Tavaszi ​tarisznya 4 csillagozás

Kányádi Sándor: Tavaszi tarisznya

Ebbe a tarisznyában verseket találsz. Vidám verseket a gyermekek világáról, a természet örömeiről, a madarakról, virágokról, napsütésről és mindarról, ami az embernek gyönyörűséget szerez.

Eredeti megjelenés éve: 1982

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 1982
104 oldal · ISBN: 9631125971 · Illusztrálta: Orosz János

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

olvasóbarát>!
Kányádi Sándor: Tavaszi tarisznya

Kányádi Sándor remek versei elkísérik az olvasót a gyermekkortól a felnőttségig.
Több verse a Kaláka együttes hangján szól ma is nekem, a lányaim is nagyon szerették ezeket a feldolgozásokat és megszerették velük a verseket is.
Vidámak, múltidézők és kedvesek ezek a versek, megénekelnek körülöttünk minden érdekes dolgot, állatokat, madarakat, évszakokat, időjárást, eseményeket.
A kötetet Orosz János rajzai teszik még színesebbé.

pulse>!
Kányádi Sándor: Tavaszi tarisznya

Amint a fülszöveg ígéri: „gyönyörűséget szerez”.

pasztornenagyeva>!
Kányádi Sándor: Tavaszi tarisznya

Jó volt ezeket a verseket olvasni. Az ember elfeledkezik mindenről, a megújulásról olvashat. Az ember lelke felüdül.


Népszerű idézetek

olvasóbarát>!

Három kérdezgető

I.

– Miből van a pántlikád?
– Hajnal pirosából.

– Miből szőtték a ruhád?
– Kék ég bársonyából.

– Miből van a köténykéd?
– Havasok havából.

– Hát te magad miből vagy?
– Mezők harmatából.

II.

– Te kis juhász, merre mész?
– Merre nyájam legelész.

– Hát a nyájad merre jár?
– Ahol zöld füvet talál.

– Hallod-e, te kis juhász,
ha farkas jő, mit csinálsz?

– Megmarkolom a botom,
s a farkast megugratom.

III.

– Hallod-e, te kis kovács,
mit kopog a kalapács?

– Azt kopogja, kipre-kopp,
csengős csikót patkolok.

– Hallod-e, te kis kovács,
mit dohog a kalapács?

– Azt dohogja, dön-de-leg,
ekevasat élezek,
mert a tavasz kö-ze-leg.

20. oldal

2 hozzászólás
olvasóbarát>!

Feketerigó

Ablakomban nagy a hó, halihó! –
ott sétálgat egy feketerigó.
Jár a szeme: oda néz, ide néz:
sétálgat, mint egy igazi zenész.

De most nekünk nagy a hó, halihó! –
nem fuvoláz a feketerigó.
Egyet-kettőt csitteget, csetteget,
kifizeti ennyivel a telet.

97. oldal

Kapcsolódó szócikkek: feketerigó
olvasóbarát>!

Nyári alma ül a fán

Nyári alma ül a fán,
fa alatt egy kisleány.
Néz a kislány föl a fára,
s le az alma a kislányra.
Nézi egymást mosolyogva:
lány az almát, lányt az alma.
Gondolkozik, mit tehetne,
áll a kislány lábujjhegyre,
nyúlánkozik, ágaskodik,
ugrik, toppan, kapaszkodik.
De az alma meg sem moccan,
csak mosolyog a magasban.
És a kislány pityeregve
csüccsen, huppan le a gyepre.
Lomb közt szellő szundít csendben,
de a sírásra fölserken,
sajnálkozva néz a lányra,
és az ágat meglóbálja.
S hull az alma, örömére,
pont a kislány kötőjébe.

58. oldal

olvasóbarát>!

Kallózó

Kál hozott kelmét
kalákában kallózták,
kalimpokkal kalimpolták,
kalapáccsal kalapálták,
vályúban verték,
teregették kertre,
eső esse, verje,
szálas eső szapulja,
száraz szellő hadd fújja,
verő nap aranyozza,
teljék ki széle, hossza:
kerekedjék Kálnak kalap,
karimáján keljen a nap.

25. oldal

Gulo_gulo P>!

Róka-mondóka

Volt egy kicsi kakasom,
elvitte a róka.
Jércém is a tavaszon,
elvitte a róka.
Volt egy ludam, jó tojó,
elvitte a róka.
Récém, tóban tocsogó,
elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom,
elvitte a róka.
Semmim sincsen, tirárom,
vigye el a róka!

Gulo_gulo P>!

Ha a napnak

Ha a napnak lába volna,
bizonyára gyalogolna.
Ha pedig keze is lenne,
akkor ő is cipekedne,
s leülne, ha elfáradna,
ide mellénk, a kis padra.
Kérges kezét térdre ejtvén,
merengne a holdas estén.
Úgy várná be, szépen ülve,
hogy őt a föld megkerülje.


Hasonló könyvek címkék alapján

Pomogáts Béla (szerk.): Doromboló
Kovács Mária (szerk.): Szeret engem a világ
Szilágyi Domokos – Vermesy Péter: Pimpimpáré
Hervay Gizella: Életfa
Lovász Andrea (szerk.): Válogatós
Bera Károly – R. Kárándi Rita (szerk.): Télapó itt van
Kovács András Ferenc: Miénk a világ
Páskándi Géza: Az örömrontó angyal
Áprily Lajos: Álom a vár alatt
Falcsik Mari (szerk.): A világ tizenkét tételben