A ​bánatos királylány kútja 9 csillagozás

Kányádi Sándor: A bánatos királylány kútja Kányádi Sándor: A bánatos királylány kútja Kányádi Sándor: A bánatos királylány kútja

Kányádi Sándornak egyetlen mesekönyve sem volt még eleddig ennyire teljes. Tartalmaz olyan meséket, mondákat is, amelyeket ilyen-olyan széljárások miatt nem lehetett még közölni. No meg persze azokat a verses meséket is megtaláljuk benne, amelyeken generációk sora növekedett föl. Nevezzük az összeset az egykori Napsugár című gyermeklap után napsugaras írásoknak. Szépséget és tisztességet, tartást és megértést senki nem sugároz náluk szebben. „A hidat még akkor is építeni kell, ha lövik. Ha pilléreit kirobbantják. A híd, fiam, olyan, mint a kézfogás…” Deák Ferenc ihletett szépségű rajzai teszik tökéletessé a könyvélményt.
A(z) A bánatos királylány kútja (Könyv) szerzője Kányádi Sándor.

Eredeti megjelenés éve: 1972

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Corvin, Déva, 2009
96 oldal · ISBN: 9789736225406 · Illusztrálta: Szabó Erzsébet
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2001
152 oldal · ISBN: 9635475241 · Illusztrálta: Deák Ferenc
>!
Kriterion, Bukarest, 1972
94 oldal · Illusztrálta: Soó Zöld Margit

Enciklopédia 8


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Zsuzsanna_Makai>!
Kányádi Sándor: A bánatos királylány kútja

Ó, hát hogy ez mennyire jó volt!
A Néma Tulipán-nál el is gondolkodtam, milyen jó kis név lenne ez, aztán meg hogy milyen hülye neveket tudunk adni a gyerekeinknek manapság, de én még eddig csak külföldről hallottam a Tulipánt, mint keresztnevet, itthon, még egyről sem tudok.
Aztán a Patkánysíp-ot jegyezném még meg, mert kb 1 hónapja olvastam róla, a Szerb Antal könyvben.
Egyébként legrövidebben úgy tudnám jellemezni, hogy a történelmi legendák meséskönyve.

Farkas_Szonja>!
Kányádi Sándor: A bánatos királylány kútja

Számomra olyan Kányádi Sándor, mint a Mesék meséjének főhőse. Nekem ő a mesemondók mesemondója, és egyben a költők költője is, mert olyan meséket, verseket talál ki, hogy aki azt végighallgatja, mindjárt más ember lesz belőle.
A rosszból jó, a jóból még jobb; a gőgös szerénnyé, az irigy nagylelkűvé változott; a haragos megbékélt; a hazug attól kezdve csak igazat mondott, és így tovább. Egyedül a kegyetleneken nem tudott változtatni, mert azok sohasem tudták végighallgatni.

BoSziKa78>!
Kányádi Sándor: A bánatos királylány kútja

Mesék, történetek, versek. Némelyeket már ismertem, másokat most olvastam először. Szívet melengetőek, megmosolyogtatnak, elgondolkodtatnak. Régi emberek értékei, eszméi köszönnek ránk a sorok közül. Gyereknek, felnőttnek egyaránt megéri elolvasni.

Bubi>!
Kányádi Sándor: A bánatos királylány kútja

Jó kis mesék, versek vannak benne, de sajnos nem mindig vidámak…

erabig>!
Kányádi Sándor: A bánatos királylány kútja

Valamiért mindig ódzkodok Kányádi Sándor művet olvasni. Aztán megbánom, hogy tartok tőle.
Nagyon szép, tanulságos mesék szerepelnek a kötetben.
Ami külön kedves a szívemnek, hogy a gyerekkoromat és a nagyszülők meséit juttatja eszembe.


Népszerű idézetek

Farkas_Szonja>!

Ballagi

Nem messze van ide Kászon,
útja végig fehér vászon,
ballag rajta valaki,
bizonyára Ballagi.
Fején kucsma, lábán csizma,
nyakában meg nagy tarisznya,
kajla bajsza csupa dér:
estére csak odaér.

19. oldal

Farkas_Szonja>!

Téli vásár

Végeladás,
nincs maradás:
ötért kucsmát,
tízért csizmát,
húszért bekecset,
százért forró cserepet,
s ha még marad,
azon verset
vegyetek!

33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tél
Farkas_Szonja>!

