Valahol ​itt 12 csillagozás

Kántor Péter: Valahol itt

Kántor ​Péter lírájában van valami mélyen és zsigerien otthonos – akkor is, ha az otthonok elvesztését, azok hiányát, az otthontalanság tapasztalatait írja verseiben. Ez fakad e líra személyes közvetlenségéből és gazdag modalitásából, és abból az evidenciából, hogy Kántor Péter otthon van a költészetben. Új kötetében az életmű eddigi nagy témái és motívumai némiképp más perspektívát kapnak, más fénytörésben jelennek meg. Munkásságában a privát és a közélet szálai elválaszthatatlanul közel esnek egymáshoz, ebből az elektromosságból újabb nagy közérzetversek születtek, olyan darabok, amelyekben a lírai én életének különböző terei összekapcsolódnak. Ennek konkrét topográfiai jele e kötetben is a Kossuth tér, mely egy sarokra van a költő lakhelyétől, és így lesz személyes hely a magyar történelem és politika egyik legfontosabb-legszimbolikusabb teréből. A kötet másik fontos motívuma az emlékezet mechanikájának leírása: korábbi életpillanatokat, találkozásokat idéz fel újra Kántor.… (tovább)

>!
Magvető, Budapest, 2017
132 oldal · ISBN: 9789631435894
>!
Magvető, Budapest, 2017
132 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631433883

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Littlewood IP
Kántor Péter: Valahol itt

Az benne a legjobb, ami nincs. Nincs benne az a nagy akarás, ami olyan keresetté tudja tenni a versek mondatait. Nincs nagy iparkodás, hogy csak kijöjjön, csak azt jelentse, csak hasson. Amúgy kijön, meg azt jelenti, meg hat, de nem izzad közben.

Szóval van benne valami lazaság. És ahol lazaság van, ott lazaság van, nem csak a szavakban, meg a távoli képek észrevétlen összefűzésében, hanem úgy képzelem, hogy ilyenkor a nagy felismerésekre nem kell külön kihegyezni a verset, hanem csak úgy maguktól beköltöznek a mondatokba. Nekem nagyon bejön ez a mellékesség, hogy a versek általában nem valaminek a kimondására vannak felfűzve, hanem csak úgy benne van, hogy ja, egyébként ezt is tudom már, de ne is vesztegessünk rá több szót.

Nagyra értékeltem még, hogy megjelenik benne a nosztalgia, az emlékezés, a múltra gondolás, de nem panaszkodva, hanem inkább szemlélődve, időnként elégedetten. Végre egy kicsit más perspektívát mutat, nem azt a hangulatot hagyja maga után, hogy az élet arra jó, hogy végül nullára írja az embert, hanem hogy megéri. És hogy a játékosságnak nem kell feltétlenül kihalnia, és lemondani sem muszáj róla, csak mert a vers maga komoly. Tetszett, hogy az egyik legnyomasztóbb, utcai eltévedésről szóló, de kicsit rémálomszerű versben is megjelennek olyan sorok, mint pl megy le a nap, megy fel a lázad. De úgy, hogy egyáltalán nem lóg ki, sem itt, sem máshol, hanem egységes marad. És szerintem ehhez nagyon kell tudni.

Kedvenc versek: Ha zongorista, Indián, Kis éji ima – II., Horgászni mentem, Boldog ember, Találni szavakat, A pályáról. Az első itt olvasható: https://moly.hu/idezetek/877629

>!
dontpanic P
Kántor Péter: Valahol itt

Van ebben a kötetben valami könnyedség, játékosság, csibészesség.
Már az elején feltűnik, amikor elkezdenek egymásra felelgetni a versek, továbbvinni témákat, mintha a költő annyira laza lett volna, hogy még csak arra sem figyelt volna, hogy egy téma egy versbe kerüljön, hanem hagyta volna a témáit kontroll nélkül kavarogni, gomolyogni. Valami átcsúszik egy másik versbe? Annyi baj legyen, hadd csússzon.

Jólesett az egyszerű nyelvezet, ami úgy tud egyszerű lenni, hogy nem válik naivvá.
Jólesett a rímelés is, a forma.

