Csipkebokor ​az alkonyatban 2 csillagozás

Kányádi Sándor: Csipkebokor az alkonyatban

Kányádi Sándor összegyűjtött műfordításai.

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1999
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635488807

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

GTM>!
Kányádi Sándor: Csipkebokor az alkonyatban

Kányádi nemcsak költőnek elsőrangú, műfordítónak is az. Ez a kötet negyven esztendő munkásságának ”egyberostált” , azaz kiválogatott, „léhásától” megszabadított verseit tartalmazza.
Rendkívül gazdag anyag. A népköltészettől a nagy klasszikusokon át a kortárs költőkig ível a válogatás. Billenni mégis a kortársak felé billen. És jól is van ez így, hiszen a nagy öregeket már sokan lefordították.
Kányádi nagy-nagy szeretettel és alázattal tolmácsolja bármely nép költészetét, teremjen az akár a Dél keresztje alatt, akár a közös sorsban az Olt mentén: „ A közvetlen szomszédaink, a velünk együtt éltek és élők (szászok, zsidók, románok) általunk még föl nem térképezett tartományait igyekeztem földeríteni s a Nagy Magyar Fordításbirodalomhoz csatolni. Távolabbi tájakra sem zsákmányszerzés céljából portyáztam-kalandoztam, de ha már, hála a Gondviselésnek, megadatott itt-ott járnom, nem jöhettem haza üres kézzel. Valami emléket csak kellett hoznom az itthoniaknak. Legalább egy-egy csokorra való ottani verset. Magyar nyelvbe ültetésükkel nemcsak magunkat akartam gyarapítani, de itteni meggyökereztetésükkel a magammal hozott versek anyanyelve, szülőföldje iránti tiszteletemet, köszönetemet is próbáltam ily módon kifejezésre juttatni.”
Nehéz válogatni ebből a gazdag anyagból, engem leginkább az erdélyi szász és zsidó népköltészet ragadott meg, és a kortárs román költők, különösen Victor Felea, A. E. Baconsky és Nicolae Labis versei. De mint minden kiemelés ez is igazságtalan, hiszen nagyon színvonalas, értékes az egész válogatás.
Ami viszont még kivételesebbé teszi ezt az amúgy is kivételesen jó verseskötetet, az Kányádi prózája. A fejezetek elé az önálló fordításkötetek elő- és utószavai is bekerültek. Ezeket azért nem hagyta el, írja a szerző: „ hogy ezek az idegenbe szakadt versek se érezzék elhagyatottnak magukat, és az olvasónak is bensőségesebbé tegyem a megismerkedést vagy újratalálkozást.” És valóban a bensőséges kifejezés a legtalálóbb ezekre a személyes visszaemlékezésekre, vallomásokra. Ugyanez igaz a kötet végén található majd ötven oldalnyi Rendhagyó, mezítlábas jegyzetek címet viselő fejezetre. Minden költőt nagy szeretettel, személyes találkozások felidézésével mutat be nekünk, az olvasóknak. És öröm olvasni ezeket a jegyzeteket. Mert Kányádi teljes pompájában bírja és használja nyelvünket, és mégis oly egyszerű szépség árad mondataiból, amilyen csak a tiszta forrásból eredhet.
Csak ezekért a mondatokért is érdemes kézbe venni ezt a kötetet.

szodav>!
Kányádi Sándor: Csipkebokor az alkonyatban

Az egyik legkiválóbb műfordítónk összesített munkásságát tartalmazó kötet.


Népszerű idézetek

GTM>!

GERD KUZEBAJ: ÉNEKEIM

Énekeim mély
folyamok mentén,
égi utakról,
hol pacsirta szól,
esztendők hosszán
szegődtek hozzám.
Udmurt falvakban
járva jártomban,
halva hallgattam,
gyűjtve gyűjtöttem.
Éjjel fektemben,
ülve imetten,
kelve keltemben,
hogy be felejtsem,
mindet leírtam,
guzlimra bíztam,
s el-eldalolva
népem szívébe
rejtettem annak
gyönge csücskébe.
Falvaink hosszán
szegődtek hozzám,
ablakok, kertek
alatt virrasztván.
Mindig csak loppal,
féltett titkokkal
mentem, osontam:
népem fájdalmát,
éjek énekét
kitudakoltam.
Pacsirták gyémánt-
csengettyű hangját,
fülemüléknek
arany danáját
mind megtanultam,
énekeinket
rájuk hangoltam,
azok nótája
lett a példája
minden dalomnak.
Napszentületkor
a síró népnek
vigasztalásul
jól fog az ének:
kimegyek hát a
falu végére,
írt vinni népem
sok nagy sebére.
Velem örülnek,
Kedvre derülnek.
Tavasz jöttével,
vizek nőttével,
virágnyíláskor,
vidámodáskor:
pendül a guzlám,
sereglik hozzám,
gyűl a népem, dől
s körém verődve
kap új erőre
énekeimtől.

