Miért ír egy vérbeli lírikus prózát? Talán azért, hogy kiderüljön, van átjárás a két műfaj között: nem csak epikus költemények léteznek, ugyanígy lehetséges a prózában is költőnek lenni, különösen a rövidprózában. A kötéltáncos épp ezt csinálja: lírikusként egyensúlyozva lépked a próza vaskosabb, sokszínű kötelén. Hol a jelenben, hol a múltban jár, de mégis a ma áll a figyelme centrumában, a mához hajol közel, akkor is, amikor a történetek jelen idejűek, és akkor is, amikor régi emlékeket elevenítenek fel.
Lépkedünk színről színre, történetből történetbe, Nádler István kötéltáncos grafikái között. Van egy történetem ez az egyik írás felütése. Kántornak hangja is van ahhoz, hogy ezek a történetek feszesen izgalmasak legyenek, ez pedig ugyanaz az egyszerre személyes és tartózkodó, iróniával és szenvedéllyel vegyített, összetéveszthetetlen hang, amit már a versekből is jól ismerünk. S ha egy történet hősei netán ókori görögök, akkor se lehet semmi kétségünk afelől, hogy a… (tovább)
Egy kötéltáncos feljegyzéseiből 14 csillagozás
Enciklopédia 1
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
Szeretem Kántor Pétert, rendes költőember. Róla terjed az az anekdota, hogy amikor sötétedéskor megkérdezték tőle az időt, mobiljával világította meg a karóráját, hogy le tudja olvasni azt…
Kántor Péter prózája csapongó. A műfajleírásban tárcaként szerepelnek az írások, de papírra vetőjük többfelé keresgéli az irányt. A legjobb művek ügyes novellák. Kántor érzékeny főhősei sokszor révednek a múltba, az általa megidézett írók (pl. Mándy Iván, Gelléri Andor Endre) is egy más korszak velünkjárói – amit viszont hibaként említhetek, hogy a mai politikai viszonyok idegen testként hatolnak a műbe. Összességében élveztem a kötet olvasását, kíváncsi vagy Kántor következő kötetére is…
(Nádler alkotásai pedig az utóbbi idők legzseniálisabb könyvillusztrációi.)
A könyvespolc előtt
(…)
"mire vársz? egyszer meg kell tenni úgyis,
gyerünk, selejtezd ki a könyveid!
És nekiveselkedtem mint Toldi Miklós
annak a recsegő könyvespolcnak.
Megpróbáltam kiselejtezni a könyveimet,
muszáj, gondoltam, ha nehéz is,
de mégis, a jövő érdekében,
hogy legyen helye a jövőnek,
hogy tudjam hova tenni, ha jön.”
(…)
Így ír Kántor Péter verset, és ez nagyon tetszik.
Kiselejtezni? Kiírni magából azt, ami most van?
Akkor most térjünk át a prózára! Ezek az írások nem igazán felelnek meg a műfaji követelményeknek, többségükben inkább hosszabb elmélkedés. Számomra három emelkedett ki a többiek közül, az első, az utolsó, amelyek keretet képeznek, egy lakás felszámolásának részleteivel foglalkoznak és a második, a reakciós nagymamáról.
Népszerű idézetek
– Van egy történetem.
– Kinek nincs? – gondoltam, és ásítottam egyet. Csak nem most akarod elmondani? Mondd el inkább télen, a kályha mellett – gondoltam –, ha olyan jó történet, eláll addig. Ha meg nem, nem muszáj elmondanod.
De akkor már belekezdett.
51. oldal - Egy befejezetlen történet
…olyan a természete, hogy ha valami nagyon megrázza, arról nehezen tud beszélni. Csak hallgat, mint akibe belefagyott a szó. Nem mindig jó ez, néha kifejezetten idegesítő is, amikor egy színházi előadás vagy film után, ahogy mennek haza, a másik szeretne beszélni, megbeszélni a dolgokat, ő pedig makacsul hallgat. – Mondj már valamit! – érzi a néma szemrehányást, de nem mond semmit, még a fejét sem rázza meg, csak megy szó nélkül. Majd, majd később. Mintha a szavak kések lennének vagy kalapácsok, amiktől óvni kellene a szívet. Mintha nem éppen a szavak lennének a szív legjobb fájdalomcsillapítói! Vagy talán nem is akarja, hogy csillapodjon a fájdalma? Nem könnyű kiismernie magát az embernek saját magán!
