Tavaszi ​tarisznya 2 csillagozás

Kányádi Sándor: Tavaszi tarisznya

Ebbe a tarisznyában verseket találsz. Vidám verseket a gyermekek világáról, a természet örömeiről, a madarakról, virágokról, napsütésről és mindarról, ami az embernek gyönyörűséget szerez.

Eredeti megjelenés éve: 1982

>!
Móra, Budapest, 1982
104 oldal · ISBN: 9631125971 · Illusztrálta: Orosz János

Enciklopédia 1


Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

olvasóbarát P>!
Kányádi Sándor: Tavaszi tarisznya

Kányádi Sándor remek versei elkísérik az olvasót a gyermekkortól a felnőttségig.
Több verse a Kaláka együttes hangján szól ma is nekem, a lányaim is nagyon szerették ezeket a feldolgozásokat és megszerették velük a verseket is.
Vidámak, múltidézők és kedvesek ezek a versek, megénekelnek körülöttünk minden érdekes dolgot, állatokat, madarakat, évszakokat, időjárást, eseményeket.
A kötetet Orosz János rajzai teszik még színesebbé.

pulse>!
Kányádi Sándor: Tavaszi tarisznya

Amint a fülszöveg ígéri: „gyönyörűséget szerez”.


Népszerű idézetek

olvasóbarát P>!

Három kérdezgető

I.

– Miből van a pántlikád?
– Hajnal pirosából.

– Miből szőtték a ruhád?
– Kék ég bársonyából.

– Miből van a köténykéd?
– Havasok havából.

– Hát te magad miből vagy?
– Mezők harmatából.

II.

– Te kis juhász, merre mész?
– Merre nyájam legelész.

– Hát a nyájad merre jár?
– Ahol zöld füvet talál.

– Hallod-e, te kis juhász,
ha farkas jő, mit csinálsz?

– Megmarkolom a botom,
s a farkast megugratom.

III.

– Hallod-e, te kis kovács,
mit kopog a kalapács?

– Azt kopogja, kipre-kopp,
csengős csikót patkolok.

– Hallod-e, te kis kovács,
mit dohog a kalapács?

– Azt dohogja, dön-de-leg,
ekevasat élezek,
mert a tavasz kö-ze-leg.

20. oldal

2 hozzászólás
olvasóbarát P>!

Feketerigó

Ablakomban nagy a hó, halihó! –
ott sétálgat egy feketerigó.
Jár a szeme: oda néz, ide néz:
sétálgat, mint egy igazi zenész.

De most nekünk nagy a hó, halihó! –
nem fuvoláz a feketerigó.
Egyet-kettőt csitteget, csetteget,
kifizeti ennyivel a telet.

97. oldal

Kapcsolódó szócikkek: feketerigó
olvasóbarát P>!

Nyári alma ül a fán

Nyári alma ül a fán,
fa alatt egy kisleány.
Néz a kislány föl a fára,
s le az alma a kislányra.
Nézi egymást mosolyogva:
lány az almát, lányt az alma.
Gondolkozik, mit tehetne,
áll a kislány lábujjhegyre,
nyúlánkozik, ágaskodik,
ugrik, toppan, kapaszkodik.
De az alma meg sem moccan,
csak mosolyog a magasban.
És a kislány pityeregve
csüccsen, huppan le a gyepre.
Lomb közt szellő szundít csendben,
de a sírásra fölserken,
sajnálkozva néz a lányra,
és az ágat meglóbálja.
S hull az alma, örömére,
pont a kislány kötőjébe.

58. oldal

olvasóbarát P>!

Kallózó

Kál hozott kelmét
kalákában kallózták,
kalimpokkal kalimpolták,
kalapáccsal kalapálták,
vályúban verték,
teregették kertre,
eső esse, verje,
szálas eső szapulja,
száraz szellő hadd fújja,
verő nap aranyozza,
teljék ki széle, hossza:
kerekedjék Kálnak kalap,
karimáján keljen a nap.

25. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Hervay Gizella: Életfa
Kovács András Ferenc: Vásárhelyi vásár
Kovács András Ferenc: Hajnali csillag peremén
Kovács András Ferenc: Napsugár-csízió
Markó Béla: A hold fogyókúrája
Markó Béla: Tücsöknóta
Páskándi Géza: Tréfás-pipás-kupakos
Markó Béla: Szarka-telefon
Kovács András Ferenc: Víg toportyán
Markó Béla: Száz mázsa hó