GTM>!

Félreértés ne essék, nem a hasonlóságokat kerestem, az a szakember dolga, de örültem, ha rábukkantam, mint például erre a kicsi mondókára:

istenpöttye szállj az égbe
mondd meg mikor jön anyám
mondd meg mikor jön apám
mondd meg ha tatárok jönnek
mondd meg ha törökök jönnek
török neked kenyeret
töltök neked vizet
aranyos ládába rejtelek

Markel kiadványában az általa adott címre Marienkaferchenre figyeletem föl először. Tehát Segesváron is máriskóbogárnak hívják, akárcsak nálunk, az egyébként katicának, katalinnak is tisztelt kis pöttyöskét. Annak, aki emlékszik arra, hogy

repülj repülj máriskó
anyádot apádot
elvitték a tatárok

vagy az össznépibb változatra:

katalinka szállj el
jönnek a törökök –

annak tehát, aki emlékszik ezekre a mondókákra, nem kell a szász s a magyar közötti hasonlóságot külön bizonygatni.

20. oldal (Egy kis madárka ül vala, Erdélyi szász népköltészet)

GTM>!

VICTOR FELEA: IDŐKŐZBEN

Időközben
Írtam egy-két könyvszemlét
Fordítottam egy-két verset
Voltam a szerkesztőségben
Jártam a könyvesboltokban
Elutaztam a fővárosba és vissza
Elmentem Tordára és vissza
Időközben
Öreg szüleim
Csöndesen felhúzódtak
A keresztekkel és faragott kövekkel
Díszített domboldalba
Örökös pihenőhelyükre húzódtak
Időközben
Nevettem és szomorkodtam
S néztem a televízióban
A világ csodáit s pusztulását
Időközben
Folyóiratokat olvastam
S ráfeledkeztem az emberekre
És a tavasz egyre áttetszőbb lelkére
Időközben
Ettem aludtam
Egyre csak időközben
Életen át időközben
És döbbenten kérdezem
Hová lett az Idő

189-190. oldal

GTM>!

VICTOR FELEA: AZ ŐSZ ARANY FÉNYE

Könnyen lépeget az ősz arany fénye a házak fölött.
Megérinti a fákat s a lombokat meglebbenti.
Hangtalanok a léptei,
hangtalanok,
csupán a lelkemben hallhatók.

Mosolyogjatok, járókelők,
hajtsátok ki az inget,
nézzétek a lányok finom sziluettjeit,
törékenyen és remegőn
villódznak a fények szőnyegén.
Az ősz utolsó simogatása, utolsó csókja ez,
mellyel istenekké varázsol minket is.

188. oldal

GTM>!

VICTOR FELEA: EZEK A FÉRFIAK

Ezek a talponállókból és kocsmákból kijövő férfiak
Ezek a nagy testű és vértolulásos arcú férfiak
Akik napról napra isszák az alkoholt ls szívják
Az illatos dohányfüvet
Beszédesek vagy hallgatagok mámorosak vagy másnaposak
Ezek a fáradt lovakra hasonlító férfiak
Vajon tettek-e életükben valami figyelemre méltót
Küzdöttek-e törtek-e csúcsok felé
Voltak-e valakinek vezetői berepülő pilótái
A földön vagy az egekben
Mik voltak ezek a földhözragadt tönkrementek
Akik mintha azt akarnák tudatni velünk hogy rájuk támaszkodik a világ
Ezek a fáradt lovakra hasonlító férfiak

190. oldal

GTM>!

