Ebbe a tarisznyában verseket találsz. Vidám verseket a gyermekek világáról, a természet örömeiről, a madarakról, virágokról, napsütésről és mindarról, ami az embernek gyönyörűséget szerez.
Tavaszi tarisznya 4 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1982
Enciklopédia 1
Most olvassa 1
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Kányádi Sándor remek versei elkísérik az olvasót a gyermekkortól a felnőttségig.
Több verse a Kaláka együttes hangján szól ma is nekem, a lányaim is nagyon szerették ezeket a feldolgozásokat és megszerették velük a verseket is.
Vidámak, múltidézők és kedvesek ezek a versek, megénekelnek körülöttünk minden érdekes dolgot, állatokat, madarakat, évszakokat, időjárást, eseményeket.
A kötetet Orosz János rajzai teszik még színesebbé.
Jó volt ezeket a verseket olvasni. Az ember elfeledkezik mindenről, a megújulásról olvashat. Az ember lelke felüdül.
Népszerű idézetek
Három kérdezgető
I.
– Miből van a pántlikád?
– Hajnal pirosából.
– Miből szőtték a ruhád?
– Kék ég bársonyából.
– Miből van a köténykéd?
– Havasok havából.
– Hát te magad miből vagy?
– Mezők harmatából.
II.
– Te kis juhász, merre mész?
– Merre nyájam legelész.
– Hát a nyájad merre jár?
– Ahol zöld füvet talál.
– Hallod-e, te kis juhász,
ha farkas jő, mit csinálsz?
– Megmarkolom a botom,
s a farkast megugratom.
III.
– Hallod-e, te kis kovács,
mit kopog a kalapács?
– Azt kopogja, kipre-kopp,
csengős csikót patkolok.
– Hallod-e, te kis kovács,
mit dohog a kalapács?
– Azt dohogja, dön-de-leg,
ekevasat élezek,
mert a tavasz kö-ze-leg.
20. oldal
Feketerigó
Ablakomban nagy a hó, halihó! –
ott sétálgat egy feketerigó.
Jár a szeme: oda néz, ide néz:
sétálgat, mint egy igazi zenész.
De most nekünk nagy a hó, halihó! –
nem fuvoláz a feketerigó.
Egyet-kettőt csitteget, csetteget,
kifizeti ennyivel a telet.
97. oldal
Nyári alma ül a fán
Nyári alma ül a fán,
fa alatt egy kisleány.
Néz a kislány föl a fára,
s le az alma a kislányra.
Nézi egymást mosolyogva:
lány az almát, lányt az alma.
Gondolkozik, mit tehetne,
áll a kislány lábujjhegyre,
nyúlánkozik, ágaskodik,
ugrik, toppan, kapaszkodik.
De az alma meg sem moccan,
csak mosolyog a magasban.
És a kislány pityeregve
csüccsen, huppan le a gyepre.
Lomb közt szellő szundít csendben,
de a sírásra fölserken,
sajnálkozva néz a lányra,
és az ágat meglóbálja.
S hull az alma, örömére,
pont a kislány kötőjébe.
58. oldal
Kallózó
Kál hozott kelmét
kalákában kallózták,
kalimpokkal kalimpolták,
kalapáccsal kalapálták,
vályúban verték,
teregették kertre,
eső esse, verje,
szálas eső szapulja,
száraz szellő hadd fújja,
verő nap aranyozza,
teljék ki széle, hossza:
kerekedjék Kálnak kalap,
karimáján keljen a nap.
25. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Pomogáts Béla (szerk.): Doromboló 91% ·
Összehasonlítás - Kovács Mária (szerk.): Szeret engem a világ ·
Összehasonlítás - Szilágyi Domokos – Vermesy Péter: Pimpimpáré ·
Összehasonlítás - Hervay Gizella: Életfa 89% ·
Összehasonlítás - Lovász Andrea (szerk.): Válogatós 88% ·
Összehasonlítás - Bera Károly – R. Kárándi Rita (szerk.): Télapó itt van ·
Összehasonlítás - Kovács András Ferenc: Miénk a világ ·
Összehasonlítás - Páskándi Géza: Az örömrontó angyal ·
Összehasonlítás - Áprily Lajos: Álom a vár alatt 87% ·
Összehasonlítás - Falcsik Mari (szerk.): A világ tizenkét tételben ·
Összehasonlítás