobbá formálódni is. Az „életszagú, természetközeli tananyag” megjelenésével igazi, felelős szeretetközösséggé válik végül maga az iskola is.
Ötletesnek tartom a hangjegyfüzetes címlapot, meg a belső, „szennycímlap” egeres kottáját (amúgy szerintem a Hej, tulipán, tulipán hangjait jelöli, bár a ritmus és az ütem jelzése elmaradt, szóval amolyan ötvonalas egérgregorián lett), de a nagyobb rajzok nem tetszettek annyira. És kár, hogy ebben a kiadásban van két-három, a szövegben elkövetett hiba is. – Ezért a levonás.

Kicsit kiszámítható mese. Menekülés, megpihenés, új probléma, menekülés…és megint elölről. De aranyos, optimista, és sok furcsa szót olvashatunk benne. Heinzelmann Emma kacskaringós szürke rajzaitól viszont a falra tudok mászni.

A kislányomnak tetszett; nekem nem igazán. (Bár nem is én vagyok a célközönség :-) ) Viszont az tetszett, ahogyan az iskolában a gyerekek ( és a felnőttek is) viselkedtek az egérkével. Szép emberi értékeket csillogtatta meg.