A. E. BACONSKY: CSÖNDES KÖNYÖRGÉS

Kérem a fényt, szellőként szállna
alá az erdőre, a fákra.
Alvó fenyők elébe térdelek,
Szakálluk csókolom, s a hullott levelek
ritás lépteim neszéből kihallják
az északi szarvasok riadalmát.
Kérem a kóbor, szomorú szelet,
hogy felejtsen el egészen engemet,
s hogy a tavakon röptesse még
a halott levelek madáréletét.
Az erdészeket kérem, hagyják a
kalyibákat nyitva éjszakára,
kérem a kanyargó ösvényeket,
keressenek, ha rám sötétedett.
Végül Hajnal! Hercegét arra kérem,
kriptát nekem a visszhangba véssen,
amikor majd a messzi űrön által
kísér dermesztő hideg sugarával.
Aztán nem kérek senkit semmire,
az ágakat zöld moha lepi be,
lombok mennek s jönnek majd rezignáltan
végtelen és örök egyhangúsággal.

210. oldal

GTM>!

A. E. BACONSKY: VAE VICTIS

Az óra karjai lehullnak – néma lesz
a harang, madártalan az alkony.
Lándzsák közt vonulunk majd
képzelt szertartásokat álmodón,
és nem akad senki, aki azt kiabálná: hazugság!
Magatokra s harc nélkül ölnek le az erdőben,
senki sem üli menyegzőtök,
csillag se hullt, fáklya se gyúlt,
sötétben bolyong az emlékezet,
elrothadnak a furulyák – szél
se fog zenélni
soha sírotokon!

218. oldal

GTM>!

A folklórtudománynak, ha jól tudom, egyik legkedvesebb témaköre az egyetemesség-keresés. Az úgynevezett vándormotívumoknak mint az egyetemesség hordozóinak felkutatása, kimutatása. A motívumvándorlás, a közös tematika valóban az egyetemesség legkézenfekvőbb bizonyítékai. Egyben a műfordítás legősibb módjának, létének bizonyítékai is.

21. oldal (Egy kis madárka ül vala, Erdélyi szász népköltészet)

GTM>!

Annak idején, amikor még városainkban, városkáinkban, de Máramarosban vagy Dés környékén, a falvakban is számottevő zsidó közösségek éltek, történt, hogy a rabbi egy hajnaltájon, abbahagyva a szent könyvek tanulmányozását, kisétált a faluja vége felé. S hát látja, hogy a kicsi suszternél még világ van. Bement, hogy megfeddje.
– Te Mojse, mért égeted még mindig a lámpát, nem látod, hogy már virrad?
Fölnézett a kicsi suszter a bankli mellől, és csak ennyit mondott válaszul:
– Rebe, amíg pillog a láng, addig mindent jóvá lehet tenni.
Régóta hordozgatom magamban ezt a valamikor még édesapámtól hallott történetecskét. Sokszor vegyítem beszédembe s talán írásba is a kicsi zsidó suszter bölcs és költői mondását. Hiszekforma benne.

47. oldal (Volt egyszer egy kis zsidó, Erdélyi jiddis népköltészet)

GTM>!

Édesapám is két év múlva vergődött haza a hadak útjáról, fél lábra örökre megnyomorodva. Örült, hogy időközben meglegényesedtem, s hogy a lovainkat, sőt az utca minden lovát sikerült az erdőben rejtegetve megmentenem a hadak elől.
Hazatérte után pár napra, amikor már minden megtudható tudomásra jutott, az egyik néhai bolt előtt elmenőben csöndesen azt mondta nekem: bár inkább Nádor úrékat meg Kohn Elek komámékat tudtam volna elrejteni az erdőn, vagy legalább a gyermekeket,

49. oldal (Volt egyszer egy kis zsidó, Erdélyi jiddis népköltészet)


Hasonló könyvek címkék alapján

Rozslay Zsuzsanna – Varga Lajos Márton (szerk.): Szívzuhogás
Farkas Árpád (szerk.): Szeretni tehozzád szegődtem
Szabó Lőrinc: Örök Barátaink I-II.
Bölcsföldi András (szerk.): Karácsony ideje
Álmodnak-e a normális emberek könyvesboltokkal?
Borbély Sándor (szerk.): Legkedvesebb versem
Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Fenyőfa
Kőrössi P. József (szerk.): A gyógyító halál
Domokos Mátyás (szerk.): A magyar novella antológiája I-II.
Benedek István (szerk.): Rendületlenül