39-40. oldal - Kucsera röhög (i. m. Gelléri Andor Endre)
Lassan, nagy lélegzetet véve, elindult a Kancsendzöngára, elindult lehozni a holttesteket, a maga módján. Nem kimondottan hegymászó, ráadásul ivott is, nincs serpája, soha nem is volt, nincs oxigénpalackja se, és máris fújtatott, pedig csak a meredek alján volt. Nem készült erre az útra. Nem, ez így nem igaz, nem egészen. Hiszen annyiféleképpen lehet készülni! És aki készül valamire, bármire készüljön is, az egy kicsit mindenre készül.
Ami nem azt jelenti, hogy maradi lett volna, vagy en bloc haladásellenes, szó sincs róla. A reakciósságnak semmi köze nem volt ezekhez, csak a rendszerhez, az ahhoz való viszonyhoz. És hát a nagymama nem volt simulékony alkat, ez tény, és az is biztos, hogy nem volt az a típus, aki szívesen zakatol a tömegekkel – ne erőltessük ezt, édes fiam! –, sok más lehetősége azokban az időkben nem maradt.
13. oldal, Hogy itt mi megy!
A túloldalon meg ott áll az igazság. Ott áll alkalmi képviselője, és krákog és izzad, és alig bírja kivárni, hogy végre ő is elmondhassa neked a magáét. Azt, amit te már nagyrészt hallottál a hazugságtól, mert a legszebb mondatokat a hazugság már rég kilopta az igazság szájából. Ez mindig így van, a hazugság mindig igazságnak hazudja magát, mindig eljátssza, hogy neki semmi sem drágább, mint a tisztesség és a becsület, hogy ő a gyengék gyámola, a szegények támasza, aggok vigasza stb. Az igazságnak meg nem marad más, mint bizonygatni, hogy ez nem igaz, ez hazugság.
Bámulod őket, mint a komédiásokat, akik ugyanazt a tortát vágják felváltva egymás arcába, és nem tudod, hogy sírj vagy nevess-e. Sírj csak nyugodtan.
Hányingered van, folynak a könnyeid, haza akarsz menni. De hát otthon vagy.
Majd eljön az idő, amikor az emberek betelnek ezzel a hazugsággal. Megunják az Önteltségét, a pimaszságát, a gátlástalanságát. Akármilyen fess, akármilyen eltökélt, akármilyen szívhez szóló! Elég már ebből, mondják majd, és elfordítják a fejüket másfelé. De mikor lesz az? Nem lesz-e az már egy kicsit késő az örömhöz? Vagy sohase késő? Soha? Hiszen mindig van, akinek nem késő.
82. oldal - A mi utcánkban
[…], mert rengeteg isten van, mind tele jobbnál jobb ötletekkel, és elég, ha annyit mondanak a földi lakónak: Hallgass ide, Nyuszika! … Vagy: Nézd, azt csinálsz, amit akarsz, de az igazság az, hogy … És a földi lakó szeme máris felcsillan: régóta vágyott már rá, hogy valaki végre az érdemei szerint foglalkozzon vele! Hogy kertelés nélkül az arcába vágják az igazságot, amit aztán ő maga is gyorsan a világ arcba vághat.
33. oldal - Mondta Kasztór
Hasonló könyvek címkék alapján
- Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Győrffy Ákos: Akutagava noteszéből 96% ·
Összehasonlítás - Krasznahorkai László: A Théseus-általános 93% ·
Összehasonlítás - Krasznahorkai László: Megy a világ 92% ·
Összehasonlítás - Lázár Ervin: Csillagmajor 91% ·
Összehasonlítás - Molnár Vilmos: Az olvasó fizetéséről ·
Összehasonlítás - Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó? 88% ·
Összehasonlítás - Benedek Szabolcs: Haláldekameron ·
Összehasonlítás - Szilágyi István: Bolygó tüzek 88% ·
Összehasonlítás - Darvasi László: Vándorló sírok 87% ·
Összehasonlítás