Ez a kötet úgy tud magasról tenni az olvasói elvárásokra, hogy közben élvezhető marad, ami szerintem nagy szó. :))
„Ez egy ilyen vers, tetszik vagy sem”

Tetszett. :)

>!
Erikai
Kántor Péter: Valahol itt

Voltak igazán jó versek, volt sok olyan, ami nem tudott megérinteni egyáltalán. A kortárs költészet velejárója, azt hiszem.
Az Egy madár repül című vers nagyon tetszett, így a Ha zongorista, a Nagy utazás (a kedvencem talán a kötetből), Az óváros felé menet, Elmentem érte, Kis éji ima – 2.
Ezeket újra fogom olvasni időről-időre.
5/3 körül :)


Népszerű idézetek

>!
Littlewood IP

Ha zongorista

Ha bejön az élet,
és zongorista leszek,
én leszek Artur Schnabel,
csak bajusz nélkül.

Imádok zongorázni!
Nem fáraszt soha!
És ha fáraszt is!
Persze hogy fáraszt.

Esténként mindig
közönség előtt játszom.
Mindig telt ház előtt,
mindig más városban.

Szeretem én ezt csinálni?
Igen, szereted! – mondják
azok, akik szeretnek.
Ilyen a zongorista élete.

Nem játszhatsz csak magadnak!
De hát miért nem?
De hát tudom én is:
Nem játszhatok csak magamnak!

Van fellépő-ruhám
és fellépő-cipőm,
idővel fellépő-járásom is,
fellépő-meghajlásom is.

Ez még én vagyok? –
kérdezem magam.
Nem felelek,
talán nem is hallom a kérdést.

Oltsák le a villanyt!
Ne tapsoljanak!
Vagy tapsoljanak mégis?
Most menjünk haza.

>!
lzoltán P

Felhívhatnám anyám, de az ő fülét már betömte
a föld, amin a lába egykor oly fürgén szaladt,
mert a világon minden csak egy ideig tart örökké,

20. oldal

>!
lzoltán P

Ha bejön az élet,
ha úgy ahogy csak,
és bejössz te is, bejössz, persze,
ha valahogy, ha valahogy,
rám ismersz-e? rám ismersz-e

11. oldal

>!
lzoltán P

Mutass nekem egy olyan utcát,
egy olyan utcát vagy teret,
ahol tavasz van, s a tavaszban
sétálhatok megint veled.

63. oldal

>!
lzoltán P

A világ régi szokása szerint vanra vant
s a nincsre nincset pakol inkább,
s ha változtat is néha itt-ott egy kicsit,
e sarki bolt ma nem nyújt erre mintát.
Itt nem várhatsz, nem is vársz már csodát,
csak szórjon valaki egy kis magot eléd még,
vagy menj, keress magadnak egy új helyet,
egy jobb, vidámabb sarki boltot
e szomorú kis sarki bolt helyett.

42. oldal

>!
lzoltán P

Ezen a régi fényképen 1939-ben
ez a két huszonéves kölyök – ki nekem?
Ezek a szüleim?
Nézem őket gyanakvón, már-már ridegen.

Mint aki ismerős idézetekre vágyik mindenáron
egy régi versből, a jól ismert szavakra.
De hát hol az a sor? – keresem magamat,
s nem ismerek magamra.

Még tíz év kellett ahhoz, hogy ebből a lányból
az anyám legyen, és a fiúból az apám.
Aztán hogy összeszoktunk, mint a szánhúzó kutyák,
hogy összetartozunk, szaladt velünk a szán!

32. oldal

>!
lzoltán P

Köd van a Gohliser Straßén, talán huszonöt méter
a látótávolság, vagy még annyi se, azon túl
vastag szürke lepel fed eget, földet.
Mintha a semmi kezdődne ott puhán, a sarkon túl.
Átellenben épp arra tart néhány ember,
alig kivehető, homályba vesző alakok,
mint elmosódott, halvány kottajegyek.
A köd elnyeli a hangokat (…)

21. oldal

2 hozzászólás
>!
LuPuS_007 P

Egy szekrény tetején sakk-készlet,
hátha betér két sakk részeg.

57. oldal

>!
lzoltán P

Közben egy régi csehóból kiszűrődik egy régi nóta,
hogy legszebb alkotás a séta.

127. oldal

>!
LuPuS_007 P

Öreg, szakállas bécsi zsidó,
most már nem kell aggódnod,
véd téged a szögesdrót.

45. oldal


Enciklopédia 1


Hasonló könyvek címkék alapján

Juhász Attila: Futópillantás
Mezei András – Sós László – Kemény Éva: Holocaust, 1944–2004
John Updike: Végpont és más versek
Hevesi Judit: Hálátlanok búcsúja
Radnóti Miklós: Bori notesz
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
József Attila: József Attila összes versei
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Romhányi József: Szamárfül
József Attila: Altató