„Ennek fele se tréfa. Ki lehet ez a langaléta?” (Mert sudár egy ember volt az idegen.) „Ne legyen mester a nevem, ha ez nem a király”. Meg is kérdezte tisztelettel:
– Nem őfelségét tisztelhetem-e ebben az egyszerű ruhában?
– Eltaláltad, én vagyok a király.
Hitte is, meg nem is a mester, s újra megkérdezte tisztelettel:
– Lenne-é erről valami igazolványa?
Erre a király belenyúlt a nyakában lógó tarisznyába, s előhúzta a koronáját.

Fából vaskarikát (108. oldal)

Kapcsolódó szócikkek: álruha · korona
Farkas_Szonja>!

Az okos kos

Lucskos, latyakos
ősz vége volt, akárcsak
most,
mikor vásárra vittek egy kost.

Szép nagy állat volt,
fajtiszta racka,
sajnálta is nagyon a gazda,
de nem volt mit tenni,
mivel a kos nem tudott
viselkedni.
Mindig tilosba járt,
s volt úgy, hogy hetekig
odahált,
máskor meg naphosszat
tekergett kedvére,
(mint akinek nincs meg
a leckéje),
s mikor már rosszat
gondolhattak volna,
hogy most aztán vége:
farkas vagy medve
valami megette,
csak előállt, mintha
mi sem történt volna.
Tűrt, tűrt a pásztor,
aki egyébként jámbor
ember hírébe állott,
és még büszke is volt olykor
a kosára,
de egyszer csak megelégelte
a dolgot.
Tarisznyát vett a vállára,
szarvon fogta a kost, és
elvitte a szóban forgó
őszi vásárra.

Tetszett a kosnak a vásár,
s hogy annyi újat láthat,
kíváncsiságból szarvára is vett
egy mézeskalácsos sátrat.
Lett erre riadalom,
lárma:
– Vigyázzon, ember, a kosára,
ha már nem tudta megnevelni!
Erre a pásztor a kosnak,
a kos a kalácsosnak,
a kalácsok meg a földre estek.
Kicsin múlt, hogy össze nem verekedtek.
Aztán meg a garázda
kos egy kofa kosarára
vetett
szemet,
s dézsmálni kezdte,
mint egy mihaszna kecske.
– Hogy kerülne már rúdra bőröd! –
eképpen zsörtölődött,
a most már cseppet sem jámbor
pásztor.
– Hogy lenne belőled pörkölt,
te ördög,
te átok! –
S nyomatékul botjával reávágott.

Módfelett mulattatta a népet
a látvány.
Most
valaki hozzájuk lépett.
– Pörköltet mondott, bátyám?
Úgy legyen!
Mészáros vagyok, s a kost
ezennel megveszem. –
Meg is vette, sokat nem alkudoztak.
Indulni kellett máris
a kosnak.
S indult a pásztor is
megkönnyebbülten:
– Na végre, hogy tőled is
megmenekültem. –
Haza is ért még délre.
S hát ki jön szembe véle
az udvaron? Ki az ördög?
– Kos ez, nem pörkölt!
– Ne-e-em bizony, gazdám,
volt eszed, de nekem is volt ám.
Mit eddig sose tettem,
ezennel megjelentem,
meghalni nem volt kedvem,
s amikor észrevettem
a hentes kését, menten
a hátuljának mentem,
s a késével, mit megfent,
szépen a sárba nyekkent,
talán még most is ott van
a pocsban.
Hol van az előírva,
hogy buta minden birka?!
A vásár különben szép volt,
én szeretem a cécót.

Próbált még néhányszor
túladni rajta a pásztor,
vitte vásárról vásárra,
de hiába:
a kosból nem lett pörkölt.
A pásztor meg csak zsörtölt,
s hűséges barátok lettek,
mire megöregedtek.

Kapcsolódó szócikkek: juh · kos · pásztor · racka · vásár

Hasonló könyvek címkék alapján

Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen
Horgas Béla: Egyik fülem sós
Kőrösi Zoltán: Ami a szívedet brummja…
Lovász Andrea (szerk.): Elfelejtett lények boltja
Gerzsényi Melinda: Mézike okosodik
Feleki Ingrid (szerk.): Ámuel-Bámuel Sámuel
Kovács András Ferenc: A kártyázó kakadu
Gazdag Erzsi: Itt az ősz!
Arany László: A kismalac és a farkasok
Zelk Zoltán: Mese a kiscsikóról, akinek még nincs patkója