Valaki ​jár a fák hegyén 36 csillagozás

Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén

„Egyberostált ​versek" – Valaki jár a fák hegyén (1997)

A kilencvenes évek, a rendszerváltozás évtizede sok szempontból új helyzetet teremtett az irodalomban. Nem volt szükség arra, hogy a költők, írók rejtjeles üzenetekben juttassák el az emberi méltóság lélekbátorító szavait. „A közteherviselésnek a nagyon nehéz súlya leesik az irodalom válláról, s most meg lehet mutatni, hogy érdekessé tud-e válni, tud-e valami érdekeset mondani, megállja-e a helyét. Miről szólt eddig az irodalom? A születésről, az életről, a halálról, az örömről, a bánatról, a szerelemről, a tájról. És pluszban, nálunk, szólt a nemzetiségi sorsról is. Most ezt az utóbbit kiiktatjuk, s hadd lássuk, tud-e valami érdemlegeset mondani a többiről?"[8]

Az 1997-es Valaki jár a fák hegyén című „egyberostált" versek arra engedett következtetni, hogy költészetének alakulása fő vonulatában lezárult, a szigorúan egykötetes életművé szerkesztett könyvvel mintha az alkotó a maga számára is befejezettnek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1997

Tartalomjegyzék

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2003
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635479247
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2000
464 oldal · ISBN: 963547113X
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1999
464 oldal · ISBN: 963548691x

1 további kiadás


Enciklopédia 13

Helyszínek népszerűség szerint

Küküllő


Kedvencelte 10

Most olvassa 4

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

Véda P>!
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén

Kányádi varázsolni tud a szavakkal, a rímekkel és csodát visz az ember átlag pillanataiba. Külön öröm volt, hogy az ismert gyermekverseit Pocakkal együtt kántálhattam. :)

Bolondkandúr>!
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén

A kiadó fülszövegként nagyon okosan a címadó verset helyezte el. Engem is az fogott meg annak idején, és vettem meg a kötetet. Nem a teljes életművet tartalmazza, 1995-ös benne az utolsó költemény.
Először az tűnik fel, hogy Kányádi mesterien használja a magyar nyelvet, öröm olvasni szépséges, erdélyi tájszavakkal fűszerezett mondatait. A tartalom is méltó ehhez, széles skálán mozog. Megjelenik a gyermekkor visszatekintve idilli világa azóta eltűnt vagy kihalóban lévő dolgokkal, mint például az évszakok, a falusi világ jellegzetes emberalakjai és háziállatai. Ellenpólusként ott van a felnőttkor Csau Romániájában, egy aljas és mocskos diktatúrában. Ezekben a versekben szinte tapintható az állandó bizonytalanság, a félelem (és az ilyen rendszerek groteszk nevetségessége is), amellyel szemben kapaszkodót jelent az anyanyelv, a kultúra. Az a legjobb, hogy mindez nincs az arcunkba tolva, erőltetetten sulykolva, az alaphang mindig finom és mélyen emberi.
Nagyon szerethetőek ezek a költemények, sokáig el lehet gondolkodni rajtuk, a szellemes gyerekversek pedig felhőtlen és igényes szórakozást nyújtanak. Érdemes megismerkedni velük.

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2000
464 oldal · ISBN: 963547113X
NyZita>!
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén

Útközben olvasós könyvnek hordtam magammal egy hétig, és naná, hogy még mindig a (főleg) gyerekeknek szóló Tavaszi Tarisznya száz oldalnyi verse a kedvencem belőle, akárcsak nyolcéves koromban, a csavargó holddal, Küküllő-kalendáriummal, és kábé a komplett erdélyi állat-és növényvilággal.

Mindezek mellett Kányádi Sándor természetesen nagyon otthon van a „felnőtt” versekben is, akadnak itt bájosak, romantikusak, meg amolyan „erdélyimagyarosan” szomorkásak is, s többnyire mind az az igazi, fülnek is kellemesen rímelő fajta, melyet önkéntelenül is megjegyez az ember:

"vannak vidékek ahol csak úgy lehet
megmaradnunk ha kezemben a kezed"

vagy

"a közönyöst a langyosat
kiköptem ha nyelvemhez ért

ha utálnak hát szidjanak
nem haragszom már semmiért

ó te annyiszor megdalolt
szabadság ó te nem remélt

gyolcsoddal hogyha meghalok
törüld le ajkamról a vért"

Pilinszky mellett a másik nagy magyar kedvencem.

imma P>!
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén

Mivel néhány gyerekversét eléggé szeret(t)em, sokkal többet vártam tőle. Valahogy nem sikerült közel kerülnöm hozzá, pedig volt egy pont a málnaszörp körül, amikor úgy éreztem, hogy van köztünk valami. 13 idézet részemről, nem rossz, de jobbra számítottam.

Flóri>!
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén

A kliencvenes évek talán legfontosabb versgyűjteménye. Kányádi titka egyszerű: minden mélysége és magassága mellett szerethető verseket tud írni.


Népszerű idézetek

>!

Bántani én nem akarlak

Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
el-elnézlek, amíg alszol.
Én sohasem rád haragszom,
de kit bántsak, ha nem téged,
az én vétkem, a te vétked,
mert akarva, akaratlan,
halálom hordod magadban,
s a fiammal, akit szültél,
halálom részese lettél,
és történhet már akármi
történhető, e világi,
oldhatatlanul köt hozzád
e magasztos bizonyosság,
világrészek, galaktikák
távolából is mindig rád
emlékeztet ez a vétked.
Kit szeressek, ha nem téged.

BookShe>!

Valaki jár a fák hegyén

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

1994

1 hozzászólás
mosolylány>!

vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül.

Előhang

2 hozzászólás
imma P>!

RIGÓK

Tegnap egy rigó
fönn a fán,
füttyentett egyet,
s azután

tovaröppent
a szomszéd fára.
Ott várta
a párja.

És a párja is
füttyentett egyet.
És együtt a harmadik
fára röppentek.

Egy fa – egy fütty.
Így szálltak fáról fára –
s reggelre kizöldült
a környék minden fája.

374. oldal

Kapcsolódó szócikkek: rigó
lone_digger P>!

Erről az jutott eszembe,
be megtisztulna a líra:
egyik-másik kollégám ha versek helyett
marhacédulákat írna.

20. oldal, Arany János kalapja

imma P>!

ESTI GYÓNÁS

ma sem vittél engem
a kísértésbe én vétkem
én igen nagy vétkem
én legnagyobb vétkem
versre való restség

1977

162. oldal

Véda P>!

Mióta élek, panaszok
rengetegében járok,
sárgult siránkozások
vastag avarán taposok.

Évezredes a holt avar,
rálépek kíméletlen,
de a most hulló fölkavar,
s a lábam visszaretten,

még akkor is, ha semmiség:
kis galagonya, nyír, som;
fölfognám mindnek levelét:
az én erdőm ne sírjon.

41. oldal, Mióta élek...

>!

pedig volna még
volna még valami
mondanivalóm
a nyíló nárcisz-
mezőkről például
az alkonyi szélben
riadtan lobogó
hegyi füvekről
a hegyekről a folyókról
égről és földről
a tengerekről
az óceánok alatt
vergődő tűzhányókról
a szerelem végtelen
napéjegyenlőségeiről
amikor az idő is
ellankad mint a patak
ha szomját oltja
benne a szarvas
egyszóval kettőnk
dolgáról az emberiség
nevében volna még
talán volna még

Volna még

imma P>!

ÁLOM

Furcsát álmodtam az éjjel:
két csikót fogtam kötéllel,
két gyönyörű pejcsikót.

Szárközépig érő fűben
nyargalásztam velük, mígnem
egyik csikó elfutott.

És a másik, akin ültem,
azon nyomban, mint egy isten
olyan lánnyá változott.

De otthagytam – most sem értem –,
és kergettem egész éjjel
azt, amelyik elfutott.

1962

27. oldal

3 hozzászólás
Véda P>!

1

Megvénültek, akár az őszi fák,
s nincs egy levélnyi remény
a tavaszra.
Indulnának, de az őszi fény
padon marasztja.

2

Irigy sóhajjal néznek
a sétáló után a fák,
pedig azok csak csoszognak szegények;
hány tavaszt adnának érte, ha legalább
bár egyet léphetnének.

3

Lefelé néz a fa,
s alóla egy öreg
föl a fára.
És milyen egyformán remeg
a kéz a térden
s a lehajló fa lombtalan ága.

4

– Könnyű neki – mondja a vénember –,
sohasem fáradt,
nincsen szüksége botra.
– Könnyű neki – mondja az öreg fa –,
botja is van, ha meg elfárad,
leül egy padra.

36. oldal - A fák és a vének


Hasonló könyvek címkék alapján

Orbán János Dénes: Anna egy pesti bárban
Hervay Gizella: Életfa
Simon Márton – Valuska László (szerk.): Apokalipszis, most?
Hervay Gizella: Száműzött szivárvány
Kovács András Ferenc: Árdeli szép tánc
Kovács András Ferenc: Vásárhelyi vásár
Tóth Ágnes: ABC parádé
Tóth Ágnes: Macskadombi versek
Kovács András Ferenc: York napsütése zengő tombolás
Kovács András Ferenc: Alekszej Pavlovics Asztrov hagyatéka